Amerikai Magyar Szó, 1972. július-december (26. évfolyam, 27-49. szám)
1972-10-19 / 40. szám
Thursday, Oct. 19. 1972 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 9 ARnnV TM1BR UR SZIRHIROI Ez év október 22-én lesz kilencvenedik évfordulója annak, hogy Arany János — nem halt meg, hanem átköltözött a halhatatlanságba. Hadd elevenítsük fel ez alkalomból életének egyik érdekes és igen jellemző epizódját nagykőrösi tanársága idejéből. 1851-től 1860-ig — a levert szabadságharc utáni idők legnyomasztóbb korában — egzisztenciális okokból tanári állást vállalt a nagykőrösi református gimnáziumban. Majdnem ügy irtuk, hogy “tanárkodon”, de ez kissé frivol kifejezés lenne, mert Arany Jánost nemcsak költészetében, hanem életviteleben is szinte kínos lelkiismeretesség jellemezte. Terhesnek erzett — és vallott — tanári állását is a legnagyobb lelkiismeretességgel töltötte be: túlzott gondossággal javítgatta a rengeteg dolgozatot, a hiányzó tankönyvet egy valóságos magyar irodalomtörténet megírásával pótolta, óráira percnyi pontossággal megjelent. . . Es ez a lelkiismeretes költő- tanár egyszer mégis “sztrájkolni” kezdett, szabotálta a tanrendet. Hogy miért és hogyan, azt egy “M. B.” szignóju “Arany Janos és a zsidőfiú” cimú tárca beszéli el, amely megjelent a Pesti Hírlap 1882. évfolyamának 13. számában. Lényegi mondanivalóját érdemes idéznünk. * ******* l f Volt a klasszisban egy Atki Antal nevű fiú, akivel az a szerencsétlenség történt, mert akkor még szerencsétlenség volt, hogy zsidónak született. . . . Atki Antal derék, becsületes, szorgalmas fiú volt s Arany egyik kedvence. Az osztálybeli társai is szerették — de csak addig, mig egy rettenetes napon ki nem tudódott, hogy zsidó. No lett erre nagy zaj, nagy felháborodás a diákok közt. Meg kell büntetni, meg kell verni az ilyen szinészkedőt, aki nemcsak hogy zsidó mer lenni, hanem zsidó létére odatolakszik a kálvinista “anyaszentegyházba”. Mikor délután feljött a lecke-órára, már a fórumon várta az egész klasszis. Amint belépett az ajtón, a két legerősebb tanuló ráteritett a fejére hirtelen egy köpenyeget, s aztán ki hozzá fért, kezdte ütni, verni, előlról-hátulről, ki plaguval, ki lineával, ki ököllel, amint lehetett. A szegény zsidó fiú ordított, kiabált, de ez még csak jobban tüzelte a nemes ifjúságot. “Agyon kell ütni!” — ordítottak. Ebben a pillanatban lépett be igénytelenül, egyszerűen, amint szokott — Arany János. A fiuk hirtelen szétugrottak, helyeikre iparkodva s megrestelve magukat a szeretett tanár előtt. Arany János egy szelíd pillantást vetett a megsanyargatott zsidó fiú felé, s azután megfordult s szó nélkül kiment a teremből. Néma csend következett be az osztályban. Mindenki erezte, hogy nagy dolog fog történni. Csak azt nem tudták, mi lesz a büntetés. Másnap is összegyülekezett a rendes órában az ifjúság, de elmúlt egy negyed óra, egy félóra s Arany nem jött. Elmúlt az egész óra s ő mégsem jött el. A levegő mintha valami ismeretlen félemlitö miazmá- val lett volna tele. A fiúk búsan, megdöbbenve tekintettek egymásra, s senki nem merte megkérdezni a másiktól, hogy “No mi lesz hát?” . . . Másnap sem jött, harmadnap sem jött órájára a leckéjét soha el nem mulasztó tanár. Összeültek, tanácskoztak mit tegyenek, s végre is egy a VII. osztályból alakult küldöttség megy öt kiengesztelni., Feketébe öltözött a küldöttség, s a szónok szép szavakban adta elő kérelmét, hogy kezdje el megint előadásait. A professzor hidegen nézett végig rajtuk s igy szólt: “Olyan osztályt, mely valakit a vallasa miatt bánt, en nem tanítok.” S ezzel megfordult s otthagyta 'őket. Masnap még nagyobb küldöttség ment Arany lakására. Nem eresztették be. Most lett aztán csak igazi levertség a különben jószivú fiúk közt, kiket ez a modor mélyen meghatott és megszégyenített. A