Amerikai Magyar Szó, 1972. július-december (26. évfolyam, 27-49. szám)

1972-08-24 / 32. szám

4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, Aug. 24. 1972 KONVENCIÓ VAGY KABARÉ I ELSZÁMOLÁS ES-LESZÁMOLÁS (Folytatás az 1. oldalról!) elő, amelyekről eleve tudta, hogy a szabadságharco­sok sohasem fogják elfogadni azokat, nem volt más, mint alantas, fondorlatos kortestrükk! Nem csoda, hogy több mint egy évvel ezelőtt — nagy bizakodás­sal kijelentette: a háborúellenes politikusok lába alól kirántja a szőnyeget, mivel az 1972-es választá­son a vietnámi háború ugye mar nem lesz ütköző­pont. . . Ha tehát Nixon-nak sikerül — akár a közeli kon­vención, akár egy későbbi időpontban, de november 7-e előtt — közhírré tenni, hogy megegyezésre ju­tott a szabadságharcosokkal, még pedig az utóbbiak régtől fogva hangoztatott feltételei alapján, akkor világosan ki fog domborodni az amerikai választó- polgárok előtt (ha csak nem vakok az istenadtái!), hogy olyan ember kéri a bizalmukat újabb négy évre, aki 20,000 amerikai fiú életét, további 100,000 amerikai fiú testi épségét és többszázezer vietnami életet hajlandó volt feláldozni az ö egyeni, önző politikai becsvágyának az oltárán — a sokmilliárdos kiadásokról nem is beszélve. . . Hogyan fog Nixon elszámolni a 20,000 halottal, 100,000-nél is több sebesülttel és mintegy 50 mil­liárd dollárnyi elfecsérelt nemzeti vagyonnal, amibe a vietnámi háború folytatása került az ö adminiszt­rációjának három és fél éve alatt, ha majd kiderül, hogy a folytatás céltalan, szükségtelen és menthe­tetlen volt — hiszen mar 1969 elejen békét köthe­tett volna a szabadságharcosokkal??!! Azzal tálán, hogy erre az áldozatra “nemzetünk biztonsága es becsülete érdekében” volt szükség? Ki fogja ezt el­hinni neki, amikor majd kisül, hogy ezt a bizton­ságot és becsületet megszerezhette volna évekkel ezelőtt — sokkal olcsóbban?! Mivel Nixon képtelen lesz elfogadható elszámolást felmutatni ezekről az esztelen áldozatokról, remél­jük, hogy a nemzetnek lesz elég esze ahhoz, hogy november 7-e'n — a szavazófülkékben — végképpen leszámol őkelmével... ( 1972. aug. 18. ) LAPUNK VÉSZKIÁLTÁSÁRA ..... ( Folytatás az első oldalról!) TÖBB, MINT 3,000 DOLLAR AZ ELSŐ HETEN Vészkiáltásunkra több, mint 3,000 dollárt küld­tek be olvasóink a lap megmentésére. Ezt az ütemet fenn kell tartani a következő négy hét folyamán, úgyhogy a kampány öt hete alatt be­jöjjön a szükséges 15,000 dollár. Bízunk abban, hogy olvasóink valóra váltják ezt a gigászi feladatot. PEKING, Michell Sharp, Kanada külügyminisztere megnyitotta a kanadai kereskedelmi pavilont, ahol 250 kanadai vállalat mutatja be gyártmányait a kí­nai népnek. Kanada 3 millió dollárt költött a kiállításra. 200,000 kínai lakos tekinti meg a kanadai kiállí­tást. 2,700 “delegátus” jött Miami Beach-re, hogy részt vegyen a Republikánus Párt “konvencióján”. Azért tettük a konvenció és a delegátus szavakat idézőjelbe, mert ennek a gyülekezetnek semmi kö­ze egy konvencióhoz és igy az összejövetelen részt­vevőket sem lehet delegátusoknak nevezni. A 2,700 személy nagy többsége idős, fehér és jo'módu. A konvención semmi, de semmi tényke­désük nincs. A konvenció bizottságai már mindent elhatároztak, mindent eldöntötték, minden javasla­tot kidolgoztak az utolsó pontig. A Program Bizottság dokumentuma, melyet Nixon tudtával, beleegyezésével és jóváhagyásával szerkesztettek, hozsannákat zeng az elnök három és fél évi ténykedéséről és mint az amerikai nép meg­váltóját festi le a delegátusok, az amerikai nép sza­mára. A Program ugyanazt javasolja az elkövetkező négy evben, amit Nixon az első négy évben tett: emelni a hadikiadásokat, csökkenteni a népjóléti tételeket, biztosítani a monopóliumok rekord pro­Újabb zsebmetszes Kilátás van arra, hogy ISMÉT EMELIK A VIL­LANY ÉS GÁZSZOLGÁLTATÁS DIJÁT NEW- YORKBAN. A Consolidated Edison vállalat kér­vényt nyújtott be 16.1 %-os díjemelésre. Ha megkapja, akkor az átlag new yorki lakos villany- és gázszámlája évi $ 12.73 -ról $ 14.46-ra emelkedik. Érdemes megjegyezni, hogy ez a monopólium Nixon megválasztása óta MINDEN ÉVBEN emelte a díjazást. 