Amerikai Magyar Szó, 1972. július-december (26. évfolyam, 27-49. szám)
1972-07-06 / 27. szám
4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGÁRIÁN WORD Thursday, July 6. 1972 LEBEG A FONTSTERLING INGADOZIK A PÉNZRENDSZER Az angol kormány elhatározta: “Lebegtetjük a fontsterlinget.” Egyszerű nyelven ez azt jelenti, hogy megváltoztatják az angol pénzegység értékét a többi országok pénzegységéhez viszonyítva. Az angol kormány e döntése egyenlő a múlt év decemberében Washington, D.C.-ben a “szabad világ” (kapitalista) bankárai és pénzügyminiszterei között létrejött egyezmény felrúgásával. Ez az egyezmény előírja: egy ország pénzegységének értéke csak 2.5 százalékkal emelkedhet, vagy csökkenhet a többi államok pénzegységének értékéhez viszonyítva. Május utolsó hetében az angol központi bank 7.15 milliárd aranykészlettel és külföldi valutával rendelkezett, vagyis majdnem kétszer annyival, mint egy esztendővel ezelőtt. Junius harmadik hetében azonban a külföldi bankok 2.5 milliárd értékű fontsterlinget vásároltak és ezzel próbálták a fontsterling értékének zuhanását megakadályozni. Az igy vásárolt fontsterlinget az angol bank egy hónapon belül kell, hogy visszavásárolja. Ha ez a folyamat tovább tart, fennállt volna a veszély, hogy az angol bank arany- és külföldi valuta-készlete, tartaléka elpárolog. Ezt a folyamatot óhajtotta az angol kormány meggátolni, amikor elhatározta a fontsterling lebegtetését. Ez a határozat nagy felháborodást keltett a nemzetközi bankárok és a washingtoni egyezmény aláírói között. A fontsterling lebegtetése elkerülhetetlen volt az angol pénzügyi körök részére, mert p pénzegység nem tükrözte vissza tárgyilagosan az angol nemzet- gazdaság valódi képét. A nyugat-európai országok nemzetgazdasági statisztikája azt mutatja, hogy az utolsó hat hónapban Franciaországban 6.2, a Német Szövetségi Köztársaságban 9.0, Hollandiában 8.4, Belgiumban 2.8, Ausztráliában 9.6, Svédországban 5.3 százalékkal emelkedett a termelés, mig Angliában változatlan maradt. A fontsterling lebegtetésének gyakorlati eredménye az, hogy értéke a márkához, a francia frankhoz, az amerikai dollárhoz viszonyítva alacsonyabb. Ez viszont azt jelenti, hogy az angol gyártmányok ára csökken a világpiacon és igy nagyobb eshetőség van azok eladására, az amerikai, német, vagy japán gyártmányok rovására. A sterling lebegtetése tehát csökkentette az angol pénzegység árát a világpiacon, de az angol ipari vállalatok részvényeinek ára felszökkent a tőzsdén. Ezzel szemben a japán részvények árai zuhantak a tokiói tőzsdén. Az angol kormány és bankárok döntése zűrzavart okozott a nemzetközi pénzpiacon. Lezárták minden országban a pénzváltó hivatalokat. A nemzeti bankok képviselői sürgős ülést tartottak az új helyzet mérlegelésére. Az ülés minden határozat nélkül ért véget. Amikor a pénzváltó hivatalokat kinyitották, a sterling értéke 4.5 százalékkal csökkent. Több svájci bankár attól tart, hogy az amerikai dollár is a sterling útjára tér. Ezért a svájci, német és francia nemzeti bankok több milliárd dollárt vásároltak, hogy mesterségesen fenntartsák az amerikai pénzegység értékét. Már eddig ás 53 milliárd dollár van a nemzetközi bankárok kezében, melyre nincs aranyfedezet. Közben az amerikai kereskedelmi mérleg továbbra is deficitet mutat. Májusban 3.91 milliárd dollár értékű árut vittünk ki és 4.46 milliárd dollár értékű árút vásároltunk külföldről. A deficit tehát 552.4 millió dollár egy hónapban. Ez év második negyedévi kereskedelmi deficitje a legnagyobb az ország történetében. A sterling