Amerikai Magyar Szó, 1972. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1972-03-30 / 13. szám
4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, March, 30.1072 BÁNAT ÉS SZÁNALOM Ophuls német származású francia televízió és filmíró öt óra hosszúságú ilyen című filmjét évekig nem engedték bemutatni Franciaországban. Csak , most került a közönség elé és most kezdik a filmet pergetni az USA-ban is. Hogy miért nem játszhatták korábban Párisban, azt megmagyarázza a film témája: a világháborús német megszállás évei, amelyekről a film szóban és képben bizonyítja, hogy a francia nemzet nem állt ellen olyan hősiesen és lelkesen az elnyomó megszállóknak, mint ahogy azt a könyvek Írják és az iskolák tanítják. Ezernyi képben és sok száz személlyel folytatott beszélgetéssel mutatja be, hogy a franciák többsége egyszerűen tudomásul vette a helyzetet, nem kívánt semmit sem tenni ellene, fontos rétegei — így igen sok köztisztviselő, politikus, pap, katona és rendőr — együttműködött az elnyomókkal, szolgálta őket. (Mi magyarok különösen megdöbbenhetünk, látva, hogy a francia közigazgatás és rendőrség egyes részlegei majdnem olyan lelkesen hajtották végre a zsidók deportálását, mint magyar kollégáik.) Egyik leglehangolóbb fejezete a filmnek a beszámoló a híres, sokat dicsőített francia ellenállásról. Eszerint az csak 1941 nyarán került lendületbe, amikor a kommunisták belekapcsolódtak: de sohasem volt olyan jelentősége, mint a Szovjetunióban és Jugoszláviában. A közvélemény többsége közönyös maradt, sokan ellenezték, nem befolyásolta döntően a hadihelyzetet. Párisi úgy foglalták visz- sza a németektől, hogy a német parancsnokló tábornok nem kívánt hosszasan ellenállni a felszabadító csapatoknak. Egyszóval, a film egy szép történelmi legendának szállítja le az értékét — amikép ma Észak-Amerikában is egyre nagyobb irodalom leplezi le a történelmi mítoszokat (sőt a hazugságokat is). Az ilyen elszomorító felülvizsgálások alkalmasak rá, hogy fékezzék sok országban a nemzeti fenn- héjázást és büszkeséget, az erkölcsi felsőbbrendűség érzését más nemzetekkel szemben. Például már harminc év óta halljuk az ítéletet, amely bűnösnek mondja az egész német népet, mert nem szállt szembe, sőt nem is tiltakozott a nemzeti szocializmus tömeggyilkos politikája ellen. Kétségtelen, hogy a német nép jelentékeny része sokáig tisztelte a diadalmas Hitlert, pártját és hadseregét és amikor a helyzet rosszra fordult, nem volt bátorsága ( és kevés lehetősége) velük szembefordulni. A már sokszor megvert hadsereg is egészen Berlin elestéig engedelmeskedett a diktátornak. De a francia film is (miként sok más forrás) igazolja, hogy a németek ebben nem különböznek annyira más népektől, mint ahogyan azt a propaganda hirdeti. Utóvégre Hitler kormánya az ő kormányuk volt, a vereség őket sújtotta, a győzelmet a maguk “dicsőségének” tekintették: a franciák viszont a halálos ellenséget láttak bennük és mégis kevesen vállalták közülük az ellenállás kockázatát. De már sok idő telt el a háború óta és tovább kell menni a kérdés megítélésében. A németek gazságait és kegyetlenségét mindenki látta és tapasztalta, de a valóság borzalmasabb volt annál, amit ők tudtak; a népirtást a maga egészében csak a háború után ismerte meg a világ.Kérdezhetjük, ennek ismeretében, ismétlődhetik-e a szörnyűség, lehet-e más népet is olyan bűnösöknek mondani, mint a háborús évek németségét? Erre azt lehet felelni, hogy az USA hadereje és csatlósai már tíz éve pusztítják