Amerikai Magyar Szó, 1971. július-december (25. évfolyam, 26-50. szám)

1971-11-04 / 42. szám

12

AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD

Thursday Nov.4 1971

Amikor kevés cukor van a vérben

A titokzatos gyilkos

E

gy olyan tünetről lesz az alábbiakban szó, amellyel eddig meglehetősen keveset foglalkoztunk: a sokkról. Így nevezik az orvosok a testi vagy lelki erőnek erős fizikai vagy lelki megrázkódtatásra történő hirtelen összeomlását.

Igen alattomosan jelentkezik. Sokkal több halálesetet okoz, mint ahogyan gondolják. Nem egy esetben nem ismerik föl, mert más, súlyosabb betegségek — például vérzés vagy erős égési sebek — mögött lappang. Az átlagembe’" számára meglehetősen ismeretlen valami. Habár már évezredekkel ezelőtt is jelentkezett, lényegét még ma sem tudjuk teljesen megmagyarázni, mint ahogyan gyógyítani sem. A halott- levelekben ritkán tüntetik föl a halál okául, habár sokkal többen esnek áldozatául, mint az égési vagy a golyó által okozott sebeknek, és része van a sérüléses halálesetek beálltában is.

Voltaképpen a szervezet reagálása a nagy fizikai vagy pszichikai sérülésre. Fertőzés formájában sohasem jelentkezhet. Olyankor állhat be, amikor az ember égési sebeket vagy szívrohamot kap, elvágja az ütőerét, eltöri a csontját, megszúrja magát, megüti a fejét, amikor megfertőződök, például tüdőgyulladása van, vagy amikor nagy megrázkódtatás éri, például megtudja, hogy elhunyt valaki, akit nagyon szeretett. Előfordult már, hogy valaki azért kapott sokkot, mert vért látott, vagy pedig mert beképzelte magának, hogy megsérült.

Sajnos, nem védhetjük meg magunkat a sokktól, mint ahogyan nem parancsolhatjuk meg a szívünknek, hogy ne verjen, ^agy tüdőnek, hogy ne táguljon. A sokkot is, akárcsak a szívet vagy a tüdőt, az agy parancsa nélkül - működő autonóm idegrendszer szabályozza.

Különös, de igaz: a sokk rendeltetése, hggy megvédje a szervezetünket a halálos sérülésektől. A legtöbb sérülés esetén, de különösen akkor, amikor vérzünk vagy más folyadék távozik el belőlünk, testünk veszélyt érez, és gyorsan hat, hogy ne szűnjön meg az egyes szervek működése, összehúzza a távolabb fekvő testrészeket — így a bőrt is — vérrel ellátó hajszálereket, ennek következtében a bor vei felenné válik. Ez a sokk első tünete. (Gondoljunk csak arra, hogy amikor valaki megijed és elsápad, azt szoktuk mondani: elsápadt a félelemtől.) A fölösleges vérmennyiség oda megy, ahol a legnagyobb szükség van rá: a központba. Ott nem ! folyhat el, és táplálhatja a létfontosságú szerveket: a szívet, a vesét és a májat, amelyet mindenáron működésben kell tartania.

Ez az életmentési akció látszólag ésszerű, de csakhamar az ellenkezőjét éri el. A távolabb fekvő szövetek, különösen pedig az agy, érzik a veszélyt, és követelik azt a vérmennyiséget amelyet addig kaptak, mert szükségük van az oxigénre. Emiatt a szívnek nagyon erősen kell vernie, hogy a hajszálereken keresztül fokozza a vérellátást. A szervezet minden része abnormális gyorsasággal kezd működni. Komoly zavar áll be a vérkeringésben. Végül, a test, mint egy atléta, aki minden erejét megfeszítette a győzelem érdekében, és még:s elvesztette a versenyt, összeroppan a sokk hatására.

Az eddig szűk véredények hirtelen meglazulnak és kinyúlnak, mint valami régi gumi. A vér, amely az előbb még rohant a kis nyílásokon át, most lassan folyik, és csak részben tölti meg a nagy véredényeket. A vérnyomás hirtelen csökken. A szövetekbe kevesebb vér, ennek következtében pedig kevesebb oxigén kerül. A szív azonban továbbra is ver és fokozza erőfeszítését, hogy az egyes testrészekbe minél előbb eljusson a vér. Vesztett harc ez, mert a szövetek — oxigénhiány következtében — las- san-lassan éhezni kezdenek. S mivel a legfontosabb szervek elhalnak, a test is megszűnik működni.

A sokk által előidézett halál néhány perc, néhány óra, vagy csak néhány nap múlva áll be. Nagyon nehéz, gyakran pedig szinte lehetetlenség harcolni a sokk ellen, bár vérátömlesztéssel, vagy a véredényeket összehúzó hatásos gyógyszerekkel meg lehet menteni egyesek életét. Elsősegéllyel meg lehet állítani kifejlődését. és elejét lehet venni a tragédiánaK.

»Nagyobb sérülés esetén minden személynél jelentkezhet sokk-«, mondják az orvosok. »Ezért minden sérültet úgy kell kezelni, mintha már sokkot kapott volna, még ha nem is sápadt, nem ver gyorsan a szíve, nem lélegzik szaggatottan. Már negyed órával a sérülés után beállhat, de az is előfordulhat, hogy csak két nap múlva jelentkezik. A gyoís gyógyítás célja kettős: elejét venni a sokk beálltának, és megakadályozni kifejlődését.«

A sérült embernél mindenekelőtt a lélegzést kell helyreállítani, megállítani a vérzést, és kezelni a sokkot.

