Amerikai Magyar Szó, 1971. július-december (25. évfolyam, 26-50. szám)

1971-08-05 / 29. szám

Thursday, Aug. 5. 1971 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 3 SINCSENEK EGYEDÜL Egyre hangosabban támadják és vádolják sok­felöl a Nixon-kormánynak és elődeinek délkelet­ázsiai politikáját, de azért ők nincsenek egyedül; nemcsak a született amerikaiak, hanem a bevándo­roltak között is vannak, akik szeretik és tisztelik őket, azonosítják magukat céljaikkal és nem vissza­vonulást követelnek tőlük, hanem azt kiáltják felé­jük: Győzelem ! Bátorság ! Kitartás ! Ez emigrán­sok között vezető szerepük van magyar politiku­soknak, újságíróknak és mozgalmi embereknek. A magyarnyelvű emigráns sajtó nagyon kevés ki­vétellel Wallace kormányzó, a John Birch Társa­ság és a Kongresszus “Lunatic fringe”-e /holdkó­ros szárnya/ hangján irt kezdettől fogva az ázsiai háborúról és igy ir ma is. Ha véleményünk nem egyezett az U.S. kormányaiéval és legharciasabb tábornokaiéval, csak abban nem, hogy ők a háború további kiteijesztését, nagyobb harciasságot köve­teltek és óva intettek minden bfeketörekvés ellen. Nagy Ferenc v. miniszterelnök kezdettől fogva tiltakozott az ellen, hogy Délvietnámban koalíciós kormány alakuljon, amit pedig nemcsak U Thant, hanem az U.S. elnökei is kívánatosnak tartottak, mivel enélkül a Felszabadító Front és Észak-Viet­nam nem köt fegyverszünetet. Eckhardt Tibor, a magyar jobboldal “great old man”- ja, amikor kárhoztatta, hogy McArthurl 1951-ben megakadályozták “döntő csapást mérni a kínai forradalomra”, követelte, hogy minden amerikai katonai erőt vessenek latba Észak-Vietnam ellen. Béki Zoltán ref. püspök, az Amerikai Magyar Szövetség elnöki székében imádkozott “Katona fi­aink győzelméért a keresztény civilizáció legna­gyobb ellensége, az emberiséget leigázni kivánó kommunizmus ellen”, amikor a kormány is beis­merte, hogy győzelemre nem lehet számítani. Király Béla v. tábornok, akit az 1956-os buda­pesti felkelés vezérének igyekeztek feltűntetni, en­nél tovább ment. Prófétai előrelátással már 1964- ben javasolta a háború titkos kiterjesztését Észak-Vietnámra, Laoszra és Kambodzsára. Senki önáluk nagyobb megvetéssel nem illette a pacifistákat, békeharcosokat. így az Amerikai Magyar Szövetség békemarsukat “kommunisták és anarchisták hazaárulö felvonulásának” becsmérel­te, elsősorban “Kádár ügynökeit” téve ezért fele­lőssé. Százával idézhetnék igy, de helyszűke miatt még csak két emigráns lapra hivatkozom. Nem nyilas lapokra, amelyektől nem várható más, mint háborús uszítás, hanem olyanokra, amelyek szer­kesztői magukat liberálisoknak tartják. így egy idős újságíró előbb Bethlehem-i, majd Wisconsin-i lap­jában évek óta hétröl-hétre átkozza Észak-Vietnam- ot és a “Vietcong”-ot /ismetelem, ez egy rosszindu­latú gúnynév/ mondván: “Johnson elnök sajnálat­tal szemléli a kommunisták makacsságát; nekik vi­láguralom kell.” “Vörös - Kína és Pakisztán bekerítik az USA-t.” “Johnson célja elhervasztani az Északi és vietcong imperializmus vérmes reményeit, bármennyi ameri­kai és déli élet érán.” “Ádázul folyik Hanoi és a vietcong tömeggyilkos öldöklése a kommunizmus hitleri makacsságü tér- hóditö erőszakos törtetését európai szövetségesei­től magára hagyatva feltartóztatni igyekvő Ame - rika ellen.” / ! / A Toronto-i magyarnyelvű zsidó újság pedig évek óta, hétről-hétre ilyeneket irt: Kin NÉPJÓLÉTI PIOMlMJt BIZI0SI1JI MINNEN DOLGOZÓ MEGÉLHETÉSÉI **«»** A Kínába látogató amerikai újságírók egyike, Seymour Topping egyik cikkében a kínai népjóléti rendszerről irt, amely minden család részére mini­mális megélhetést biztosit. 