Amerikai Magyar Szó, 1972. július-december (26. évfolyam, 27-49. szám)
1972-12-21 / 49. szám
Ismét elérkezett a KARÁCSONY, a szeretet, a béke ünnepe! Szülök milliárdokat költenek az Egyesült Államokban, hogy a karácsonyfa alá helyezzék a szebbnél szebb ajándékokat gyermekeik részére. Amikor a gyermekek e csomagokat kibontják, a családot az öröm, a szeretet és az élet szépsége hatja át. De lehet-e teljes ez az öröm? Embernek nevezhetjük-e magunkat, ha csupán a szűk családi körünkhöz tartozók boldogságával, jólétével törődünk? Teljes lehet-e boldogságunk karácsony előestéjén, a béke és szeretet ünnepén, haazokra az embertársainkra gondolunk, akik az EMBERISÉG NAGY CSALADJÁHOZ tartoznak, — anyák, gyermekek, akiknek gyenge testét nyolcezer láb magasságból lezúditott bombák szaggatják szét? Vajon hogyan töltik embertársaink a karácsony estéjét Vietnámban, Kambődiában és Laoszban, akire nap, mint nap a bombák ezrei zúdulnak? Henry Kissinger, Nixon elnök tanácsadója október 20.-án azt mondotta: “Kezünkben a béke”. De hol van az amerikai nép, az indokínai nép, az egész világ népe által óhajtott béke? Nem alapvető kötelességünk embertársainkra is gondolni a béke és szeretet ünnepén? Nem volna emberségünkhöz méltó cselekedet feltenni a kérdést: milyen ajándékot vehetett az az apa gyermekének, aki hetek, hónapok óta munka nélkül tengeti életét? Milyen örömünnepe van annak a családnak, ahol a kenyérkeresö hetek, vagy hónapok óta sztrájkol azért, hogy olyan munkabért kapjon, amely lehetővé teszi családja részére a biztonságos megélhetést? Hol van az embertársaink iránti jóakarat, amikor fizikai és szellemi munkások ezrei kapják az elbocsátó levelet munkáltatóiktól karácsonyi ajándékként? A Life folyóirat alkalmazottainak esete áll előttünk kiáltó példaként. Embertársainkat, akik tudásukat, tehetségüket hosszú éveken át e folyóirat felépítésére szentelték, egy szép napon — karácsony előtt — mint elhasznált rongyot, a szemétdombra vetették, csak azért, mert munkájuk nem hoz már profitot a folyóirat tulajdonosainak. Elő példa ez arra, hogy a mai társadalmi rendszerben nem az ember munkája, nem az ember biztonsága és jóléte, hanem a profit megteremtése a döntő tényező. Ez határozza meg az embernek ember iránti viszonyát. 1972. karácsonya alkalmával ismét fogadalmat teszünk, hogy lapunk továbbra is olyan társadalmi rendszer megteremtésén fog szorgoskodni, amelyben nemcsak egy családhoz, nemcsak egy nemzethez, nemcsak egy fajhoz tartozók óhajtanak béke ben, egyetértésben, összhangban munkálkodni a koz érdekében, hanem ahol az egész EMBERISÉG, a hatalmas VILÁGEGYETEM e kis földtekéjén élő minden lény békében, boldogságban és jólétben ünnepelheti a béke és szeretet ünnepet. SZERETET, GYŰLÖLET Hol a szeretet? Csak a gyűlölet habköpései érik szivemet. A szeretet — hogy kit szeret a nép, az óceán! — az mindig messzeség az mindig kód? Mindig a gyűlölet jégtáblás habja ver hajót s szivet? A szeretet az mindig csöndre-kész? Mindig a gyűlölet zeng az egesz neveben is? Vagy nincs is más, csak az? Mindig ütés, csak, soha se vigasz? Sehol egy meleg áram, mely izén Kolumbusanak, reményt, e vizen? Nem érzem. Gyűlölet és gyűlölet habrohamai verik szivemet. Egy szirmot, pihét, mig meg nem halok, egy levelet az ugató habok agyar-tajtekan, egy élet-jelet, irány-jelet, Indiám, Szeretet! Illyés Gyula KELLEMES KARÁCSONYT BOLDOG ÚJÉVÉT OLVASÓINKNAK BARÁTAINKNAK Ért, as 2nd Class Matter Dec. 31, 1952. under the Act of March 2, 1879. at the P.O, of N.Y., N.Y. Vol. XXVI. No. 49. Thursday, Dec. 21. 1972. AMERICAN HUNGARIAN WORD. INC. 130 E. 16 th St. New York, N. Y. 10003 Tel: AL 4-0397 BÉKÉT 0 FÖLDÖK KZ EIKBERISEE KKGV (SniKDinnOK Charles White rajza: BEKEREMENY
