Amerikai Magyar Szó, 1971. július-december (25. évfolyam, 26-50. szám)
1971-12-30 / 50. szám
4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, Dec. 30. 1971 BÉKETÜNTETŐK A csendes, New York állambeli Chappaqua községből Mrs. Alfred D. Moore 78 éves asszony autóbuszon ment Washingtonba, hogy ott a Fehér Ház előtt “A Nap Halottai” cimen rendezett tüntetésen részt vegyen. Lefeküdt a járdára a Fehér Ház előtt, a rendőr utasítására nem kelt fel, ezért, 106 társával együtt letartóztatták, adataikat ujjlenyomattal jegyzőkönyvbe vették és az éjszakát egy szennyes, svábbogaras börtöncellában töltötték. A kedves, őszhaju Mrs. Moore a Chappaqua-i First Congregational Church papjának felesége, a Fellowship of Reconcilation, valamint a Westchester Clergy and Laymen Concerned tagja, nem- szándékozott olyan akcióban részt venni, ami esetleg letartóztatással jár. “De útközben a buszon, ” mondotta Mrs. Moore, “az egyik szervező kérdezte, hogy közülünk ki hajlandó ‘polgári engedelmetlenséget’ tanúsítani. Mikor ezt tőlem kérdezte, azt feleltem, nem tehetem, mert még két süteményt kell készítenem egy holnapi béke ünnepségre, azonkívül a fodrászhoz is el kell mennem. De mindez olyan lehetetlenül nevetségesen hangzott, ha azt vesszük, hogy a naponta 300 megölt ember képviseletében megyünk Washingtonba, hogy mindannyian nevetésben törtünk ki. Erre meggondoltam magam és azt mondtam, hajlandó vagyok.” A Westchester-i papok csoportjának egyik vezetője, Rév. Rudolf Gelsey, egy helyi hírlap riporterének elmagyarázta, hogy mit jelent “A Nap Halottai” elgondolás. “Habár az amerikai halálesetek csökkentek, még mindig nagyon sokan halnak meg Vietnámban, naponta háromszázan, vagyis minden percben négyen. Ha ennyi év után még mindig ilyen sok az áldozat, csupán a színük változott meg, ezt némán tűrhetjük?” Ezért a Hálaadás Napjáig minden nap az ország különböző részeiből mentek tüntetők, akik lefeküdtek a Fehér Ház előtt, a Vietnámban elesetteket jelképezve. Egy bírósági rendelet szerint nem lehetnek 100-nál többen a járdán a Fehér Ház előtt. “Egyenkint mentünk át az utcán a parkból a! Fehér Ház elé,” mondotta Mrs. Moore, “és egyszerűen lefeküdtünk. A rendőrség folyton számolt bennünket, mert összevissza feküdtünk, hogy többen vagyunk-e száznál. Nagyon megható volt. . . közben egyesek a Szentirásból olvastak fel.” Támogatták a Forest Hills-i építkezést A sajtóközegek alig említették meg azt a hatalmas tüntetést, amelynek folyamán december 12.-én vasárnap délután közel ezren vonultak fel a new- yorki Forest Hills-en, az ott épülő lakótelep támogatására. A sajtó és a TV hírmondók csak azokról a tüntetésekről számolnak be, amelyek Lefrak és más ingatlan érdekeltségek, fajgyűlölők, reakciós vezetése alatt az építkezést megakadályozni próbálják. Hetek óta különböző érvekkel próbálnak közhisztériát teremteni a projektum ellen. Nyíltan azon az alapon érvelnek az építkezés ellen, hogy a házak tói nagyok, hogy a környékbeli iskolák zsúfoltak, hogy terjedni fog a bűnözés az új lakókkal, stb., de a fajgyűlölet az igazi alapja ellenvetésüknek. Az építkezést támogató tüntetők plakátjai és szónokok minden egyes ellenvetést megcáfoltak. Jane Benedict, a Metropolitan Council on Housing elnöke ujjúval mutatott az építkezést körülvevő 15 emeletes lakóházakra és mondotta: “Panaszkodnak, hogy magas házak nem illenek erre a környékre. Csak nézzünk körül, hogy mennyi más magas, de drága házberü lakóház van már itt.” Azokat persze privát profitra építették, kertek, játszóterek, padok nélkül. Lefrak, a környék legnagyobb építtetője az olcsó építkezést ellenzőket autóbuszokon szállíttatta tüntetni és pénzzel is segítette kampányukat. Minden eddiginél nagyobb egységfrontban vonultak fel Queens lakosai a nagy telek mentén, ahol a gépek és daruk készen állnak az építkezéshez az első cölöpöket beverni. A kiosztott röpcédulákon 41 szervezet neve szerepelt, köztük az NAACP fiókjait, a