Amerikai Magyar Szó, 1972. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1972-06-08 / 23. szám
Ent, as 2nd Class Matter Dec. 3 1. 1952. under the Act of March 2, 1879. at the P.Ó. of N.Y., N.Y. Vol. XXVI No. 23 Thursday, June 8. 1972 AMERICAN HUNGARIAN WORD. INC., 130 E. 16 th St. New York, N. Y. 10003 Tel: AL 4-0397 TANJA nncEin druis RRinunn “MINDENKI MEGHALT, CSAK TANJA MARADT ELVE.” TANIA SAVICHERA Nagy érdeklődéssel hallgattuk Nixon elnöknek, a szovjet néphez intézett beszédet. Figyelmesen olvastuk minden szavát és az, aki nem ismeri Nixon elnököt azt hihetne, hogy ö a béke leghübb kővetője. Idézzük Nixon elnök beszédének néhány részletét: “Mint nagyhatalmak, időről-időre versenyzőnk egymással, de nem kell, hogy ellenségek legyünk.” “Ha országaink folytatnák az atom-fegyverkezést, abból senki sem kerülne ki győztesen, — mindenki vesztene. ” “Ha folytatjuk az elmúlt héten lezajlott fontos tárgyalásokat, az elért egyezmények új ösvényre vezethetnek, mely együttműködés nemcsak a mi országaink népének előnyét szolgálná, hanem az egész emberiségét.” e Végül idézett all éves Tanja naplójából, melyből megtudjuk, hogy miként haltak meg családjának tagjai all. Világháborúban, a fasiszták ostroma alatt Leningrádban: “Egyszerű gyermeki szavakkal leírta, Zsenja decemberben, a nagymama januárban, azután Leka, majd Vas ja nagybácsi, utána Lyosha nagybácsi, azután anyuka, majd a Savichev család minden tagja meghalt. ” A napló igy végződik: “Mindenki meghalt. . . . csak Tanja maradt életben.” “Amint most egy békésebb világ felé tekintünk, emlékezzünk Tanjára és a világ minden részében élő Tanjákra, testvéreikre és nővéreikre. ” “Tegyünk meg minden tőlünk telhetőt, hogy a gyermekek soha többé ne szenvedjenek annyit, mint Tanja és hogy a ti gyermekeitek és a mi gyermekeink, a világ minden gyermeke barátságban és békében élhessen.” Szeretnénk, ha e szép szavakat Nixon elnök késedelem nélkül átültetné a valóságba, ha beszüntetné Indo-Kina három országának bombázását, ha kivonná csapatainkat Indo-Kinából és felszámolná az erkölcstelen háborút. Nixon azonban ezt a lépést csak akkor foganatosítja, ha az amerikai nép félre nem érthető módon tudomására hozza: megelégelte vietnámi embertársai lemészárlását;emberi becsületünk és nemzeti e'rdekünk, hogy ezt a vérontást haladéktalanul felszámoljuk. SAN JOSE, Cal. Az esküdtek az Angela Davis ellen felhozott vádakat, a védő ügyvédek által benyújtott védekezést 13 órán keresztül tárgyalták és végül egységes döntést hoztak: “ANGELA DAVIS ÁRTATLAN MIND A HÁROM VÁDBAN.” Amikor az esküdtek bevonultak a tárgyalóterembe és elfoglalták helyüket, Arnason biró megkérdezte Mrs. Mary Timothy-t, az esküdtszék elnökét: “Meghozták a határozátot?” “Igen*’ — válaszolta Timothy asszony. “Mind a három vádban?” “Igen,” volt ismét a válasz. “Adja át a döntést a bírósági végrehajtónak,” — mondta a biró. A végrehajtó átadta az iratot Arnason bírónak, aki hosszadalmasan tanulmányozta azt. Majd átadta az esküdtek döntését a bírói hivatalnoknak, Arthur Vanek-nek. Vanek először az emberrablás vádjában hozott döntést olvasta fel: “Mi, az esküdtek Angela Y. Davis vádlottat ártatlannak találjuk.” A bírósági teremben lévök spontán, hangos zokogásba törtek ki. A biró azonnal rendre utasította a hallgatóságot. A sirás tovább tartott. ^ Mr. Vanek folytatta az esküdtek döntését a második és harmadik vádban: “Mi, az esküdtek, Angela Y. Davis vádlottat ártatlannak találjuk.” Erre a sirás általánossá és még hangosabbá vált. A biró szigorúan kijelentette: “Nem tűrök semmi rendellenességet az fen bírósági termemben. Ha nem hagyják abba, kiürítem a termet.” Mintha senki sem hallotta volna a biró dorgálását, örömkönnyek hulltak mindenki szeméből. A biró megkérdezte: “Óhajtják-e,hogy minden esküdtet megkérdezzünk: egyezik-e szavazata az elnök által bejelentett döntéssel?” Albert Harris, Jr. az ügyész “Nem”-mel válaszolt. Ekkor azonban már az esküdtek mindegyikének szemében is könnyek voltak. Angélát meghatotta az esküdtek egységes álláspontja. “Ez életem egyik legszebb mozzanata” — mondotta. Ö is örömkönnyeket hullatott. Felállt és a terem harmadik sorához ment, ahol anyja ült. Átölelték egymást és sírtak. Majd az esküdtek felé tartott és mikor hozzájuk ért, átölelte mindegyiket. Amikor az esküdtek elhagyták a bírósági épületet, a kint álló tömeg nagy tapssal, lelkesedéssel fogadta őket. Az újságírók megkérdezték Angélától: mit szól az igazságszolgáltatáshoz? Így válaszolt: “Az egyetlen igazságszolgáltatás az lett volna, ha nem lett volna vád és tárgyalás.” Íme igy végződött Angela Y. Davis kálváriája, mely 1970 október 13.-án kezdődött. Angela 16 hónapot börtönben töltött. Ez év februárjában bocsátották szabadon, óvadék ellenéberf, miután a cali- forniai Legfelsőbb Biróság alkotmányellenesnek minősítette a halálbüntetést. A kormány egy millió dollárt költött arra, hogy bebizonyítsa Angela Davis bűnösségét. A próbálkozás nem sikerűit. Az amerikai nép és a világ minden részében megmozduló milliók felsorakozása Angela Davis szabadságáért minden bizonnyal lényeges tényezőként szolgált az ügy végső kimenetelében. De nem szabad megfeledkezni az amerikai nép többségének igazságérzetéröl sem és az esküdtek minden bizonynyal az amerikai nép e csoportjához tartoznak. A tárgyalás bebizonyította: nem azért hozták az Összeesküvés, emberrablás és gyilkosság vádját Angela Davis ellen, mert e bűncselekmények bármelyiket elkövette, hanem azért, mert fekete és főleg, mert KOMMUNISTA. Angela Davis a felmentését követő napon “Győzelmi összejövetelt” rendezett, ahol barátain kivid megjelentek az esküdtek is — három kivételével. — A nők férjeiket, a férfiak feleségeiket hozták el az örömteljes összejövetelre. Feltették a kérdést Angélához: most, hogy szabad, mi lesz az első teendője? A válasz: részt venni a californiai előválasztásokban.