tanári karnál esedeztek, hogy az vesse magát közbe Aranynál. Ez használt. Tanártársainak megígérte Arany, hogy még egyszer megbocsát osztályának s másnap megjelenik a leckén. Ünnepi ruhába öltözve várta az egész klasszis. Megindító jelenet volt, midón belépett és az öröm ült ki a fiatal arcokra. Mindenki érezte, hogy Arany nagy ember, már akkor is, midőn még nem volt nagy ember. * *■*«■**•**<* Eddig az elbeszélés. Arany Jánossal kapcsolatosan persze felvetődik a kérdés: van-e “epikai hitele? ”— Igenis, van. Az “M. B.” szignó mögött ugyanis — a Gulyás-féle Alnévlexikon szerint — Agai Adolf, az ismert sokoldalú iró rejtezkedik, róla pedig tudott dolog, hogy Nagykőrösön végezte középiskolai tanulmányait, éppen Arany János tanársága idejében. A monogramból Ítélve talán éppen ö a tárca szenvedő hőse: Atki Antal. Egyik legkiválóbb Arany-kutatónk, dr. Törös László tanár a nagykőrösi Arany János múzeum igazgatója, akinek szives útbaigazítása alapján találtuk meg a fent idézett tárcát, arról is tanúskodott, hogy Nagykőrösön mindmáig “élő” hagyomány Arany János és a zsidó fiú históriája.” Amiből az is kitűnik, hogy Arany János nemcsak jó tanár volt, hanem kiváló nevelő is. Aki igaz emberségre nevelte tanítványait. S magasztos erkölcsi tanitasa nemcsak a nagykőrösi gimnázium egykori hetedik osztályának szólt. Hanem egész népének — “nem középiskolás fokon”. Kunszery Gyula Újítsa meg előfizetését! ARANY JÁNOS RIPORTJA KARLOVY VARY-BÓL A KARLOVY VARY-i filmfesztivállal kapcsolatban egy irodalmi érdekességre bukkantunk. Arany János a “Toldi szerelm'e”-ben Toldi Miklóssal fedezteti fel Karlovy Vary-t. O maga müvéhez irt jegyzeteiben közli, hogy népmonda alapján dolgozta fel a történetet. E szerint IV. Károly “cseh kirdly-csász'ar” szarvasvadászatot rendezett, amelyre Toldi Miklóst is meghívta. Toldi a vadászaton is ámulatba ejtette ügyességével és erejevel az udvari embereket. “Maga Károly a cseh király-császár” is felkiált: “No olyat nem láttám, se’ semmi elődöm!” “így szoktuk ezt, Felség, a magyar alföldön”, feleli rá Toldi, majd űzik már a következő felbukkanó koszorús gimet. A hajszolt “koszorús gim maga-halálából” menekülve leveti magát a szikláról. Karoly cseh király és kísérete megkerülve a sziklát, követik a szarvast. És............ “Zuhogas egyszerre hallik olyan forma Mintha valamely nagy rotyogó üst forma. S tele az egész táj süni fehér gőzzel Melyben a napfény is haloványan vész el. Arrafelé tartván, terepely bikkfának Tisztásán apaiak mentibe’, mit látnak! Vizet a sziklából forró-meleg árral Tömi elő, buzgó, hét ölnyi sugárral: Tetején ez oszlop ragyogó virágba Foszladoz és hull, mint szomorúfüz ága, Szikrázik a naptól, s patakba lefolyván Zöld, veres, meg barna kérget rak az alján. Ezalatt a gimet az ebek megleltek, Vidám csaholással hirt adva jelenték; De Károly a völgyet megszerette nagyon, Lón gondja utóbb, hogy neki nevet adjon: Csatola meg hozzá két falu határát S ahol a forró viz kilövi sugárút Emele ott fürdőt, telepítve várost: Az egész világnak gyülöhelye már most. ” Arany önmagát is megenekli itt a Toldi szerelme kó'vetkezö versszakában Karlovy Vary-val kapcsolatban: “Ott, ahonnan a szarvas lezuhant a mélybe, S hol a fürdő épült a forrás fölébe, Ötszáz évvel utóbb vagy igen, már többel, Sokat ábrándozott egy beteg ősz ember; Megáldotta vizét nagy jótéteményért, Ha nem új életért, új életreményért, S ha valaha czélhoz bir jutni az ének: Köszöni e forrás csuda hévvizének. ” így Arany Jánosnak köszönhetjük, hogy megtudtuk, hogy nagyszerű népi hősünk, Toldi Miklós révén ilyen régi és kedves közűnk van Karlovy Vary-hoz. Toldi számára már járt ut lenne tehát, ha egyik elkövetkező filmfesztiválon egy nagyszabású Toldi filmben hozhatna újabb dicsőséget Magyarországnak. Bajnóne Révész Zsuzsa