District 65 szakszervezet, az Urban Legaue a Metropolitan Council on Housing, különböző nyomorelleni csoportok, protestáns és zsidó lelkészek, a helyi Demokrata, Liberális és Kommunista Párt, a Young Workers Liberation League, a Progressive Labor és több zsidó szervezet. A Youth against War and Fascism nem volt hajlandó a koalícióhoz csatlakozni, hanem korábban délelőtt külön tüntetett. Bella Azbug new-yorki dem. képviselő támogató üdvözletét küldött a tüntetőknek. Hogyan szólítsák a nőket? Vita tárgyát képezi az utóbbi időben, hogy a “Mrs.” megszólitás megtiszteltetés-e, avagy azt jelenti, hogy a nő valakinek a “tulajdona”. Eddig senki sem gondolt arra, hogy a “Mr.” megszólítással senki sem tudhatja egy férfiról a családi állapotát, de a női megszólításban ezt mindenképpen ki kell fejezni. Ez is egyik megrögzött formája a nőkkel szemben gyakorolt megkülönböztetésnek. Bella Abzug, new-yorki dem. képviselőnő is azon a véleményen van, hogy a Miss vagy Mrs. megszólítás nem udvariassági forma, hanem megkülönböztetés, ezért törvényjavaslatot nyújtott be, amely megtiltaná, hogy a kormány hivatalosan “bárkinek a neve elé családi állapotát mutató megszólítást tegyen.” Vannak nők, akik a Mrs. megszólítással közismert férjük nevének fényét élvezik, ezért ellenzik a Mrs. címzés megszüntetését. Mások úgy érzik, hogy a féijes állapot kivívott diadal, amivel büszkélkedni kell és megfosztva éreznék magukat, ha ez megszűnne. De az öntudatos nők egyre jobban úgy érzik, hogy senkinek semmi köze családi állapotukhoz, az szigorúan magánügy. Ezért a Miss vagy Mrs. megszólítást a Ms. (ejtsd Miz) megszólítással szeretnék helyettesíteni, amely megfelel a férfiak Mr. megszólításának. A Ms. megszólitás, amit Abzug képviselőnő is helyesel, eddig is használatban volt bizonytalan esetekben, különösen mióta komputereket használnak és nem tudják a kartotékba vett nő családi kapcsolatát. Ha a törvény- javaslatot, amit sokan elleneznek, megszavazzák, akkor a nőknek nem kell többé családi állapotukat feltüntetni hivatalos blankettákon, csupán nemüket, mint a férfiaknak. Javaslatának támogatására Abzug képviselőnő nagyon sok levelet kapott. New Jerseyböl egy fiatal lány azt irta, reméli, hogy “a társadalom a nőket ezentúl nem a férfiak szerint fogja osztályozni.” Példának említette azt, hogy mikor egy férfi barátjával szavazási regisztrálásra ment, tőle megkívánták, hogy a blankettán Miss vagy Mrs.-nek titulálja magát, de a barátja családi állapota teljesen titokban maradt. A féijezetlen, idősebb nők is örülnének, ha megszüntetnék a régi megszólítási formát. Nevetséges, hogy egy 45-50 éves, vagy idősebb nőt Miss-nek kell szólítani, ha nem ment féijhez, de ha a férfi nőtlen marad, bármilyen korban Mr.- nek szólítják. A diplomás nők is általában jobban szeretnék, ha a Mrs. titulus megszűnne, mert ez bonyodalmat és kétséget teremt a saját képzettségük körül. Ha valaki Dr. és Mrs., senki sem tudhatja, hogy a doktorátust a férj, vagy a feleség kapta-e? Sok baja van emiatt a Rutgers egyetem egyik előléptetett nő professzorának, aki ezzel kapcsolatban megjegyezte: “Semmi köze nincs a férjezett állapotomnak az előléptetésemhez, vagy ha igen, csak akadályt, zavart jelent. Címezzenek csak ezentúl Dr. Professzor nak, vagy Ms.-nek, de ne Mrs.-nek.” A nők mozgalmának még további követelménye lesz a leánykori vezetéknév megtartása. Hivatásbeli nők, színésznők, művésznők már most is legtöbb esetben saját nevükkel szerepelnek és ez a szokás egyes európai országokban is tért hódit. Francia- országban a 35 évesnél idősebb nőket mindig is Madame-nak szólították, tekintet nélkül arra, hogy házasok, vagy nem. Németországban új házasok közt az a szokás kezd kialakulni, hogy mindkettőjük vezetéknevét használják. Ez Spanyolországban már eddig is régi hagyomány volt. Az igy kialakult kettős nevek érdekesek lehetnek és a Schmidt- Schulz féle mindennapi neveket megszépíthetik.
