Amerikai Magyar Szó, 1971. július-december (25. évfolyam, 26-50. szám)
1971-12-30 / 50. szám
AMERIKÁI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, Dec. 30. 1971 13. Gandhi asszony levele Nixon elnökhöz India miniszterelnöke, Indira Gandhi, a következő levelet küldte december 15.-én Nixon elnökhöz: Tisztelt Elnök Ur ! Mélységes aggodalommal irom ezt a levelet, miközben az országaink közötti viszony egyre rosz- szabbra fordul. Félreteszek minden büszkeséget, előítéletet és erzelmet és amilyen nyugodtan csak lehet, megpróbálom mégegyszer analizálni azt a tragédiát, ami most végbemegy. Vannak a történelemnek olyan pillanatai, amikor a fenyegető tragédiát és sötét árnyait meg lehet világosítani a múlt nagy pillanatainak felidézésével. Egyik ilyen nagyszerű pillanat, amely az emberek millióit arra lelkesítette, hogy életüket adják a szabadságért, az Egyesült Államok Függetlenségi Nyilatkozata volt. Ez a nyilatkozat kimondta, hogy amikor bármely kormányforma megsemmisíti az emberek élethez, szabadsághoz és boldogság kereséséhez való megmásíthatatlan jogát, a népnek joga van ezt a kormányformát megváltoztatni, vagy eltörölni. Az előítélettől mentesek, a Bangladesh-ben március 25. óta végbemenő tragikus események objektív megbirálása után, elismerik az ottani 75 milliónyi nép forradalmát, miután ez a nép arra az elhatározásra jutott, hogy sem az élet, sem a szabadság, még kevésbé a boldogság keresésének joga nincs elérhető lehetőségeik között. A világsajtó, a rádió és a televizió mindezekről pontosan beszámolt. A legélesebb látású amerikai szakértők, akik ennek az alkontinensnek a körülményeit jól ismerik, kimutat^ ták Kelet-Bengália sérelmeinek okait. Ez a tragikus háború elkerülhető lett volna, ha a kilenc hónap alatt, mielőtt december 3-án Pakisztán bennünket megtámadott, a világ nagy vezetői némi figyelmet fordítottak volna a forradalomra, ha próbálták volna a helyzet valóságát meglátni és ha a kiegyezéshez valóságos alapokat kerestek volna. Számos levelet írtam ebben az ügyben. A béke keresése érdekében körútra mentem, nagyon nehéz itthoni körülmények között, abban a reményben, hogy a világ vezetői egynéhányának leírhatom a helyzetet, ahogy én látóm. Szivszaggató volt látnom, hogy habár a szegény menekültekkel sokan együttérez- tek, a betegséget magát nem vették tudomásul. A háború akkor is elkerülhető lett volna, ha az államok de különösen az Egyesült Államok hatalma és befolyása kiszabadította volna Mujibur Rahman Sejk-et a börtönből. Ehelyett azt mondták nekünk, hogy polgári kormányt állítanak fel. Mindenki tudja, hogy ez a polgári kormány csak komédia volt. Ez a komédia jelénleg tragédiává vált. Csak szavakban Ígérték a politikai megoldást, de ennek érdekében egyetlen érdemleges lépést sem tettek. Ehelyett Nyugat-Pakisztán vezetői választási komédiát rendeztek olyan ülések betöltésére, amelyeket ők maguk megüresedettnek nyilvánítottak. A külső világból senki sem próbált érintkezésbe lépni Mujibur Rahman-nal. Mujibur Rahman Sejk kiszabadítására vagy meglátogatására vonatkozó sürgős kérelmünket elutasították azon az alapon, hogy a U.S. nem sürgethet olyan politikát, amely Yahya Khan megdöntésére vezethet. Habár az Egyesült Államok elismerte, hogy Mujibur kulcsszerepet játszik ebben a kérdésben és Pakisztán előbb - utóbb kénytelen lesz nagyobb autonómiát adni Kelet-Pa- kisztánnak, mégis azzal érveltek, hogy a helyzet igen kényes és Yahya Khan sok nehézséggel néz szembe. Elnök Ur, szabad öntől a legnagyobb őszinteséggel megkérdeznem: melyik nagyobb Szerencsétlen- ség, egyetlen embernek, névleg Mujibur Rahman Sejk-nak a szabadonbocsátása, esetleg a vele való titkos tárgyalás, vagy háború folytatása? A valóság az, hogy Nyugat-Pakisztán urainak sikerült azt a benyomást kelteni, hogy bármit megtehetnek, csupán azért, mert egyetlen állam, de még az Egyesült Államok sem volt hajlandó nyilvánosan állást foglalni amellett, hogy habár Pakisztán integritása sérthetetlen, az emberi jogok, az emberi szabadság sem kevésbé sérthetetlen és az államok sérthetetlensége és népeink elégedettsége szükségszerű összefüggésben áll egymással. Elnök Ur, annak ellenére, hogy Pakisztán uralkodói következetesen semmibe vették az élet legelemibb követelményeit, mi minden erőnkkel megpróbáltunk ellenállni az egyre nagyobb nyomásnak hosszú hónapokon