Amerikai Magyar Szó, 1972. július-december (26. évfolyam, 27-49. szám)

1972-11-02 / 42. szám

Thursday, Nov. 2 1972 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 3 Lesz e vérfürdő Vietnamban? VESZÉLYES JELENSÉG Harvey B. Scribner, New York közoktatási kan­cellárja elrendelte 31 fekete gyermeknek a 211-es középiskolába való elhelyezését New York Canarsie negyedében. A hir hallatára a kijelölt iskola feher tanulóinak szülei tiltakoztak Scribner,kancellár döntése ellen. Először tiltakozó menetben az iskola épülete előtt- tették lehetetlenné, hogy a fekete gyermekek isko­lába menjenek. Majd behatoltak az iskola épületé­be, elfoglalták azt és három napon keresztül lehetet­lenné tettek a tanítást. Ezen idő alatt a 31 gyermeket autóbuszon nap, mint nap az iskola épületéhez hozták és miután nem tudtak az épületbe bemenni, ház avitték őket. New York Jamaica negyedében elvadult fajgyű­lölők vasrudakkal a fekete és porto-ricoi gyermeke­ket szállító autóbuszok ablakait 1verik be, a gyer­mekekre olajat öntenek, a buszról menekülő gyer­mekeket megtámadják. HELYEZZÜK MAGUNKAT EZEN SERDÜLŐ GYERMEKEK HELYEBE, mert csupán igy tudjuk felmérni, milyen barbáron sértjük meg e gyermekek lelkivilágát. Tizenkét-tizenharom eves gyermekek, akiknek egyetlen vágya, hogy tanuljanak és ebajá- tithassanak a biztonságos élethez szükséges tudást,- a faji megkülönböztetés mérgétől elkábitott, elvaki- tott tömeg fizikai ellentállása következtében képte­lenek érvényesíteni ezen jogukat. A 31 fekete gyermek ellen felsorakozott meg­mételyezett tömeg érthető ellenszenvet, felháboro­dást és harci készséget vált ki a gyermekek szülei­ből. Ha figyelembe vesszük, miként sorakozott fel a feher lakosság jelentős része az ellen, hogy Forest Hülsen a szegények részére házakat építsenek; ha ^figyelembe vesszük, miként lőnek le fiatal fekete fiúkat Detroitban és az ország többi részein, mert tetten érik őket, kenyér vagy ruhalopáson; ha fi­gyelembe vesszük miként kezelik harmadrendű polgárokként a fekete polgárokat, nem csodálkoz­hatunk azon, ha egy szép napon az ország fekete lakosai torkig telve a fehérek barbárságával, han­gosan felkiáltanak: EDDIG ES NE TOVÁBB! Csupán idő kérdése, hogy az ország fehér lakosai drágán fogják megfizetni a feketék iránti szégyen- teljes magatartásukat. Az ország fekete és fehér lakói között egyre job­ban mélyülő szakadékért főleg és elsősorban Nixon fajgyűlölő politikája felelős. Az irányváltoztatás első lépéseként ki kell köl­töztetni Nixont a Fehér Házból. xxxxxXxxxxxxxxxxxxxxxxx> 13 Államban van a szavazó listán A KOMMUNISTA PÁRT NEW YORK, N.Y. Jose Ristorucci, a Kommunista ' Párt Választási Kampánybizottság vezetője sajtó- nyilatkozatban tette közzé, hogy a Kommunista Párt elnök- és alelnökjelöltje, Gus Hall, illetve Jarvis Tyner az alábbi 13 államban van a szavazó­listán: New York, Pennsylvania, Dlinois, Ohio, Michigan, New Jersey, Wisconsin, Minnesota, Washington, Kentucky, Colorado és North Dakota. A Párt jelöltjei ugyancsak a szavazó listán vannak az ország fővárosában, Washington, D.C.-ben. Nixon eli\ök kilenc törvényjavaslatot vétózott meg, ami a közoktatás és a szegény lakosság rová­sara megy. Nixon elnök és a Pentagon azzal indokolja a vi­etnámi háború folytatását, a bombázás egyre na­gyobb kiterjesztését, hogy ha az amerikai haderőket kivonják, a Vietcong és Észak Vietnám rettenetes vérfürdőt rendez azok ellen, akik ellenük harcoltak. Sir Róbert Thompson, Nixon elnök legfőbb gerilla­háború tanácsadója, korábban azt jósolta, hogy ha Dél-Vietnámban a “kommunisták” veszik át a ha­talmat, volt ellenségükkel szembeni bosszúállásuk­nak több százezernyi áldozata lesz; újabban “több mint egy millió” áldozattal rémitgeti az amerikai közönséget. Felmerül a kérdés ezekkel az érvekkel szemben, hogy a jelenlegi valóságos vérfürdő továbbfolytatá­sa valóban megakadályozza-e az esetleges későbbi vérfürdőket? A vérfürdő nem elég kifejező szó an­nak leírására, ami Indokinában az utóbbi évek fo­lyamán végbement. 