1966 óta kormány támo­gatással egészítik ki a kiskeresetű ipari vagy mező- gazdasági munkások jövedelmét. Az amerikai új­ságírók az uj fizetési és népjóléti rendszer működé­sét látták Peking, Sanghaj, Hangcsau és Kanton vá­rosokban és környékükön. Az újítás az egész or­szágra kiteljed, habár egyes környékeken még nem fejezték be kivitelezését. Megszüntették, mint “revizionizmus”-t a régi túltermelési bonuszrendszert és a túlóra fizetését. Ehelyett egy fokozatos fizetési skálát vezettek be a gyárakban és egészen újszerű minősítéssel állapít­ják meg, hogy egy munkás melyik kategóriába tar­tozik. A gyárakban nyolc fizetési kategóriát állapítot­tak meg. A pekingi Kísérleti Vegyi Művek forradal­mi bizottságának tagja, Csen Csang-ji mondotta Topping riporternek: “A munkás kategóriáját asze­rint állapítjuk meg, hogy mennyivel járul hozzá az ország fejlődéséhez, beleértve szolgálatának éveit és képzettségét is.” A dolgozó ideológiai képességeit is tekintetbe veszik. Nők és férfiak egyenlő bért kapnak. A munkás magasabb fokozatba léphet, de senkit sem fokozhatnak le. Munkásbizottságok minden évben tartanak előmeneteli vizsgákat. Az ilyen rendszerben megeshet, hogy egy hosszú gya­korlattal rendelkező munkás többet keres, mint részlegének fiatalabb munkavezetője. Ha egy kiskeresetű munkásnak nagy családja van és keresete nem elég a család megélhetésére, állami szubvenció egészíti ki a fizetését. Az állami lakóhá­zakban rendkívül olcsó a házbér. Személyes jöve­delmi adó nincs Kínában. A kormány jövedelme a termelőszövetkezetek által fizetett évi 6 % föld- használati adóból és az állami üzemek hasznának hasonló adójából ered. Az ország minden részén minimális megélhetési színvonalat állapítottak meg és ha a családi jövedelem ezt nem éri el, a gyár fize­ti a kiegészítő szubvenciót. Úgyszólván sehol sincs munkanélküliség Kíná­ban. A Kulturális Forradalom óta a városokban nem alkalmazható munkások ezreit telepítették ki családostól a falvakba, ahol a termelőszövetkeze­tekben dolgoznak, ahol a fizetést a termelő brigád keresete szerint szabják meg. Ha egy dolgozó kis keresete, vagy egészségi állapota miatt nem kepes a megélhetéshez szükséges minimumot megkeres­ni es a háztájiból sincs elég jövedelme, a termelő­szövetkezet a saját rezervájából fizeti a különbsé­get; erre az alapra a termelési jövedelem évi 2 %-át teszik félre. h ^ a- ­Az egészségügyi ellátás és közoktatás ingyenes. A pekingi 3-as számú szövődé 6000 munkásának 70 %-a nő. Az üzemben kitűnő óvódák és bölcső­dék vannak a dolgozó anyák gyermekei részére. A nők két hónapi fizetett szülési szabadságot és más előnyöket kapnak. Az egymástól távol dolgozó házaspárok e'vente 2 fizetett hetet kapnak — a sza­badságon kívül — egymás meglátogatására, a háza­sulandóknak 3 napi fizetett szabadságot adnak. A nők 50, a férfiak 60 éves korukban mehetnek nyugdíjba és fizetésük 70 %-át kapják nyugdíjként, de ha gyáruknak szükség van a munkájukra, teljes fizetéssel tovább dolgozhatnak. “A vietcong gyalázatos kegyetlenséggel mészárolja a polgári lakosságot, Nixon minden tisztességes bé­ketörekvése hajótörést szenvedett.” “Nem kell álbéke, a filiszteusokat meg kell sem­misíteni. ” “A vietcong dzsungelekbÖl kitörő rongyosgárda, gyújtogat, rabol, gyilkol, hogy uralmát átadhassa a vörösöknek.” “A Laoszba bevetett 32 kommunista hadosztály­ból állítólag 12 teljesen megsemmisült.” /Délviet- nam ott szenvedte legnagyobb vereségét./ “A laoszi hadműveleteket szokás szerint újra eli­télte a nyugati ‘haladó, liberális’ sajtó.” “Újra gyilkolják egymást az emberek ez a jövő­ben is igy lesz, ha a kommunisták a világ bolsevi- zálását fegyverrel igyekeznek elemi, mint Vietnam­ban. Csak naiv álmodozók beszélnek humánumról, mert ha a szabad világra fegyverrel támadnak, fegy­verrel kell védekezni.” Ma már konzervatív politikusok is mind kevésbé mernek itt ilyen hangon beszélni; immigráns kisebb­ségek, mint ezt már Magyarországon is csinálták, újra igyekeznek tulkiabálni a született amerikaiak sovinizmusát és jingoizmusát. Peregrinus "LAPODAT S ÉG ÉTED, HA HIRDETŐINKET támogatod!" I

Next

/
Oldalképek
Tartalom