Amerikai Magyar Szó, 1971. július-december (25. évfolyam, 26-50. szám)
1971-09-02 / 33. szám
2 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, Sep. 2. 1971 A “WILLIAM PENN” VEZÉRKARÁBAN: Az utolsó egyleti. basa III. (Befejező közlemény ) Hol, milyen téren lehetne még “versenyképes” a mindent elnyeléssel fenyegető Nagy Cápa biztosítási konkurenciával szemben a William Penn? Majdnem kizárólagosan a magyar téren, a még megmaradt első, de különösen a második, harmadik, negyedik generáció táborában. Ezen a téren lehetne a legsérthetetlenebb az Egyesület. Itt lehetne még a jövő garanciáját megtalálni. Az alapitó generáció elvetett magja termését már régen learatták, betakarították és mostanában, kopott verebek módján, a tarlón futkosnak egy-egy elhullott szem után. Ezt a talajt ujraszántani, bevetni, ápolni, ehhez ugylátszik nincsen előrelátás, akarat és szív. Az öreg tagokat már “kifizették, felszámolták,” gondolatban már el is temették. Csak egy példa. Már 1966 óta próbálkoznak a hivatalos magyarnyelvű havilap megfojtásával. Egy időben, a tagság megkérdezése nélkül, csak negyedévenként jelent meg a hivatalos lap. Úgy látszik,, erre olyan nagy volt a tagság tiltakozása, hogy egy időre kénytelenek voltak visszatérni a havilapra. Végül 1969 szeptemberében referendum szavazást rendeltek el. A referendum eredményét a központ nem hozta nyilvánosságra, de a havi lapot végleg beszüntették és most már csak negyedévenként (magyarul csak négy oldalon) jelenik meg. Érdemes itt két, szerintünk fontos tényre rámutatni. A központ beismerése szerint (1970. novemberében) kb. 38 ezer tagcsaládnak küldik a lapot. Ebből 22 ezer kizárólagosan angolul, de MEG MINDIG 12 EZER TAGCSALÁD A MAGYAR NYELVEN KÖVETELI ÉS KAPJA. Másik. Véletlenül, ugyanaz a lapszám, amely a referendum kérdést közli, hét tag levelét is hozta. Minden levél a lapért könyörög, a lapot kéri, követeli. Az egyik, nyolcvanéves öreg tag Írja: Kedves Szerkesztő Úr! Nagyon nélkülözöm a William Penn lapot. Nagyon kérem tessék erre az uj címre küldeni. Sok betegség miatt fel kellett adnom az otthont és most lányomnál lakok, kis apartmentben...., maradok tisztelettel. Ne tessék kicsufolni, hogy rosszul irok, nyolcvanadik évemet taposom és hozzá szeptemberben operálták szemeimet, bye bye... Aláírás mert én is tagja vagyok édesapám intézményének. Apám igen aktivan működött a Rákócziban...” tisztelettel Mrs.E.B. Még ehhez az antiszeptikus, agyondoktorolt, százszor átfésült kis, megcsonkított lapocskához is ragaszkodik a tagság. Pedig átlátszik a hivatalos alap - gondolat: a tagsággal lehetőleg semmit sem közölni; csak a felületes jót és a szépet. De igyekezni bevonni a tagokat és elsősorban az új generációkat az Egyesület százfajta problémájába, éreztetni, az Egyesület elsősorban és végeredményben a tagságé, ehhez nincs a központnak mersze, akarata. (De egy lapszám — 1969 julius — nem kevesebb, mint 11 különböző pózban és helyen hozza a központi elnök fényképét.) MILYEN FRATERNALIZMUS? Amit az igazi fraternalizmus megkövetelne, ami nem “politika”, ahogy ők értelmezik a politikát, például állást foglalni az amerikai népet nyúzó lelket- lenség ellen, hogy gazdag Amerikának nincsen az országra kiterjedő egészségügyi biztosítása. (Minden nagy nemzet, sőt sok kis ország is, beleértve a kis, szocialista országokat, már évtizedek óta rendelkezik ilyesmivel. ) Erre a Vezetőség gondolni sem merne. Mint ahogy “tiltott gyümölcs” hozzányúl* ni olyan kérdésekhez, amit pl. Gunnar Myrdal, a neves svéd közgazdász érint egyik tanulmányában: “Amerika — Írja Myrdal — az egyetlen a gazdag nemzetek sorában, ahol aránylag a legtöbb munka- nélkülit találjuk, a legrosszabb és legnagyobb kiterjedésű nyomortanyákat, ahol a gazdag nemzet a leg- fukarabb, amikor arról van szó, hogy biztonságot nyújtson öreg polgárainak, a betegeknek és a magukkal tehetetlen bénáknak.” NÉPI MAGYARORSZÁG ÉS A WILLIAM PENN Pontosan ilyen “tiltott gyümölcs” a William Penn vezérkara jórészének szemében