Amerikai Magyar Szó, 1971. július-december (25. évfolyam, 26-50. szám)
1971-07-22 / 27. szám
A TÖKÉLETES FELESÉG M r. Morchéck keserű szájízzel ébredt, és még a fülében csengett George Owen-Clark nevetése, az utolsó dolog, amire az estéből emlékezett. És micsoda este volt! Az egész Föld a századfordulót ünnepelte. A Háromezredik Év! Béke és boldogság mindenkinek, és boldog, boldog élet... — Boldog vagy? — kérdezte az este Owen-Clark, és ravaszul, pityókásan vigyorgott. — Ügy értem, boldog vagy az édes kis feleségeddel? Kellemetlen volt. Mindenki tudta, hogy Owen-Clark primitivista, de mi jogon het- venkedik vele? Csak mert egy Primitív Nőt vett feleségül?... — Szeretem a feleségemet — mondta Morchéck határozottan. — És sokkal helyesebb és együttérzőbb, mint az az idegbajhalmaz, amit te a feleségednek hívsz. Persze, az ember nem bánthat meg egy vastagbőrű primitivistát. A primitivisták a feleségeik hibáit legalább annyira szeretik, mint az erényeiket — ha nem jobban. Owen-Clark még ravaszkásabban vigyorgott: — Tudod, öreg fiú, én azt hiszem, nem ártana a feleségednek egy kis kivizsgálás. Megfigyelted a reflexeit az utóbbi időben? Elviselhetetlen hülye! Mr. Morchéck ki- kászálódott az ágyból, és belepislogott a ragyogó reggeli napsütésbe. Myra reflexei — a fene egye meg, talán volt egy szemernyi igazság abban, amit Owen-Clark mondott. Mostanában Myra eléggé — lehangoltnak tűnt. — Myra — szólította. — Kész a kávém? — Egy pillanatig csend volt. Aztán csengő hangon szállt a válasz! — Azonnal! Morchéck belebújt a háziköntösébe. Még mindig álmosan pislogott. Szerencsére három ünnepnap következett. Mindháromra szüksége lesz, hogy kiheverje a múlt éjszakát. 'Lent Myra javában szorgoskodott, kitöltötte a kávét, szalvétát vett elő, és előhúzta a széket a férjének. Az leült, Myra pedig megcsókolta a fejebúbját. Morchéck szerette, ha megcsókolják a fejebúbját. Kopaszodott. — Hogy van ma reggel az én kis feleségem? — kérdezte. — Csodálatosan, drágám — válaszolta az rövidke szünet után. — Remélem, ízleni fog a reggeli. A kedvenced. Morchéck az ételért nyúlt. — Hogy érzed magadat? — kérdezte. Myra megvajazott egy szelet piritóst, aztán megszólalt: — Csodálatosan, drágám. Tudod, egyszerűen csodálatos volt a tegnap este. Minden percét élveztem. — Én egy kicsit felbosszantottam magam — mondta Morchéck fintorogva. — Imádlak, ha bosszankodol — mondta Myra. — Úgy beszélsz, mint egy angyal — úgy értem, mint egy nagyon okos angyal. Örökké el tudnálak hallgatni. Mr. Morchéck felragyogott, mint egy kegyes napocska, aztán összeráncolta a homlokát. Letette az ételt, és megdörgölté az arcát. — Tudod — mondta —, kicsit összekaptam Owen-Clarkkal. A Primitív Nőkről beszélt. Myra szótlanul megvajazott egy ötödik piritóst, és a növekvő halomhoz tette. Már nyúlt egy hatodikért, de a férje gyengéden megérintette a kezét A nő előrehajolt, és megpuszilta az orra hegyét — Primitív Nők — mosolygott. — Azok az idegbajos teremtmények! Nem vagy velem boldogabb, drágám? Lehet, hogy Modern vagyok, de egyetlen Primitív Nő sem tudna úgy szeretni, ahogy én — és én imádlak!. . Igazat mondott. A történelem során a férfiak sohasem voltak képesek arra, hogy boldogan éljenek a kezdetleges Primitív Nőkkel. Azok az önző, elkényeztetett teremtmények egy életen át tartó gondoskodást és figyelmet követeltek. Mindennapos dolog volt, hogy Owen-Clarkkal a felesége eltörölgettette az edényeket. És az a bolond hajlandó volt rá! A Primitív Nők állandóan pénzt kértek ruhákra és ékszerekre, ágyban akartak reggelizni, elmászkáltak bridzsezni, órák hosszat telefonálgattak, és a jó ég^ tudja, még mit műveltek. Megpróbáltak a férfiak munkájába is beleavatkozni, végül pedig az egyenrangúságukat bizonygatták! Néhány hülye, mint Owen-Clark. ragaszkodott hozzájuk. F lesége szerelmének védőszárnyai alatt Mr. Morchéck úgy érezte, lassan elmúlik másnapossága. Myra nem evett. Morchéck tudta, már korábban megreggelizett, hogy teljes figyelmével kiszolgálhassa. Az apró dolgok jelentették a leglényegesebb különbségeket. — Azt mondta, lelassult a reakcióidőd. — Igen ?.