Amerikai Magyar Szó, 1972. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)

1972-06-15 / 24. szám

Thursday, June 15. 1972 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 3 HérvéGi r-evéc írja: Rev. Gross A. László B. D., Tb. M. AMNESZTIÁT ADOK KALIFORNIÁNAK Amióta az Egyesült Államok legnépesebb és “legnaposabb” állama elkövette azt a hallatlan bűn­cselekményt, hogy óriási szótöbbséggel kormányzód, vá választotta az ultra-reakciós Ronald Reagan film­színészt (s majd később újabb négy évi mandátu­mot adott neki, ha jóval kisebb szótöbbséggel is), azóta — nem tagadom! — Kalifornia iránt érzett erős vonzódásom és rokonszenvem teljesen elpárol­gott, holott volt idő, amikor igen komolyan foglal- kozl tn azzal a tervvel, hogy nyugalomba vonulásom j'ani “aranyéveimet” ebben a kedvemre való, gyö­nyörű államban fogom leélni. Bár időközben Kalifornia valamelyest jóvátette ezt a ballépését olymódon, hogy a másik ultra-reak­ciós filmszínészt: George Murphy-t kibuktatta biz­tosnak vélt szenátort székéből és helyette a fiatal, liberális, demokratapárti Gene Tunney-t küldte Washingtonba, ez a tény egymagában nem volt elég­séges ahhoz, hogy elfeledtesse velem azt a súlyos vétkét, hogy a múlt századból ittfelejtett Reagan-t GERINCTELEN FILISZTEREK Három szégyenteljes esemény történt Washing­tonban a törvényhozó testületben. A szenátus 40 szavazattal 36 ellenében úgy döntött, hogy az Egye­• I sült Államok továbbra is vásárolhat krómot Rhode- ziától. A szenátus kétötöde, a többség nevében, e dön­tésével megszegte azt a nemzetközi törvényt, me­lyet, az Egyesült Államok támogatásával, az Egye­sült Nemzetek Szervezete hozott e kérdésben. Tanúskodik e határozat a 40 szenátor fajgyűlöle­téről és arról, hogy fittyet hánynak az ENSZ hatá­rozatainak, megszegik saját elkötelezettségüket és mindezzel olajat öntenek a tűzre, mely az Egyesült Államok iránti bizalmatlanság lángját az egekig emeli. * A törvényhozók a második bűncselekményt ak­kor követték el, amikor a képviselők 218 szavazat­tal 180 ellenében elfogadták azt a törvényjavasla­tot, mely beszünteti az iskolásgyermekek autóbusz- szal való szállítását, a faji egyensúly fenntartása ér­dekében. Ez megfosztja a fekete gyermekek százezreit az elfogadható szintű oktatástól, megfosztja őket al­kotmányos joguktól. #• A szenátorok a harmadik gerinctelen, elvtelen, népellenes cselekedetet akkor követték el, amikor 64 szavazattal 19 ellenében jóváhagyták Richard G. Kleindienst kinevezését az igazságügyminiszteri tisztségre. A szenátusi bizottság vizsgálata kristálytisztán be­bizonyította Kleindienst szerepét, mely egyengette az utat a világ leghatalmasabb vállalata: az ITT ré­szére, hogy trösztellenes törvény megszegésével be­kebelezzen hatalmas vállalatokat, — miután 400,000 dolláros megvesztegetést ajánlott fel a Republiká­nus Párt konvenciója költségeinek fedezésére. Még az ultrakonzervatív Robert C. Byrd, West- Virginia demokrata szenátora is kénytelen volt ki­jelenteni: “az amerikai nép jobbat ( mint Kleindienst) érdemel.” megajándékozta nyolc évre a kormányzói székkel járó tekintéllyel és befolyással s igy neki — mint a legnépesebb állam fejének — úgyszólván országos jelentőségű szerepet biztosított, amit aztán az élel­mes filmszínész alaposan ki is aknázott. De az utóbbi napokban Kalifornia két olyan ese­ménynek volt a színhelye, amelynek a kedvéért kész vagyok — az én saját kis egyéni igazságszolgál­tatási rendszeremben — pertörlést kezdeményezni és r amnesztiát hirdetni a Reagan-féle eltévelyedésre. E két esemény, amellyel Kalifornia szerintem kiér­demelte minden haragosának a bocsánatát, tehát az enyémet is: Angela Davis-nek a felmentése és George McGovem-nak, a demokratapárti liberális elnökjelöltnek az előválasztáson aratott, döntő je­lentőségű győzelme volt. Ezzel a két, szinte felmérhetetlen fontosságú lé­pésével Kalifornia népe lemosta magáról a Reagan­stigma minden szégyenét, mert nemcsak azt de­monstrálta igen meggyőzően, hogy a Reagan-szel- lem, amely évekkel ezelőtt rányomta ugyan szé­gyenbélyegét a kaliforniai népre, nem tudott tartó­san gyökeret verni ennek a népnek a lelkében, ha­nem azt is, hogy Kalifornia népe őszintén megbán­ta, hogy ennek az átkos szellemnek annakidején szabad utat nyitott. Ha a Reagan-szellem ma is olyan népszerű volna, mint amilyennek