át. A háborút el lehetett volna kerülni, ha Pakisztán urai nem kezdtek volna masszív támadást ellenünk fényes nappal Amritsar, Palhankot, Srinagar, Avantipur, Utterlay, Jodhpur, Ambala és Ágra repülőtereinek bombázásával december 3-án, amikor én Calcuttában voltam, kollégám, a honvédelmi miniszter Patná-ban volt és onnan Bangalore-ba készült és másik magasrangu kollégám, a pénzügyminiszter Bombay-ban volt. A tény, hogy ezt a kezdeményezést ebben a bizonyos időben tették, amikor távol voltunk a fővárostól, bizonyítja álnok szándékukat. Mindezekkel szemben kérdem; megtehettük volna, hogy ölhetett kézzel várjunk, bizakodva abban, hogy Pakisztán uralkodói vagy tanácsadóiknak békés, konstruktív józan szándékaik vannak? Kérdik tőlünk, hogy mi mit akarunk? Mi a magunk számára semmit sem akarunk. Nem akarunk magunknak területet abból, ami Kelet-Pakisztán volt és most Bangladesh és Nyugat-Pakisztán területét sem akarjuk, hanem tartós békét akarunk Pakisztánnak. De vajon feladja-e Pakisztán a Kashmir ról 24 éven át szüntelen folytatott oktalan agitálá- sát? Hajlandók-e feladni gyülöleti propagandájukat és örökös ellenségeskedésüket Indiával szemben.*- Az utóbbi 24 éven át, hányszor próbáltunk, apám és én megnemtámadási szerződést kötni Pakisztánnal? Feljegyzett történelmi tény az, hogy minden alkalommal, amikor felajánlottuk, Pakisztán ezt minden további nélkül elvetette. Mélységesen sértenek bennünket a célzások és gyanusitgatások, hogy mi okoztuk a krízist és akadályoztuk meg a megoldás lehetőségét. Magam sem tudom, hogy ki felelős ezért a rágalomért. Az Egyesült Államokba, az Egyesült Királyságba, Francia- országba, Németországba, Ausztriába és Belgiumba tett látogatásaim alkalmával úgy nyilvánosan, mint privát beszélgetésekben hangsúlyoztam, hogy azonnali politikai megoldásra van szükség. Kilenc hónapig erre vártunk. Mikor Dr. Kissinger 1971 augusztusban hozzánk látogatott, kihangsúlyoztam előtte, milyen fontos a sürgős politikai megegyezés. De mind e mai napig a legelemibb vázlatai sem jutottak el hozzánk valamilyen megegyezésnek, ami számításba venné a való tényállást és nem azt, amit valóságnak képzelünk. Bárhogy is legyen, leghöbb és legőszintébb vágyam az, hogy Ön, minden rendelkezésére álló tudásával és az emberi ügyeknek igaz megértésével, mint az Egyesült Államok elnöke, a nagy amerikai nép akaratát, reményeit és idealizmusát visszatükrözve, végre meg fogja mondani nekem, hogy pontosan hol hibáztunk, azelőtt, hogy az Ön képviselői vagy szószólói ilven nyers hangnemben szólnak mirólunk. Üdvözlettel és legjobb kívánságokkal tisztelő hive, Indira Gandhi imumininiiiiiimiiiimiiiiiiTiiiiiiiiiiiiii "ELFOGLALTAK” A SZABADSÁG SZOBROT NEW YORK, N. Y. A Vietnámi Háborút Ellenző Leszerelt Katonák Szervezetének 16 tagja “elfoglalta” a New York kikötőjében ékeskedő Szabadság Szobrot. Nixon elnökhöz intézett levelükben kinyilvánították, hogy megszállva tartják a szabadság e jelképét mindaddig, amig az elnök kinyilvánítja, mikor vonja ki az ÖSSZES amerikai csapatokat és légierőt Vietnámból, s e kijelentését a hadsereg hivatalos lapjában, a Stars and Stripes-ban közzéteszik. A National Park Service 22 állig felfegyverzett alkalmazottja az első nap nem próbálta a békéért tüntető veteránokat kiűzni a Szabadság Szobor épületéből. Iflllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll ( folytatás az 1. oldalról ) Lapunkra, és olvasótáborunkra szerény meretei ellenere is fontos feladatok várnak. Lapunk olvasótáborának nagy többsége, utóvégre is amerikai polgár, egész életükben tagjai voltak és mai napig is tagjai a munkásosztálynak. Rokoni és baráti szálak fűzik őket a jobb jövőért ma aktívan küzdő fiatalok ezreihez, tízezreihez. Lapunk e megfontolások alapjan koordinálja azokat a módozatokat, melyek teljesítése közben olvasóink leghatha- tósabb módon járulhatnak hozzá népünk és az emberiség legszentebb érdekei védelméhez, előrevite- léhez, s nem utolsó sorban a szülőhazával való baráti joviszony, gazdasági és társadalmi kapcsolatok továbbfejlesztéséhez. Deák Zoltán ÚJÉVI ÜNNEPÉLY LOS ANGELES-BEN 1972 JANUÁR 9-én, ^VASÁRNAP 1 ÓRAI KEZDETTEL, A MUNKÁS OTTHONBAN, 1251 SO. ST. ANDREWS PLACE Újévi ebéd után szórakoztató program. Szalka Ella szolgáltatja a zenét. Ebéd ára $ 1,50, adomány $ 1,00 MINDENKIT SZÍVESEN LAT A , VEZETŐSÉG IFIT 1995
