Amerikai Magyar Szó, 1972. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1972-03-02 / 9. szám
Vöt. XXVLNo-_9;_Thwsdayt_March 2. 1972 AMERICAN HUNGARIAN WORD. INC, 130 E. 16 th St. New York, N. Y. 10003 Tel; AL 4-0397 “7 NAP MELY MEGVÁLTOZTATTA A VILÁGOT”!?) SOHA TÖBBE... Nagy port vert fel a napokban a hir, hogy David Dubinskyt, az International Ladies Garment Workers Union volt országos elnökét megtámadták az utcán. A támadó egy ütéssel a földre terítette a 80 é- ves szakszervezeti vezért. Elrabolta pénztárcáját, melyben 90 dollár volt. A támadást és rablást követően talpra állt a megtámadott és a sarkon álló pár felé szólt: fogják meg a rablót — aki abba az irányba szaladt. A sarkon álló férfi és nő egyetlen mozdulattal sem próbálta útját állni a menekülő rablóknak. Dubinskyt egy szombat este az Ötödik Avenue és 10. utca közelében rabolták ki. Az eset azért került a lapok első oldalára, mert egy ismert egyénről volt szó. Egyének bántalmazása, kirablása, nők nemi megerőszakolása napirenden van New Yorkban és az ország minden nagy városában. Dubinsky a saját borén tapasztaltak után elhatározta: soha többé nem megy az utcára naplemente után egyedül. íme, ilyen helyzetbe kerültünk: nem lehet az utcára menni egyedül, mert attól kell tartani, hogy leütnek, kirabolnak bennünket. Azonban, mi a garancia arra, hogy ha párosával megyünk, nem ütnek-e le mindkettőnket? Lépésről, lépésre olyan helyzetbe kerülünk, hogy csak csordában, tömegesen érezzük magunkat biztonságban, mint ma a bivalyok, az elefántok,amaj- mok az őserdőben vagy mint a kőkorszakban elődeink. íme, ide vezetett Nixon elnök három éves uralma, aki többek közt azt az ígéretet tette, hogy elnöki tisztségbe választása esetén ő, mint a “ törvény és rend” hive megteremti a közbiztonságot minden* ki részére.- Nixon elnök ezen ígéretét épp úgy megszegte, mint ígéretei mindegyikét. Emlékezzünk erre, amikor november 7~-én az urnákhoz megyünk és szavazunk az elnökjelöltek egyikere. Ezekkel a szavakkal jellemezte Nixon elnök hét napos látogatását a Kínai Népköztársaságban és az ott Mao Tse-tunggal és Chou En-lai-al folytatott tárgyalások eredményeit. Ha azonban elolvassuk a két fel által kiadott “közös” jelentést, egészen más kép tárul elénk. Először is a “közös” nyilatkozat nagy része az amerikai kormány saját és a Kínai Népköztársaság kormányának saját véleményét tartalmazza. Ebből kitűnik, hogy Nixon elnök nem csak, hogy nem változtatta meg a VILÁGOT, de még saját véleményét es magatartását sem változtatta meg a vietnámi háború iránt. A közzétett nyilatkozatban ragaszkodik ez év január 17.-i javaslatához, mely nyeregben tartaná továbbra is a vietnámi nép által gyűlölt Thieu bábkormányt. A nyilatkozatból a következő eredmények nyilvánvalóak: 1. / Kínai tudósok, technológusok, művészek, újságírók és sportemberek ellátogatnak az Egyesült Államokba. 2. / Amerikai tudósok, technológusok, művészek, újságírók és sportemberek ellátogatnak a Kínai Népköztársaságba. 3. / Fenntartják az összeköttetést a két ország között. Időnként amerikai diplomata megy majd Pekingbe e célból. Ennnyi az egesz és semmi több. A közös nyilatkozat többi része egyrészt vagy üres diplomáciái szólam, vagy egy harmadik állam elleni összeesküvés. “Egyik fel se törekedjen hegemóniára az Azsia-Csendes Ocean menten. . . ” Nem más ez, mint üres fecsegés, ha figyelembe vesszük, hogy az Egyesült Államok katonasága, légi és hadi flottája az utolsó tíz esztendőben kegyetlen és könyörtelen hadjáratot folytat Indo-Kina népei ellen! Miért ez a hadjárat, ha nem hegemóniát szerezni Ázsia e csücskében? De a fent idézett mondat folytatódik: “..............és mindkét fél ellenzi, hogy bármely más ország hegemóniát teremtsen e körzetben.” A nyilatkozat továbbá ezt mondja: “Mindkét fél azon véleményen van, hogy a világ népének érdekét sértené, ha bármely nagyhatalom egy másik nagyhatalommal lepaktálna országok ellen, vagy a nagyhatalmak felosztanák a világot érdekszférákra.” A nyilatkozat e kitételét csak azok értékelik kellőképpen, akik tisztában vannak az Egyesült Állmok és a Kínai Népköztársaság magatartásával az India-Pakisztáni háborúval szemben. Mindkét ország azzal vádolta Indiát, hogy a Szovjetunió segítségével támogatta a bengál nép szabadságharcát, amit a fent említett két ország (USA és KNK) Pakisztán belügyeibe való beavatkozásnak minősített. A nyilatkozat arra í~ vall, hogy az E.A. es a KNK. hegemóniára törekvésnek véli a Szovjetunió azon ténykedését, mely a bengál nép szabadságra és önállóságra törekvését segítette és előmozdította, de nem tartotta hegemóniára törekvésnek az Egyesült Államok és a Kínai Népköztársaság azon ténykedését, amely politikai, gazdasági és katonai támogatást nyújtott Yahya Khan-nak a bengál nép jogos és méltányos törekvéseinek vérbefojtására. , Semmi, de semmi lényeges változás nem történt Taiwan kérdésében sem, noha Nixon elnök kénytelen volt elismerni, hogy Taiwan Kina szerves része és Ígérte, hogy az ott állomásozó amerikai csapatokat folytatólagosan visszavonja, amint “a helyzet feszültsége csökken.” A taiwani kérdést tisztázta Dr. Kissinger a nyilatkozat közzététele utáni sajtóértekezleten, amikor egy újságíró feltette a kérdést: “Milyen feszültség van Taiwan kornyékén, mely szükségessé teszi az amerikai csapatok ottlétét? ” (folytatás a 16. oldalon!) 70 ÉVES JUBILEUMI BANKETT DETROIT-BAN 1972 március 19.-én VASÁRNAP 3 ÓRAI KEZDETTEL ÜNNEPI SZÓNOK A HALL RENTAL BAN> A BEDBK1AN HALL MELLETT, FOIMR NAGY ÁRPÁD . IW5 ^iÍcoÍÍVrk! mkh1 kele,re/' mindenkit SZÍVESEN, LAT A lUUUll UHUI HRlHU Ünnepi ebéd: $ 1.50 Adomány: $ l.OO LAPBIZOTTSAG
