Amerikai Magyar Szó, 1972. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1972-06-15 / 24. szám
6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, June 15. 1972 VIZ-ÁR menedéket építenek BANGLADESH BEN Bangladesh déli része partjainak körvonalait a gyakran végigszántó monszum minden alkalommal megváltoztatja. Ahol a Gan- gesz torkolatának ezernyi mellékfolyója a Bengali Öbölbe ömlik, szigetek tűnnek el és mások emel - kednek ki a nagy árvizek idején, amint a sarat 'es üledéket magukkal hordó víztömegek elmosnak régi partokat és a folyók medrét is megváltoztatják. Ennek a tenger mellett fekvő rizstermő vidéknek nincs valóságos tengerpartja, csak állandóan változó szigetei és partnyulvá- nyai. A nem maradandó szigeteknek sincsenek állandó lakóik, de dús hordalékföld talajuk a legjobb rizstermelésre. Ezért napközben a szigeteken a ben- gáli parasztok ezrei művelik a földet. A szántáshoz az ökröket minden reggel vitorlás hajókon hozzák magukkal. Mikor a hirtelen keletkező ciklonok üledékes vizet mosnak keresztül a szigeteken, a gyors, 15 láb magas dagályhullámok a földművesek ezreit sodorják halálukba, a tengerbe. Ez történt 197.0 november 11 és 12.-‘en, amikor egy nagy ciklon a rizsföldeken dolgozó 300,000 bengáli parasztnak oltotta ki az életét. Az 1970 évi katasztrófa óta a nemzetközi Vörös Kereszt vezeti a segélymunkákat ezen a vidéken. Bengáli szakértők segítségével megtalálták a módját hasonló katasztrófák megakadályozásának. A Vörös Kereszt, a falvak napszámosainak munkájával, 20 láb magas földtöltések építésének programját kezdte meg. Ezek minden eddig előfordult dagályhullámnál magasabbak és a munkások menedéket találnak mögöttük a ciklon elöl. Rádióval felszerelt figyelmeztető és mentő állomásokat is felállítanak a töltéseken. Az első menedék földtöltést már befejezték a Bengáli Öböl egyik szigeten. A Bangladesh falu fejlesztési minisztérium támogatásával, amely 1.5 millió dollár összeget fordított erre a célra, a Vörös Kereszt Egyesületek Szövetsége 235 menedék gát építését vezeti stratégiailag megfelelő helyeken. Ezer főből allo munkasbrigádok, a földet fejükön kosarakban hordva, egy menedék gátat kb. két hét alatt megépítenek. Minden gátnak lapos tetején több mint 1000 személy fér el, az igavonó állatokkal együtt. A gátak lejtős oldalait fűvel, banán- és pálmafákkal ültetik be az erózió megakadályozására. Idővel mindegyiken téglafala menedékházat is epitenek, amelyben hat napra való eleimet raktároznak el, mert ennyi ideig tart a monszun idején hajóval élelmet odajuttatni. Kooperativ élelmiszerbolt es iskola építését is tervezik a jól megalapozott menedékekre. 3f(9|e9te9feate9|e3tc»)c9|e9fe9te9fc3|c9tc9|e34c9|c9fe3|ea)esfcdfc A jég alatti világot kutatják Újabb búvárok szállnak le az Északi Sark jege alá, karjukon ütemesen fel-felvillanó blicc-lámpák- kal, a tenger kékeszöld mélyébe. Az úszó, sarkvidéki jégtömb alatt kutatásokat végeznek annak felderítésére, milyen erők, körülmények hatnak közre a jég alatti áramlatokban. A kutatások célja, hogy biztonságos utakat találjanak a sarkvidékről olajat, ércet és más, újonnan felfedezett természeti kincset szállitó hajóknak. Tudni akarják, hogyan tervezzék a hajókat, hogy ellenállhassanak az úszó, le- törö’tt jégdarabok élének és nyomásának. Ez az Arctic Ice Dynamics Joint Experiment (AIDJEX), a Szovjetunió kutatásain kivül a legmerészebb tanulmány, amit valaha az Északi Sark jegén végeztek. U.S. hivatalos testületek, egyetemek, kanadaiak és japánok részvételével végzik a munkát. A több mint 80 tudóssal és technikussal működő fő tudományos telepet repülőn szállították egy háromnegyed mérföld hosszú, félmérföld széles és több mint kilenc láb vastag úszó jégtömbre, Point Barrow-tól 268 mérföldre északkeletnek. A szovjet tudósok, messzebb északra, ehhez hasonló kutatásokat terveznek, melyet szakkörökben POLEX (Polar Experiment) néven emlegetnek. Ezeken kivül a NASA és a Szovjet Tudományos Akadémia közös program tervein dolgozik, hogy kipróbálják lehet-e távoli mikrohullámokkal érzékelni a Beringtengeren