a múltban látszott, akkor sem Angela Davis felmentése, sem George McGovern győzelme nem következhetett volna be, hiszen a fiatal fekete tanárnőnek Reagan- nel ádázabb ellensége nincs az egész földkereksé­gen és McGovern — az összes demokratapárti jelöl­tek között a legliberálisabb — a szó legszorosabb értelmében ellentéte a fasiszta ideákkal kacérkodó, ultra-reakciós Reagan-nek. Ha Reagan elavult, rozs­dás filozófiája valóban meghóditotta volna Kalifor­nia népét, ennek a hatása érezhető lett volna úgy az Angela Davis-per esküdtjei körében, mint a de­mokratapárti előválasztásban résztvett szavazók tá­borában. Mindkét esemény ékesszóló üzenet volt Reagan- nek és hasonszőrű társainak, hogy az ö maradi nép­ellenes, faji előítéletekkel terhes politikájuk számá­ra megkondult a lélekharang: Kalifornia csakúgy, mint a többi 49 állam túlnyomó része új irányt, új utakat, új megoldásokat és főképpen űj vezetőket keres — még pedig az ellenkező oldalon — a népi érdekeket szolgáló haladás oldalán! Újból beleszerettem Kaliforniába. . . Egy disszidens portréja Stirling György 50 éves budapesti lakos, gép- kocsielóadó még 1970-ben maga, felesége és 3 éves gyermeke számara kert útlevelet. Megkap­ta. Majd rövidesen Wartburg gépkocsijával Ausztriába utazott a család. A külföldi útról ugyan nem tértek haza, de Stirling György még sem “feledkezett ej” szülőhazájáról. Ha­ladéktalanul hozzálátott karrierje egyengetésé- hez. Rágalmazó, úszitó propagandába kezdett a szocialista Magyarország ellen. Kicsoda Stirling György? ÁLLAMELLENES BŰNCSELEKMÉNY Stirling György 1947-ben mint a Kultusz­minisztérium sajtó-osztályának előadója, részt vett a fiatal magyar demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben. Ezért a népbiróság 1948-ban hat évi kényszermunká­ra Ítélte. A büntetés letöltése után kiszabadult es megfelelő munkához, tisztes megelheteshez ju­tott. Harmadik házasságában a harmonikus családi élet, az utód nevelésének örömét is megismerhette. A bosszuállás érzése azonban nem csökkent, sót növekedett benne. Am jól vigyázottjiogy környezete, munkatársai mind­ebből semmit se vegyenek észre. ÚJABB VISSZAÉLÉS Amikor elérkezettnek látta az időt a “tá­vozásra”, első lépésként erkölcsi bizonyítvá­nyért folyamodott az Elnöki Tanácshoz. Ekép- pen kert mentességet korábbi bűncselekménye jogkövetkezmenyei alól: “ Cselekedetemet fi­atal fejjel követtem el, kelló élettapasztalat nélkül.meggondolatlanul-Magatartásom s vég­zett munkám bizonyítja, hogy a népköztársa­ságnak hú állampolgára lettem és az is kívánok maradni életem vegéig.” Stirling Gvörgv az erkölcsi bizonyítványt, majd maga és családja részére az európai uta­záshoz szóló útlevelet is megkapta. Mint bár­mely más becsületes állampolgár, külföldre u- tazott. S mint csak nagyon kevesen, elhagyta hazáját és eladta magát a legszélsőségesebb kommunista-ellenes erők egyik szócsövének, az idegen pénzen fenntartott Münchenben megjelenő “Nemzetőr”-nek. A lap gazdái kap­va kaptak a ritka alkalmon és az elmúlt év március 15.-én Stirling terjedelmes cikket je­lentetett meg. Miről irt? Egykori “harcairól”, “ elveiért” elviselt há­nyattatásáról, “rendíthetetlen” hűségéről ré­gi elveihez, hogy olvasóit hovatartozásáról biz­tosítsa. Minden dühét kenyéradói szolgálatába állította. Mint “ujmenekült” először a múltat felej­teni akaró, az uj Magyarországot tisztelni, be­csülni szándékozó emigrációt ostorozta. HAZÁJÁT RÁGALMAZZA Majd azokhoz szólt, akik hazavágyódnak, akik hazakészúlnek. “ A kommunizmussal való minden kapcso­lat vakvaganyra vezet... Meg kell magyarázni nekik, hogy puszta magatartásukkal, jelenlé­tükkel a kommunizmus szekértolóivá válhat­nak.” Az “ujmenekült” korbácssuhintása — aligha a saját felelősségére tette — azokat a nyugati erőket sem kímélte, amelyek a konfrontáció helyett a békés egymás méllett élésre töreksze­nek a szocialista országokkal. Egy hazáját megtagadó, gyűlölködésre úszi- to ember azonban — az öt pártoló revansista e- rökkel együtt sem — állhatja útját a magyar nép szocializmust, gazdagabb,jobb életet epito munkájának. Stirling Györgyöt — aki azóta még messzebbre, Amerikába futott — távollé­tében a Budapesti Fővárosi Biróság ötévi fegy­házbüntetésre itelte. (h.p.) (Népszava, Budapest, 1972. május 21.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom