Amerikai Magyar Szó, 1971. július-december (25. évfolyam, 26-50. szám)
1971-12-02 / 46. szám
Thursday, Dec. 2 1971 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 9 BÉKESSÉGES DOMINIKA GIBRALTÁRNAK nem hell Franco SANTO DOMINGO. Amikor még a rossz emlékű Rafael Trujillo volt a teljhatalmú diktátor a Dominikai Köztársaságban, ezen a kis Karib-tengeri szigeten, azt hittük, hogy ez a kényuralom elérte a terrorizmus és a korrupció tetőfokát. De ma, az “alkotmányosan” megválasztott Joaquin Balaguer “demokratikus” elnöksége alatt, még rosszabbak a viszonyok ebben a köztársaságban. Trujillo-t 1961- ben, 31 évi uralkodása után, meggyilkolták és Balaguer követte öt az elnökségben. Az 1963-as választáson Juan Bosch, a reform szellemű intellektuell, nyerte el az elnökséget, de 9 hónappal később egy katonai puccs megdöntötte. 1965-ben egy felkelésnek sikerült Bosch-t visszahelyezni az elnökségbe, amikor Johnson elnök mintegy 20,000 főnyi tengerész gyalogságot rendelt oda, “hogy elejét vegye egy vérfürdőnek,” valóságban ez a katonai erő segített a katonai puccsnak Bosch hivei leverésében. Ilyen előzmények után 1966-ban Balaguer legyőzte Bosch-t a választáson, terror és csalás vádjai közepette. 1970-ben Balaguer-t újra megválasztották, ezt a választást Bosch bojkottálta. Bosch mindmáig haragszik az USA-ra, mert úgy érzi, hogy az USA ellenszenvvel viseltetik iránta, viszont Bosch nagyon népszerű hazájában, különösen a dolgozók, kiadók és hivatásbeliek körében. Mint mondtuk feljebb, a terrorizmus és korrupció magasabb fokú, mint valaha, és ez természetesen politikai jellegű. Az El Nációnál napilap 1970 folyamán 190 politikai gyilkosságot jegyez fel, ez év első felében ez a szám 83-ra rag. Bár az áldozatok közt néhány rendőr is akad, zömük a Balaguer kormány baloldali ellenfeleiből kerül ki. Nyugati diplomaták és mások a gyilkosságok elkövetésével a rendőrséget és az általuk irányított La Banda cimű gengsztertársaságot vádolják. A La Banda főként a maoista színezetű Movimiento Popular Dominicana volt fiatal tagjaiból verődött össze; ezeket a rendőrség letartóztatta, majd pénz és mentesség Ígéretével arra vette őket, hogy elárulják volt bajtársaikat. Aki ebbe belement, annak gyilkossági megbízásokat adtak. Egy ellenzéki politikus mondja, hogy “biztonságosabb börtönben lenni, mint az utcán sétálni.” A kormány persze, tagadja, hogy ebben a terrorizmusban bármi része is lenne. Enrique Perez y Perez tábornok, országos rendőrfőnök, kijelentette, hogy a Dominikai Köztársaságban példátlan “nyugodtság és békesség” uralkodik. Balaguer elnök pe- dig egyszerűen tagadja a La Banda létezését. De amikor San Cristobal- városában egy ezredes, élve hivatali jogával, őrizetbe vette a La Banda néhány tagját, az elnök méltatlankodott. Egy héttel később az ezredest felmentették parancsnokságától. Még a katolikus egyház is felemelte szavát az intézményesített terror ellen. Sok dominikai azt gyanítja, hogy az amerikai követség is támogatja a La Bandát, és bar erre semmi bizonyíték nincsen, a követség semmit sem tett nyilvánosan ennek a kapcsolatnak a cáfolására. Ilyen körülmények között nem csoda, hogy a nyomor hihetetlen méreteket ölt. A lakosság nagy része egyszobás, földpadlós viskókban él, a városi lakosságnak csak 30 %-a jut elfogadhatóan tiszta vízhez, az egészségügyi viszonyok nagyon rosszak, az átlagos életkor csak 52 év, nagyon