Amerikai Magyar Szó, 1972. július-december (26. évfolyam, 27-49. szám)
1972-10-26 / 41. szám
4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, Oct. 26. 1972 Magyarok — ne dőljetek be Nixonék hízelgésének! 20 ÉVVEL EZELŐTT NIXON A MAGYAROK BEVÁNDORLÁSA ELLEN SZAVAZOTT, MA HÍZELEG A MAGYAR VÁLASZTÓPOLGÁROKNAK. Számos amerikai magyar kap e napokban telefonhívást Nixonék korteshivatalából. A felhívás magyar nyelven történik. Ilyesformán: “Kovács úr?” Ha “Kovács úr” igenlőleg válaszol, akkor az illető behizelgó módon folytatja magyarul: “Számíthat Nixon elnök úr az ön támogatására?” Ha az illető azt válaszolja, hogy “Nem”, akkor soha többé nem hívják fel. Ha az illető azt mondja, hogy “Igen”,vagy azt, hogy “Tálán”, akkor a barátságos telefonos kisasszony még megkérdezi, hogy hat mi is az,ami nagyon a szivén fekszik, a választásokkal kapcsolatban. Ha például az illető azt mondja, hogy aggasztja az iskolás gyermekek autóbuszon való szállítása, akkor a felhívás után néhány nappal egész sereg választási reklámot kap, amely részletesen leírja, hogy Nixon mennyire ellene van az autóbuszon való szállításnak. Es kap aztán nyakra-főre Nixont dicsérő irodalmat. Csak egyet nem fog kapni Nixonéktól; annak a történetét, hogy miképp szavazott Nixon — még szenátor korában — ama törvény mellett, amely 40 Tévén keresztül megakadályozta a magyarok és más keleteurópaiak, lengyelek, szlovákok, zsidók bevándorlását az Egyesült Államokba. Ez a megszorítás a 20-as és 30-as években több százezer magyar, lengyel, zsidó és nemzsidó halálos ítéletét jelentette, akik, ha azon években megkaphatták volna az amerikai vízumot, megmenekülhettek volna a második világháború vérfürdőjétől, vagy a gázkamráktól! Amint tudjuk, az amerikai kongresszus 1921-ben egy olyan törvényt hozott, amely a bevándorlást az 1920-as cenzus alapján szabályozta. Miután 1920- ban Amerika lakosságának többsége még mindig észak és nyugateurópai származású volt, a kvóta ezeknek kedvezett. Minden évben 150,000 angol, ir, skót és német jöhetett be, mig Lengyelországból például csak 6488, Magyarországból csak 865 kaKözel éjfél volt és az 52. utcában lévő, Jimmy ’s bárban az egyik vendég egy munkásvezér volt. Egyike azoknak a kis, mérges embereknek, akik a munkásmozgalmat valamikor a társadalom ékszereivé tették, de most haragja üres, hiú volt. A választásokról beszélt. “Ide figyeljetek, valószínűleg McGovernre szavazom. Nixon fagarast sem ér. De McGovern csak a szavazatomat kapja meg, egy percig sem dolgoznék érte. Azok a fickók körülötte — azok a hitvány kölykök — gyűlölnek bennünket. Azt hiszik, durva csirkefogók, Archie Bunkerok vagyunk. Azt mondják, nem kellenek nekik a szakszervezeti bossok. Hát jól van, válasszák meg ök maguk McGovernt.” Ugyanezt hallom újra, meg újra, mindenütt a városban: elkeseredést, McGovern kínos helyzetének öngyilkos élvezését — sokszor indokoltan McGovern nemely emberenek modorával és álláspontjával szemben. Szerdán 200 munkásvezér jelentette be Nixon támogatását: legtöbbjük az épipott vízumot. Miután azonban Angliából és Németországból viszonylag kevesen óhajtottak bevándorolni, ezen országokból száz és százezer vízum maradt kiosztatlan, használatlan, viszont Magyarországból, Lengyelországból százezrek szerettek volna idevándorolni, akiknek rokonai éltek itt. így sok százezer lengyel és magyar vált idővel áldozatává a világháborúnak, akiket besoroztak, mig a zsidók közül sok százezren pusztultak el a kivégzőtáborok- ban e törvény embertelensége miatt. 1952-ben a kongresszusban újra tárgyalás alá került a bevándorlási törvény a McCarran—Walter javaslat formájában. Ez a javaslat fenntartotta az 1924. évi bevándorlási törvény embertelen elveit. Truman elnök — és ez becsületére legyen mondva— megvétózta a törvényt hangsúlyozva, hogy ez a javaslat “régi igazságtalanságot örökít meg, és még fokozza bevándorlási törvényünk embertelen jelleget.” így bizony: Embertelen jellegét! Mar most, Nixon elnök, ekkortájban, 1952. júniusában, meg “csak” szenátor volt. Amikor a szenátusban tárgyalás alá vették, hogy mit csináljanak Truman vétójával, Nixon azokkal szavazott, akik megsemmisitették a vétót. Szóval ö is hozzájárult “a régi igazságtalanságok” megörökítéséhez, az “embertelen jellegű törvény” fenntartásához. És igy még 13 évig fennmaradt ez a brutális törvény. Es most ugyanaz a Nixon, aki a ’20-as és ’30-as években sok-sok százezer európait halálra Ítélő törvény meghosszabbítása mellett szavazott, most nagyban udvarol azoknak, kik valahogy mégis kijutottak Amerikába! Most már örül, hogy itt vannak, mert reméli, hogy megnyeri szavazatukat. Gondoljon erre minden amerikai-magyar, mielőtt eldönti, hogy