Amerikai Magyar Szó, 1972. július-december (26. évfolyam, 27-49. szám)

1972-09-14 / 35. szám

6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, Sep. 14. 1972 Ar ebbeu a rovatban kifejtett nézetek nem siükségszerüen azonosak a szerkesztőség álláspontjával. r f Erezzük: segítségre van szükség OAKVILLE, Ont. Remélem, hogy lapunk nem fog elnémulni a 70 éves születésnapján. Komolyan fel­figyeltem felhívásukra, mert a mi Új Szónk is éppen hogy csak lélegzethez tudott jutni az utóbbi években, s még most is küszködik. Ha az olvasók nagyobb részben nyugalomba is vonultak, mégis szívügyünk lapjaink támogatása. Erezzük a felhívás­ból, hogy a segítségre sürgősen szükség van. A leg­jobb az ilyesmivel nyíltan kijönni. Szerintem majd­nem minden olvasó segíteni fog, tehetsége és érzé­se szerint. Mert óriási szükség van a haladó lapokra, amiből igen kevés van, pláne a nyugati országok­ban és igen vékony rétegekhez ér el. Mint Schubert munkástárs iija az aug. 3.-i szám­ban, hogy a lélekbúvár szerint 40 évet kellene élni a nyugalomba vonulás után. Erre bizonyára sokan örömmel felfigyelnek a nyugalomba vonultak kö­zül, de ugyanakkor el is szomorodhatunk, mert ezerféle fájdalmai vannak a nyugalomba vonulónak, mert kevés, különösen az iparban dolgozók között, akik nem félhalottak már, mire elérik a 65. évüket. A kedves professzor a kanadai iparban dolgozókat sem hagyhatja ki a cikkből, mert a Ford gyár tele­pen, ahol én is dolgoztam, 5500 dolgozó közül csak 56-an vagyunk már, ezek közül vagy nyolc 65 éves, vagy azon felüli, a többiek átlag 60 éven aluliak. Sok balesetből kifolyólag került ki a gyárból, de nagyobb részük nehéz betegség miatt. Ez a gyár 1953-ban épült Oakville kisváros mellett, Torontó és Hamilton között. Nagy százalékban 18 és 35 év közöttieket alkalmaztak,vagy 150 idősebb windsori Ford-munkást, köztük engem is, idehelyeztek. De igen jó, ha néhány százalék eléri a nyugalomba vo­nulási életkort, hosszan húzódó betegség nélkül. A nehéz munka következtében sok a szív- és veseba­jos, sok az idegletörés is, ideg, izületi gyulladás, reuma, asztma, stb. stb. Erezzük azt a 80 %-os amerikai befektetést. En csak a Ford-üzemröl tudok említést tenni, különö­sen az utóbbi évekről. A kanadai üzem minden órában jelentést ad Detroitnak, hogy mennyit gyár­tottunk és mennyit kell még gyártani, s jajß, ha le­maradunk, mert a munkavezetők kapnak szidást. Ezek közül sokan kapnak idegletörést, persze nekik nincs védőbástyájuk, mint nekünk, dolgozóknak, akiknek van szakszervezetünk. Hol is lennénk, a szakszervezet nélkül! A haladó szellemű lapok olvasói ébredtek rá először, milyen nagy szükség van a szakszervezetre. Nagy szükség van a Magyar Szóra, még a nyugdíjasoknak is, mert innen kapjuk a tájékoztatást. Nagy baj lenne, ha 70 éves lapunkat elveszítenénk. Ezért én is kül­dök $ 15.-t, a lap javára és a jubileumi emlékkönyv­re' Alex Ábrahám A mindenapi élelmünk Adéllá Davis egyike a legképzettebb biokémiku­soknak Amerikában. Több, mint 20,000 beteget gyógyított ki különféle betegségekből. Hátralévő éveit tanításra, felvilágosító előadások megtartására kívánja fordítani. California ezen büszkesége bátran rámutat a visszaélésekre, hanyagságokra, zsarolásra orvosi téren. Egészségügyi szédelgőknek nevez egyes vegyészeket, orvosokat, akiket azzal vádol, hogy multimilliomos csoporthoz tartoznak, mely mindent elkövet, hogy visszatartsa a haladást az egészségügy terén. A rádió, a tv, az újságok, magazinok olyan áru­cikkeket hirdetnek, melyeknek fele káros az egész­ségre. Sok száz újság, magazin ezekből tartja fenn magát. Vannak vegyészeink között jobb sorsra ér­demes emberek, akik tudatában vannak a káros és áldatlan helyzetnek. Jól fizetett orvosok gondos­kodnak arról, hogy a közönség, vagyis a fogyasztók minél kevésbé legyenek informálva. Fontos, hogy megvegyék mindazt, amit a szupermarketokban lát­nak felhalmozva. Olvashatunk cikkeket arról, hogy az Egyesült Államok népe a legjobban táplált a világon és, hogy az életkor mindig jobban kitolódik. Adéllá Davis szerint senki sem éhezik ebben az országban, a háziasszonyok jól megrakodva térnek haza az üzletekből a sok tápanyag nélküli élelem­mel. Bizonyos érdekeltségek határtalan hasznot húznak a tömeg tájékozatlanságából. De örömmel állapítja meg, hogy vannak már orvosok és intelli­gens polgárok, akik bár még nem elég erősek ahhoz, hogy hatásos változást hozzanak létre — már tudják, miről van szó. Követelnünk kell — mondja Adéllá Davis —, hogy a helyes táplálkozásról már az elemiben