Amerikai Magyar Szó, 1972. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1972-03-16 / 11. szám
6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, March, 16. 1972 Az ebben a rovatban kifejtett nézetek nem szükségszerűen azonosak a szerkesztőség álláspontéval. Hadat üzenek édes anyanyelvűnk gyilkosainak 45 evvel ezelőtt a falumbeli parasztszármazásu asztalos, hentes, mészáros, suszter és kovács fiatalok azzal próbálták kifejezésre juttatni műveltségüket hogy bokájukat erősen összecsapva, idétlenül meghajolva “kiszti hand - kézit csókolom” —mai köszöntek a hozzájuk hasonló nagyzási viszketegség- ben szenvedő asszonyságoknak, akik azután minden kétséget kizáróan megállapították a gavallérról hogy igazi müveit úriember, még a négy polgári nélkül is! Ezek az emberek jutnak mindig eszembe, valahányszor olvasás közben belebotlom az óhazából jövő “Magyar Hírek” a kanadai “UJ Szó” és az “Amerikai Magyar Szó” — ba, valamint magyarországi lapok Írásai közé is bekevert félig magyar, félig angol hangzású szavakba. De a fenti lapokban irók nem hat elemit végeztek, hanem bizonyára felső iskolákat járt, magas műveltségi! emberek, akik nincsenek ráutalva arra, hogy a műveltség látszatát próbálják felkelteni az olvasókban, amint azt a falumbeli paraszt mesteremberek tették. Ugyanis a fenti sajtó termékekben irók — ha a- karnak — tudnak édes anyanyelvűnkön remekül írni (és beszélni), gyengéjük csak az, hogy nem tudnak ellentállni a kisértésnek, hogy műveltségüket még jobban kidomborítsák és csillogtassak azzal, hogy írásaikban nyakatekert idegen szavakat vegyítsenek. Milyen magyar az, aki nem tartja tiszteletben saját anyanyelvét es annak tisztaságát? Milyen jövője van olyan nemzetnek, amelynek ifjúsága úgy üdvözli egymást, hogy “SZEVASZ”, “SZIA”? Értelmisége és írógárdája az alanti szavak sokaságát zagy- válja az anyanyelvbe (hogy csak egy párat említsek): infrastruktuális, variációk, motiváció, kodifikált, maliciózus, potenciál, indusztrializálódik , funkció, kritériuma, terrénumok, expressziv, struktúra, koedukáció, reláció, permanens, expozé, stb. stb. De mehetnék a végtelenségig. Az angolok, a franciák, de még a kínaiak sem kevernek magyar szavakat a nyelvükbe, megbecsülik anyanyelvűket és nem posvanyositják el nyakatekert idegen szavakkal. Embereljék meg magukat a magyar értelmiségiek különösen most, hogy úgy az óhazai, mint az itteni sajtóban olyan sok szó esik az “Anyanyelvűnk Védelméről”. Sparing Karoly NIXON ÚTJÁRÓL Napjaink legnagyobb érdeklődést kiváltó beszélgetési tárgya Nixon elnök kínai utazása. Mindenki igyekszik találgatni, hogy mit is jelent ez a pekingi utazás? Különösen azután, hogy 23 évig az amerikai politikai világ ügy tett, mintha a Kínai Népköztársaság nem is lenne, a térképen csak egy nagy üres folt volt a helyén. Most egyszerre kiderült, hogy a Kinai Népköztársaság igenis létezik, mint egy nagyon fontos nagyhatalom, mellyel komolyan kell tárgyalni. Egyesek ebből a pálfordulásból azt a következtetést vonjak le, hogy az amerikai uralkodó osztály, és annak szószólója Nixon elnök, megváltoztatta politikáját, a helyzet és a világpolitika nyomása alatt, es ezért kiván Nixon, a kinai kezdeményezésből kiindulva uj politikai vonalat bevezetni. Semmi sincs távolabb a valóságtól, mint ez. Mint a régi mondás tartja: a leopárd nem változtatja meg foltjait! Az amerikai uralkodó osztály, a rendszer és tehát Nixon nem változtatja meg irányát, nem változtathatja meg irányát, mert akkor megszűnik az lenni, ami. Egy ilyen politikai irányváltozás-meglátás csak alaptalan optimizmust kelthet a közönség soraiban, ami súlyos következményekkel járhat. A valóság nyilván inkább az, hogy