Amerikai Magyar Szó, 1972. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1972-06-29 / 26. szám
6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, June 29. 1972 Az óbban a rovatban kifejtett nézetek nem szükségsierüen azonosak a szerkesztőség álláspontjával. Visszatekintés 70 évre WINDSOR, Ont. Az én pályafutásom is akkor kezdődött, amikor lapunké, 70 évvel ezelőtt, mint ipari tanuló, bár nem sok sikerrel végződött, mert a mühelyi munka mellett más munkát is el kellett végezni. Az ismerősök úgy gúnyoltak: inas, korog a has, ami azt jelentette, hogy üres a gyomor, amit a mester nyaklevessel pótolt. Letelt a három év szaktudás elsajátítása nélkül. Sehogy sem voltam megelégedve, nem tudtam, mit csináljak? Rábeszéltem magamat, hogy tovább kell tanulni a géplakatos szakmát. El is utaztam Pestre és egy géplakatos miihelyt kerestem, ahol felajánlottam magam lakatos tanulónak. Bemutatkoztam, hogy felszabadult kovács segéd vagyok. Elfogadták felajánlásomat és 2 évre leszerződtem. Szorgalmasan dolgoztam, mert szerettem a munkát, és tanultam is. Letelt a tanulási idő. Felszabaduló munkát kellett végezni, egy gépszerkezetet, ami szépen sikerült. Ajánlották, hogy adjam be a karácsonyi kiállításra, ahol azután kaptam egy kitüntető oklevelet érte és 10 korona aranyat. Megérte az öt éves tanulás. Ez volt az első és utolsó tíz koronás aranyam. Én is üdvözlöm lapunkat a 70 éves jubileum alkalmából, mert ez a lap harcol a munkásnép érdekében. Kívánom, hogy folytassa tovább ezt a nemes munkát. Jó erőt és egészséget kívánok az összes munkatársaknak. Felső Sándor és neje GONDOLATOK AZ ŰRHAJÓZÁSRÓL Mindannyiunk szive tele volt aggodalommal, amikor a nagy, merész emberi vállalkozás ismét a végtelenségbe repítette a bátor űrhajósokat. Repült a három ember, a sápadt arcú égi vándor, a Hold felé. Lerázták magukról a föld porát és kiszabadultak földünk eddig mindent magához vonzó öleléséből. Talán úgy éreztük, mintha velük repült volna a mi titokra áhítozó fauszti lelkünk is. Ugyan mi sarkallhatja, ösztökéli az emberi lelket, mi űzi ilyen merész, veszélyes vállalkozás után a földi halandót? Talán keressük az életnek és halálnak nagy, meg nem érthető misztikumát és talán öntudatlanul is keressük a teremtöt, az Istent? S végül talán önmagát is keresi az ember! Az űrhajó a görög és római mitológia ! istenesek, Apollónak a nevét viseli, mint valami mágikus szerencsét, bizalmat keltő szimbólumot. Az ember tényleg igy kiálthat fel: hát van haladás ebben a civilizáltnak csúfolt világban? Mert nem is olyan régen, pár száz éve, életveszélyes volt még azt is kijelenteni, hogy forog a föld. Egy dominikánus barát, Giordano Bruno 1600-ban tagadni merte az akkori vatikáni dogmát, hogy a föld a nagymindenség köz- ponlja és kijelentette, hogy csak egyik bolygója a Naprendszernek. Ezért eretnekséggel vádolták és máglyán elégették. Amikor a tudós Galilei 1638-ban szintén kijelentette a világegyetemre vonatkozó új törvényeket, volt nagy felzúdulás a Vatikánban. VIII. Urban pápa eretnekséggel vádolta, a vatikáni szentszék legfelsőbb fóruma elé állíttatta, hogy vonja vissza elméletét és ismerje be, hogy az nem állja meg a helyét. Galilei barátai és követői kérésére — hogy értékes életét megmentse a máglyahaláltól — kijelentette a fórum előtt, hogy “nem forog a föld”, de a történelem azt is feljegyezte, hogy amikor kifelé ment, magában félhangosan ezt mondta: “Eppur si muove” Es mégis mozog! (Föld.) Földünk forog, ezt ma már minden iskolás gyermek tudja, de merre forognak a földön élő emberek és hogyan is állunk ezzel a sok dicstelen haladással, Holdba menéssel, mely billiókba kerül. Miközben országunkban milliók segélyen tengődnek, kispolgáraink nyakig vannak az adók hináijában, mig a fél világ éhségben nyomorog, mig az emberirtás dühöng Vietnámban? Gyermekeinknek nincs elég iskola, betegeinknek nincs elég kórház, levegőnk, vizeink meg vannak mérgezve és a gettók lángja az égre szórja a fekete nép haragját! Milyen