Amerikai Magyar Szó, 1971. július-december (25. évfolyam, 26-50. szám)

1971-09-02 / 33. szám

10 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, Sep. 2. 1971 Ml ŐhAzAbAN HÁM IMBCR Hittél A VILÁGON MAGYARUL ? Az elmúlt hetekben, hónapokban sok lirai fo- gantatásu írás, tudományos értekezés foglalkozott a magyar folyóiratokban, napilapokban anyanyel­vűnk múltjával és jövőjével. Megemlékeznek ezek az Írások arról, hogy a tudósok már-már világcso­dának tekintik és a magyarázatát keresik annak, hogy a honfoglaláskor maroknyi magyar nép nyel­ve nem tűnt el, nem morzsolódott szét mint pél­dául a besenyőké, vagy kunoké, hanem a világ legnagyobb finn-ugor nyelvévé terebélyesedett. U- gyanakkor egyre több az aggodalom szava is, hogy a magyar anyanyelv, amely a legszétszórtabb nyel­ve Európának, a különféle országokban elkülönül egymástól annyira, hogy a nemzeti magyar nyelv egészen más lesz, mint a más államokban használt magyar nyelv és például Petőfit a nemzeti magyar­ról külön nemzetiségi magyar nyelvekre, azután amerikai magyarra, ausztráliai magyar nyelvre kell majd lefordítani. Nyelvtudósaink szerint ha van is ilyen elkülönülési tendencia, a magyar nyelv jövő­jét nem kell féltenünk. Soha a történelemben nem beszéltek ennyien magyarul, mint napjainkban és soha nyelvtudományunk történetében nem volt ennyi nagy nyelvörzö, nyelvápoló vállalkozás - a magyar nyelv atlasza, nyelvünk történeti etimológi­ai szótára - mint napjainkban, és soha nem volt még az, hogy a magyar anyanyelvűnk országa nemzet­közi értekezleten - első magyar anyanyelvi konfe­rencia - tárgyalta volna a magyar diaspóra kérdését. Nő a magyar nyelv kisugárzó szerepe. Más anya­nyelvű emberek ma eléggé számosán tanulják nyel­vünket. Egy nemrég megjelent tanulmány például a Magyarországon végzett és a magyar nyelvet elég­gé jól elsajátító afrikai, ázsiai diákokat, a magyarul jól beszélő lengyelek - egykor hazánkban menedé­ket lelt barátaink - számát tízezrekre becsüli. A vegyes lakosságú vidékeken, például a jugoszlá­viai Vajdaságban a magyar nyelvű iskolákban “szép magyar beszéd versengések”-et rendeztek. E verse­nyeken szerb és horvát anyanyelvű tanulok is részt vesznek és egyikük-másikuk elnyerte a magyarul legszebben beszélő címet. Hogy hányán beszélnek ma magyarul, erről nincsen megbízható statisztika. Becslésen alapszanak a magyar nyelvtudomány ve­zető folyóiratának, a Magyar Nyelvőr tanulmányá­nak adatai is. Dávid Zoltán e tanulmányban két cso­portot állít fel: a magyar anyanyelvüeknek, s azok­nak a más anyanyelvüeknek a csoportját, akik ma­gyarul is jól beszélnek. Úgy véli, hogy a magyar nép családjába tartozik mindenki, aki családja kö­rében magyarul beszél, vagy magát magyarnak érzi és vallja. A magyarul beszélők - tehát a magyar aj- kuakét, valamint a magyar nyelvet elsajátított más anyanyelvű emberek s a magyart is szívesen használó más országbeliek - számát 16 millió 200 e- zerre, ebből a magyarok számát 14 millió 500 ezer­re becsüli. Tanulmánya szerint a Magyarországon kívül, más anyanyelvű népek között élő magyar- nyelvű emberek száma feltehetően a következő : Csehszlovákia 720-740 ezer, Szovjetunió 170 ezer, Románia 2 millió, Jugoszlávia 550 ezer, Ausztria 50 ezer. A távolabbi országok közül Európában az NSZK és Franciaország vezet 50-50 ezerrel, Ameri­kában 990 ezer, Ausztráliában 35, Afrikában és Ázsiában 25 ezer magyar anyanyelvű ember él. Egymillió 700 ezerre becsülhető azoknak a száma, akik más anyanyelvűek, de akár a szomszédos álla­mokban, akár a távolban megtanultak, jól beszél­nek, vagy szívesen beszélnek magyarul és igy a ma­gyar művelődés, irodalom barátai és terjesztői. t • • • Magyarországi Tudósítás Vadászati Világkiállítás F.gy ember elindult gyalog, május 10-én, a nyugat-németországi Mannheimből — és úticél­jául Budapestet választotta. A távgyalogló, Jo­hann Hufnagl. 