— kérdezte Myra, rövid szünet után. — Azok a Primitívek azt hiszik, mindent tudnak. A válasz helyes volt, de túl sokáig késett. Mr. Morchéck még néhány kérdést tett föl a feleségének, és a konyhai órán figyelte a reakcióidejét. Tényleg lelassult! — Megjött a posta? — kérdezte gyorsan. — Telefonált valaki? Nem fogok elkésni a munkámból ? Három másodperc múlva Myra kinyitotta a száját, majd újra becsukta. Valami nagyon nagy baj volt. — Szeretlek — mondta egyszerűen. Mr. Morchéck torka összeszorult, ö is szerette, őrülten, szenvedélyesen. De annak az undorító Owen-Clarknak igaza volt. Myrának kivizsgálásra volt szüksége. Úgy tűnt, hogy a nő megérezte a gondolatait. Észrevehetően összeszedte magát, és megszólalt: — Csak azt kívánom, hogy boldog legyél, drágám. Azt hiszem, kissé beteg vagyok. Meggyógyíttatsz ? Visszaveszel magadhoz, ha meggyógyítottak? — és ne hagyd, hogy megváltoztassanak — nem akarom, hogy megváltoztassanak! Gyönyörű fejét a karjára hajtotta. Sírdogálni kezdett — hangtalanul, hogy ne zavarja a férjét. — Csak egy kivizsgálás, drágám — mondta Morchéck, és megpróbálta visszatartani a saját könnyeit. De jól tudta — akárcsak a nő —, hogy az valóban beteg. Igazságtalanság, gondolta. A Primitív Nők durva idegrendszere csaknem teljesen védett volt az ilyen betegségekkel szemben. A kifinomult, finoman kiegyensúlyozott érzékenységű Modern Nő azonban túlzottan is hajlamos volt rájuk. Égbekiáltó igazságtalanság! Hiszen a Modern Nőkben egyesült a nőiesség valamennyi legmagasz- tosabb, legérzékenyebb tulajdonsága. A szívósság kivételével. Myra ismét összeszedte magát. Nagy erőfeszítéssel fölemelkedett. Gyönyörű volt. A betegség pirosra színezte az arcát, és haja ragyogott a reggeli napsütésben. —- Drágám — mondta. — Nem maradhatnék még egy kicsit? Lehet, hogy magamtól is rendbejönnék. — A tekintete azonban egyre bizonytalanabbá vált. — Drágám... —.gyorsan megkapaszkodott az asztal szélében. — Majd ha új feleséged lesz, próbálj visszaemlékezni, mennyire szerettelek. — I Kifejezéstelen arccal leült. — Kihozom a kocsit — mormolta Mor- check, és elsietett. Még egy perc, és ő sem bírta volna tovább. Zsibbadtnak, összetörtnek érezte magát, amint a garázs felé baktatott. Myra — elveszett. És a modern tudomány valameny- nyi vívmánya sem segíthet rajta. Odaért a garázshoz. — Gyerünk, farolj ki! — mondta. A kocsija simán kifarolt és megállt mellette. — Valami baj van, főnök? — kérdezte a kocsi. — Aggódónak látszik. Még mindig másnapos ? — Nem. Myráról van szó. Beteg. A kocsi egy pillanatig hallgatott. Aztán lágyan megszólalt: — Igazán nagyon sajnálom, Mr. Mor- check. Bárcsak tehetnék valamit. — Köszönöm — mondta Morchéck, és örömöt érzett, hogy baráti megértésre talált. — Sajnos, azt hiszem, semmit sem tehetünk. A kocsi az ajtóhoz farolt, és Morchéck besegítette Myrát. A kocsi puhán elindult. Tapintatosan hallgatott egész úton, míg Myrát visszavitte a gyárba. Fordította: Békés András TÓTH ÁRPÁD KÖRÚTI HAJNAL Vak volt a hajnal, szennyes, szürke. Még Üveges szemmel aludtak a boltok S lomhán söpörtek a vad kővidék Felvert porában az álmos vicék, Mint lassú dsinnek, rosszkedvű koboldok. Egyszerre két tűzfal között kigyúlt A keleti ég váratlan zsarátja: Minden üvegre száz napocska hullt S az aszfalt szennyén szerteszét gurúlt A Végtelen Fény millióm karátja. Bűvölten állt az utca. Egy sovány Akác részegen szíttá be a drága Napfényt és zöld kontyában tétován Rezdült meg csüggeteg és halovány Tavaszi kincse: egy-két fürt virága. A Fénynek földi hang még nem felelt, Csak a színek vig pacsirtái zengtek: Egy kirakatban lila dalra kelt Egy nyakkendő; de aztám tompa, telt Hangon a harangok is felmerengtek. Bús gyársziréna búgott, majd kopott Sínjén villamos jajdult ki a térre; Nappal lett, indult a józan robot, S már nem látták, a Nap még mint dobott Arany csókot egy munkáslány kezére... HA ELŐFIZETÉSE LEJÁRT, ■ szíveskedjék annak meghosszabbításáról ideje- * ben gondoskodni. Egy évre $ 10.— félévre $ 5.50. Megújításra: $................................................... I • Naptárra: %'....................................... | I Név: ................................................................. j 1 Cím: ................................................................ 2 Város:..................................Állam:................ I J Zip Code:.................. I AMERIKAI MAGYAR SZÓ I 130 East 16th Street, New York, N.Y. 10003 Thursday, July 29, 1971 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 5