A sokk elleni küzdelem nem komplikált mert csupán annak az ellenkezőjét kell tenni, amit az áldozaton tapasztalunk. Ha tehát azt látjuk, hogy fázik, takarjuk be, de ne annyira, hogy izzadjon. Ha arca sápadt, emeljük föl a lábát — természetesen csak akkor, ha a sérülés megengedi —, hogy a vér a feje felé folyjon. Ha elvesztette eszméletét, vagy ha szédül, lélegeztessünk vele ammóniákot, vagy nyelessünk vele ingerlő folyadékot, például kávét, alkoholt azonban semmiképpen ne, mert halálát okozhatja. Mivel szervezetéből eltávoznak a folyadékok, engedjük meg neki, hogy lassan igyon vizet, gyümölcslevet. Igen jó hatású a só és szódabikarbóna enyhe oldata. A sérült beteget fektessük le, mert így javul a vérkeringése. Ha csak nem fenyegeti veszély — mondjuk — az égő háztól, ne vigyük sehova, mert csak rosz- szabbodik egészségi állapota. Ehelyett szorítsuk meg a kezét és mondjunk néhány vigasztaló szót neki, mert a félelem és az aggodalom meggyorsíthatja a vérkeringésre ható hormon képződését, s ily módon további szövődményeket idézhet elő.

M

indenütt, de különösen nálunk nagyon félnek a negyven évnél idősebbek attól, hogy cukorbajt kapnak. Köztudott dolog, hogy a betegség esetén sok cukor, azaz glukóz van a vérben. Azt azonban már kevesebben tudják, hogy olyan állapot is van, amikor a vérben a kelleténél kevesebb cukor található. A két véglet között van a normális mennyiség.

Egészséges embernél egy különleges mechanizmus szabályozza a cukor anyagcserét és gondoskodik arról, hogy 100 milliliter vérben ne legyen 80—120 milligrammnál több glukóz. Ha zavar áll be ennek a mechanizmusnak a működésében, akkor a vérben vagy több, vagy kevesebb cukor lesz.

Az alábbiakban arról az állapotról szólunk, amikor a vérben nincs elegendő glukóz. Ennek több oka lehet. Leggyakoribb az, hogy a hasnyálmirigy a kelleténél több inzulint választ ki; ugyanis a mirigyszövetben szigetszerűen elhelyezkedő sejtek termelik ezt a hormont. Erre akkor kerülhet sor, ha a mirigyben jóindulatú daganat képződik, vagy ha a sejteket idegúton fokozott mértékű inger éri; ez azoknál fordul elő, akiknek gyönge az idegrenszerük. Mindkét esetben növekszik a vér inzulintartalma. Az inzulin a glukózt a vérből a szövetbe (májba, izmokba és zsírszövetekbe) viszi, s az ott szénhidrátféleséggé (glikogénné) vagy zsírrá változik. A vérben fölgyülemlett inzulin megakadályozza, hogy fehérjékből glukóz képződjön, s elejét veszi annak, hogy csökkenjen az egészséges ember vérének cukortartalma, ha a glukóz nem táplálékkal jut a szervezetbe.

Más változás következtében is csökkenhet a vércukor szint. Így például akkor, ha csökken azoknak a belső elválasztású mirigyeknek a működése, amelyek gondoskodnak arról, hogy normális legyen a vér glukóztartalma. Közülük legfontosabb az agyalapi mirigy (hipofízis) és a mellékvese.

Ha ezek a mirigyek megsérülnek, túlsúlyba jut az inzulin azok hormonjaival szemben és csökken a vér cukortartalma.

A gyomor- és a nyombélfekély megoperá- lása után is csökkenhet a cukor a vérben. Mivel a gyomor térfogata csökkent, a cukrot gyorsan fölszívja a vékonybél, ennek következtében pedig hirtelen fokozódik az inzulinkiválasztódás. Alkohol hatására úgyszintén csökkenhet a vér cukor szint, valószínűleg azért, mert akadályozza, hogy a fehérjékből glukóz keletkezzen.

A cukorbetegek vérében is csökkenhet a cukor, ha az inzulinból a megengedettnél többet adnak nekik.

Bármi idézze is elő a betegséget, a tünetek a következők:

Gyorsabb szívműködés, izzadás, hidegrázás, félelem, idegesség, nagyfokú éhség, hányinger, rosszullét, gyöngeség, fejfájás, látási zavar, álmosság, szédülés, nyugtalanság, beszédhiba, gondolkodási zavar. Ha a cukor mennyisége nagymértékben csökken, a beteg kómába eshet és meghalhat. A baj sokszor tartós lelki zavarokkal jár, hatására megváltozik az illető jelleme, csökken intelligenciája, és súlyos károsodás éri izmait.

Ha az inzulint termelő, szigetszerűen elhelyezkedő sejtekben daganatok képződnek, a roham rendszerint éhgyomorra jelentkezik, azaz akkor, ha a beteg több órán át nem eszik. Ezért minduntalan rágcsál valamit, emiatt pedig elhízik. Az éhezés következtében csökken a cukor mennyisége a vérben. Ez agyvérzést, erős szívdobogást, angina pektoriszt, sőt infarktust is előidézhet, mivel leginkább idősebb emberekről van szó, akiknek rendszerint már elme- szesedtek véredényeik.

A kezelés hatékonysága attól függ, minek a következtében jelentkezett a baj. Ha daganat váltotta ki, sebészi beavatkozás szükséges, mert a betegség tartós lelki zavarokat okozhat. Olykor ideg csillapító és ésszerű diéta is segít. Ilyenkor a betegeknek olyan ételt kell fogyasz- taniok, amely nem tartalmaz sok cukrot.----------m&uumm--------