Amerikai Magyar Szó, 1972. július-december (26. évfolyam, 27-49. szám)
1972-09-14 / 35. szám
6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, Sep. 14. 1972 Ar ebbeu a rovatban kifejtett nézetek nem siükségszerüen azonosak a szerkesztőség álláspontjával. r f Erezzük: segítségre van szükség OAKVILLE, Ont. Remélem, hogy lapunk nem fog elnémulni a 70 éves születésnapján. Komolyan felfigyeltem felhívásukra, mert a mi Új Szónk is éppen hogy csak lélegzethez tudott jutni az utóbbi években, s még most is küszködik. Ha az olvasók nagyobb részben nyugalomba is vonultak, mégis szívügyünk lapjaink támogatása. Erezzük a felhívásból, hogy a segítségre sürgősen szükség van. A legjobb az ilyesmivel nyíltan kijönni. Szerintem majdnem minden olvasó segíteni fog, tehetsége és érzése szerint. Mert óriási szükség van a haladó lapokra, amiből igen kevés van, pláne a nyugati országokban és igen vékony rétegekhez ér el. Mint Schubert munkástárs iija az aug. 3.-i számban, hogy a lélekbúvár szerint 40 évet kellene élni a nyugalomba vonulás után. Erre bizonyára sokan örömmel felfigyelnek a nyugalomba vonultak közül, de ugyanakkor el is szomorodhatunk, mert ezerféle fájdalmai vannak a nyugalomba vonulónak, mert kevés, különösen az iparban dolgozók között, akik nem félhalottak már, mire elérik a 65. évüket. A kedves professzor a kanadai iparban dolgozókat sem hagyhatja ki a cikkből, mert a Ford gyár telepen, ahol én is dolgoztam, 5500 dolgozó közül csak 56-an vagyunk már, ezek közül vagy nyolc 65 éves, vagy azon felüli, a többiek átlag 60 éven aluliak. Sok balesetből kifolyólag került ki a gyárból, de nagyobb részük nehéz betegség miatt. Ez a gyár 1953-ban épült Oakville kisváros mellett, Torontó és Hamilton között. Nagy százalékban 18 és 35 év közöttieket alkalmaztak,vagy 150 idősebb windsori Ford-munkást, köztük engem is, idehelyeztek. De igen jó, ha néhány százalék eléri a nyugalomba vonulási életkort, hosszan húzódó betegség nélkül. A nehéz munka következtében sok a szív- és vesebajos, sok az idegletörés is, ideg, izületi gyulladás, reuma, asztma, stb. stb. Erezzük azt a 80 %-os amerikai befektetést. En csak a Ford-üzemröl tudok említést tenni, különösen az utóbbi évekről. A kanadai üzem minden órában jelentést ad Detroitnak, hogy mennyit gyártottunk és mennyit kell még gyártani, s jajß, ha lemaradunk, mert a munkavezetők kapnak szidást. Ezek közül sokan kapnak idegletörést, persze nekik nincs védőbástyájuk, mint nekünk, dolgozóknak, akiknek van szakszervezetünk. Hol is lennénk, a szakszervezet nélkül! A haladó szellemű lapok olvasói ébredtek rá először, milyen nagy szükség van a szakszervezetre. Nagy szükség van a Magyar Szóra, még a nyugdíjasoknak is, mert innen kapjuk a tájékoztatást. Nagy baj lenne, ha 70 éves lapunkat elveszítenénk. Ezért én is küldök $ 15.-t, a lap javára és a jubileumi emlékkönyvre' Alex Ábrahám A mindenapi élelmünk Adéllá Davis egyike a legképzettebb biokémikusoknak Amerikában. Több, mint 20,000 beteget gyógyított ki különféle betegségekből. Hátralévő éveit tanításra, felvilágosító előadások megtartására kívánja fordítani. California ezen büszkesége bátran rámutat a visszaélésekre, hanyagságokra, zsarolásra orvosi téren. Egészségügyi szédelgőknek nevez egyes vegyészeket, orvosokat, akiket azzal vádol, hogy multimilliomos csoporthoz tartoznak, mely mindent elkövet, hogy visszatartsa a haladást az egészségügy terén. A rádió, a tv, az újságok, magazinok olyan árucikkeket hirdetnek, melyeknek fele káros az egészségre. Sok száz újság, magazin ezekből tartja fenn magát. Vannak vegyészeink között jobb sorsra érdemes emberek, akik tudatában vannak a káros és áldatlan helyzetnek. Jól fizetett orvosok gondoskodnak arról, hogy a közönség, vagyis a fogyasztók minél kevésbé legyenek informálva. Fontos, hogy megvegyék mindazt, amit a szupermarketokban látnak felhalmozva. Olvashatunk cikkeket arról, hogy az Egyesült Államok népe a legjobban táplált a világon és, hogy az életkor mindig jobban kitolódik. Adéllá Davis szerint senki sem éhezik ebben az országban, a háziasszonyok jól megrakodva térnek haza az üzletekből a sok tápanyag nélküli élelemmel. Bizonyos érdekeltségek határtalan hasznot húznak a tömeg tájékozatlanságából. De örömmel állapítja meg, hogy vannak már orvosok és intelligens polgárok, akik bár még nem elég erősek ahhoz, hogy hatásos változást hozzanak létre — már tudják, miről van szó. Követelnünk kell — mondja Adéllá Davis —, hogy a helyes táplálkozásról