általános a hiányos táplálkozás. A mezőgazdálkodás hiányos, a jól termő földek termőképességének csak mint egy harmadát használják ki. V. O. A spanyol kormány két évvel ezelőtt megszűntetett minden szárazföldi összeköttetést Gibraltárral, tiltakozásul, hogy Anglia nem hajlandó a félszigetet feladni. Spanyolország igényt tart Gibraltárra, - mivel az 1713 évi egyezmény értelmében nem véglegesen adta azt at Angliának; most is sajátjának tekinti es visszaköveteli. A gibraltáriak a tilalom miatt most nem tudnak áthajtani Spanyolországba, vagy azon keresztül Franciaországba, egy kis ünnepi kirándulásra, mint azelőtt. Csak költséges repüló-uton juthatnak Tan- gierba, Londonba, sót Madridba is. Azt is megtehetik, hogy autóval kirándulóhajón mennek Tangier— be és ott egy Malagába menő másik hajóra szállnak at, de ez mind nagyon költséges és csak a gazdagok tehetik. így a félsziget 24,000 fónyi lakossága kénytelen a világtól elzártan, a kis terület elhatároltságá- ban élni és az igy beállt körülményekhez alkalmazkodni. A terület szubtropikus szépsége, a fügefák, kaktuszok, a dúsan virágzó kertek, a tengert vörösre festő naplementék, maga a ciprusokkal, fenyőkkel és eukaliptuszokkal benőtt fennséges Gibraltar-i Szikla untatja a lakosokat es sokan arra spórolnak, hogy a nyári szünidőt Spanyolországban tölthessék. A tilalom előtt naponta 500 munkás járt át Spanyolországból. Legtöbbjük helyén most marokkóiak dolgoznak, de a gibraltáriak közűi is sokan két műszakon dolgoznak azóta. Jobban beszelnek spanyolul, mint angolul, spanyol ételeket, borokat és zenét szeretnek. Nemcsak ott élő rokonok, barátok, hanem a hagyományok is az anyaországhoz kötik őket. Mégis határozottan ellenállnak annak, hogy a kormányzatot Anglia fokozatosan átengedje a spanyol kormánynak. Még azt is vehemensen ellenzik, hogy Anglia erről megbeszéléseket folytasson Spanyolországgal. Attól félnek, hogy Anglia nem tartja elég fontosnak Gibraltár megtartását es igy az majd a Franco kormány fennhatósága alá kerül. Sir Alec Douglas-Home külügyminiszter jövő évre tervezett spanyolországi látogatásával kapcsolatban a gibraltáriak már jóelóre tiltakoznak bármiféle engedménnyel szemben. A gibraltáriak jól tudják, hogy bizonytalan helyzetük nem maradhat meg és előbb-utobb visszakerülnek a spanyol kormányzat alá. De ebbe majd csak akkor egyeznek bele, amikor mar nem lesz többé Franco és Spanyolországban újból demokrácia lesz. Ennek az érzésnek kézzelfogható jele volt látható a Gibraltar Chronicle napilap cikkeiből. Ugyanaznap, amikor a Barcelonában lelőtt sztráj- kolókról jelentett, egy másik cikkben a “Bland lányok tiltakozó tüntetésé”-ról számolt be. Egy nappal azután, hogy Barcelonában a sztrájkoló autómunkásokat lelőtték, a gibraltári gözhajózást, repülést, a Rock szállodát és egy utazási vállalatot irányitó konglomerátum alkalmazottai tiltakozó sztrájkba léptek. Pirossapkás repülő hostess lányok vezették a felvonulást, hangos felkiáltásokkal végig a Fo-utcán, a vállalat fő irodájáig, ahol a “We Shall Not Be Moved” régi angol munkasdalt enekeltek. A rendőrök kivonultak, de csak azért, hogy a forgalmat irányítsak. Angliában, Dániában, Franciaorszagban, Ausztriában, egesz Európában nagy vihar dúlt, mely 15 emberáldozatot követelt. A kép a veszélyben lévó Neckar nyugat-nemet teherhajot ábrázolja, mielőtt elsüllyedt Grenaa, Jütland közelében. TERJESSZE LAPUNKAT !
