Amerikai Magyar Szó, 1971. július-december (25. évfolyam, 26-50. szám)
1971-11-04 / 42. szám
Thursday Nov.4 1971 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 9 Botrányok a Republikánus Pártban Jack Anderson, a New York Post vezércikk-irója szept. 24-én leleplezte, hogy Joseph Pauco, “Hitler fő propagandistája a megszállott Szlovákiában”, “ a zsidóüldözés dicsőítője”, aki még 1957-ben “büszkén hivatkozott náci múltjára”, vezető pozíciót töltött be a Republikánus Párt nemzeti bizottságában. Bár — írja Anderson — vezérét, “mahatmáját” Tiso pátert háborús bűneiért felakasztották, öt Nixon elnök szept. 12.-én meghívta a Fehér Ház imadél- elöttjére. 0 szerkesztette Tiso lapját, a Slovak-ot, igy ö volt “Szlovákia Goebbels-e”, iija róla Anderson, mig elvtársa, J.M. Kirschbaum, a szlovák SS, “aki állítólag szervezte a zsidók gázkamrákba küldését”, vele együtt adta ki itt Middletown-ban az új “Slovak”-ot. A reakciós Dole szenátor kinevezte öt a republikánus nemzeti bizottság ellenóijének; egyszersmind a Small Business Administration-ban is fontos állása van. Pauco és Kirschbaum együtt rendezték Torontóban a Szlovák Világkongresszust, melyen Taft és Pell szenátorok beszéltek. Mitchell igazságügyminiszter helyettese is ott volt, kifejezvén szimpátiáját “közös örökségük” iránt. Lehet — mondja Anderson —, hogy Pauco felfogása időközben megváltozott, de ennek ellene szól, hogy még ez évben vértanúnak tartotta Tisot. Pauco tagadta a Post munkatársa előtt, hogy ö zsidógyülölö lett volna, de miután a botrány kipattant, mindkét szélső jobboldali szlovákot elbocsátották bizalmi állásából. Időközben azonban nagyobb botrány pattant ki a republikánus bizottságban, aminek az előzményeiről kell itt előbb Írnom. Eszakamerikának ma a legszélsőségesebb náci lapja a pittsburghi Magyarság hetilap, amelynek szerkesztője Szebedinszky Jenő volt német SS tiszt, aki a magyar büntetés elől elmenekülve, mint sok náci társa, kedvezményes lista alapján jöhetett az USA-ba, sigy már 1950-ben megvásárolhatta a lapot. Ez mindmáig némikép különbözik az északamerikai nyilas, náci, fasiszta és más szélsőjobboldali lapoktól. Mig azok legújabban fékezték a zsidóellenes uszítást, tekintettel Izrael antiszovjet politikájára és egyes zsidó csoportok fasizálódására és ellenforradalmi politikájára, ö hű maradt orthodox nácizmusához és mindmáig nemcsak a baloldalt, szocialistákat, kommunistákat, nemcsak a színeseket piszkolja és gyalázza, hanem a régi Marschalko szellemben a zsidókat is. Szerinte túl sok zsidó élte túl a katasztrófát és ők felelősek a gyalázatos nürnbergi törvényszékért, melyen az “ártatlan” nácikat felelősségre vonták; követelték a “numerus clausus”-t (amely a magyar zsidók nagyrészét kizárta az egyetemekről) az USA-ban és megvádolta a magyar zsidókat, hogy sok ezer keresztényt meggyilkoltak, legjobbjaikat kivégezvén, mert “a talmudisták uralkodnak az országon”. Ugyanis — irta — a zsidók embertelenek és belőlük származnak a világuralomra törő fanatikus kommunisták — Marx fajtestvérei. (Utóbbit Eckhardt Tibor irta lapjában.) Az egész náci-ellenes bíráskodás a világon, Szebedinszky szerint az ótestamentumi fanatikusok müve, ők ugyanúgy a “felsöbbrendü fajt” szolgálják, mint az Amerikai Zsidó Kongresszus. Szebedinszky tehát hü maradt múltjához, Szálasi szolgálatában végzett munkájához, a Halálfejes Légióban szerzett vitézi érdemeihez, aktív részt vett a szélső jobboldali emigráns mozgalmakban, megrágalmazta Himler Márton US ezredest, aki háboAz