Amerikai Magyar Szó, 1971. július-december (25. évfolyam, 26-50. szám)
1971-07-01 / 26. szám
Thursday, July 1, 1971 AMERIKAI MAGYAR SZO — HUNGARIAN WORD £ Gondolatok BÁTHORY MARY HU TÁMOGATÓJA VOLT LAPUNKNAK. EMLÉKÉRE KÖZÖLJÜK UTOLSÓ LEVELÉT. Gyönyörű utón haladunk hazafelé, nagyon szép tájakon, de nem élvezem, mert a búskomorság karjai ölelnek át. Pedig van rá ok, hogy boldog legyek, hiszen a Magyar Népköztársaság 20. évfordulóját ünnepeltük. A magyar nép már szabad, de ha arra gondolok, hogy még mennyi nép él elnyomatásban, ez épp elég ok arra, hogy komor hangulatba sodorjon. Elgondolom, hogy elnökünk ígérte, hogy nem terjesztjük ki a háborút Vietnamban, de már nem is emlékszik igeretére. Elég szégyen, hogy ennek az országnak, mely forradalomban született, a kormánya most népi forradalmakat fojt vérbe. Oh, de olcsó az amerikai vér! De lelkiismeretlenül ontják! Férjem, élettársam szótlanul ül mellettem, mintha megérezné gondolataimat, nem akar betörni annak sorozatába. Két jól kidolgozott munkáskeze irányítja a kormánykereket és a kocsi mohón falja az országút végtelen szalagját. A kocsi előtt két madár vígan csevegve kergeti egymást, amott egy varjú párjáért károg. Lenn a völgyben, ahol már egy kicsit zöld a fű, tehenek kristálytiszta patakból szürcsölnek és elégedetten kérödznek. Ok boldogok, nem tudják, mi vár rajuk és mennyi kegyetlenseg van a világon. Oh, de szeretnék rövid ideig isten lenni! Az emberek szivéből a gonoszságot, kapzsiságot, irigységet, gyűlöletet s minden rossz érzelmet kitörölném és helyébe vésném az egymás iránti szeretetet, e- gyetértést, jóakaratot, összetartást, a bőr sziliétől való eltekintést, hogy itt a földön megszülessen a mennyország, itt legyen minden ember egyenlő és jólétben éljen. Kora tavasz van, de a makacs tel nem hajlandó hatalmat átadni, mint a kapitalizmus es még itt, ott a lapályokon és árnyékos helyeken hó van. A hegyoldali kősziklákból kiszivárgó viz hosszú jégcsappá alakult. A kopár helyeken még a fák nem rügyeznek, száraznak látszanak, mint a haldokló anya, a- kinek emlőjében már nem terem táplálék magzata számára. Odafenn egy vércse vágja az ég tengerét karikára, amint lesi a mitsem sejtő kis állatot, hogy lecsapjon rá és telhetetlen begyét megtöltse vele. Mert az is olyan, mint a tőkés rendszer, mely minél többet tud harácsolni a munkásból, annál többet akar. A hegyek között itt egy kisebb falu, ott egy nagyobb város szundikál. Messziről nem látszik életjel bennük, csak a kéményekből szálldogál a füst az ég felé. Vajon hány fiút küldtek ók azt a szegény, éhes, rongyos népet legyilkolni Vietnámba? Kis viskójukat leégetni, eledelüket megmérgezni, s igen, a vérüket azokéval vegyíteni, hogy itthon a gyáros még gazdagabb legyen! Egy ev telt el azóta, hogy ezeket a gondolatokat átéltem, azóta hadseregünk létszáma jónéhány százezerre emelkedett Vietnámban. Elnökünk szája egyik sarkából békét igér, a másikból pedig háborút parancsol. Meddig megy még ez igy? De már kezd a kötél szakadni. A vietnámi népnek az a része, amely idáig velünk volt, ellenünk tüntet. Mindennap uj tüzek gyűlnak hol itt, hol ott. Egyszer majd ezek az apró tüzek elterjednek és ösz- szeernek. Akkor majd hiába áldozzuk fiaink vérét, szórjuk a dollárt, nem ér semmit, mert itt a hajnal. Felkel az Ítélet napja. Ha kelet felé nézünk, már most is látjuk aranysugaru ujjait a kék egek felé nyúlni, megvilágitva előttünk az utat. jó volna ittmaradni és haladni azon a szép utón, resztvenni a jővó kidolgozásában, de nekem nem lehet. Komoly betegség támadta meg szervezetemet, nem számíthatok sok hátralévő időre. Ha ez a gyógyítás sikerül, amit most kapok, talán itt leszek valameddig, de ha nem, akkor ez az utolsó levelem a haladószellemű magyar sajtó olvasóihoz. Ezzel el is búcsúzom az olvasótábortól, de büszkén és boldogan mondom, hogy életem legnagyobb kincsei közé tartozik az a tudat, hogy részese voltam annak a kis törhetetlen gyémánt csoportnak, amely a munkás sajtót oly hűségesen támogatta, mely értékelte nehéz küzdelmeit. Szivem mélyéből jó egészséget és boldogságot kívánok mindannyiuknak. (1966 március) Báthory Mary, Youngstown, Ohio FOURTH OF JULY, 1971 - GYÁSZNAP (folytatás a 3. oldalról) f I “En, Richard M. Nixon, az Egyesült Államok elnöke felhívom az ország népét, hogy a mi függetlenségünket kivivő alapitó atyák dicsó emlékének ez év julius 4-én olymódon