kire fog szavazni. Es gondoljanak erre különösen azok az amerikai zsidók, akiket egyes vezetőik annyira unszolnak, hogy Ni.xonra szavazzanak. tési iparból. Ezek a szakszervezetek eddig is Nelson Rockefeller szekerét húztak, hogy szinte már rendes republikánusoknak lehet ókét tekinteni. Es mégis, van valami bizarr mindebben. Biztos, hogy George McGovern sok tévedést csinált. De McGovern semmit sem tett az idén, ami egyetlen B—52-es bombázás gyilkos cinizmusával felérne. Ezek a Nixon-barát munkásvezérek és az átpártoló demokraták nem ámíthatják magukat, hogy a Fehér Ház mai lakója valami nemeslelkü államférfi, vagy politikától független nemzeti hős, mint Eisenhower. Ez Richard Nixon. Nem, mint Joseph Kraft mondja, Richard M. President, hanem Richard Nixon. Ez az az ember, aki az egyetemi tiltakozókat “csirkefogók”-nak nevezte. Ez Nixon, a Búza-Üzlet, a Watergate-ügy és a Tej-Üzlet Nixon-ja. Az az ember, aki 300 FBI ügynököt küldött a Berrigan testvérek nyomába, mialatt minden gyerek a Harlem- ban legalább egy heroin ügynököt tudott azonosítani. Ez az a Nixon, akinek igazságügyminisztere telefon- és más lehallgató készülékeket helyeztetett el Sackett Street-től kezdve Sacramento-ig mindenüvé. Ez az az ember, aki elbocsátottá Walter Hickel belügyminisztert, mert ajánlotta, hogy valaki mondja meg Agnew-nek, hogy fogja be a száját és hallgassa meg a tiltakozókat. Ez az az ember, aki elbocsátotta Leon Panetta-t, a HEW integrációs fömeg- bizottját, mert az volt a bűne, hogy jól végezte a munkáját. Richard Nixon, aki a háború alatt pókert játszott a szállító hajón, most nagy bátran beszél a háborúról, miután 23,000 amerikai veszett oda Vietnámban hivatalbalépte óta; aki még csak nem is szavazott az első négy választáson azután, hogy nagykorú lett; aki karrierjét Murray Chotiner legjobb tanulójaként kezdte meg, és mocskos hadjáratot, hazugságot, rágalmakat alkalmazott Jerry Voorhis és Helen Gahagan Douglas megbuktatására. Nixon, a titkos alapokkal. Nixon a Checkers-el. Nixon, aki azt mondta, hogy Adlai Stevenson “filozófiai doktorátust kapott, Dean Acheson College of Cowardly Communist Containment’’-jából. Nixon, akinek “legutolsó” sajtókonferenciája 1962-ben volt. Richard Nixon volt az, aki a háborút Laoszba es Kambodzsába is kiterjesztette, az Alkotmány határozott megszegésével, aki beszennyezte a Legfelsőbb Bíróságot azzal, hogy Harrold Carswellt és Qement Haynsworth-ot ebbe a székbe kinevezte. Azt a Carswell-t, aki egyszer “a fehér felsőbbrendűségben való rendíthetetlen hite”-röl jelentett. Azt a Haynsworth-ot, aki egy alsóbb bíróságon hét Ízben hozott határozatot szakszervezetek ellen s ezek a határozatok később a Legf. Bíróság elé kerültek. Két hét óta New Yorkban mindenütt arról beszélnek, hogy Nixon november 7.-én több mint 1 millió szavazattal fog győzni ebben az államban. A “zsidó szavazatokénak nagy részét majd Nixonra és Agnew-re adják és hogy az ir es olasz munkások elhagyják a Demokrata Pártot. Lehet, hogy igy van, de ha ez igaz, akkor ez még jobban rámutat arra a morális érzeketlenségre, amibe Vietnammal kapcsolatban estünk. Nixon most elbújik előlünk, üvegkalitkába zárkózik, elszigetelve a néptől és a sajtó kérdéseitől. De fel kell tenni a kérdést: hogyan pártolhatnak szakszervezetek olyan embert, aki közel 3 millióval növelte a munkanélküliek sorait és 6 milliót kény- szeritett segélyszinvonalra? Jelenleg több rabja van a heroinnak New Yorkban, mint amennyi gyalogos katona az egész északvietnámi hadseregben es ezt a statisztikát Nixon segítette kialakítani. Ennek a “law and order” elnöknek a vezetése alatt az utcai bűnök 30 százalékkal emelkedtek; ö sétálhat Pekingben, de mi nem sétálhatunk Morningside Heights-on. Thieu generális • még mindig kap tőlünk pénzt, de New Yorkban a megélhetés az egekig drágul, lakást lehetetlen találni és Brownsville még mindig az 1945-ös Drezdára hasonlít. Ez, végre Nixon utolsó kampánya. Mint utolsó terminusát kitöltő elnök, kormányának hatalmát fokozatosan majd Agnew-ra ruházza át, abban a reményben, hogy 1976-ban majd ö folytatja. A Búza- Uzlet, a Tej-Üzlet, a Watergate-ügy, mind azt mutatják, hogy ez a legkorruptabb kormányzat Warren Harding óta. De vannak dolgok, amik még a korrupciónál és Nixonnak és környezetének szabadságellenes magatartásánál is veszedelmesebbek — egyike ezeknek az a körülmény, hogy Nixonnak nem kell többe üjraválasztatnia magát. Neheztelés, őnkinzás vagy morális elfásultság érzései olyan Amerikát teremthetnek,, amelyben majd kevesen kívánunk sokáig megmaradni. A főkérdés tehát Richard Nixon marad. EMBER A KALITKÁBAN Az alábbi sorokat Pete Hamill irta, a N. Y. Post szept. 19-i számában.
