Amerikai Magyar Szó, 1971. július-december (25. évfolyam, 26-50. szám)

1971-08-12 / 30. szám

Thursday, Aug. 12. 1971 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 3 CHINA NORTH VIETNAM #<L*Dienbienphu PLAINS DES [khouang ^Vientiane ^ SOUTH VIETNAM BOLOm PLATEAI held areas in Lao? CAMBODIA CSAK TÉVEDNI TUDUNK? A hírhedt, “szigorúan titkos” Pentagon-okmá­nyok publikálása után megindult az azokban lelep­lezett washingtoni főkolomposok nyilatkozatainak i a hömpölygő áradata. Tagadni persze nem tudták a fekete-fehéren terhűkre rótt csalárdságokat és hétországra szóló baklövéseket, igy hát kénytele­nek voltak Karinthy Frigyes bukott diákjának a képzeletét is túlszárnyaló, nyakatekert mesékkel “magyarázni a bizonyítványukat.” Mentegetőztek, védekeztek, próbálták fehérre mosni magukat, erényként beállítani égbekiáltó szörnytetteiket, de hogy beismerjék vétkeiket—vagy legalább is: vas­kos botlásaikat—, attól legtöbbjük gondosan őriz­kedett. Csodálatosképpen a föbiinösök között pont az a személy, akitől ezt legkevésbé vártam volna: a volt külügyminiszter, Dean Rusk volt a legőszintébb —és fején is találta a szeget—, amikor igy nyilat­kozott: “Ami engem illet, beismerem, hogy alábe­csültem az ellenség szívósságát, állhatatosságát /te­nacity/.” Eszak-Vietnam kíméletlen és korlátlan bombázásától /amely az európai négyéves bombá­zás többszörösével volt egyenlő! /nyilván azt re­mélte Rusk ur, hogy Hanoi majd “utasitani” fogja a délvietnámi szabadságharcosokat, hogy azonnal hagyják abba a küzdelmet... Mr. Rusk azonban— nagyrabecsült főnökével együtt— alaposan felsült, mert kiderült, hogy az embertelen, barbár pusztítás nemhogy lelohasztotta volna, hanem ellenkezőleg: felajzotta a vietcong-nak már azelőtt is hihetetlen fokot elért harcikedvét és halált megvető hősiessé­gét. Amely hatalom vezetői annyira bornirtak, hogy alábecsülik az ellenség erejét —másszóval: olyan önteltek és rövidlátók, hogy túlbecsülik a sa­ját erejüket—, az a hatalom, mondjuk ki apertén: nem sok rokonszenvre számíthat, ha csúfos veresé­get szenved az alábecsült, lefitymált, szegényesen felszerelt ázsiai “gook”-októl... Hasonló—de a világbéke ügyére való kihatásában talán sokkal nagyobb— “tévedést” követett el a Fe­hér Ház éppen tegnap, amikor nyilvánosságra hozta azt a tervet, hogy /végre, 20 év után!/ nagykegye­sen javasolni fogja a népi Kina meghivásást az ENSZ be, de ugyanakkor minden követ megmozgat, hogy a bitorló Chiang-Kaj-sek által megszállott Taiwan /Formóza/, mint Kínától különálló, független “Or­szág” a tagságát megtarthassa... Napnál világosabb, hogy az igazi Kina meghívása az ENSZ testületébe maga sem egyéb, mint egy óri­ási, két évtizeden át évenként megismételt “tévedés­nek” a kései kikorrigálása. Hiszen maga a meghívás ténye azt mondja mindenkinek, aki egy csipetnyi vágott dohánnyal rendelkezik, hogy “20 éven át vakok e’s ostobák voltunk, amikor minden erőnkkel és befolyásunkkal odahatottunk, hogy a világ leg­népesebb országát az ENSZ-en kivül tartsuk.” Más mentségünk erre a pálfordulásra nem is lehet, mert nyilvánvaló, hogy a népi Kina ma is ugyanazt a hitet vallja, ugyanazoknak az egyéneknek a veze­tése alatt áll, ugyanazoknak a nemzeti és nemzetkö­zi céloknak