adózzék, hogy ezt a napot a nemzeti gyásznak, őszinte magábaszállás- nak és töredelmes bünbánatnak a napjaként üli meg és bízom benne,hogy ennek a mélyreható ónvizsi gálatnak az eredményeképpen arra a szent elhatározásra jut, hogy Indokina népei ellen elkövetett kollektiv bűneinket az emberi igyekezet és jóakarat minden eszközével haladéktalanul jóvátesszük és vezetőinknek többé soha meg nem engedjük, hogy ezt a nemzetet önkényes, törvényellenes és csalárd módon hasonló erkölcsi fertőbe taszítsák.” Most csak azon töprengek, vajon vietnámi nep- irtó hadjáratunk leglelkesebb támogatója: George Meany, az amerikai munkásság legnagyobb szervezetének a koronázatlan feje, hogy’ érzi magát ezekben a napokban? Vajon nem érez ő is indíttatást, hogy elzarándokoljon texasi kebelbarátjához és vele együtt zsákruhába öltözve, hamut szórva a fejére, meakulpázzon a Pedernales folyócska kies pártján?.... NEW YORK, N.Y. Kitört a háború a légi vállalatok között. Sabena 200 dollárt számit a "fiataloknak a New York - Brüsszel (és vissza) útért. A többi légi vállalatok követték példáját. Többszaz féle és fajta adalékkal dúsítják mindennapi ételeinket. Egyre többféle vegyszert kevernek az élelmiszerekbe, hogy jobb izt, szint adjanak annak, hogy táplálóbbá vagy tartósabbá tegy ék. Egyre kevesebb viták folynak, hogy ezek az adalékok veszélyeztetik-e az amerikai közönség egészségét. Az élelmiszeripar szószólói azt mondják, az adalékok biztonságosak és a fogyasztók élvezetét, kényelmét szolgálják. A General Foods alelnöke, A.S. Clausi pl. azt mondotta: “El sem tudom képzelni, hogyan lehet olyan ország igényét, mint a miénk, kielégiteni ételadalék nélkül.” Kétségtelen, hogy a modern élettel járó rövidebb-hosszabb ideig tárolt élelmiszerek romlását jó,ha valamivel meg lehet akadályozni. Az is jó, ha a gyártásban, feldolgozásban elveszett vitaminokat, vagy más tápértékeket pótolják, vagy a szegényebb tápértékü ételeket feldúsítják. Az is valószínű azonban, hogy jobb megoldást is lehet mindezekre találni. Akik ellenzik az ételadalékokat, beleértve a tudósokat, egyes törvényhozókat és a fogyasztók érdekeinek képviselőit, azt mondják, egyes élelmiszeradalékok az emberi szervezetre határozottan veszedelmesek; másoknál is fennáll a lehetőség, hogy veszedelmesek lehetnek, azonkivül szükségtelenek, csupán a fogyasztók félrevezetését szolgálják. Ralph Nader,a fogyasztók érdekeinek képviselője azzal vádolja az élelmiszeripart, hogy “manipulálja az élelemcikkek tartalmát, tisztán profitszerzés és felelőtlenség által diktálva.”Sokan felsorolják a Food and Drug Administration által betiltott adalékok hosszú listáját, mint amelyeket csak sok évi használat után nyilvánítottak ártalmassá. Ezek köze' tartozik a coumarin izesitó, a safrole, ami a gyömbérsor izét adja, a szénszurokból készített piros és sárga étel- szinesitók és a ciklamátok, amelyekkel hűsítő italokat édesítettek. Mindezek rákot okozhatnak, feltéve, ha belőlük nagy mennyiségeket, hosszú időn át fogyasztanak. Egyes adalékok még szív és májbajt, valamint agyelváltozást is okozhatnak, mint azt állatokon végzett kiserietek mutatják. Nem lehet bizonyítani, hogy emberekben is ugyanilyen betegségeket okoznak, de a fogyasztok maguk a kísérleti nyulak ilyen esetekben. Azt mondják sokan, a kormánynak kötelessége lenne betiltani olyan adalékok használatát, amelyeknek biztonságáról a legcseke- lyebb gyanú áll fenn. Nader azzal vádolja az FDA—t hogy “nem biztosította az étel biztonságosságát, tisztaságát és táperejét a világ legnagyobb bevásárló kosarában.” Gaylord Nelson, Wise. dem. szenátor arra serkenti a szenátus munkaügyi bizottságát, hogy ételadalékokról kihallgatást tartson az ev folyamán. Olyan javaslatokat fog a szenátor támogatni, amelyek megtiltják olyan vegyszerek alkalmazását, melyek állatokra károsak és szövetségi ellenőrzés alá helyezik a kísérleteket, melyeket most a gyárak maguk végeznek. _ I ORSZAGH LÁSZLÓ Angol-magyar • magyar-angol ZSEBSZÓTÁR KÉT KÖTETBEN Ára kötetenként $3,50 és 25 cent posta- és csomagolási költség Megrendelhető A MAGYAR SZÓ KI ADÓHIVATAL AB AN 130 East 16th Street, New York, N. Y. 10003 4-0397 A BETEVŐ FALATUNK A légivállalatok Montrealban tartandó nemzetközi ülésén a jelek szerint leszállítják a légijáratok díjazását. Egyesek szerint a Pan Am tervbe vette, hogy nyugdíjasoknak 198 dollárért ad Európába és vissza — repülőjegyet.
