Amerikai Magyar Szó, 1972. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1972-02-10 / 6. szám
Thursday, Feb. 10, 1972 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 9 BELGIUM MAGYAR HŐSE Egy huszonegy éves fiút bátorságáért és helytállásáért a belga Leopold Kereszt arany fokozatával tüntettek ki. A bronz- és ezüstfokozatot is őrzi a család, a francia és a magyar ellenállási mozgalom kitüntetéseivel együtt. A fiú, Lőwenwirth Miklós Belgiumban, a schaerbeeki Hősök Temetőjében pihen. Az idős édesapát, Lakatos Mártont (magyarosította azóta nevét) a lágymányosi lakótelepen, csendes kis otthonában kerestem fel. A falon Miklós, vagy ahogy belga barátai nevezték Michel kinagyított fényképe. Nyüt tekintetű, rokonszenves fiatal férfi tekint ránk a képről. Jövőt tervezgető diáknak, mindig vidám, könnyen barátkozó embernek vélném, ha nem ismerném tragédiáját: őt kínozták a Gestapo börtönében. — Hogyan került ki a család Belgiumba? — A munkanélküliség űzött ki bennünket, — emlékezik csendesen Lakatos Márton. — 1929-ig Beregszászon éltünk. A borkereskedő cég, amelynél dolgoztam, csődbe jutott, s munkát sehol sem kaptam. Brüsszelbe mentem, egy kályhagyár öntödéjében helyezkedtem el. 1930-ban utánam jött az asszony a négy gyerekkel. Két évig dolgoztam a kályhagyárban, majd ismét munkanélküli lettem. Egy ideig alkalmi munkából tengődtünk, később kitanultam a táskakészitést. — Volt-e már kapcsolata a párttal abban az időben? — Ideiglenes engedéllyel tartózkodtunk Belgiumban. Az engedély kiadásakor lelkünkre kötötték a rendőrségen, hogy politikával nem foglalkozhatunk, még baloldali újságot sem volt szabad olvasnunk.- Eszünk ágában sem volt betartani a tilalmat. 1934- ben beléptem az ülegális kommunista pártba. Sok honfitársunk dolgozott akkoriban Belgiumban, külön magyar csoport alakult a pártban. — Mi volt a békeidők legemlékezetesebb akciója? — A spanyol bizottság működése. 1936-ban szerveztük meg. Eleimet, cigarettát, szappant, pénzt gyűjtöttünk, s küldtük Spanyolországba. Nagyon sok társunk vállalta, hogy tagdijszerűen bizonyos összeget befizet havonta a spanyol hazafiak megsegítésére. — Közben felnőttek a gyerekek. A két nagyobbik fiú, Emil és Miklós kijárták a hatosztályos elemit. Iskoláztatni nem tudtuk őket, a szabómesterséget tanulták ki mindketten. Hamarosan Emil és Miklós is tagja lett a pártnak. Miklós komoly tisztséget töltött be nemsokára, mint ifjúsági sajtófelelős. — Mi történt a háború kitörésekor? — 1940. május 10-én vonultak be a németek. III. Leopold bejelentette a kapitulációt. Engem Emillel együtt még aznap letartóztattak. 36 órát ültünk a börtönben, egy cseh tiszt szabadított ki bennünket. Mi, mint beregszászi lakosok, csehszlovák állampolgárok voltunk, és a belgák szövetségesei. Nem sokáig élveztük a szabadságot, otthon vártak bennünket a rendőrök a kitoloncolási végzéssel. Bevagoníroztak, és családostul útnak indítottak egy franciaországi fogolytábor felé. Útközben zárt vagonokban több légitámadást vészeltünk át. Az egyiknél megsebesültem, le kellett vágni a ballábamat. Emil is sebet kapott, igy mindkettőnket autóval visszairányítottak Brüsszelbe. Német fegyveresek kisérték a sebesültekkel zsúfolt kocsit. Már itt megsejtettem valamit a kegyetlenségükből. Nagyon éhesek voltunk, a németek kenyeret osztottak, de a kiéhezett, legyöngült gyerekeknek csak legutoljára juttattak az élelemből. Családom sem jutott el a franciaországi fogolytáborba, a németek őket is visszaküldték Brüsszelbe. Én egy hónapig feküdtem, újabb darabot levágtak a lábamból. — Hogyan kapcsolódtak be az ellenállásba? — 1940. október végén kijöttem a kórházból, és megkerestem régi kapcsolataimat. Hamarosan a csoport pártvezetőségi tagja lettem. Ellenállási osztagot szerveztünk, amely magyar század néven vált ismertté. (Árkus József könyvet is írt rólunk A brüsszeli magyar század címmel.) Emil lett a századparancsnok, Miklós a fegyverkezési felelős. A század