kellően felmérvén a mai világhelyzetet, új taktikai módokat, űj trükköket kell alkalmazni, hogy a régi politikai irányt, az imperializmust és neokolonializmust tovább lehessen folytatni, a közvélemény megtévesztése, elbóditasa és elködösitése árán. Nixon marad a régi Nixon, az amerikai imperializmus marad a régi imperializmus. Ha igazi változás lenne a szándékuk, azt sehol se lehetne meggyőzőbben kimutatni, mint Indokinában. Ahhoz pedig nem szükséges Nixonnak Pekingbe menni. Vágó Oszkár VÁMMENTES IKKA-CSOMAGOK FŐÜGYNÖKSÉGE KÜLÖNBÖZŐ CIKKEK ÉS SZABAD VÁLASZTÁS VAGY KÉSZPÉNZFIZETÉS MAGYARORSZÁGI CÍMZETTEKNEK Csehszlovákjában lakók részére is felveszünk TÜZEX csomagokra rendeléseket MINDENFÉLE GYÓGYSZEREK IS RENDELHETŐK U.S. RELIEF PARCEL SER VICE INC Phone: LE 5-3535 — 245 EAST 80th STREET—NEW YORK, N.Y. 10021 BRACK MIKLÓS, igazgató Bejárat a Second Avenue-ről Otthon jártunk OAKVILLE,ONT. Szeretném röviden ismertetni múlt nyári elmenyeimet, amikor feleségemmel Magyarországon voltunk 6 hétig a Kossuth Betegse- gélyző csoportjával. 23 éves koromban hagytam ott a kis sáros, sötét dunántúli falut, hadiözvegy édesanyámat, két öcsémet es egy húgomat (aki még most is él ), rokonaimat, jóbarátaimat. Mikor most visszatértem, sajat korombelivel talán csak kettővel találkoztam, akinek ne lett volna panasza az egészségi állapotára. E- zekkel a kis és törpe birtokosokkal nem ment valami könnyen a közös munkálkodás, illetve a terme-, lőszövetkezeti munka, de azért mégis 8—10 ev a- latt szép eredményt tudtak felmutatni. Vagy hat községet egészen közelről megfigyeltem, ezekben majdnem azonosak a körülmények. A korombeliek, vagy idősebbek mind nyugdíjban vannak, bár a nyugdíj elég kevés a bedolgozott évek után. Úgy hiszem, ezek korán születtek, akárcsak én. A gépesített termelésben sokkal könnyebben jutnak előre, s még ha a napi kereset alacsonynak látszik is, mégis magasabb, mint a Horthy időkben volt. Most nem egy mázsa búzáért,vagy annak áráért kell egy hónapig dolgozni napkeltétől napnyugtáig, ami átlagban 12—14 órai nehéz fizikai munkát jelentett; nem kell istállókban, pajtákban aludni, nagyobbrészt bab és borsó levest enni. Ma még egy fiatal leánygyermeknek is több a fizetese és olyan vig kedvvel jöttek esténként haza, mint ahogy régen reggel szoktak kimenni a földekre. Azután a családoknak van háztáji telkük, házuk, nem is beszélve a sok társadalmi juttatásról, amit a mi gazdag országunk még nem tud megadni polgárainak. A földek holdanként sokkal többet adnak, mint a régi maszek időkben. Igaz, hogy nem lehet a bérüket összehasonlítani pld. a kanadai autómunkásokéval, de itt meg a közepes I kereső is csak keresetének 65%-át mondhatja magáénak, a többit felemésztik a magas árak és az adók. S nem vagyunk biztonságban, mint a hazai munkások, félünk az év végén, hogy milyen változások lesznek, mert az iparban dolgozók közül is csak a nagy vállalatok munkásai, vagy azok, akik szakszervezetekhez tartoznak, vannak némi védelem alatt. Paul Domény honfitársunk nagyon helyesen megírta, amit látott Magyarországon, nem akarok tehát ismétlésekbe bocsátkozni. Úgy az USA-bol, mint Kanadából minden évben többen és többen látogatnak Magyarországra és meggyőződnek arról, hogy nem úgy Van, ahogyan itt egyesek elferdítve próbálták ismertetni a dolgokat, hogy csirájában megfojtsák a szép kezdeményezést. Remélem, hogy sok ezer látogató közül többen írnak majd élményeikről. A magam részéről annyit irhatok, hogy ha olyan szép jövőt láttam volna magam előtt, amikor fiatal voltam, mint amire a mostani magyar ifjúság tekinthet, akkor sohasem láttam volna meg Kanada földjét. Alex Abraham Újítsa meg előfizetését!