szégyenteljes ellentétek ezek. Amig a tudományos haladást az emberiség háborús célokra használja és tovább építi piramisait az atombombáknak és távi övegeknek, addig nem is lehet haladásról, civilizációról és kultúráról beszélni, csak barbarizmusról. Amig az ember nem teremt békét magának e földön és megértést, barátságot a nemzetek között, addig hiába minden Holdra repkedés, mert nem az a felelet a világ megoldásra váró problémáira. A világ népének meg kell végre látnia a fejünk felett tornyosuló atombombás vérzivatar fellegeit és fel kell ébrednünk a nemtörődömségből. Talán vészharangozásnak tűnik mindez, amely a közelgő veszélyekre figyelmezteti a népet és az Egyesült Nemzetek “Pató Pál”-jait, akiknek nagy mondásai nem szülnek tetteket, s ők is várják, mig az Armageddon hullámai rajtuk is végig csapnak. O világ népe, ébredj már s lásd a közelgő veszélyt, mert a holnapi ébredés talán már késő lehet. Lutherén István LINCOLN PARK, Mich. Küldöm az Emlékkönyvért a mellékelt $ 5.-t, ipert megér annyit. Sok jó régi emlék van benne, érdemes olvasni, mert valóságos kis történelem. Michael Lutheran <§> Solana Beach, Cal.Megkaptam a szép emlékkönyvet, mely sok emléket juttatott eszembe. A 30-as evekben Canton, 0.-ban éltünk és segítettük kedves lapunkat, fiatalos eróVel. Üdvözlőm az írógárdát és kívánom, hogy máskor is kiadhassanak ilyen szép és tartalmas könyvet. Berta Feller Griffith, Ind. A jubileumi könyvet jóleső érzessél olvastam, mert dióhéjban megírja az elmúlt 70 ev történetet, küzdelmeit. Sok ismerős névvel találkoztam hasábjain, sajnos sokan már nem olvashatták e kedves kis könyvet. Helyettük az ittmaradottak- nak kell a lapunkat továbbvinni, hogy még sokáig fennmaradhasson. További kitartást kívánok és a könyvért $ 5.-t küldök. Vera Gyurko <§) CLEVELAND, O. A 70 éves jubileumi könyvet megkaptam, aminek igen megörültem. 1918 óta vagyok olvasója és előfizetője enr ek a sajtónak, s azóta mindig kitartottam lapom nellett, küzdöttem érte. Küldök tíz dollárt a könyvért és a jubüeumra. _ Steve Kurczi MIAMI, Fia. Küldöm járulékomat az újságért, igen élvezem, az utolsó szóig kiolvasom. Kívánom, hogy még éljen sokáig ez a kedves lap. Az emlékkönyvért is küldök $ 5.-t. Mary Puschover © BETHLEHEM, Pa. Megkaptam a jubileumi emlékkönyvet, melyben megírtak mindent, ami a 70 év alatt történt. Sajnos már kevesen vagyunk azok közül, akik 40-50 éve olvassák sajtónkat, én is meghaladtam a 88.évet. 1923-ban kezdtem olvasni sajtónkat és ma is olvasom, bár a szemem már nem olyan jó. Mivel nyugdijam nem nagyon sok, csak 5 dollárt küldhetek a kis könyvért, bár már előbb is küldtem tíz dollárt az előkészítésére. Ä Andy Remenár © y FAIRFIELD, Conn. Mellékelek tíz dollárt a connec- ticutí kvótára és $ 5.-t az Emlékkönyvért. Nagyon hiányoznak nekem a régi összejövetelek, de 91 éves koromban már csak a kertben foglalatoskodom. Olvasom a Magyar Hireket, a Nők Lapját és a Hungarian Review-t Magyarországról és támogatom lapomat és a bevándoroltak bizottságát. Ügy gondolom, hogy eleget teszek kötelességemnek. Sajnos nem tudok résztvenni sem pikniken, sem máshol, mert a járkálás, utazás már nem nekem való. Jó egészséget kívánok minden olvasónak. Stephen Chehy, sr. <§) MILWAUKEE, Wis. Én is üdvözlöm harcos lapunkat a 70. évforduló alkalmával. Mindig megállta helyét a haladás érdekében folyó küzdelemben. A Jubileumi Emlékkönyv nagyszerű, minden betűje igaz, csak azt sajnálom, hogy a mi csoportunkról nem került bele fénykép. Mary Böde HA ELŐFIZETÉSE LEJÁRT, í szíveskedjék annak meghosszabbításáról ideje- • ben gondoskodni. I Egy évre $ 10.— félévre $ 5.50. | Megújításra:*...... ......................................... | J Naptárra: $r.................................................... | I' Név: .................... J Scím; •'•••••........................................... • 5 * Város: .. .... Állam:.............. | { Zip Codt. .. I i AMERIKAI MAGYAR SZÓ I 130 East ?6th Street, Now York, N.Y. 10003 {
