Amerikai Magyar Szó, 1972. július-december (26. évfolyam, 27-49. szám)
1972-12-14 / 48. szám
8 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, Dec. 14. 1972 A szívinfarktus kezelésének új módja X/lindeddig a szívinfarktusban szenvedő beteld' geknek hosszú hetekig, sőt hónapokig kellett ágyban feküdniök. Az angol orvosok nemrég bebizonyították, hogy ez nem hasznos. Az igazság kedvéért meg kell mondanunk, hogy erről az amerikai orvosok már régebben is írtak. Minden orvosi tankönyvben — még az 1971-ben kiadottakban is — az áll, hogy az első. roham után a betegnek legalább hat hétig ágyban kell maradnia. így tanulják ezt az orvos- tanhallgatók Németországban, Svédországban, nálunk és a többi európai országban is. A The Lancet című, nagy tekintélyű angol folyóiratban az orvosok egy csoportja — egyebek között — a következőket írta: »Semmi sem- bizonyítja, hogy a szívinfarktusos betegnek ilyen hosszú ideig feküdnie kell, vagy ajánlatos feküdnie.« Ez más szóval azt jelenti, hogy az orvosok gyökeresen megváltoztatják az eddigi gyakorlatot. Az angol orvosok szerint elegendő hét napig pihenni, utána — ha nem jelentkeztek szövődmények — már mozoghatnak. A következő héten már elhagyhatják a klinikát, egy hónap múlva pedig nagy részük visszatérhet régi munkahelyéi-e és vagy teljes, vagy rövidített munkaidővel dolgozhat. Amerikai, svéd és osztrák belgyógyászok az utóbbi időben egyre gyakrabban hangoztatták, hogy fölösleges a betegnek hat hétig feküdnie, ha az infarktus nem jár komplikációval. Elegendőnek tartották a néhány napos teljes nyugalmat. A bécsi kardiológiai klinikán például a páciensek újabban már tíznapi fekvés után időnként sétálhatnak a szobában vagy a folyosón. Sőt, már aznap, amikor bekerültek a klinikára, Josef Kainál szívspecialista utasítására moz- gatniok kell a lábukat és a kezüket, azaz megfelelő gyakorlatokat kell végezniök. A kábítószerek olyan vegyi anyagok, amelyek a központi idegrendszerre hatnak és gyógyszeréhséget váltanak ki. Elvonásuk súlyos izgalmi tüneteket okoz. Szedésük mind az egyénre, mind a társadalomra káros. Mi készteti a fiatalokat arra, hogy rabjaivá váljanak? Erre a kérdésre választ kapunk azoktól a betegektől, akik végül is orvoshoz fordulnak segítségért. így például Warnke néhány száz frankfurti kábítószer-élvező megvizsgálásakor megállapította, hogy mielőtt ilyen szereket kezdtek volna szedni, 52 százalékuknál már fönnálltak bizonyos idegzavarok (ágyba viseltek, rágták a körmüket), negyedrészük pedig mór öngyilkosságot is megpróbált elkövetni. Az orvosok egy másik csoportja megfigyeléseket végzett. ifjúsági közösségekben, amelyeknek tagjai még nem váltak kábítószer-élvezőkké. Különféle szúrópróbákat végeztek Észak-Svájcban (az egészségügyi középiskola, a gimnázium, az ipariskola/ a gépészeti iskola tanulói között). Valamennyitől megkérdezték, szedett-e már kábítószert, érzi-e szükségét annak, hogy szedjen, s ha igen, máért. A válaszok alapján megállapították, hogy legtöbbjük kíváncsiságból, presztízskérdésből’ tapasztalatAz angol orvoscsoport —: dr. Jan E. Harpur vezetésével — kísérleteket végzett két dél-angliai tartományban, hogy meggyőződjék arról, vajon az új módszer jobb-e. a réginél. Megfigyeltek 199 olyan beteget, aki hat hétnél előbb hagyta el az ágyat. Minden második páciensnek azok közül, akiket 1968 novembere és 1970 októbere között vettek föl a klinikára azzal, hogy az infarktus nem idézett elő szövődményt, három hétig kellett feküdnie, a többinek viszont csak egy hétig. Egyébként mindannyiu- kat egyformán gondozták, ápolták, ugyanazokat a gyógyszereket és táplálékot kapták, ugyanazok az orvosok kezelték őket. Már az első naptól kezdve fölülhettek az ágyban, megbörotvál- kozhattak és a negyedik nap egyedül tisztálkodhattak. Közben rendszeresen étkeztek, tehát nem mesterséges úton vagy injekció segítségével. Miután elhagyták a klinikát, mind a két csoport tagjait rendszeresen ellenőrizték. Nyolc hónap múlva a következőket állapították meg: A korán fölkeltek között semmivel sem voltak gyakoribbak a szövődmények, mint a másik csoport tagjainál. Sőt, közülük 88, az utóbbiak közül pedig csak 84 százalék tért vissza munkahelyére, hogy rendes vagy rövidített munkaidővel dolgozzék. »Nem kétséges tehát — írja a The Lancet —, hogy a szívinfarktusos betegek az eddiginél korábban is fölkelhetnek anélkül, hogy ennek kellemetlen következményei lennének. Sőt ezzel elejét vehetik az izomgyöngülésnek és a vivőereken jelentkező szövődményeknek, amelyeket a sok fekvés szokott előidézni.