az elérésén buzgolkodik, mint az el­múlt 20 esztendő alatt; másszóval: Kina lényegé­ben nem változott. Nekünk kellett felébrednünk Swaran Singh, India külügyminisztere barátságo­san fogadja Andrei A. Gromikot, a Szovjetunió kül­ügyminiszterét New Delhi repülőterén. A szovjet külügyminiszter több napi látogatásra jött Indiába, hogy a két ország közös ügyeiről tár­gyaljon Indira Gandhi miniszterelnökkel, India ál- lamférfiaival. Napirenden van Kelet-Pakisztan füg­getlenségi mozgalmának leverése a Nyugat Pakisz- tan-i kormány által, valamint India es az Egyesült Államok között egyre szélesedő ur, ami annak tud­ható be, hogy a Nixon-kormány, miután megigerte Singh külügyminiszternek, hogy felfüggeszti a Nyu­gat Pakisztán részére küldendő fegyverszállítást, megszegte ígéretét és állandóan több hadianyagot szállít a Nyugat-Pakisztán-i hadsereg részére. A Kelet-Pakisz tanból Indiába menekült 7 millió ember helyzetéről is eszmecserét folytatnak a tárgyalások folyamán. a valóságra, nem Kínának! Nekünk kellett rájön­nünk, hogy ez a hatalmas, 700-800 milliós nép igen­is létezik, hiaba próbáltuk két évtizeden át levegő­nek nézni... Ha viszont ily hosszú időn át elég ostobák és vakok voltunk ahhoz, hogy Kina létezése és fontos­sága felől félkotya illúziókban ringassuk magunkat, akkor az is önámitás volt, hogy Chiang-Káj-sek kép­viseli Kinat vagy annak akár a legparányibb részét. Még ennél is nagyobb önbolonditás az, hogy Taiwan egy önálló, Kínát öl független, szuverén or­szág, amelynek joga van az ENSZ-ben 20 éven át bitorolt tagságát továbbra is megtartani. Taiwan szigete Kinának éppoly integer része, mint pl. Alaszka vagy Hawaii az Egyesült Államoknak—az­zal a nem csekély különbséggel, hogy mig Taiwan mindössze 90 mérföldnyi távolságra van szárazföldi Kínától, addig Alaszkát 1300, Hawaii-t pedig mint­egy 3000 mérföld választja el az Egyesült Államok testétől. Hajlandó volna az Egyesült Államok bele­egyezni abba, hogy Alaszka és Hawaii—külső nyo­másra— elszakadjanak tőlünk, független és szuve­rén országokká váljanak és mint ilyenek, elfoglal­ják helyüket az ENSZ-ben?? Kötve hiszem. Hát ak­kor honnan vesszük a bátorságot ahhoz, hogy a né­pi Kinától pont ilyen hallatlan engedményt követel­jünk?! ügy rémlik, mi nem tudunk mást, csak tévedni. De ebben aztán világbajnokok vagyunk! A világtör­ténelem egyik legnagyobb tévedését csak úgy tud­juk jóvátenni hogy egy újabb hatalmas baklövéssel tetézzük?! / 1971. aug. 4./ SEMMI SEM HASZNÁL Road being built by Chinese THAILAND I Communist! Gulf of Tonkin A Szenátus Külügyi Bizottsága vizsgálatot foly­tat a Nixon kormány laoszi ténykedéseiről. E vizs­gálat folyamán felszínre került, hogy az amerikai kémszolgálati szerv / C.I.A. - Central Intelligence Agency / privát hadsereget tart fenn Laoszban. A hadsereg tagjait Thai-Földön toborozzák. A kor­mány bevallása szerint ez évben 350 millió dollárt költenek e hadsereg fenntartására. Symington sze­nátor azonban úgy véli, hogy a Nixon kormány több, mint két milliárd dollárt költ a laoszi kam­pányra, és ennek ellenére az ország nagy része / a térképen sávozott terület / a szabadságharcosok kezében van. írja: Rev. Gross A. László B. D., Th. M.

Next

/
Oldalképek
Tartalom