Amerikai Magyar Szó, 1971. július-december (25. évfolyam, 26-50. szám)

1971-12-02 / 46. szám

Thursday, Dec. 2 1971 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 9 BÉKESSÉGES DOMINIKA GIBRALTÁRNAK nem hell Franco SANTO DOMINGO. Amikor még a rossz emlékű Rafael Trujillo volt a teljhatalmú diktátor a Domi­nikai Köztársaságban, ezen a kis Karib-tengeri szige­ten, azt hittük, hogy ez a kényuralom elérte a terro­rizmus és a korrupció tetőfokát. De ma, az “alkot­mányosan” megválasztott Joaquin Balaguer “de­mokratikus” elnöksége alatt, még rosszabbak a vi­szonyok ebben a köztársaságban. Trujillo-t 1961- ben, 31 évi uralkodása után, meggyilkolták és Balaguer követte öt az elnökségben. Az 1963-as vá­lasztáson Juan Bosch, a reform szellemű intellek­tuell, nyerte el az elnökséget, de 9 hónappal később egy katonai puccs megdöntötte. 1965-ben egy fel­kelésnek sikerült Bosch-t visszahelyezni az elnök­ségbe, amikor Johnson elnök mintegy 20,000 fő­nyi tengerész gyalogságot rendelt oda, “hogy elejét vegye egy vérfürdőnek,” valóságban ez a katonai erő segített a katonai puccsnak Bosch hivei leveré­sében. Ilyen előzmények után 1966-ban Balaguer legyőzte Bosch-t a választáson, terror és csalás vád­jai közepette. 1970-ben Balaguer-t újra megválasz­tották, ezt a választást Bosch bojkottálta. Bosch mindmáig haragszik az USA-ra, mert úgy érzi, hogy az USA ellenszenvvel viseltetik iránta, viszont Bosch nagyon népszerű hazájában, különösen a dolgozók, kiadók és hivatásbeliek körében. Mint mondtuk feljebb, a terrorizmus és korrup­ció magasabb fokú, mint valaha, és ez természete­sen politikai jellegű. Az El Nációnál napilap 1970 folyamán 190 politikai gyilkosságot jegyez fel, ez év első felében ez a szám 83-ra rag. Bár az áldozatok közt néhány rendőr is akad, zömük a Balaguer kormány baloldali ellenfeleiből kerül ki. Nyugati diplomaták és mások a gyilkosságok elkövetésével a rendőrséget és az általuk irányított La Banda cimű gengsztertársaságot vádolják. A La Banda főként a maoista színezetű Movimiento Popular Dominicana volt fiatal tagjaiból verődött össze; ezeket a rendőr­ség letartóztatta, majd pénz és mentesség Ígéreté­vel arra vette őket, hogy elárulják volt bajtársaikat. Aki ebbe belement, annak gyilkossági megbízásokat adtak. Egy ellenzéki politikus mondja, hogy “biz­tonságosabb börtönben lenni, mint az utcán sé­tálni.” A kormány persze, tagadja, hogy ebben a terro­rizmusban bármi része is lenne. Enrique Perez y Pe­rez tábornok, országos rendőrfőnök, kijelentette, hogy a Dominikai Köztársaságban példátlan “nyu­godtság és békesség” uralkodik. Balaguer elnök pe- dig egyszerűen tagadja a La Banda létezését. De amikor San Cristobal- városában egy ezredes, élve hivatali jogával, őrizetbe vette a La Banda néhány tagját, az elnök méltatlankodott. Egy héttel később az ezredest felmentették parancsnokságától. Még a katolikus egyház is felemelte szavát az intézmé­nyesített terror ellen. Sok dominikai azt gyanítja, hogy az amerikai követség is támogatja a La Bandát, és bar erre semmi bizonyíték nincsen, a követség semmit sem tett nyilvánosan ennek a kapcsolatnak a cáfolására. Ilyen körülmények között nem csoda, hogy a nyomor hihetetlen méreteket ölt. A lakosság nagy része egyszobás, földpadlós viskókban él, a városi lakosságnak csak 30 %-a jut elfogadhatóan tiszta vízhez, az egészségügyi viszonyok nagyon rosszak, az átlagos életkor csak 52 év, nagyon általános a