Amerikai Magyar Szó, 1972. július-december (26. évfolyam, 27-49. szám)

1972-07-06 / 27. szám

4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGÁRIÁN WORD Thursday, July 6. 1972 LEBEG A FONTSTERLING INGADOZIK A PÉNZRENDSZER Az angol kormány elhatározta: “Lebegtetjük a fontsterlinget.” Egyszerű nyelven ez azt jelenti, hogy megváltoztatják az angol pénzegység értékét a többi országok pénzegységéhez viszonyítva. Az angol kormány e döntése egyenlő a múlt év decem­berében Washington, D.C.-ben a “szabad világ” (kapitalista) bankárai és pénzügyminiszterei között létrejött egyezmény felrúgásával. Ez az egyezmény előírja: egy ország pénzegysé­gének értéke csak 2.5 százalékkal emelkedhet, vagy csökkenhet a többi államok pénzegységének értéké­hez viszonyítva. Május utolsó hetében az angol központi bank 7.15 milliárd aranykészlettel és külföldi valutával rendelkezett, vagyis majdnem kétszer annyival, mint egy esztendővel ezelőtt. Junius harmadik hetében azonban a külföldi ban­kok 2.5 milliárd értékű fontsterlinget vásároltak és ezzel próbálták a fontsterling értékének zuhaná­sát megakadályozni. Az igy vásárolt fontsterlinget az angol bank egy hónapon belül kell, hogy visszavásárolja. Ha ez a folyamat tovább tart, fennállt volna a veszély, hogy az angol bank arany- és külföldi valuta-kész­lete, tartaléka elpárolog. Ezt a folyamatot óhajtotta az angol kormány meggátolni, amikor elhatározta a fontsterling le­begtetését. Ez a határozat nagy felháborodást keltett a nem­zetközi bankárok és a washingtoni egyezmény alá­írói között. A fontsterling lebegtetése elkerülhetetlen volt az angol pénzügyi körök részére, mert p pénzegység nem tükrözte vissza tárgyilagosan az angol nemzet- gazdaság valódi képét. A nyugat-európai országok nemzetgazdasági sta­tisztikája azt mutatja, hogy az utolsó hat hónapban Franciaországban 6.2, a Német Szövetségi Köztársa­ságban 9.0, Hollandiában 8.4, Belgiumban 2.8, Ausztráliában 9.6, Svédországban 5.3 százalékkal emelkedett a termelés, mig Angliában változatlan maradt. A fontsterling lebegtetésének gyakorlati ered­ménye az, hogy értéke a márkához, a francia frank­hoz, az amerikai dollárhoz viszonyítva alacsonyabb. Ez viszont azt jelenti, hogy az angol gyártmányok ára csökken a világpiacon és igy nagyobb eshetőség van azok eladására, az amerikai, német, vagy japán gyártmányok rovására. A sterling lebegtetése tehát csökkentette az an­gol pénzegység árát a világpiacon, de az angol ipari vállalatok részvényeinek ára felszökkent a tőzsdén. Ezzel szemben a japán részvények árai zuhantak a tokiói tőzsdén. Az angol kormány és bankárok döntése zűrzavart okozott a nemzetközi pénzpiacon. Lezárták minden országban a pénzváltó hivatalo­kat. A nemzeti bankok képviselői sürgős ülést tar­tottak az új helyzet mérlegelésére. Az ülés minden határozat nélkül ért véget. Amikor a pénzváltó hi­vatalokat kinyitották, a sterling értéke 4.5 százalék­kal csökkent. Több svájci bankár attól tart, hogy az amerikai dollár is a sterling útjára tér. Ezért a svájci, német és francia nemzeti bankok több milliárd dollárt vásároltak, hogy mesterségesen fenntartsák az amerikai pénzegység értékét. Már eddig ás 53 milliárd dollár van a nemzetközi bankárok kezében, melyre nincs aranyfedezet. Közben az amerikai kereskedelmi mérleg tovább­ra is deficitet mutat. Májusban 3.91 milliárd dollár értékű árut vittünk ki és 4.46 milliárd dollár értékű árút vásároltunk külföldről. A deficit tehát 552.4 millió dollár egy hónapban. Ez év második negyedévi kereskedelmi deficitje a legnagyobb az ország történetében. A sterling lebegtetése