1969 januárjától 1972 szeptem­berig bezárólag, az Egyesült Államok 3,829,922 tonna bombát zúdított Indokína területére, az első világháborúban ledobott minden bombánál több mint egy millió tonnával többet. Ez év júniusában a U.S. 112,460 tonna bombát dobott le, átlagban 60 másodpercenként két ton­nát és havonta a Hiroshima-erejű bombáknak öt és félszeresét. A szenátus menekültügyi albizottságának elnöke, Kennedy szenátor augusztusban jelentette, hogy Indokínában 165 ezer polgári egyén halt meg és 410 ezer polgári egyén sebesült meg az utóbbi négy évben és az albizottság számítása szerint, ugyan­ezen idő alatt, a menekültek szama közel négy millió. A kormány szerint az “ellenség” több mint egy millió személyt jelölt ki kivégzésre, és ezek a kivég­zések megtörténnek, ha a “kommunistákat” nem győzzük le. Nixon elnöke a vietnamizálást bejelen­tő beszédében, 1969-ben azt állította, hogy a fran­ciák kivonulása után, 1954-ben, 50 ezer személyt öltek meg bosszúból, a háborúban elkövetett tetteikért. Ezt a sokszor megismételt vádat a tör­ténelmi adatok semmiképp sem támasztják alá. Az egyezmény szerint felállított Nemzetközi Ellenőr­ző Bizottság északon 55 politikai megtorlásról je­lentett, a délen elkövetett 1404 esettel szemben. De ez csak egyéni akció volt. Sót, a kormány észa­kon amnesztiát adott a volt ellenségnek, mint aho­gyan azt a jelenlegi N.F.F. program is magában fog­lalja. A kormány szószólói állandóan Bemard Fali, nemrég elhalálozott francia történész könyvet idé­zik, aki azt állította, lehetséges, hogy 50 ezer pa- rasztott végeztek ki északon, a földreformmal szem­ben tanúsított ellenállásukért. A gyakran idézett író, a fenti állítását semmivel nem bizonyította, csupán saját feltételezésére alapozta. Nixon elnök azon kijelentését, hogy “félmillió személyt öltek meg”, Hoang Van Chi, Észak Vietnámból elmene­kült iró könyvének adataira alapozta. A könyv, amelyet U.S. kémszervezetek finanszíroztak, állító­lag az eredeti Hanoi Dokumentumok-ra támaszko­dik, de a Dokumentum adatai a könyvben áhította­kat megcáfolják. Az iró nemreg azt mondotta, hogy a félmilliós számot saját becslésére alapozta. Hoang Van Chi feltételezéseit azonban a Fehér Ház, pro­paganda célokra elégségesnek találta. A V.D.K. kormánya annak idején beismerte, hogy voltak egyéni kivégzések, de ezeket súlyos hibának tekintette és elitélte. Az Egyesült Álla­mok ezzel szemben falvakat és vizgátakat bombáz, évek óta pusztítja a termőföldeket és Vietnám föld­jét terméketlen sivataggá teszi. A bombázások eredményeképp egész életükre megcsonkított gyer­mekek szinte megszámlálhatatlanok. Kennedy szenátor kijelentette, hogy a vérfürdő érve nem más, mint rosszindulatú hazugság, — amelynek alapján a kormány egyre fokozza Viet­nám kínszenvedését és ezzel tartja fenn és fokozza háborús politikájának kiterjesztését. A vérfürdő érve lenne a legfőbb ok.' a háború azonnali megszüntetésére. , , Vägo Klara Golda Meier a Bonni kormányhoz intézett átira­tában élesen tiltakozott a három arab terrorista sza- badonbocsátása miatt. Mind a Lufthansa elnöke, mind a bonni kormány szószólója nyilatkozatban kihangsúlyozták, hogy ez volt az egyetlen mód az arab terroristák által elrabolt Lufthansa repülőgép utasai életének megmentésére.

Next

/
Oldalképek
Tartalom