Amerikai Magyar Szó, 1971. július-december (25. évfolyam, 26-50. szám)

1971-12-30 / 50. szám

Thursday, Dec. 30. 1971 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 1 ííöíHíIííílyaI RÉVÉSZ TIBOR ROVATA Mark Twain, a neves amerikai humorista társa­ságban volt, ahol a válásról beszélgettek éppen. Egy hölgy beszélgetés közben megjegyezte: — Ha a férfiak intelligensebbek lennének, nagyon sok válás nem történne meg. Mark Twain közbevágta: — Viszont nagyon sok házasság se jönne létre!. . . # Ady Endrével volt Firenzében Kisfaludy Strobl Zsigmond. Sétálnak a városban, egyszerre csak Ady mérgesen földhöz vágja a kalapját. — Mi baj, Bandi ? — kérdezte Kisfaludy. Ady panaszos hangon felelte: — El kell innét utazni. Itt dolgozni rtem lehet. A szobrászművész elcsodálkozott: — Miért nem ? A poéta bánatosan folytatta: — Ahová csak nézek, mindenütt Donatello, Verocchio szobrai. Dante idézetek lépten-nyomon köbevésve. Hát mondd, lehet itt nyugodtan dolgoz­ni? Eröss Gyula étterme ott volt a hajdani Andrássy- uton, a régi Műcsarnok palotájában, beüvegezett udvaron. Eröss uram fekete kávéja csodálatba ej­tette Gárdonyi Gézát. A vendéglős hozta divatba Budapesten, hogy nem készen, csészében hozzák a vendég elé a gőzölgő feketét, hanem a pincér oda­tett egy csillogó rézhengert, üveg tetővel, kis ébenfa síppal, alatta spiritusz égövei. Ilyen volt az első pesti presszógép, benne a darált kávé. A vendég maga főzte meg feketéjét. — No, ez már csakugyan ügyes találmány! — né­zegette Gárdonyi Géza a pesti masinát és odaszólt feleségéhez: — Galambom, ilyen rézaranyos okos kis masinát mi is veszünk, mihelyt nagyon gazdag emberek leszünk! Ezt szeretném csak elvinni majdan Pest városából. . . » Eötvös Loránd, a legnagyobb magyar fizikus, egyik szigorlatozó gyógyszerész hallgatóját ezzel a kérdéssel lepte meg: — Mije van annak a leánynak ? — s az ablakon át az utca túlsó oldalán egy kikönyöklő leányra mu­tatott. A kérdezett hallgató rettentő zavarba jött. Otölt- hatolt, mig végre a nagyhírű professzor maga oldot­ta meg a feladott kérdést: — Helyzeti — potenciális — energiája, amely, ha le talál esni, átalakul mozgási — kinetikai — ener­giává. . . Tömörkény István kezdő újságíró volt a Szegedi Naplónál. Nagy Sándor szerkesztő szerkesztői iro­dának hivatta a redakciót, s keményen megkövetel­te a hivatalos órák betartását az újdondászoktól. Tömörkény István is neki mutatta be első novellá­ját. Nagy Sándor azonban nem olvasta el, mert igen hosszallotta, s csak a címet nézte meg: — A grófék titka? Mi ez, Steingaszner úr, maga grófokkal dolgozik ? Na hát, akkor vigye innen a novelláját és tanulja meg édes fiam, hogy a grófok mindig röviden végeznek. Tömörkény István zsebregyürte a grófokat és attól fogva csak Halbör Förgeteg Jánosokkal dol­gozott, akik még rövidebben végeznek, mint a grófok. . . # Amikor Anatole France a francia Akadémiára jelöltette magát, meglátogatta a hires irót De Cab- rieres bíboros, s ezekkel a szavakkal kezdte a beszél­getést: — Uram, egész őszintén bevallom, hogy nem ol­vastam egyetlen regényét sem. Az iró sem maradt adós a válasszal: — Sajnos, nekem is meg kell vallanom, hogy nem olvastam Eminenciád egyetlen pásztorlevelét sem... • Oscar Wilde, a hires angol iró a readingi fegy- házban ült. Egyszer meglátogatta őt egy jó barát­ja. Rövid ideig beszélgettek. Amikor a látogató elbúcsúzott, az iró udvariasan igy szólt: — Köszönöm a látogatást. Ne vegye rossz néven, hogy nem kisérem ki! • Mihail Lermontov, a jeles orosz költő társaság­ban volt, ahol egy színész igy dicsekedett művésze­tével: Ha ott állok a színpadon, mindent elfelejtek... magam körül . . . csak a szerepemet