1969-ben évi 119 millió, 1970-ben évi 90 millió és 1971-ben 92 millió dollárral emeltek a new yorkiak villanyszámláját. Most a vállalat újabb 181 millió dollár többletbevételt követel, annak el­lenére, hogy 1971-ben 198.580.000.00 dollár tisz­ta hasznot vallott be. A Public Service Commission, melynek eredeti feladata lett volna, hogy a “PUBLIC”, a köz érde­két szolgálja, mindig teljesítette a vállalat kérését, védve a részvényesek érdekeit. New York lakosságának, egy emberként síkra kell szállnia ezen újabb zsebmetszés ellen. Most, amikor Nixon bérrogzitési rendszere 5.5 százalék béremelést engedélyez csupán, a monopo­lista Edison vállalat 16.1 százalékkal akaija emelni a villanyáram szolgáltatás diját. A szakszervezeteknek, a nép egyéb tömegszerve­zeteinek síkra kell szállniok e néprablás ellen. Minden kenyérkeresö, minden háziasszony írjon levelet Rockefeller kormányzónak, Nixon elnöknek, kérve, hogy azonnal cselekedjenek ezen újabb zsebmetszés meggátlására. Ha a kormányzó, vagy az elnök nem tesz semmit a nép érdekében, akkor a nép tudja majd, hogyan használja szavazati jogát november 7.-én. fitját, és hazaárulónak nevezni mindenkit, aki ellen­zi Nixon politikáját. A Republikánus Párt delegátusai idejüket filmek megtekintésével, Hollywood i színészek által nyúj­tott szórakozással, halászással, ló- és kutyaverse­nyekkel, dinom-dánommal és egyéb “fontos” ügyek­kel töltik. i Úgy cselekszenek, mintha semmi gondjuk nem volna — és minden bizonnyal e tekintetben is iga­zuk van. A baj csak az, hogy az amerikai nép többsége, az ipari- és mezőgazdasági munkások, hivatalnokok, feketék, chicanok, a kis üzletemberek, a kis farme­rek helyzete ennek éppen ellenkezője. Az amerikai nép milliói, akik a televízión szem­lelték a republikánusok összejövetelét, minden bi­zonnyal arra a következtetésre jutnak, hogy ez nem egy politikai párt konvenciója, — mely az amerikai nép életbevágó kérdéseivel foglalkozik,— hanem 2,700 jómódú csatlós három napos kéj-kiruccanása volt. arattak a kormány csapatai felett Phue Yen tarto­mányban, ahol több falut felszabadítottak. Saigonba vezető három útvonalat átvágták a ha­zafias erők és ezzel megnehezült a főváros lakóinak ellátása. A saigoni csapatok fejvesztetten menekülnek a sza­badságharcosok elöl. Maguk mögött hagyják az amerikaiaktól kapott ágyukat, gépfegyvereket, láng­szórókat, helikoptereket és egyéb hadfelszerelést.— KAMPALA, Uganda, E kelet-afrikai ország elnöke, Idi Amin elrendelte, hogy minden ázsiainak el kell hagynia az országot, ami 80,000 indiait és pakisz­tánit kényszerít az ország elhagyására. A 80,000 közül 55,000 angol állampolgár, akiket Anglia kénytelen befogadni. A többiek nem tudják, mité­vők legyenek, hová menjenek. Uganda orvosainak, ügyvédjeinek es kereskedői­nek nagy része ázsiai eredetű. 4 SZÖUL, Dél-Koreában 47 év óta nem volt olyan nagy esőzés mint a múlt héten. Több, mint 300-an vesztették életüket. Közel fél millió lakos hontalan­ná vált. Az árvíz okozta kár dollar-milliókra rúg. I lazalfas írók eiiogiaitík gye son inigyél. Danang veszélyben SAIGON, Az Ideiglenes Forradalmi Kormány csa patai meghátrálásra kényszeritették a saigoni kor many seregeit és elfoglalták Que Son Völgyét, Ezzel szabad az út a 25 mérföldre északi irányban lévő Danang város felé. A szabadságharcosok ugyancsak nagy győzelmei Chi Peng-fei, a Kínai Népköztársaság külügy­minisztere a közeljövőben Kanadába látogat, hogy szorosabbra fűzze a két ország közti diplomáciai és kereskedelmi viszonyt. LONDON, A rakparti munkások, a liverpooliak kivételével, visszatértek munkába három heti sztrájk után.

Next

/
Oldalképek
Tartalom