Amerikai Magyar Szó, 1972. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1972-03-30 / 13. szám
Thursday, March, 30. 1972 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 9 ***************************** . fin van húsvét napja ***************************** faluban már hajnalban nagy /a mozgolódás. Mert az egy- házi ünnepet a nép a maga M módján már régóta kiegé___' -JH■— szíti saját szokásaival, tradícióival. A tavasz érkezését, a természet megújulását, a föld feltámadását a téli álomból ünnepli húsvétkor. Még alig virrad, amikor a legények s a fiatal házasok végigvonulnak a falun, körüljárják a határt, könyörögnek bó' termésért, békés esztendó'ért. A hajnali processzió után a patakhoz mennek mosakodni, hogy frissek, munkabírók, egészségesek legyenek. ( A húsvéti étel morzsáját félreteszik, megőrzik, s nyáron a verebek kártevése ellen meghintik vele a gabonaföldet, miközben ezt mondogatják: „Távozzatok innen, kártékony madarak !” Olyan szokásról is tudunk, hogy a húsvéti tojást ketten eszik meg, hogy mindig jusson eszükbe, kivel ették a húsvéti tojást, s ahhoz életük végéig hűek maradjanak. „Már a madarak is hangicsálnak, ők is vigadoznak. Termőfák újulnak, szép lánykák vidulnak, virágoznak." így szövődik az ének, amivel a legények sorra beköszönnek a lányos házakhoz. Ezt éneklik már hajnalban, amikor színes szalaggal, cifra papirossal és himes tojással díszített fenyőágakat tűznek kedvesük (szerelmesük) kapujára. S ezt, amikor a locsolás szertartása megkezdődik. De a leányok sem tétlenkednek az ünnepen. Sőt, már egy héttel húsvét előtt megkezdik a türelmetlen készülődést. Csinosítják a házakat: felfrissítik a padlót, a ház homlokzatát újrameszelik, az ablakok köré színes keretet festenek. Több szakajtóravaló kemény tojást készítenek, arra viasszal mintákat — főként virágokat — rajzolnak. Miután a viasz megkeményedett, a tojásokat forró piros festékben átfőzik, s ha kihűlt, lekaparják róla a viaszt. A sütés-főzés is napokig eltart. A gazda pedig előkészíti a pálinkás üvegeket, csapra veri a boroshordót. Azután előkerül a ruhásládákból a sok ráncos szoknya. Az ezernyi ráncot a lányok gondosan egymásra hajtogatják és lenyomatják frissen sült kenyérrel, így vasalják. A szoknyák szine — csakúgy, mint a hajszalagoké meg a főkötőké — a viselőjük korától függően változik. A legvilágosabb színeket a legdíszesebb ruhákat természetesen leányok, az eladósorban levők hordják, már sötétebbet a fiatal asszonyok, a gyermekes anyák, végül a legsötétebbet az öregasszonyok. Amikor már minden készen van az ünnepre, a leány kiás a kertből egy fiatal fát, felékesíti szalajjpkkai, papírcsíkokkal, aztán a kapufélfához kötözi. Ez mutálja: itt leány lakik, lehet locsolni! „Mária, Zsuzsánna, Rebeka, Borbála, kegyes szüzek, felkelvén az ágybul, cifra nyoszolyábul nemsokára." Közeledik már a legénycsapat! Az énekbe belefoglalják annak a leánynak a nevét is, akihez éppen készülődnek. Közelébe férkőznek az illően tiltakozó lánynak, tréfás eréllyel karon- ragadják s kiviszik a kúthoz. Nagy nevetés, sikongatás, kiabálás közben nyakon öntik a leányt egy-két vödör hideg vízzel. Március végén—április elején bizony még meglehetősen hideg van — de a leányokon nem lehet kifogni. Mert az öntözéshez még csak könnyedén öltöztek. S amíg a legények a szülőkkel koccintgatnak, ők levetik a vizes ruhát s belebújnak a sok, hat-nyolc-tíz száraz szoknyába s legdíszesebb blúzukba. „Himes tojás lészen tizenkét pár készen mi számunkra. Mert ha nem úgy lészen, vízipuskánk készen, jól tudjátok." A locsolkodók megkapják a szakajtóból a ne- kikjáró festett tojást. S mán állnak is odébb, nem időzhetnek egy háznál sokáig: sietni kell, másutt is várják még őket. A fiúgyermekek is résztvehetnek a locsolko- dási szertartáson. így aztán ők is kaphatnak tojást. De némelyiküknek tojás helyett rézpénzt adnak. Néhol még fellelhető az ügyes húsvéti gyermekjáték: a tojásvágás. Amelyik legénykének csak tojása van, szeretné elnyerni társától a rézpénzt — és megfordítva. így aztán a tojás tulajdonosa körbe-körbe keringve, sarkával gödröt ás a földbe s beleállítja a tojást. Lép egy nagyot s odainti*pén- zes társát: „Vágd meg, ha tudod!” A rézpénzt úgy kell odavágni a tojáshoz, hogy „megskalpolja” a tetejét s megálljon rajta a pénz. Ha sikerül, oda a tojás. De ha nem, elvész a pénz is. A győztes az, aki a legtöbb tojást meg pénzt viszi haza a kalapjában. „Mert ha meg nem öntöm ezen esztendőbe, nem virágzik szépet nekünk jövendőre." Estére hangos a falu a legények dalolásától. Ilyenkor már összekapaszkodva ballagnak, egymást segítve, a kultúrház irányába. Onnan a zenészek hangolása hallatszik: kezdődik rövidesen a bál. De a frissen meszelt házakban is nagy még a jövés-menés, a vendégjárás. A férfiak koccintgatva beszélgetnek, az asz- szonyok nem győzik szíves szóval kínálgatni a látogatókat. Az asztal dúsan megrakva minden földi jóval, ünnepi étellel: sonkával, kenyérrel, kaláccsal, süteményekkel, tortával. Újra telitöltik a pálinkásüveget, újra meg újra eltűnik a gazda a pincében, hogy teleszívassa a boroskancsót a hordóból. Késő estig eltart a vendégeskedés, hiszen addig úgy sincs itt a lefekvés ideje, míg a fiatalok a bálban szórakoznak. „Virágozzék kékes, kékes liliomot, s nyerjen az egekben fényes koronákat /” Ennyi termékenyítő locsolásnak, ennyi jókívánságnak meg kell legyen a foganatja! Vajon csalóka káprázat, vagy csakugyan való? A leányok szebbek, frissebbek, délcegebbek húsvét után. S amikor másnap munkaruhájukban elindulnak dolgozni a földekre vagy a gyárba — a sok ráncos szoknya már ismét a ládában pihen, hordani ilyet ma már nem praktikus, csak ünnepekre őrzik, kegyeletből —, a munka is jobban megy. Vagy csak többet fecsegnek közben, mint máskor? Hiszen nem mindegy az, melyik legény s hogyan karolta át a kútnál a leányt s milyen hévvel zúdította fejére az áldást. Mindebből messzemenő következtetéseket vonnak le a leányok egymás között — némelyikből tán már jövő húsvétra menyasszony, netán menyecske lesz!... Kövendi Judit