« Azonkívül — állítják az angol orvosok — a rövidebb ideig való fekvés pszichikailag is jó hatással van a betegekre: elejét veszi a szívidegességnek. Az említett orvoscsoport tovább folytatja kísérleteit. Azt tanulmányozza, vajon nem kelhetnének-e föl a szívinfarktusos betegek már a rohamot követő negyedik-ötödik napon, ha betegségük nem jár szövődménnyel. A kábítószerek és az ifjúság szerzésből szeretné kipróbálni valamelyik kábítószert. A fiatalok 40—60 százaléka csak egyszer akarná, 3—4 százaléka viszont többször. Éppen az utóbbiak azok, akik negatívan viseltetnek az élet, a szabad idő, az iskola és a szülők iránt, sőt nem egynek öngyilkossági szándékai és szkizofréniás rohamai is vannak. Mivel föltételezik, hogy az ország lakosságának 3—5 százaléka előbb-utóbb — súlyos lelki válság és idegesség miatt — pszichiátriai kezelésre szorul, úgy vélik, hogy a fiatalok említett csoportjára nagy mértékben hatottak az igazi pszichopaták. Ezeket föltétlenül föl kell kutatni, s meg kell akadályozni, hogy egyre több kábítószer szedésével elpusztítsák magukat. Szakemberek azt állítják, hogy a dohányzás elősegíti a hasis elterjedését. Mások szerint a sportklubok jelentősége egyebek között abban van, hogy nagymértékben megóvják a fiatalokat a kábítószerektől. Sajnos, mindmáig nem állapították meg, milyen intézkedéseket kellene foganatosítani annak érdekében, hogy a fiatalokat megóvjuk a kábítószerek pusztításától. Ugyanakkor szükség volna arra is, hogy tudományos eszközökkel fölmérjék, miért válnak a felnőttek ezeknek a szereknek a rabjai vá. Új gyógyszer gyomorfekély ellen Deljajev szovjet űrhajós, aki negyvennégy éves korában halt meg, a gyomorfekély egyik áldozata. A tudomány, amelynek egy másik ágában olyan kiváló eredményeket ért el, képtelen volt bármit is tenni érte. A gyomorfekély még ma is félelemmel tölti el az embereket. Érthető is ez, hiszen leginkább a középkorúaknái jelentkezik, tehát azoknál, akik a legtermékenyebbek. A legtöbb gyomorfekélyes beteg a fejlett ipari államokban van: ezekben az országokban a lakosság 6—8 százaléka szenved ebben a bajban. A lista élén az USA áll 8 százalékkal. Ezután Nagy-Britannia és Svédország következik 6—7 százalékkal. Általános meggyőződés szerint a baj okát az élet egyre gyorsuló ritmusában kell keresni. A megerőltető szellemi munka, idegfeszültség, ésszerűtlen táplálkozás, a munkaidő célszerűtlen beosztása és a nem megfelelő munkakörülmények ugyancsak hozzájárulnak a betegség megjelenéséhez. Olaszországban a helyzet nem olyan súlyos, mint az említett országokban, de az utóbbi időben egyre rosszabbodik, mivel egyre emelkedik az életszínvonal és egyre nagyobb méretű az iparosodás. A statisztikai adatok szerint a lakosság mintegy két százaléka gyomorfekélyben szenved. Ez nem kis szám: több mint egymillióra rúg. Nemrég Bolognában nemzetközi orvosi értekezletet tartottak a gyomorbajról, elsősorban a. gyomorfekélyről és a gyomorhurutról. Neves olasz, német, francia, japán és más nemzetiségű szakemberek tartottak beszámolót. Szinte valamennyien rámutattak arra, hogy ez a betegség elsősorban a középkorú embereket sújtja. Többféleképpen lehet kezelni, valamennyi megbízható módszer, de egyikre sem mondhatjuk rá, hogy a legjobb. A gyógyítás módja a beteg állapotától függ. Számtalan gyógyszer áll az orvosok rendelkezésére. Ezért műtét előtt megpróbálják a pácienst orvossággal kezelni. Nagy általánosságban háromféle gyógyszert különböztetünk meg: fájdalomcsillapító, görcsoldó és sav elleni szereket. Megállapították, hogy igen hasznos küzdeni a gasztritisz, a gyomorhurut ellen, mivel a gyomorfekély egyik legelső tünete. A gyulladást azonban nem lehet eredményesen megszüntetni, mivel a legjobb szerek, mint például a korti- zon, károsan hatnak a gyomorhurutra és a gyomorfekélyre. Nagy reményt fűznek egy új olasz orvossághoz, a Propaxolinához, mivel jótékonyan hat a gyulladásos folyamatra, még akkor is, ha az illetőnek beteg az epevezetéke vagy valamelyik bele. Erős hatású, helyreállítja a vérkeringést a gyomor gyulladásos szövetében, a nyombélben, s ezzel elősegíti a gyógyulást. Fontos tulajdonsága, hogy nem hat károsan. Fölfedezése két fiatal olasz orvos, Silvestrini és Pálad nevéhez fűződik. Munkájukról ők maguk tájékoztatták az egybegyűlteket. Sikerük annál nagyobb, hogy a Propaxolina a gyomorfekély elleni gyógyszerek közül a legjobb. HA ELŐFIZETÉSE LEJUT, j szíveskedjék annak meghosszabbításáról ideje- I ben gondoskodni. I Egy évre $ 10.— félévre $ 5.50. J MejvjitSiri: $__,......... | • Naptárra: $?....................................... J l'Nóv: ......... J ! Cím: ...... I I | Városi .. -----Aitern:................ | Zip Cod«: ! . AMERIKAI MAGYAR SZÓ I 130 East léth Street, Now York, N.T. 10003 j