kegyetlenül, szadista módon Indokína népeit és erről a világ ma a sajtó, irodalom és film révén sokkal többet tud, mint amennyit 1945 előtt lehetett a háborúkról tudni. A németeket meg lehetett bizonyos mértékig azzal téveszteni, hogy a közeli Szovjetunió és a szomszédos Franciaország fenyegette ő- ket: nacionalizmusukat fel lehetett azzal szítani, hogy a lengyelek és a franciák elszakítottak tőlük egyes tartományokat. De Indokína népei sem nem vettek el az USA-tól semmit, sem nem jelentettek reá nézve veszélyt. Ha — mikép Rusk külügyminiszter eszelősen ismételgette, — Kínát tekintették volna az igazi veszélynek és ennek akarták volna a háborúval elejét venni, azóta teljességgel lelepleződött, hogy Kínának semmi befolyása nem volt a háború kitörésére és hogy ezt az USA kormányaiban senki komolyan nem is gondolta. Nyilvánossá vált, hogy az USA minden nemzetközi egyezményt és szerződést megsértett, amikor ott háborút indított és vezetői tudva hazudtak, amikor a háborút Indokína népei szabadságának megvédésével próbálták igazolni. És laptudósítók jelentéseinek ezrei, könyvek százai, fényképek tízezrei, tanúvallomások özöne, tudósok, papok, politikusok, leszerelt katonák vizsgálatainak tömege, miként az esténkénti képernyőelőadások bizonyítják,hogy az US.koreai, ausztráliai, délvietnámi, thailandi katonaság és a CIA gaztettei — ha számban, bár ez millióra rúg, még nem is érik el egészen a német népirtás csillagászati számait, szadista kegyetlenségben nem állnak mögötte a Gestapo, SS, árpádsávos szörnyűségeknek. Annál súlyosabban esik mindez a latba, mert az USA bírái is ítélkeztek a német háborús és náci bűnösök felett és most hasonló büntettek felett napirendre térnek, vagy éppen védik azokat. Az egyoldalú, elfogult felháborodás, amely csak a más szemében látja a szálkát, nemcsak az USA háborús politikájával kapcsolatban tűnik ki. Kiterjed ez a világpolitika minden területére. Amikor Batista zsandárjai tízezrével kínozták halálra a kubai hazafiakat, Batista a legmagasabb washingtoni kitüntetést kapta: a felháborodás csak akkor tört ki, amikor Castro a gyilkosokat felelősségre vonta. Mig Trujillo rémuralma dúlt Dominicában, ő az USA kedvence volt: de amikor Bosch ott demokratikus reformokat akart végrehajtani, Johnson és Brazília véreskezü diktátorainak csapatai bevonultak oda. A világ legtöbb államát csupán aszerint ítélik meg, hogy szótfogad-e az USA-nak, illetve nem gyanu- sítható-e kommunizmussal? Ha nem, minden meg van neki engedve: ha igen, minden meg van engedve őellene. Az erkölcsi relativitás ez elrémítő általánosságával még sokat kell foglalkozni. P. Suckúmm CntetpriAet pneáettU; SZOMBAT, 1972. április 8-án este 8 KM) órai és VASÁRNAP, 1972. április 9-én cLu. 4 órai kezdettel A JULIA RICHMAN HIGH SCHOOL SZÍNHÁZTERMÉBEN 317 EAST 67th STREET AT THE SECOND AVENUE Az idény legkiemelkedőbb szinházi eseménye: DARVAS HÁZY KELEN IVÁN ERZSEBET TIBOR SZÍNMŰVÉSZ * SZOPRÁN TENOR A Magyar Színészet A Magyar Állami büszkesége Operaház művésznője ZENEI VEZETŐ.: ZORÁNDY ZOLTÁN MŰSORON: •? MAGÁNSZÁMOK: HÁZY, DARVAS, KELEN. DUETTEK: HÁZY-DARVAS, HÁZY-KELEN. Részletek a leghíresebb operákból és operettekből, valamint jelenetek DARVAS IVÁN legkiem slkedőbb szerepeiből. JEGYEK: $8.00, $7.00, $6.00, $5.00 árban Kaphatók és telefonon is megrendelhetők : BUCHSBAUM ENTERPRISES. INC. 1563 SECOND AVENÚE (81. utca sarok, Manhattanban) Telefon: 628-5771 (Bármikor hívható) CSAK EZ A 2 NEW YORK-I ELŐADÁS LESZ! J _________________