61 éves nyugdíjas, a napokban megérkezett Kőszegre. Mint kijelentette: a Bu­dapesten. augusztus 27-én megnyíl Vadászati Világkiállítás alkalmából látogat hazánkba. Igaz, kissé korszerűtlen módját választotta az utazás­nak — de cselekedetével jól példázza a kiállítás iránt megnyilvánuló nemzetközi érdeklődést. Hazánk ennek megfelelően készülődik a most első ízben nálunk megrendezendő világese­ményre, mind az ország fővárosában, mind pedig vidéken. Tekintélyes területet, 65 hektárt foglal el például Tatán a kiállítás legnagyobb bemuta­tója, ahol az állami gazdaságok egymillió hektár­nyi vadrezervátumának életét, vadgazdálkodá­sunk korszerű módszereit ismerhetik meg a láto­gatók. A bemutató „főterén” reprezentatív szállóvá varázsolták az egykori vadászkastélyt, de mellette egy kisebb új szállót is építettek, hi­szen az elkövetkező hetekben mintegy százezer vendeget várnak ide. Sor ketült már néhány elő­zetes eseményre is, így például Somogybán két­napos vadászkutya és solymász bemutatót ren­deztek a szereplők főpróbájaként, hiszen igazi bemutatkozásuk a kiállításon várható. Elénkebb lett az élet a Mátra vidéken. A nagy- rédei Szőlóskert Tsz. termőre fordult, uj telepíté­sű, nagyüzemi művelésre alkalmas szőlőiben meg­kezdték a csemegeszóló szedését a szövetkezet asszonyai, lányai. A HORTOBÁGYI CSARDA A múlt században divatos “Hortobágyi Hidiva- sár” színhelye a Kilenclyuku hid, a Hortobágy fo­lyó és a Csárda által határolt hatalmas terület volt. A mai felújított, de már öreg Hortobágyi Csárda az idegenből jött vendég számára a pusztai szim­bólumok kifejezője. Ahány külföldi turista itt megfordul, mint a “Hortopátyi naplementét”, a Délibábot keresi. Valóban, a külföldi embert a lexi­konok csak a Hortobágy romantikus történetekben gazdag múltjáról tájékoztatják. Nagyon sokan aztán csalódnak, mert a Délibáb helyett korszerű épülete­ket, gulya-, csikóstanyákat, halastavakat találnak, a “szikkadt szöcskenyájak” már nem legelésznek az ős gyepen, azt öntözik, hogy dús, a barom nyel­vével “markolható” fű nőjjön rajta. A csárda helyén a XV. század óta van vendégfo­gadó. A mostani épület nyugati része 1781 óta áll, keleti szárnyát 1815-ben ragasztották hozzá. A boltíves tornác a magyar Alföld jellegzetes paraszt­klasszicista lakóházépitkezését idézi. Belső berende­zése sajátos keveréke a hagyománynak és a kornak: kármentö, petróleum lámpa, búbos kemence, tuli­pános láda, tulipános lócák, asztalok - és presszó­gép. Debrecen város hires cigányprímása, Boka Ká­roly a szabadságharc előtti időben sokat húzta a fü­lébe Kossuthnak a csárdában és az Aranybikában a szép magyar dalokat. Amikor az országgyűlés 1849-ben Debreczenbe költözött, Boka Károly és bandája itt és a Fehér Ló vendéglőben vigasztal­ta vonójával a Honvédelmi Bizottmány tagjait. Még akkor is kiruccantak “rendet bontani”, amikor tar­tott a hires hortobágyi hidivásár a kilenclyuku híd­nál. Debreceni civisgazdák árusították itt juhfalká- ikat, kormos birkáikat, másfél méteres fehérszarvu ökreiket, de még bivalyaikat is, s ha jó volt az üz­let, csaptak egymás markába és itták rá az “áldo­mást” a csárdában, vagy helyszűke miatt a Laci­konyhákon, Aztán remegve gondoltak arra, mint fogja el majd ut közben a nehéz aranyakkal megvá­sárolt jószágokat Rózsa Sándor és csapata Szászte­lek, Nádudvar, vagy Szoboszló határában. A régi rigmus a keleti országrész nagy eseménye­it igy soijázta: “ Pócsi búcsú, Mádi bál, Horgobágyi Hidivásár!” Pócs és Mád mellett mégis a legnagyobb “keres­kedelmi esemény” a hires hidivásár volt. Ma már a hires öreg csárda romantikája eltűnt, vagy csak “miméit”. Eltűnt, akár az egész nagy puszta híres­sége, a Délibáb. A csárdát évek óta bÖvitik, igy is alig birja kielégíteni a nyári idegenforgalmat. Belső részeit átalakították, gondosan ügyelve a csárda jel­legzetes műemlék-jellegére. Tehermentesítésként lét­rehoztak egy fogadót, de még igy sem győzik a nagy forgalmat. A pincében, amely egykor a betyá­rok menedékhelye volt, most hangulatos borozó van. A kisméretű különterem pedig igényes proto­koll céloknak is megfelel. Az átalakítás utáni leg­frappánsabb újdonság az espresso, melynek hatá­sos dekorációja a Hortobágy madárvilágát mutatja be. A szemben levő múzeumban pedig bárki meg­csodálhatja a nagy puszta múltját, a gulyások, csi­kósok életét, szerszámait, felszereléseit. A Horto­bágyi Csárda ma már idegenforgalmi kuriózum lett. Nekünk, magyar turistáknak “illik” is ide ellá­togatni. Dénes Géza Érik a szőlő...

Next

/
Oldalképek
Tartalom