Árbizottság tagjai A kép Nixon elnök által kinevezett Ar-Bizottsag tagjait ábrázolja. Balról jobbra: John W. Queenan, C. Jackson Grayson Jr., Robert F. Lanzillotti, William W. Scranton, Dr. Marina von Neumann Whitman, és J. Wilson Newman. A Bizottság tagja még William T. Coleman Jr. is. A kép jobb oldalán álló egyén Donald Rumsfeld, a Cost of Living Concil igazgatója, beszél az Ar-Bizottság tagjaihoz. Felesküszik a Bérbizottság A Ber-Bizottság első ülésén felesküdtettek a tagokat. A képen láthatók balról jobbra: Floyd E. Smith, Leonard Woodcock, Kermit Gordon, George H. Boldt, George Meany, Rocco C. Siciliano, Virgil B. Day, William G. Caples, Arnold R. Weber, Benjamin F. Biaggini, Leonard F. McCullum, Dr.Neil H. Jacoby és Robert C. Basset. Rajtuk kívül még tagjai a bizottságnak: Frank E. Fitzsimmons és I. W. Abel. A Bér-Bizottság öt munkásokat képviselő tagja követeli, hogy Nixon elnök első három hónapi bérfagyasztása ideje alatt ki nem fizetett béremelést, a munkáltatók fizessék ki visszamenőleg. rus bűnösöket visszavitt Magyarországra — amiért őt, Szebedinszkyt pénzbüntetésre Ítélték és szélső jobboldali munkatársakat hivott lapjához, mint Bodnár Gábort, Csutorás Lászlót, Fáy Istvánt, Fáy Zoltánt, Fúry Lajost, Hattayer Józsefet, Homonnay Elemért, Kilián atyát, Marschalko Lajost, Oláh Györgyöt, Szentiványi Gézát, Vasvári Zoltánt, gróf Wass Albertet és aktiv volt abban a mozgalomban, amely az Amerikai Magyar Szövetséget végleg a szélső jobboldal birtokává tette. (Erről e lap már korábban többször irt.) Mindezek után feltűnést keltett magyar körökben, hogy amikor Szebedinszky ez év áprilisában 40-éves “újságírói jubileumát” ünnepelte, az Elnök és az Alelnök melegen üdvözölték ót. Nixon azt irta, hogy; “Szebedinszky disztingvált újságírói és kiadói múltját jól ismerem és büszkén csatlakozom barátaihoz és csodálóihoz, akik magasztalják működésének magas színvonalát.” Agnew pedig igy irt: “ Az ön sokévi áldozatos munkája példát mutat a többi újságírónak.” Itt következik a republikánus bizottság szerepe. Világos, hogy Nixon és Agnew sosem hallottak a szerkesztőről és lapjáról, az információt csak a környezetükben dolgozó magyaroktól kaphatták. Már most nem véletlen, hogy a republikánus nemzeti bizottság ( amely az USA-ban élő bevándorolt kisebbségnek politikai megdolgozására hivatott,) olyan embereket alkalmazott, mint a fentemlitett szlovákok. Mert e bizottság igazgatója, 26,000 dollár fizetéssel, Pásztor László, Szálasi nyilaskeresztes pártjának volt funkcionáriusa, mint GödöUő parancsnoka — kit ezért meg is büntettek. Lehet, hogy valaki 25 év alatt belátja ifjúkori tévedéseit, de Pásztor ennek nem adta tanúságát, miután ő a legtöbb USA-beli szélső jobboldali emigráns mozgalomban tevékeny részt vesz, az öt dicsoitö Magyars ág-o A is szoros kapcsolatban van és magas állásához azzal szerzett érdemeket, hogy az akkor még mérsékelt háboruspártinak tartott Johnsonnal szemben Goldwater kortese volt. A Bizottságban sem feledkezett meg kortestársairól, igy a Rákosi kiszolgálójából az USA-ban a szélsőjobb előadójává vált Nyárádi v. pénzügyminisztert is maga mellé vette. Feltehető, hogy amikor az Elnök egy emigráns lapnak gratulál, magyar “szakértőjének” véleményét figyelembe veszi. Mivel Pásztor magasabb állást tölt be, mint Pauco, feltehető, hogy az ügynek folytatása lesz. Egy vezető zsidó amerikai szervezet már tiltakozott Nixon- nál, Javíts szenátor is foglalkozik az üggyel, amelynek folyományairól itt be fogok számolni. Peregrinus