adjanak felvilágosítást a gyermekeknek és ezt folytatólago­san tanítsák a legmagasabb iskolákig. Azonkívül a nőket kórházi tanfolyamokon világosítsák fel a he­lyes étkezésről, hogy a jelenlegi lehetetlen állapo­tokon javíthassunk. Ebben mindenkinek részt kell vennie, mert ha a fiatalság nem egészséges, akkor kevés a remény a jövőre. Statisztikai kimutatások szerint az amerikai iskolásgyermekek 57 %-a egészségi szempontból az európai gyermekek mö­gött marad. A koreai háborúban a katonák 52 %-át alkalmatlannak minősítették, az első világháború­ban 21 %-át. Adéllá Davis kitünően van informálva az egész­ségügyi helyzetről nemzetközi téren is. Németor­szágban, Franciaországban, a Szovjetunióban cso­portos látogatáson vett részt több hónapon át. Or­vosi megfigyelések szerint az oroszok fekete kenyé­ren es egyéb semleges ételeken élnek. Egy amerikai orvos humorosan meg is jegyezte — mondja Adéllá Davis — hogy ha félni lehet valamitől, az nem az oroszok atombombája, hanem természetes egészsé­ges gondolkodása és energiája, amivel mi amerikaiak nem rendelkezünk. Több száz értéktelen élelmi­szer az oroszoknál nem hirdethető, mert az tör­vényellenes. * * * * * Az “Eat Right to Keep Fit” legutóbbi kiadásá­ból fordította: . Schubert József, Elsinore, Cal. * YORKVILLE, 0. Tudjuk, hogy a lapot nehéz fenn­tartani, az öreg olvasók lassan kihalnak, a második generáció még irni, olvasni, sőt a legtöbb beszélni sem tud magyarul és igy új olvasót nagyon nehéz találni. Kívánom, hogy a kampány célkitűzése összejöjjön, hogy a lap megjelenhessen még sokáig. L. J. Harangozó BRANTFORD, Ont. Itt küldök 5 dollárt. Megér­tettem, hogy lapunknak nagy szüksége van adako­zásra. Azt hiszem, minden olvasó megteheti, hogy segítsen haladó szellemű lapunkon, bár vannak, akik eleresztik a fülük mellett a kérésüket. Mi a Saskatchewan-i erdőben irtottuk a fát 25 éven át kedves paírommal, aki már 12 éve halott, s keve­set élvezte fáradságának gyümölcsét. Szeretem a magyar újságokat, mert az erdőben nem volt kitől megtanulni angolul. Nagyon érdekelnek a hírek, melyeket a Magyar Szó bátran megír. Julia Fazekas 7P BROOKLYN, N.Y. Én is megkaptam a lap helyze­téről a jelentést, melyre a válaszom a mellékelt $ 50.- és bizom, hiszem abban, hogy az olvasótábor nagyon komolyan veszi ezt a ritka esetet és csele­kedni fog azonnal. Alex Kovács * LISLE, Ont. Megértettem én is a vészkiáltást és itt küldöm lapom megújítását, valamint egy új ma­gyarországi olvasó részére két évi előfizetést es a régi olvasók részére egy-egy évi megújítást. Ezenkí­vül küldöm adományomat $ 20.- értékben, remél­ve, hogy ezzel is segítek lapunk krízisében. if L. Gyene TRENTON, N.J. Igen sajnálom, hogy nem vála­szoltam előbb, mert mi öregek nagyon is tudjuk a Magyar Szó helyzetét. Hála Isten még mindig sike­rült megmenteni. Nekem csak az fáj, hogy nem tu­dok legalább száz dollárt küldeni, de nagy sze­rencsém, hogy tizet tudtam összekaparni. A lapra nagy szükség van, kár, hogy a fiatalok nem értik meg. Kívánom, hogy sikerrel záruljon a kampány. Susie Sule új olvasó levele BROOKLYN, N.Y. Örülök, hogy megismerkedtem a Magyar Szóval, megegyezem a lap fő célkitűzésé­vel es gratulálok a jubileumi szám érdekes és érté­kes cikkeihez. Remélem, hogy a következő lapszá­mokban több irodalmi cikket, verset közölnek, anyanyelvűnk fejlesztése érdekében. Minden jót kívánok a jubileum alkalmával. Margaret Rosov LOS ANGELES, Cal. Végtelenül sajnálom, hogy késve és csak nagyon keveset tudok küldeni ($ 5.-t), de már hosszú ideje munka nélkül vagyok és min­den jövedelem nélkül. Remélem, hogy a többi lapolvasók, akik mindig készséggel áldoztak a lap fenntartására, újra felsorakoznak a lap mögé és se­gíteni fognak, éppen olyan áldozatkészen, mint azt oly gyakran tették a múltban is. Túlságosan nagy volna a veszteség mindannyiunk részére, ha az egyedül igazában “amerikai magyar szó” nem jelenne meg többé. E. R. BETHLEHEM, Pa. Megkaptam az Emlékkönyvet, át is olvastam és jólesett visszaemlékezni azokra az időkre, melyeket 1917 óta átéltünk. Ha voltak is küzdelmek, de tanultunk belőlük sokat, mert a gya­korlatba vittük át a jelszót, hogy a szervezésben rejlik az erő. A küzdelmes szervezkedésért ellenérté­kűi megkaptuk az öregségi nyugdijat a szövetségi kormánytól is, meg a Bethlehem Steeltől is. Megérte a küzdelmet, mert öreg korunkra nem kell a tehervonatokon utazgatnunk egyik várostól a másikig és kéregetni, mint a régi jó világban szoktak az öreg nincstelenek. John Bartek

Next

/
Oldalképek
Tartalom