Amerikai Magyar Szó, 1972. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1972-02-03 / 5. szám
8 AMERIKAI MAGYAR i>ZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, Feb. 3 1972 áléiig tli« Fact S A LOS ANGELESI MAGYARSÁG ROVATA 1251 S. St. Andrews Pl L. A. 19, CaL Tel: 737 -9129 RHODESIA ÉS »Z OSI Nixon elnök törvényt irt alá, mely szerint az amerikai katonai hatóságok rhodésiai krómot vásárolhatnak. A króm nagyon fontos anyag, jó minőségű acél előállításához, ezért van szükség — szerintük — nagyobb mennyiség beszerzésére. Az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa 1966- ban megtorlást szavazott meg Rhodésiával szemben 106-2 szavazattal, miután 250 ezer fehér több, mint 5 mUlió bennszülött feketét minden politikai jogaitól megfoszt, vagyis csak a fehér kisebbségnek vannak politikai jogai, holott minden 20 feketével szemben csak egy a fehér. Ezért nagy meglepetést keltett ez az elhatározás, miután igy az Egyesült Államok figyelmen kívül hagyta és nem tartja be a Biztonsági Tanács (Security Council) határozatát. Az eddig felraktározott króm mennyisége azonban nagy és oly sok a felesleg, hogy már 1966-ban kezdték más országoknak eladni. Azonkívül a Szovjetuniótól beszerzett króm sokkal jobb minőségű és a szükségletnek csaknem a felét onnan szerezték be, mielőtt a megtorlás kezdődött. Az Egyesült Államok azonban úgy érvel, hogy szocialista országokból csak akkor vásárol, főleg hadi célokra szolgáló anyagot, ha a “szabad országokban” ez nem kapható. De szabad ország az, ahol 200 ezer fehér 5 millió feketét elnyom? Amikor a los angelesi Times cikkírója, aki egyébként egyetemi tanár, ilyen éles elbírálás alá veszi a Nixon adminisztrációt, az világosan mutatja, hogy milyen szakadék előtt áll a jelenlegi tőkés társadalom és milyen mélyrehatóak a belső ellentmondá- sok. _ _ _ _ _ _ Kulturdélután Los Angelesben Január 18.-án tea-délután keretében, a közszeretetben álló Faragó Margit, József Attila, a nagy magyar forradalmi költő életéről és munkásságáról igen érdekes előadást tartott, melyet a jelenlévők nagy érdeklődéssel hallgattak. Faragó Zsigmond, a Munkás Otthon Egyesület elnöke József Attila megrázó verseiből szavalt az előadás keretében, többek között a Lázadó Krisztus cimüt, melyet a költő még diákkorában irt, amelyért szentségtörés vádjával letartóztatták. Tiszta Szívvel c. verséért pedig kizárták az egyetemről. Ugyancsak elszavalta a Dunánál c. nagyhatású versét. Az előadás meghatotta a közönséget. Köszönjük a Faragó házaspárnak ezt a szép délutánt és kérjük, hogy sokszor részesítsenek bennünket ilyen műéivé“*be"' . . , . , Gaal Ilonka Az eloadas szöveget itt közöltük. , ., e 1 tudósító Előadás József Attiláról József Attila, forradalmi költő, a magyar lírának Petőfi és Ady mellett legnagyobb alakja. 1905-ben született Budapesten, majd három éves korában, mint lelencgyerek Öcsödre került. Apja szappanfőző munkás, anyja cselédlány. Három éves volt, amikor apja elhagyta a családját és Romániába költözött, anyja attól fogva ember- feletti küzdelemmel tartotta el három gyermekét. A kis Attila két évig volt lelenc, majd mint külvárosi proletár gyerek élte nehéz életét. Közben elvégezte az elemi iskolát és a polgári három osztályát. Tizennégyéves volt, amikor anyját elvesztette. Sógora és gyámja vette magához, elhelyezte Makóra az internátusba. Itt végezte el a gimnázium felső osztályát, de mint magántanuló érettségizett, mert már 1922-ben a bíróság perbe fogta a “Lázadó Krisztus” c. verséért. A szegedi egyetemre iratkozott be a magyar-francia szakra. Itt jelent meg 1924- ben második verseskötete: Nem én kiáltok címmel. A “Tiszta szívvel” c. verse miatt kizárták az egyetemről. Anyagi nehézségekkel küzdve egy-egy évet töltött Bécsben és Párisban. Ezekben az években lesz a lázadóból igazi forradalmár, bár már előbb is volt kapcsolata a munkásmozgalommal. Párisban összeköttetésbe lép az ott élő magyar kommunisták szervezetével. Részt vesz a kommunista párt munkájában. Szemináriumot tart, illegális munkát végez. 