Amerikai Magyar Szó, 1971. július-december (25. évfolyam, 26-50. szám)

1971-12-09 / 47. szám

Thursday, Dec. 9.1971

AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD

3

“HAZUDTAM”

Ernest L. Medina a hadsereg volt kapitánya, Oran K. Henderson ezredes tárgyalásán tett tanúvallomásában azt mondotta, hogy hazudott, amikor Hendersonnak azt jelentette, hogy Mylaiban csak húsz embert gyilkoltak le és a többiek bombázás következtében vesztették életüket.

Medina volt kapitány a következő négy okot hozta fel mentségéül:

1. ) az igazság káros hatással lett volna az amerikai hadseregre;

2. ) rossz színben tüntette volna fel az Egyesült Államokat más államok előtt;

3. ) aggódott családja miatt és hogy miként tekintenek majd reá gyermekei;

4. ) aggódott saját jövője miatt.

Medina (volt) kapitány azonban nemcsak Hendersonnak tett jelentésében hazudott. Megjelent a Hadsereg Vizsgáló Bizottsága előtt is. Ott balkezét a Bibliára tette, jobb kezét felemelte és esküdött: “Esküszöm, hogy az igazat mondom, a teljes igazat és semmi mást. Isten engem úgy segéljen.”

Medinát, aki résztvett a Mylai-i tömegmészárlásban, felmentették az ellene hozott vád alól. Felmentését követően kilépett a hadsereg kötelékéből és igy nem lehet öt felelősségre vonni hamis tanúvallomás miatt.

Jelenleg az R.J. Enstrom vállalat helyettes igazgatója. Ez a vállalat helikoptereket gyárt a hadsereg részére. Medina (volt) kapitánynak elsőrangú összeköttetései vannak a hadsereg vezetőségében, hiszen fentjelzett tetteivel védte annak jó hírnevét és ez sokkal fontosabb, mint az igazság feltárása. Ezért nagyon előnyös, nagy hasznot hozó tevékenységet fejt ki az R.J. Enstrom vállalat részére.

Medina minden bizonnyal nemcsak a vállalatnál örvend nagy tekintélynek, hanem lakóhelyén is az. “Establishment” egyik pillére.

EMELIK A HAZBERT.

Mar kezd kibontakozni az Uj Gazdasági Politika második fázisa. Az Ár-Bizottság döntést hozott a “rögzített” házbér 7.5 százalékos emelésére.

A New York Állami Közszolgálati Hivatal pedig engedélyt adott a gázszolgálati dij 12.5 százalékos emelésére.

Mind az Ar-Bízottság, mind a Közszolgálati Hivatal a gazdasági stabilizáció célkitűzését célzó program előmozdítását véli szolgálni, amikor jóváhagyta a lakbér és a gázszolgálati dij emelését.

Kétségtelen, hogy a lakbér és gázszolgálati dij e- melése csak az első lépés, melyet az intézkedések, döntések egész sora követ majd: minden közszükségleti cikk áremelése.

Nem kell jósnak lenni, hogy ezt előre lássuk, mert tudjuk, hogy Nixon elnök Új Gazdasági Politikája egyáltalán nem üj, csupán uj köntösbe öltöztetett régi politika, melynek célja a háziurak, gyárosok, bankárok profitérdekének védelme.

Az Uj Gazdasági Politika nem állítja meg a megélhetés drágulását, nem állítja a munkanélkülieket munkába és nem oldja meg a nemzet gazdasági válságát. • '

Napról napra tisztább képet kap az amerikai nép: Nixon Uj Gazdasági Politikája csupán a gyárosok, bankárok profitját védi, az amerikai nép rovására.

A MAGYAR-AMERIKAI KERESKEDELMI VISZONY JAVÍTÁSÁN SZORGOSKODIK

löivel azzal a céllal, hogy kimélyitse a magyar-amerikai kereskedelmi kapcsolatokat.

Ez évben Magyarország 11 millió dollár értékű áruihoz be a USA-ba és 50 millió dollár értékű árut vásárol az Egyesült Államoktól.

“Hiszem azt, — mondotta Kallós — hogy háromszorosára vagy négyszeresére emelhetjük a két ország közti árucserét, ha az amerikai kormány megteremti a kellő atmoszférát és megadja a legkedvezőbb vám feltételeket.

“Nem óhajtjuk, hogy amerikai tőket fektessenek be Magyarországon, de hajlandók vagyunk közös vállalatok, ipari üzemek felállítására, melyeknek termékeit egy harmadik országban értékesítenénk. Kallós Ödön, a Magyar Kereskedelmi Kamara el- “Nemcsak textilárukat és mezőgazdasági term 'e- nöke itt járt az Egyesült Államokban. Tárgyaláso- keket tudnánk eladni, hanem bútort, porcelánt, kát folytat a kormány és a nagyvállalatok képvise- optikai készülékeket is, ” - mondotta Kallós.