fennálló körülményeket. A program kivitelezését ez év végén, vagy a jövő év elején kezdik meg. A jelenlegi AIDJEX kutatásokban azt is vizsgálják, mennyire lehet a jeget mozgató tényezó’ket, mint pl. a szelet és a jég alakját repülőgépről, vagy az űrből megfigyelni. A mozgó jégdarabok tüzetes megfigyelésére és vizalatti műszerek elhelyezésére mennek le az úszó búvárok a mélybe. Csak rövid nyolc héten át lehet ezeket a megfigyeléseket végezni, március és április hónapokban. A későbbi tavaszi nap túl vizenyőssé teszi a talajt a további munkára. Két évvel ezelőtt nagy aggodalommal küldték le az első üsző búvárokat, a jégbevágott lyukon át. Attól féltek, hogy a klausztrofóbia nyomasztó érzése (elzártság érzetének félelme) pánikot kelt a messze mélyre leszállt úszók között. De semmi baj nem történt, csupán a levegőt kétszer olyan gyorsan használták fel, mint az előzetes gyakorlatokban, nyilván a hideg miatt. Ezentúl u.n. “száraz bűvár- öltöny”-ben mennek le, amely két rétegből áll és közötte levegöréteg védi az úszókat a hidegtől. A hagyományos búvár ruhák a testhez tapadnak és hideg ellen nem védenek. A felszínről felfüggesztett villanó lámpákkal fogják tájékoztatni az úszókat, akik majd “póráz” nélkül, szabadon úsznak, A viz mélységben is rendkívül tiszta és még 15 láb vastag jégen keresztül is annyi fény szűrődik le, hogy az úszók 200 láb távolságra is könnyen ellátnak. A szabadon úszó búvárok számára a vizalatti kutatások éppolyan rendkívüli élményt jelentenek, mint az asztronauták számára az űrbéli utazás. A mindennapi világtól elkülönitve, egy soha nem látott világ szűrt fe’nyü titokzatosságában lebegnek. . DRÁGAKÖVES VAROS ÉPÜL AZ AUSZTRÁLIAI VADONBAN Az ausztráliai Arnheim-Föld messzefekvö forró, vörös agyagföld talajú Gove-félszigetén sokmilliós költséggel modem város épül, léghűtőtt házakkal és a házak falában valódi drágakövekkel. Az építők a helyi, gránátkövet tartalmazó kvarc sziklákat törik fel a modem lakóházak és más épületek falainak anyagául. A kvarcból kivillanó csillám a napfényben a falakat ragyogóvá teszi. Nem fényűzésből, hanem szükségből használják az építkezéshez a drágaköves sziklákat, mert a környéken csak ez található. Az öslakók által Nhulunbuy-nak elnevezett dombról vették a város nevét, Ausztrália legforróbb északi csücskében, ahol a 37,176 négyzetmérfőld- nyi Amheim-Fóld területén nagymennyiségű aluminium ércet, bauxitot, fedeztek fel. Nhulunbuy várost a bányászok és családjaik számára épitik: szupermarketot, uszodát, golfpályát is építenek a lakók számára. Mielőtt Nhulumbuy építkezéséhez fogtak, a környéken csak egy település volt és használható út csak 500 mérföldnyi távolságban. Ritkán fordult meg fehér ember az eukaliptusz erdővidék vadonjaiban, de néhány évvel ezelőtt egy kutató társaság rájött, hogy a Gove-félsziget vörös anyagtalajának több mint fele bauxit. “Itt várost építeni van olyam nehéz, mint a Holdra embereket küldeni, ” mondotta a város fő építésze. Minden rendkívül költséges, mert a felszereléseket csak hajón, vagy repülőn lehet odaszállítani. A bányavállalat egy a zürichi Swiss Aluminium Ltd. tulajdonában levő svájci-ausztráliai konzorcium, mely a kibányászott ércet fel is dolgozza és elszállítja. A 80 négyzetmérföldes bányaterület 300 millió tonna bauxit rezervát tartalmaz és sok millió dollár értéket képvisel. Az őslakók sikertelenül kérelmezték, hogy a saját ősi földjük természeti kincse a saját tulajdonuk legyen. A bánya minden terméke a külföldi vállalat profitját növeli. A várossal együtt óriási aluminium feldolgozó telepet is építenek és mindezekkel az építkezésekkel, ahol nemrég még a világosbarna színű öslakók dárdával vadásztak a kenguru-szerű wallaby-t és a struccra emlékeztető emu-t, egycsapásra a huszadik századot hozták be a felszigetre. Nhulunbuy-nak nemsokára 4000 főnyi lakossága lesz, de idővel 10.000 vagy 20.000 főnyi lakosság odatelepítését tervezik. A város már ma is amerikai peremvárosi lakóvidékre emlékeztet. Iskolákat, kórhazat is építenek és egy első osztályú hotelt az Arafura-tenger partján.