1930-ban jelenik meg forradalmi verseskötete; Döntsd a tökét, amit a rendőrség elkoboz. Az illegális párttal különféle vitái támadtak, melyet egyre romló idegrendszere is okozott. Kapcsolata 1934ben megszakadt a párttal, de sohasem fordult ellene, mindvégig megmaradt kommunista költőnek. Lírája összefoglalja és kifejezi a két világháború közötti magyar élet minden problémáját, a magyar nép minden érzését és gondolatát. A magyar munkásosztály szemével látja, fogja egybe a világot. Verseiben a szegény emberek sorsa, embersége, irántuk való hűsége jut kifejezésre. Mindenütt nyomon kiséri a magyar nép fájdalmát. Költészete nem titkolja el az ellentmondásokat, a valóságos helyzetet, éppen ennek tudásul vétele teszi hitelessé a munkásosztály hatalmába vetett hitét. Az előretörő fasizmus, a közelgő háború árnyékában egyre inkább elsötétülő ország és nemzet képe legmélyebb fájdalmán is fölülemelkedik, a biztató jövőben keres vigaszt, bízik az emberi ész erejében, a történelmi materializmus alapján állva szemléli a világot. A munkásosztály költője, az egész nemzet függetlenségi vágyának kifejezője. Kortársai gyermekien szelíd mosolyu, olykor incselkedő, de mindig szemérmes embernek ismerték, de ahogy múltak az évek, egyre ritkábban nevetett, fiatal éveinek hetykesége egyre jobban tompult. Nyomorúságos gyermekkora után még maradt benne vidámság, de nyomorúságos fiatalsága után már nem bírta erővel. Nagy nyomorban élt. Úgy hívta magára a szegénységet. Kereste a szegénységnek rajta kívül fekvő okait, vizsgálta a társadalmat, rátalált osztályára, s benne a maga helyére. Télviz idején órákat gyalogolt, mert nem volt pénze villamosra, nem akart lemaradni egy-egy újpesti szemináriumról. Olyan emberekkel találkozott, akik még szeretni tudtak. Lakására jártak, magyarázatokat kértek. Pld. egy szabósegéd, aki maga is alig tudta eltartani családját, észrevétlenül égy pengőt hagyott maga után a lakásban. A fiatal költő ebben az időben irta meg a magyar irodalom legszebb proletár verseit. A külvárosban csatangolt, maga is éhezve, soványan, mint azok, akikhez beszélt. Az ember lassanként meggyülöli azt, amire hiába vágyódik. A művész legmagasabb világi öröme, az elismerés, melyet a társadalomtól kaphat; ha későn jön, visszautasítja. Az a kevés öröm is, melyet a barátai szereztek neki, már későn jött számára. Nem tetszelgett bánatával, nem volt érzelgős. A részvétet megvetette, már nem tudott más megoldást, önmagát vonta felelősségre, nem akart több verset írni, mondta; befejezi költői pályáját és polgári állásért fog küzdeni. Harminc esztendős korában is még állástalanul, vagy legalábbis fizetésnélkül élt egy ellenséges világban. Mások, akik vele együtt indultak, befutottak, vagy legalább félig meddig rendezett körülmények között éltek, családot alapítottak. Nem csoda tehát, hogy ilyen körülmények között József Attila önmagába vetett hite kezdett megingani, és ennek nem egyszer jelét is adta. Nagyon helytelenül arra a következtetésre jutott, hogy a kor legfontosabb magyar verseit nem ő írja meg. De a szakértelem verselésben és társadalmi tudományban néha mégis visszaadta biztonságát. Verseit az ország csak halála után fedezte fel. 1936-ban tervezték egyik verskötetének kiadását. Hosszú heteken át előre örült neki, senki sem szeretett ügy tervezni, mint O. Boldogan simogatta megjelenésekor az igazi szép verseskötetet, öröme határtalan volt. Legjelentősebb verseinek nagy része ebben a kötetben látott napvilágot. Azt remélték, hogy e könyv megjelenésével József Attila megoldja azt a belső válságot, melybe tragikus életkörülményei sodorták. Erre az történt, hogy a karácsony előtti napokban, amikor a legtöbb könyvet vásárolják, József Attila egész nap a könyvesboltban ült és aznap egyetlen példány sem kelt el. Senki sem érdeklődött a könyv iránt. Hetekig elkerült mindenkit. Végre elhatározták, és közölték vele az űj tervet egy harcos versantológia kiadására. Rendkívül megörült az ötletnek, igy módja lesz a szomszéd népek költészetével is megismertetni a magyarságot. Eleinte lázasan dolgozott az antológia tervén. Európai Költők Antológiája lett volna a cime, József Attila szerkeszti a versgyűjteményt, mely négyezer esztendő béke és szabadságverseit vonultatja fel a fasizmus, a háborús gyújtogatok, a magyar és európai reakció ellen. A kiválogatást és versek fordításának nagy részét ö vállalta. A költő állapota éppen ezekben a napokban fordult válságosra. Naphosszat szótlanul ült, állandóan sirt, vivődött az értelemért — nem evett, igen lesoványodott. Minden eröfeszitésre szükség volt, hogy rávegyék, menjen szanatóriumba gyógykezelésre. Búcsúlevelében, melyet barátaihoz intézett, erről az antológiáról tesz említést. Ingyenes szanatóriumba akart menni, mert a verseit többé nem tekintette ellenszolgáltatásnak. Értelmében sem bízott már. Nem akart többé semmit ingyen elfogadni. Cigarettára gyújtott, sirt és kiszámította, hogy barátai mit költenek rá. Végül is idegei teljesen összeomlottak. 1937 decemberében egy tehervonat kerekei alá vetette magát. József Attila a huszadik század lírájának világ- viszonylatban is egyik legkiemelkedőbb alakja.