látom. . . A közönség teljesen eltűnik. Lermontov csendesen megjegyezte: — Nem is vehetjük tőle rossznéven. . . • Ibsen, a nagy norvég drámaíró igen rövidlátó volt. Egyszer séta közben egy utcasarkon több em­bert látott egy nagy plakát előtt, amint azt izga­tottan olvasták. Ibsen is megállt, és mivel otthon felejtette a szemüvegét, egy mellette álló emberhez fordult: , — Bocsánat, mit hirdetnek ezen a plakáton? A megszólított vállat vonva mondta: — Éppen úgy nem tudom, mint maga. En sem tudok olvasni. . . Emmmiimimmimiimmiiiimimiimmiimmimmmmmimiiiimimimmmm­1 SOBEL OVERSEAS CORP. S (IKKA FoÜGYNÖKSÉO — TELEFON: (212) 535-6490 — S 1 UTAZÁSI IRODA - IBUSZ HIVATALOS KÉPVISELETE | = SZÁLLODA FOGLALÁS — FORINT UTALVÁNY — VIZUMSZERZÉS LÁTOGATÓK KIHOZATALA — GYÓGYSZEREK ÉS VÁMMENTES KÜLDEMÉNYEK E IKKA Magyarországra — TUZEX Csehszlovákiába E 3iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiirr A HOBBY Csak nemrég röppent át hozzánk ez az angol szó, de máris többen ismerik jelentését, mint esetleg egy-két régi magyar szóét. Mi a hobby? A szótár szerint vesszőparipa, hó­bort, kedvtelés, állandó jelleggel űzött passzió, fog­lalatosság stb. Mi, magyarok rendkívül jól állunk hobby dolgában, hiszen alig van ember az ország­ban, akinek ne lenne valamilyen hóbortja. A leg­többen tücsköt-bogarat gyűjtenek, gyufacimkét, bélyeget, képeslapot vagy éppenséggel régi érméket, pénzeket. A hobbyval rendelkezők másik csoportja az ön­tevékeny amatőr szakmunkásoké. Vannak közöttük asztalosok, ácsok, lakatosok, órások, motorszerelők és még a jóég tudja, hányféle szakmában dolgozók. Egyik barátom világosított fel erről. Sőt, azt is elárulta, hogyan látja ennek hasznát. Összegyűjti hobbys ismerőseit, kollégáit és felírja nevüket egy noteszba. Megmutatta a noteszát is. « t- Ok a hobbyjukban kapcsolódnak ki rendes munkájukból. Nézz ide! - bökött ujjával a nevekre.- Kovács ügyvéd hobbyja asztalosmunka. Reme­te borbélyé a kulcskészítés, Kertai osztályvezetőé a kertészkedés, Gogyai festőé az angolról magyarra fordítás és igy tovább. Nálam nincs probléma, ha csőrepedés van, ha elromlik a zár, ha meg kell javí­tani a re komiét, ha a szél lefúj egy pár cserepet. Csak szólók az illetékes hobbysnak, és leülök a fo­telbe várakozni. Rendes munkájuk után valósággal repülnek hozzám, és ingyen elvégzik a munkát.- Nahát, ez csodálatos ! - tört ki belőlem az ő- szinte elismerés a sárga irigység keverék hangján, — Ezek szerint neked az a hobbyd, hogy foglalkozta­tod őket. Nagyszerű!- Eltaláltad! Látnád, milyen jókedvvel és igye­kezettel dolgoznak! Ma is várom dr. Kramacsek állatorvost, a motoromat javítja meg. . .- Es meg sohasem jartad meg a hobbys emberek­kel?- De, egyetlenegyszer! A feleségemmel elhatá­roztuk, hogy kifestetjük a lakást. Megnéztem a hob­bysok névsorát és Krump Vince, akit egyik barátom ajánlott, este már terepszemlét is tartott. Rendelt két üveg ffirnejszt, 5 kiló olajfestéket és néhány li­ter bort, hogy jobban menjen a munka. Egye fene, a festésért úgysem kér semmit — gondoltuk, és ho­zattunk neki 5 liter szekszárdi rizlinget.- Es? — vágtam közbe kíváncsian.- Keveselte. Erre még hozattam 5 üveggel. Ak­kor nekilátott, az ivásnak, utána ügy összevissza festett mindent, hogy borzalom. Ki kellett hivat­nunk a ktsz-t.- Hogyhogy?- Későn jöttünk rá, hogy az alkohol volt az igazi hobbyja - mondta a barátom szomorúan, és megindult hazafelé. Környei Tibor Antoine Rivarol francia iró mondta egy ember­nek, aki mások írásait ócsárolva kritizálta, ő maga azonban még nem alkotott semmit: — Önnek borzasztó előnye van, hogy még nem csinált semmit, de ezzel nem keU visszaélni. . .

Next

/
Oldalképek
Tartalom