lebegtetése még súlyosabb helyzetet teremt az amerikai áruk kivitelére a nemzetközi piacon. Más szóval:új pénzügyi válság fenyegeti a magán- tulajdonon alapuló rendszert. Ki áll csődben? WASHINGTON, D. C. Caspar W. Weinberger, a szövetségi kormány Költségvetési Hivatalának elnöke, a szenátus pénzügyi bizottsága előtt tett tanúvallomásában többek között kijelentette: “A szövetségi kormány 1973-as költségvetése minden jel szerint nem 27 milliárd deficittel végződik, amint azt csak egy hónap előtt felmérték, hanem 37 milliárddal.” A szenátorok szerint a “kormány van csődben,” a kormány szerint a kongresszus van csődben. Az engedélyezett adósság visszaesik 400 milliárd dollárra julius elsején és a kormány adóssága jelenleg 425 milliárd dollár. DEFICIT RABLÓK VAGY A REPUBLIKÁNUSOK ELSŐ NAGY BAKLÖVÉSE Az Egyesült Államok valóban a lehetőségek hazája. Ha bárkinek is kétségei lennének ez iránt, ez szertefoszlik, mint a bárányfelhő, — miután elolvassa, mi történt az Ur 1972. évének junius 17. napján, országunk fővárosában, Washington, D.C.- ben. E szép szombati napon egy öttagú betörő banda, miután rák- és egyéb inyenc-ételekből jól belakmá- rozott, behatolt az elegáns Watergate épület hatodik emeletén, a Demokrata Párt Országos Bizottságának helyiségébe. KIKBŐL ÁLLT A BETÖRŐ TÁRSASÁG? Az egyik főkolompos James W. McCord névre hallgat. McCord úr nem a legjobb hírnévnek örvendő CIA (amerikai kémszervezet) alkalmazottja volt. Jelenleg a Nixon Ujraválasztási Bizottság “biztonsági ügynöke.” Azt senki sem magyarázta meg részünkre, mi a feladata egy választási bizottság “biztonsági ügynökének”. (Lehetséges, hogy a Demokrata Párt Országos Bizottságának helyiségébe való betörés?) A másik fő cinkos Bemard L. Baker, aki azt vallja magáról, hogy megélhetését a Miamiban lévő ingatlan iroda fenntartásával eszközli. Érdemes kihangsúlyozni, hogy ez a Baker úr egyike volt azoknak, akik kitervezték 1961-ben a csúfos kudarccal végződött Kuba-ellenes Bay of Pigs-támadást. A banda harmadik tagja Frank Sturgis, aki szintén részt vett a Kuba elleni összeesküvésben, mint “Szerencse-lovag” ismeretes. A negyedik tag egy kubai menekült, aki mint közjegyző szerepel és volt kubai borbély-lakatos, Miami, Floridából. MIT TALÁLTAK A RABLÓKNÁL? Nem vall nagy szakértelemre az a tény, hogy a betörőket tetten érték, mielőtt eredeti feladatukat teljesithették volna. Egy biztonsági őr ugyanis értesítette a rendőrséget, hogy valami szokatlan dolog megy végbe az épület hatodik emeletén. A kirendelt rendőrök, pisztollyal a kezükben rajtaütöttek a behatolókon és letartóztatták őket. Elkoboztak tőlük több fényképezőgépet, számos lehallgató készüléket, egy “walkie-talkie”-t, melyre McCord csak pár nap előtt kapott engedélyt a szövetségi kormánykozegtöl és tolvajszerszámokat. A legérdekesebb lelet egy kis fekete könyv volt, melyben ott volt E. Howard Hunt, Jr. neve, aki nem más, mint szintén a kubai támadás egyik fo cinkosa és ez év márciusáig a Fehér Ház egyik tanácsosa, napi száz dollár fizetéssel. Az egyik letartóztatottnál egy 8 dolláros csekk is volt Mr. Hunt nevére kiállítva. Ha még megjegyezzük, hogy Baker urnái 53 százdolláros bankjegyet is találtak, szép rendszámban, akkor kepzelótehetségünk egy kis hányadát kell csak felhasználni, hogy képet alkothassunk arról, hogy kinek, vagy kiknek a megbízásából tört be ez a banda a Demokrata Párt központi helyiségébe. A vizsgálat folyamán kiderült, hogy Mr. Baker négy csekket váltott be májusban egy mexicöi bankban 89,000 dollár értékben. (Folytatás az 5. oldalon!)