hiányos táplálkozás. A mezőgazdálkodás hiányos, a jól termő földek termőképességének csak mint egy harmadát használják ki. V. O. A spanyol kormány két évvel ezelőtt megszűnte­tett minden szárazföldi összeköttetést Gibraltárral, tiltakozásul, hogy Anglia nem hajlandó a félszige­tet feladni. Spanyolország igényt tart Gibraltárra, - mivel az 1713 évi egyezmény értelmében nem vég­legesen adta azt at Angliának; most is sajátjának tekinti es visszaköveteli. A gibraltáriak a tilalom miatt most nem tudnak áthajtani Spanyolországba, vagy azon keresztül Franciaországba, egy kis ünnepi kirándulásra, mint azelőtt. Csak költséges repüló-uton juthatnak Tan- gierba, Londonba, sót Madridba is. Azt is megtehe­tik, hogy autóval kirándulóhajón mennek Tangier— be és ott egy Malagába menő másik hajóra szállnak at, de ez mind nagyon költséges és csak a gazdagok tehetik. így a félsziget 24,000 fónyi lakossága kény­telen a világtól elzártan, a kis terület elhatároltságá- ban élni és az igy beállt körülményekhez alkalmaz­kodni. A terület szubtropikus szépsége, a fügefák, kaktuszok, a dúsan virágzó kertek, a tengert vörös­re festő naplementék, maga a ciprusokkal, fenyők­kel és eukaliptuszokkal benőtt fennséges Gibraltar-i Szikla untatja a lakosokat es sokan arra spórolnak, hogy a nyári szünidőt Spanyolországban tölthessék. A tilalom előtt naponta 500 munkás járt át Spanyolországból. Legtöbbjük helyén most marokkóiak dolgoznak, de a gibraltáriak közűi is sokan két műszakon dolgoznak azóta. Jobban be­szelnek spanyolul, mint angolul, spanyol ételeket, borokat és zenét szeretnek. Nemcsak ott élő roko­nok, barátok, hanem a hagyományok is az anyaor­szághoz kötik őket. Mégis határozottan ellenállnak annak, hogy a kormányzatot Anglia fokozatosan átengedje a spanyol kormánynak. Még azt is vehe­mensen ellenzik, hogy Anglia erről megbeszéléseket folytasson Spanyolországgal. Attól félnek, hogy Anglia nem tartja elég fontosnak Gibraltár megtar­tását es igy az majd a Franco kormány fennhatósága alá kerül. Sir Alec Douglas-Home külügyminiszter jövő évre tervezett spanyolországi látogatásával kap­csolatban a gibraltáriak már jóelóre tiltakoznak bármiféle engedménnyel szemben. A gibraltáriak jól tudják, hogy bizonytalan hely­zetük nem maradhat meg és előbb-utobb visszake­rülnek a spanyol kormányzat alá. De ebbe majd csak akkor egyeznek bele, amikor mar nem lesz többé Franco és Spanyolországban újból demokrá­cia lesz. Ennek az érzésnek kézzelfogható jele volt látható a Gibraltar Chronicle napilap cikkeiből. Ugyanaznap, amikor a Barcelonában lelőtt sztráj- kolókról jelentett, egy másik cikkben a “Bland lá­nyok tiltakozó tüntetésé”-ról számolt be. Egy nap­pal azután, hogy Barcelonában a sztrájkoló autó­munkásokat lelőtték, a gibraltári gözhajózást, repü­lést, a Rock szállodát és egy utazási vállalatot irá­nyitó konglomerátum alkalmazottai tiltakozó sztrájkba léptek. Pirossapkás repülő hostess lányok vezették a felvonulást, hangos felkiáltásokkal végig a Fo-utcán, a vállalat fő irodájáig, ahol a “We Shall Not Be Moved” régi angol munkasdalt enekeltek. A rendőrök kivonultak, de csak azért, hogy a for­galmat irányítsak. Angliában, Dániában, Franciaorszagban, Ausztriában, egesz Európában nagy vihar dúlt, mely 15 ember­áldozatot követelt. A kép a veszélyben lévó Neckar nyugat-nemet teherhajot ábrázolja, mielőtt elsüllyedt Grenaa, Jütland közelében. TERJESSZE LAPUNKAT !

Next

/
Oldalképek
Tartalom