a szülőhaza és a határain belül élő, az élettel küzdő, néha-néha bukdácsoló, de fejlődő, uj utakat taposó és nagy eredményeket mutató tízmilliós nép. Mintha a szülőhazával szemben ez lenne a jelszavuk: “Uj Magyar(Hány száz, vagy ezer hasonló sorsú öreg tagnak fordít hátat és velük együtt, a gyermeknek, unokának, dédunokának, a rideg komputer közöny?) Egy harmadik generációs Írja angolul: “Tisztelt Uram! Szépen megkérem Önöket, küldjék el címemre az egyleti újságot. Azt a kiadást, ami részben magyar, nagyrészt angol nyelven jelenik meg. Miután nagyapám magyarul olvas és édesanyám is olvas egy keveset (magyarul) én is szeretnék megpróbálkozni a magyar olvasással. Nagyon leköteleznének, ha a lap magyar részét küldenék....” M.K.M. Egy utolsó példa. “Kérem ne küldjék a lapot az anyám címere, de kérem Önöket, hogy az én címemre küldjék, országról semmit, vagy rosszat!” De még itt is óvatosak és a rosszat és rágalmakat is mással mondatják el. Terjedelmes helyet kapott pl. egy beszámoló a “rabnemzetek hetéről”. A gyűlés diszszónoka Pásztor László, a “Magyar Szabadságharcos Szövetség” volt főtitkára és jelenleg a Republikánus Bizottság (Nixon pártja) országos nemzetiségi igazgatója volt ......” Ez volt az első eset — írja a hivatalos lap —, hogy Pásztor László uj minőségben szólott az amerikai nemzetiségekhez es beszéde után ÖRÖMMEL ÁLLAPÍTJUK MEG ( a kiemelés a miénk ), hogy volt főtitkárunk munkaköre változott ugyan, de Washingtonba is magával vitte a tőle megszokott, megalkuvást nem ismerő “szabadságharcos szellemet.” Csattanóként, igy idézik Pásztort:“Végül biztosíthatjuk elnyomott testvéreinket a Vasfüggöny mögött, hogy mi helyettük szólunk, írunk, harcolunk mindaddig, mig szabadságukat vissza nem szerezték.” Az igazság érdekében kell regisztrálnunk, hogy annak idején a Központ “bőkezűen” 500 dollárt szavazott meg a magyar árvízkárosultak segélyére és mostanában 400 dollárt a müncheni olimpiai versenyekre készülő magyar sportolóknak. De ugyanakkor az ellenőrök jelentéséből tudjuk meg, hogy “ az Önök Egyesülete nagylelkűen és bőkezűen támogatta az Amerikai Magyar Szövetséget.” A számokkal bajlódó, dolgozó ellenőrök “elfelejtették” dollárokban kifejezni, hogy mennyi is volt e nagylelkűség és bőkezűség. Egyébként, mintha a William Penn vezetőségének és tagságának nagyrésze a volt grófok, ezerholdasok, bankárok egyenes leszármazottai lennének, főúri gőggel nem vesznek tudomást a szocialista Magyarország létéről. (Pontosan úgy, ahogy fogadott hazánk igazi urai 25 évig nemlétezönek nyilvánították a 700 milliós Kinát.) A múltját, gyökerét kereső, magyar származására büszke, uj magyar generációk előtt elzátják annak lehetőségét, hogy megismerkedhessenek a szülőhaza igazi magyar tradíciókat ápoló munkájával, irodalmával, művészetével, a magyar tudománnyal, a technika haladásával, anyanyelvűnk fejlesztésével. Egyik lábbal a “komputer korszakába" lépnének abban a reális alapot nélkülöző reményben, hogy ez minden sebre gyógyító orvosságot, minden kérdésre megoldást hoz, a másik lábukkal a soha vissza nem hozható gyászos múlt ingoványait tapossák. Az igazgatósági gyűlésen (1971 május) a Horthy- korszak idején gyártott “imát” , a Hiszekegyet morzsolják. Köröttük ég a világ, társadalmak, eszmék, osztályok harcainak lángjai már arcukat nyaldossák, de ők picurka Nérók módján muzsikálnak... Az ő világukat hűen tán Ezékiel próféta fejezi ki: “..... a föld rakva vérnek ítéletével és a város rakva álnoksággal... Békességet keresnek, de nem lészen. Egy romlás a másikra jő......” RÁKOSI SÁNDOR Published weekly, except 2nd Si 3rd week In July by Hungarian W'ord, Inc. 130 East 16th Street, New York, N. Y. 10003. Telephone: AL 4-0397. Ent. as 2nd Class Matter, Dec. 31, 1952 under the Act of March 21, 1879, at the P.O. of New York, NY. Előfizetési árak: New York városban, az Egyesült Államokban és Kanadában egy évre $10.00, félévre $5.50. Minden más külföldi országba egy évre $12., félévre $6.50. TERJESSZE LAPUNKAT