még súlyosabb helyzetet teremt az amerikai áruk kivitelére a nemzetközi piacon. Más szóval:új pénzügyi válság fenyegeti a magán- tulajdonon alapuló rendszert. Ki áll csődben? WASHINGTON, D. C. Caspar W. Weinberger, a szö­vetségi kormány Költségvetési Hivatalának elnöke, a szenátus pénzügyi bizottsága előtt tett tanúvallo­másában többek között kijelentette: “A szövetségi kormány 1973-as költségvetése minden jel szerint nem 27 milliárd deficittel végző­dik, amint azt csak egy hónap előtt felmérték, ha­nem 37 milliárddal.” A szenátorok szerint a “kormány van csődben,” a kormány szerint a kongresszus van csődben. Az engedélyezett adósság visszaesik 400 milliárd dollárra julius elsején és a kormány adóssága jelen­leg 425 milliárd dollár. DEFICIT RABLÓK VAGY A REPUBLIKÁNUSOK ELSŐ NAGY BAKLÖVÉSE Az Egyesült Államok valóban a lehetőségek ha­zája. Ha bárkinek is kétségei lennének ez iránt, ez szertefoszlik, mint a bárányfelhő, — miután el­olvassa, mi történt az Ur 1972. évének junius 17. napján, országunk fővárosában, Washington, D.C.- ben. E szép szombati napon egy öttagú betörő banda, miután rák- és egyéb inyenc-ételekből jól belakmá- rozott, behatolt az elegáns Watergate épület hato­dik emeletén, a Demokrata Párt Országos Bizott­ságának helyiségébe. KIKBŐL ÁLLT A BETÖRŐ TÁRSASÁG? Az egyik főkolompos James W. McCord névre hallgat. McCord úr nem a legjobb hírnévnek örven­dő CIA (amerikai kémszervezet) alkalmazottja volt. Jelenleg a Nixon Ujraválasztási Bizottság “bizton­sági ügynöke.” Azt senki sem magyarázta meg ré­szünkre, mi a feladata egy választási bizottság “biztonsági ügynökének”. (Lehetséges, hogy a De­mokrata Párt Országos Bizottságának helyiségébe való betörés?) A másik fő cinkos Bemard L. Baker, aki azt vallja magáról, hogy megélhetését a Miamiban lévő ingatlan iroda fenntartásával eszközli. Érdemes ki­hangsúlyozni, hogy ez a Baker úr egyike volt azok­nak, akik kitervezték 1961-ben a csúfos kudarccal végződött Kuba-ellenes Bay of Pigs-támadást. A banda harmadik tagja Frank Sturgis, aki szin­tén részt vett a Kuba elleni összeesküvésben, mint “Szerencse-lovag” ismeretes. A negyedik tag egy kubai menekült, aki mint közjegyző szerepel és volt kubai borbély-lakatos, Miami, Floridából. MIT TALÁLTAK A RABLÓKNÁL? Nem vall nagy szakértelemre az a tény, hogy a betörőket tetten érték, mielőtt eredeti feladatukat teljesithették volna. Egy biztonsági őr ugyanis érte­sítette a rendőrséget, hogy valami szokatlan dolog megy végbe az épület hatodik emeletén. A kirendelt rendőrök, pisztollyal a kezükben rajtaütöttek a behatolókon és letartóztatták őket. Elkoboztak tőlük több fényképezőgépet, számos lehallgató készüléket, egy “walkie-talkie”-t, melyre McCord csak pár nap előtt kapott engedélyt a szö­vetségi kormánykozegtöl és tolvajszerszámokat. A legérdekesebb lelet egy kis fekete könyv volt, melyben ott volt E. Howard Hunt, Jr. neve, aki nem más, mint szintén a kubai támadás egyik fo cinkosa és ez év márciusáig a Fehér Ház egyik taná­csosa, napi száz dollár fizetéssel. Az egyik letartóztatottnál egy 8 dolláros csekk is volt Mr. Hunt nevére kiállítva. Ha még megjegyezzük, hogy Baker urnái 53 száz­dolláros bankjegyet is találtak, szép rendszámban, akkor kepzelótehetségünk egy kis hányadát kell csak felhasználni, hogy képet alkothassunk arról, hogy kinek, vagy kiknek a megbízásából tört be ez a banda a Demokrata Párt központi helyiségébe. A vizsgálat folyamán kiderült, hogy Mr. Baker négy csekket váltott be májusban egy mexicöi bankban 89,000 dollár értékben. (Folytatás az 5. oldalon!)

Next

/
Oldalképek
Tartalom