• • • ■

ONZO JÓTÉTEMÉNY

A világ legnagyobb városának, New Yorknak a problémái határtalanok. Egy a sok közül a kábítószertől mérgezettek egyre jobban növekvő száma, ami viszont utonállásokhoz, betörésekhez, gyilkosságokhoz vezet. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a város, az állam és a szövetségi hatóságok, pénzhiányra hivatkozva, nem költenek annyit a kábítószer élvezők gyógyítására, mint amennyi szükséges lenne. Az Odissey House az egyik intézmény, ahol a kábítószerek áldozatait kezelik. Ez az intézmény képtelen a betegeket megfelelő kezelésben részesíteni, mert többek között, nem rendelkezik megfelelő helyiséggel.

Az Odissey House vezetői nagy örömmel kaptak az alkalmon, amikor Zohar Ben-Dov, a 144 és 152 East 22. utcai házak tulajdonosa felajánlotta a két házában üresen álló lakásokat a kezelés alatt lévők részére. A csoport-terápia kezelésen lévőket arra ösztökélik, hogy kiáltásokkal adjanak kifejezést érzelmeiknek. A tömeg-kiáltozások természetesen zavarták a ház lakóit, de éppen ez volt az, amit a jótékony háziúr el akart érni. 0 ugyanis minden lehetőt elkövetett, hogy kiűzze a lakókat mindkét házából, de ez minden igyekezete ellenére sem sikerült, mert az eredeti 70 lakóból csak ötven ment el, húsz ott maradt.

Ez késztette öt arra az elgondolásra, hogy az üres lakásokat a kábítószereket élvezők gyógyitá- sával foglalkozó intézet rendelkezésére bocsássa. Biztos volt abban, hogy a húsz makacs lakó elriad a kábítószerek élvezőitől és hanyat-homlok otthagyja a lakását, melyet az utolsó tiz, húsz esztendőben otthonának tekintett.

A lakók azonban ahelyett, hogy kiköltöztek volna, Benjamin Altman, a város lakásügyi tanácsa vezetőjéhez fordultak panaszukkal, aki kihallgatásokat folytatott az ügyben.

Kiderült, hogy Zohar Ben-Dov háztulajdonos azért akarta kiűzni a lakókat, hogy lebontsa a házakat és hatalmas irodaépületet emeljen a helyükbe. Kiszámította, hogy mennyivel több hasznot hoz majd a negyvenemeletes épület. Esténként arról álmodozott, hogy a lakók kihurcolkodtak, a házakat lerombolták és megindult az építkezés, két év telt el és felépült a 40 emeletes épület, melybe beköltöztek az iij lakók és a bankbetét hónapról hónapra növekszik.

Amikor felébredt álmodozásából, rájött, hogy minden maradt a régiben és ekkor elhatározta, hogy

álmát valóra váltja.

Ügyvédjének, Richard Maidmannak a következőket mondta: “Törvény van, mely elöiija, hogy nem szabad a háziúrnak a lakókat zaklatással lakásukból kiköltözésre kényszeríteni, nemde? De a törvény azért van, hogy megszegjék, nem igaz? Nekem van egy elgondolásom, mellyel megszeghetjük a törvényt anélkül, hogy bűnt követnénk el.”

Az ügyvéd úr ámult, bámult.

“Nézz ide — mondta a háziúr — itt vannak a kábítószerektől mérgezett fiatalok ezrei. Mindenki elhanyagolja őket. Mindenki megvetéssel tekint rájuk. En őszintén sajnálom ezeket a szerencsétlen fiatalokat és segítségükre sietek.”

Az ügyvéd még mindig csodálkozással hallgatta a háziurat. Majd megkérdezte; “hogyan?”

“Nagyon egyszerűen — válaszolt a háziúr.— Itt áll üresen ötven lakás a két házban. Miért ne adjuk át ezeket annak az intézménynek, mely gyógyítja a kábítószerektől mérgezett fiatalokat? E lépésünkkel segítjük a várost, az államot és a szövetségi kormányt, melyeknek nincs elegendő pénzük az intézmény fenntartására és főleg segítünk a betegeken. . . ”

“Mit fognak szólni a lakóink ahhoz, hogy kábítószer élvezőket hozunk ide? Nem veszélyeztetjük ezzel a régi lakók biztonságát?”

“Naiv ember vagy te, kedves Richard — mondta a háziűr. Mi a fontosabb: a rettenetes helyzetben lévő kábitószerélvezők gyógyítása, vagy lakóink szép, nyugodt, csendes, biztonságos élete?”

“Akiknek nem tetszik a kábítószeresek ittléte, azok élhetnek szabad jogukkal — és elköltözhetnek.”

A háziúr e szavaira az ügyvéd mosolyogni kezdett.

“Most mar értem, brilliáns! — kiáltotta. — Két legyet ütünk egy csapásra. Jót teszünk a kábítószerek által mérgezettekkel és ugyanakkor kiűzzük a házakból ezeket a makacs lakókat, lebonthatjuk a házakat és. . . ”

A baj csak az volt, hogy Benjamin Altman nem igy látta a helyzetet. O a lakók álláspontját fogadta el, akik azt állítottak, hogy a háziúr csupán azért adta at az üres lakásokat az Odissey House-nak, hogy ezzel kiűzze a lakokat, ami a múltban nem sikerült neki.

Ezért Altman $ 12.000 pénzbüntetést rótt ki a “jólelkü” háziúrra.