Amerikai Magyar Szó, 1972. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1972-02-24 / 8. szám
Thursday, Feb. 24. 1972 AMERIKAI MAGYAR S76 — HUNGARIAN WORD 9 RÉVÉSZ TIBOR ROVATA Mikszáth Kálmán képviselői beszámolójának közönsége a szakadó esőben egy ablaktalan, gyéren megvilágított hodályba szorult, ahol nagy türelemmel hallgatta meg az akkori kormánypolitika kevéssé meggyőző védőbeszédét. — Köszönöm, hogy ilyen nagy számban kitartottak — nyugtázta hallgatói türelmét a neves iró-poli- tikus. Mire egy borízű hang megszólalt a hodaly melyéből: — Beszéljen csak tovább, képviselő úr. Meg mindig esik ! . . . Anatole France, a világhírű francia iró Munkácsy Mihály párizsi szalonjában vendégeskedett. Beszélgetés közben valaki elmondotta Lessepsröl, hogy a francia Akadémia tagjává választotta. Egy hölgy méltatlankodva közbeszólt: — De hiszen nem is irt semmit ! Anatole France csendesen megjegyezte: — Asszonyom, elég, ha aláírta a Szuezi-csatoma részvényeit. . . II >11 >11 >11 -II -II >11 Molnár Ferenc, a hires iró baráti társasággal megjelent a városligeti vurstliban a pofozó embernél. Az irón kívül Feiks Jenő, Kemény Simon, Emst Lajos, Jób Dániel és a robosztus erejű Lányi Dezső szobrász volt társaságában. Minden ütés után elektromos lámpa gyulladt ki, százanként, egész a vöröslámpás háromezres maximumig. Természetesen senki sem tudta azt megközelíteni. Minden reményük Lányi Dezsőben összpontosult, társaságuk Herkulesében, kiről a felesége mondta (valahol a külvárosban laktak) : — En úgy feliem Pipit. Mindig későn jár haza. Egyszer még leüt valakit. Lányi nekidurálta magát, zütty! Tényleg szép frász volt, fel is szaladt az elektromos higany szál vagy 2700-ig. Most Molnár Ferenc következett. Tréfásan levetette kabátját, azután elegánsan meglendítette a karját és lekente a pofont. Most következett be a csoda. A lámpasor hatásosan kigyulladt, végül a 3000-es vörös lámpa fülsiketítő csengéssel büszkén hirdette a megszületett rekordot. Bámulva s csodálattal néztek Molnár Ferencet, kiről fizikai erőt még a legnagyobb tisztelői sem tételeztek volna fel. A zajos ünneplés után Feiks Jenő megragadta Molnár Ferenc kezét: — Ferikém — kérdezte izgatottan —, hogy csináltad ezt! Az iró arcán megjelent a jellegzetes molnári mosoly, aztán szólt: — Gondolni kell valakire . . . Rameau francia zeneszerző egy hölgynél volt látogatóban. Beszélgetés közben a komponista egyszerre felugrott a székről, melyen ült és a kiskutyát melyet a hölgy a térdén pihentetett, szó nélkül kidobta a nyitott ablakon. A hölgy megrettenve kiáltott fel: — Mit csinált ? — Hamisan ugatott — válaszolta nyugodtan a zeneszerző. . . Lev Tolsztoj nagy orosz irő egyáltalán nem szerette a hatalom embereit. Ha mégis összeütkózese tamadt velük, lehetőleg úgy intézte a dolgot, hogy ne vádolhassák meg hatóság elleni erőszakkal. így győzte Tolsztoj a rendőrfőnököt is, aki azért ment Jasznaja Poljanába, hogy házkutatást tartson nála. A nagy irót ugyanis azzal gyanúsították, hogy a forradalmi eszmékkel rokonszenvezik. Mikor a hírhedt rendőrfőnök bejelentette magát Tolsztojnál, a házigazda azonnal udvariasan eléje sietett, és igy érdeklődött vendégétől: — Hivatalosan, vagy mint magánember jött hozzám? Azért kérdezem ezt, mert ha esetleg kutatni akar, átadom kulcsaimat, hogy mindent könnyebben átvizsgálhasson.' A rendőrfőnök zavartan felelte: — Dehogy, csak látogatóba jöttem önhöz, mint magánember. A valasz meglepte Tolsztojt. Egy ideig tűnődött magában, majd két szolgáját hívta, és kiadta a parancsot: — Akkor dobjátok ki ! Gárdonyi Géza egyszer részt vett Feszty Árpád Komárom megyeben lévő