már az elemiben adjanak felvilágosítást a gyermekeknek és ezt folytatólagosan tanítsák a legmagasabb iskolákig. Azonkívül a nőket kórházi tanfolyamokon világosítsák fel a helyes étkezésről, hogy a jelenlegi lehetetlen állapotokon javíthassunk. Ebben mindenkinek részt kell vennie, mert ha a fiatalság nem egészséges, akkor kevés a remény a jövőre. Statisztikai kimutatások szerint az amerikai iskolásgyermekek 57 %-a egészségi szempontból az európai gyermekek mögött marad. A koreai háborúban a katonák 52 %-át alkalmatlannak minősítették, az első világháborúban 21 %-át. Adéllá Davis kitünően van informálva az egészségügyi helyzetről nemzetközi téren is. Németországban, Franciaországban, a Szovjetunióban csoportos látogatáson vett részt több hónapon át. Orvosi megfigyelések szerint az oroszok fekete kenyéren es egyéb semleges ételeken élnek. Egy amerikai orvos humorosan meg is jegyezte — mondja Adéllá Davis — hogy ha félni lehet valamitől, az nem az oroszok atombombája, hanem természetes egészséges gondolkodása és energiája, amivel mi amerikaiak nem rendelkezünk. Több száz értéktelen élelmiszer az oroszoknál nem hirdethető, mert az törvényellenes. * * * * * Az “Eat Right to Keep Fit” legutóbbi kiadásából fordította: . Schubert József, Elsinore, Cal. * YORKVILLE, 0. Tudjuk, hogy a lapot nehéz fenntartani, az öreg olvasók lassan kihalnak, a második generáció még irni, olvasni, sőt a legtöbb beszélni sem tud magyarul és igy új olvasót nagyon nehéz találni. Kívánom, hogy a kampány célkitűzése összejöjjön, hogy a lap megjelenhessen még sokáig. L. J. Harangozó BRANTFORD, Ont. Itt küldök 5 dollárt. Megértettem, hogy lapunknak nagy szüksége van adakozásra. Azt hiszem, minden olvasó megteheti, hogy segítsen haladó szellemű lapunkon, bár vannak, akik eleresztik a fülük mellett a kérésüket. Mi a Saskatchewan-i erdőben irtottuk a fát 25 éven át kedves paírommal, aki már 12 éve halott, s keveset élvezte fáradságának gyümölcsét. Szeretem a magyar újságokat, mert az erdőben nem volt kitől megtanulni angolul. Nagyon érdekelnek a hírek, melyeket a Magyar Szó bátran megír. Julia Fazekas 7P BROOKLYN, N.Y. Én is megkaptam a lap helyzetéről a jelentést, melyre a válaszom a mellékelt $ 50.- és bizom, hiszem abban, hogy az olvasótábor nagyon komolyan veszi ezt a ritka esetet és cselekedni fog azonnal. Alex Kovács * LISLE, Ont. Megértettem én is a vészkiáltást és itt küldöm lapom megújítását, valamint egy új magyarországi olvasó részére két évi előfizetést es a régi olvasók részére egy-egy évi megújítást. Ezenkívül küldöm adományomat $ 20.- értékben, remélve, hogy ezzel is segítek lapunk krízisében. if L. Gyene TRENTON, N.J. Igen sajnálom, hogy nem válaszoltam előbb, mert mi öregek nagyon is tudjuk a Magyar Szó helyzetét. Hála Isten még mindig sikerült megmenteni. Nekem csak az fáj, hogy nem tudok legalább száz dollárt küldeni, de nagy szerencsém, hogy tizet tudtam összekaparni. A lapra nagy szükség van, kár, hogy a fiatalok nem értik meg. Kívánom, hogy sikerrel záruljon a kampány. Susie Sule új olvasó levele BROOKLYN, N.Y. Örülök, hogy megismerkedtem a Magyar Szóval, megegyezem a lap fő célkitűzésével es gratulálok a jubileumi szám érdekes és értékes cikkeihez. Remélem, hogy a következő lapszámokban több irodalmi cikket, verset közölnek, anyanyelvűnk fejlesztése érdekében. Minden jót kívánok a jubileum alkalmával. Margaret Rosov LOS ANGELES, Cal. Végtelenül sajnálom, hogy késve és csak nagyon keveset tudok küldeni ($ 5.-t), de már hosszú ideje munka nélkül vagyok és minden jövedelem nélkül. Remélem, hogy a többi lapolvasók, akik mindig készséggel áldoztak a lap fenntartására, újra felsorakoznak a lap mögé és segíteni fognak, éppen olyan áldozatkészen, mint azt oly gyakran tették a múltban is. Túlságosan nagy volna a veszteség mindannyiunk részére, ha az egyedül igazában “amerikai magyar szó” nem jelenne meg többé. E. R. BETHLEHEM, Pa. Megkaptam az Emlékkönyvet, át is olvastam és jólesett visszaemlékezni azokra az időkre, melyeket 1917 óta átéltünk. Ha voltak is küzdelmek, de tanultunk belőlük sokat, mert a gyakorlatba vittük át a jelszót, hogy a szervezésben rejlik az erő. A küzdelmes szervezkedésért ellenértékűi megkaptuk az öregségi nyugdijat a szövetségi kormánytól is, meg a Bethlehem Steeltől is. Megérte a küzdelmet, mert öreg korunkra nem kell a tehervonatokon utazgatnunk egyik várostól a másikig és kéregetni, mint a régi jó világban szoktak az öreg nincstelenek. John Bartek