hármas csoportokból állt. Csak három-három ember ismerte egymást, bár a nagyobb akcióknál többen is összejöttek. Tevékenységünk a szokásos partizánakciókból állt. Vonatot robbantottunk, gépeket törtünk össze, fasisztákat lőttünk le. Fegyvert tartani nem volt veszélytelen dolog, ezért az én lakásomon raktároztuk a puskákat és a robbanóanyagot. — Néhány emlékezetes akciót meséljen el! — Egy apácazárdában harminc zsidógyereket bujtattak a nővérek. A németek tudomást szereztek erről. A mi embereink német egyenruhában megjelentek a kolostorban, teherautóval elszállították a gyerekeket. Mire az igazi németek megjelentek, már biztos rejtek ben voltak a kicsik. Német egyenruhában keresték fel harcostársaink az antwerpeni gépfegyvergyárat is. Az igazgató tudta, kik vagyunk. Az álöltözettel, és az ő segítségével sikerült könnyűszerrel fegyvert szereznünk. Nagyon sok derék belga ember járult hozzá akciónk sikeréhez. — Hogyan bukott le Miklós? — Máig sem tudok biztosat, valószínűleg besúgta valaki. Előző nap még résztvett egy nagy vonatrobbantási akcióban. Másnap, 1943. február 9.-én Miklóst az illegális lakásáról elvitte a Gestapó. — Sikerült-e a szervezet más tagjait is lebuktatniuk? — Majdnem. A Gestapó házról házra járt, ötletszerűen átkutatták a lakásokat. így jutottak el az illegális sajtótermékeket terjesztő társnőnk otthonába is. Csak tízéves fia volt otthon, aki a belépő fasiszták láttán megpróbálta az ingébe gyűrni az elől hagyott újságokat. A Gestapó emberei rögtön megszállták a terepet. Az egyik német a lakásban maradt, a másik a kapunál, a harmadik néhány házzal odább a gépkocsiban várakozott. Nemsokára a házba lépett Molnár István, az illegális magyar nyelvű lap, a Szabadság egyik munkatársa. A kapunál álló őr megkérdezte őt, hogy kit keres, és géppisztolyával terelgette fel a lakásba. Molnár hirtelen hátrafordult, megszerezte a fasiszta fegyverét, és lelőtte őt. Mikor Molnár kirohant az utcára, az autónál várakozó rálőtt, de csak a kalapját találta el. Molnár felugrott a villamosra, német üldözője a hátsó kocsin kisérte. A villamosvezető sietett segítségére. Mikor az üldözött leugrott a kocsiról, a vezető hirtelen nagy sebességre kapcsolt, igy sikerült egérutat nyernie. Találomra berohant az első házba, a lakók bujtatták estig. Molnár István igy mindenkit értesíthetett a veszélyről. A kisfiút aztán elvitték a németek, sajnos mindent tudott, s persze ki is szedték belőle. Mi ideje korán biztonságba helyeztük társainkat, A kisfiú édesanyját Franciaországba szöktettük, a gyereket pedig miután kiengedték a nácik, belga papok hazaküldték Magyarországra. — Hogyan tudták meg Miklós kivégzését? — A hivatalos lap közölte. A Nemzeti Lövöldében hántolták el 350 társával együtt, számmal megjelölt sírban. A háború után találták meg az iratokat, amelyek alapján azonosítani tudták a halottakat. 1946-ban avatták fel a sírkövüket Erzsébet királynő jelenlétében. Egy év múlva helyezték át őket a schaerbeeki Hősök Temetőjébe. Lakatos Mártonnak jogos büszkeség és soha el nem múló fájdalom keveredik pillantásában, valahányszor Miklós képére tekint. Más képek is vannak itt, a vitrin üvegje alatt unokái fényképeit őrzi. Rájuk más vüág vár, és ez a tudat nyugalommal tölti meg egy fáradt, idős ember napjait. ÁTÁNYI HORVÁTH LÁSZLÓ ADY ENDRE A TŰZ CSIHOLÓJA Csak akkor születtek nagy dolgok, Ha bátrak voltak, akik mertek S ha százszor tudtak bátrak lenni, Százszor bátrak és viharvertek. Az első emberi bátorság Áldassék: a Tűz csiholója, Aki az ismeretlen lángra Úgy nézett, mint jogos adóra. Mint egy Isten, hóban vacogva Fogadta szent munkája bérét: Még ma is minden bátor ember Csörgedezteti az ő vérét. Ez a világ nem testálódott Tegnaphoz húzó, rongy pulyáknak: Legkülömb ember, aki bátor S csak egy külömb van, aki: bátrabb. S aki mást akar, mint mi most van. Kényes bőrét gyáván nem óvja: Mint ős-ősére ütött Isten: A fölséges Tűz csiholója. Bér Julia •• Áldozat (monotfpia)