Kingyes tanyájára rendezett kiránduláson. Eszre vette, hogy közel a tanyához egy öreg juhász állt, a botjára támaszkodva. Reggel is ott volt, délután is ott állt egyabban a helyzetben. Ekkor Gárdonyi odaballagott hozzá és a következő párbeszéd szövődött közöttük: — Mondja, öregem, járt maga már városban? — Jártam. — Hol ? — Komaromban. — Tetszett ? — Nem. — Miért nem ? — Sokat beszilnek ott az emberek. Cherubinit, az olasz születésű, de Párizsban élt kiváló zeneszerzőt meglátogatta egy havas téli délutánon egyik barátja. Megrökönyödve látta, amikor belépett Cherubini szobájába, hogy ott három komor külsejű, nagyszakallú férfi egy jegesvizzel telt nagy csöbörben taposgatott. A tajékozatlan látogató rémülten kiáltott fel : — Uraim, az isten szerelmére, mit művelnek ? — Ne ijedezzek, kedves barátom — szólt közbe ekkor Cherubini —, holnap a templomban egyik misekompoziciómat éneklik. Ehhez pedig néhány igen mélyhangú énekesre van szükségem. Tehát most egy kis mesterséges hüléssel preparálom őket. . . t EURÓPAI 1 |ingatlanközvetités| III hotel, pensio, telek, ház-vétel, eladás, • |fg Becs, Burgenland. Fertö-to vidékén is Schweiz! közvetítési cim: 4054, BASEL." Bristenweg 10. Rossini angliai utazása alatt egy vendéglőben nehány nap alatt mindig egy és ugyanazt a mártást adták az ebédhez, amely ráadásul nem is volt valami jóizü. Rossini egy ideig csak fogyasztotta az angol konyha mártás-remekét, de mikor nem akart véget emi, azaz elfogyni az egyizű mártás, a neves komponista megunta a dolgot. Panasszal fordult a vendéglőshöz, aki igy válaszolt: — Mit akar ön? Mi Angliában vagyunk és tudja meg, hogy Anglia olyan ország, melyben huszon- kétféle vallás, de csak egyféle mártás van. Rossini vagyakozva sóhajtott fel: — Jobb lenne, ha Angliában csak egy vallás lenne es huszonkétféle mártás : . . Franz Abt, a berlini udvari szinhaz igazgatója hatalmas étvágyáról messze földön hires volt. Egy alkalommal, a karácsony éjszakáját követő reggelen Abt találkozott egyik barátjával, aki megkérdezte tőle: — Honnan jön, mester, ilyen derűs hangulatban? Abt megelégedetten válaszolt: — Az asztaltól, kedves barátom. A jó barát tovább kíváncsiskodott: — Es mi jót evett ? — Egy hatalmas pulykát. — Es hányán voltak az asztalnál ? — Ketten. — És ki volt a másik ? — A pulyka — felelte tömören Abt, folytatta útját és elégedetten simogatta gyomrát. . . Rubinstein és Wieniawski Texasban koncerteztek. Mielőtt megkezdődött volna a hangverseny, a kiváncsi Wieniawski benézett a hangversenyterembe. Rézbörú hallgatóság volt ott nagyrészt és fegyelmezetten várta, hogy a meghirdetett koncert megkezdődjék. A hires hegedűművész meghökkent. Odafordult Rubinsteinhez: — Te, Anton, ezeknek az indiánusoknak csak nem fogod Schumann Etudes Symphoniques -jeit is eljátszani? Rubinstein ránézett Wieniawskira és a világ legtermészetesebb hangján válaszolta: — Az etűdöket hirdették a műsoron. Az indiánu- sok ezért fizettek, tehát el kell játszanom. . . Buenos Airesben a Bajazzok-at hirdettek Caruso felléptével. Előadás előtt nagy izgalom uralkodott a színházban. A baritonista hirtelen rosszul lett s képtelen volt szerepet elénekelni. Mar azon tanakodtak, hogy elhalasztják az előadást, amikor a ven- dégszereplö Caruso segített a bajon. O énekelte el a baritonista szerepét is — a kuliszák mögül. Rendkívüli sikert aratott. . . □>□>□■□>□ Párizs egyik színházában elő akarták adni Haydn Teremtés cimü oratóriumát. Éva szólamát egy fiatal énekesnőre bízták. A művésznő azonban másnap visszaküldte a hangjegyeket, mert azt hitte, hogy a zeneművet jelmezben fogják előadni. . . II -II -II -II -II -II
