Amerikai Magyar Szó, 1971. július-december (25. évfolyam, 26-50. szám)

1971-09-09 / 34. szám

6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, Sep. 9. 1971 APRÓSÁGOK ' Kovács Erzsi rovata Az ebben a rovatban kifejtett nézetek nem szükségszerűen azonosak a szerkesztőség álláspont javai.“ BUGACI LO—FESZTIVÁL Schafer Emil es Vilma: Látogatóban 4# év után <***., LENIN TERMELŐSZÖVETKEZET Szukebb pátriánkat, Miskolcot kétszer is felke­restük, több napot töltöttünk ott és környékén. Egyik nap abban a szerencsében részesültünk, hogy meglátogathattuk a várossal szinte határos Lenin Termelő Szövetkezetét, ahol az elnök, BAJCSÁK BÉLA szives volt kalauzolni bennünket a tízezer holdas “birtokon.” A termelő-szövetkezetnek 1050 tagja van; Arnót, Alsó és Felső Zsolca, Onga, Sajópálfalva községe­ket foglalja magába. Bajcsák Béla, aki maga is arnóti születésű, 10 éve elnöke a t.sz.-nek. Sima aszfalton autóztuk be a végnélkülinek tet­sző utakat, egyik telepről a másikra, csak a gyümöl­csösnél nem volt még kész az uj ut, mert az 50 fő­ből álló építő csoportnak másutt van sürgősebb dol­ga; az uj óvodát és az uj gépházat kell befejezni. Az uj gépház — a már álló vasvázról Ítélve — óriási acél-üveg épület lesz. A többi épületek is nagyszabásúak, a gépeket őr­ző garázsok, a melegházak, az istállók, stb. De gyerünk sorba, próbáljuk felsorolni a látotta­kat. A T.Sz. 70 traktorral dolgozza a földet, 15 óriási kombájnnal aratja, csépeli a betakarításra érett tér ményeket. Ezeket a gépeket rendben kell tartani, javítani, ezért van szükség a gépházra. Egy másik nagy épület a melegház, ahol a meleg idő beállta előtt termesztik a paradicsomot, zöld­paprikát. Ottlétünkkor már leszüretelték, a szabad­ban vagy plasztik sátorok alatt ültetetteken még zöld volt a termés, igy nem ízlelhettük meg. Erre később volt alkalmunk Miskolcon, ahol a t. sz.-nek 10 üzlete van a termények egyrészének értékesitésé- re. A temérdek sertést terjedelmes épületekben, ólakban tartják, kor szerint elkülönítve. Az ólak tiszták, a sertéseknek szinte ragyog a rózsaszín bő­re. Ezek drága angol fajták, rövid széles fejjel, in ­kább húsra tenyésznek, mint zsírra. Végigmentünk a három hosszú marhaistálló kö­zepén, kétoldalt egymás mellett, sorban nemesfaju tehenek, szintén nagyon tisztán tartva. Az istállókból kijövet borostás, őszes férfi állt elénk. Ugylatszik hallotta, hogy valami amerikások nézegetik a t. sz.-t és odaszólt: “Nem tudom, ma­guk mifélék, de én megmondom az igazat. Amit mi itt termelünk, az a miénk, senki nem viszi ki innen a hasznot, beruházzuk a t.sz.-be, azért van annyi gépünk, azért annyiféle a termés, meg szeszfőzdénk is van.” Bemutatkoztunk gratulálva az elért eredmények­hez, mire o is lekezelt, Ináncsi József a neve. A vé­gén kiderült, hogy Miskolcon egy utcában laktunk a nagynénjével, Ináncsi nénivel, akitől sok finom császárkörtét kaptunk — valaha. így a legjobb barát­sággal váltunk el, minden jót kívánva egymásnak. A már említett gyümölcsös több, mint 600 hol­dat foglal és s ha az ut nem is volt aszfaltos, érde­mes volt felkeresni a láthatárba vesző meggy- és cse­resznye sorokat, megizlelni a napon érett gyümöl­csöt. A csemegének szánt meggyet kézzel szedik, de géppel rázzák le a kiterített ponyvákra a lekvár­nak, szesznek szánt túlérett meggyet. Szeszt egyéb gyümölcsből, meg közönséges fa­eperből, sőt borból is főznek. A több, mint 200 holdon termelt zöldborsót szá­rastól, levelestől gépi művelettel szedik, a truckok beőntik egy nagy, hatalmas gépbe, az kiütögeti, ki­csépeli a zöldborsó szemeket, a növény többi része pedig takarmány az állatoknak. Megjegyezzük, hogy ez a gép magyar találmány és gyártmány. Pár szót a “háztáji” földről. Ez nem a ház körüli kertet jelenti, hanem kint a termőföldek melletti holdnyi területet, amire minden t.sz. tag jogos és amin saját részére azt termelhet, amit akar. A szán­tást persze a t.sz. segít elvégezni a traktorokkal eze­ken a földeken. A központi irodában agronómusok, más szakem­berek, könyvelők dolgoznak, irányítva a nagyszabá­sú termelést. A Lenin Termelő Szövetkezet nagyságra a har­madik a megyében, de jövedelemben az első. Ez nemcsak a t.sz. gépesítésén, kiteijedt beruházásain látszik meg, de a tagság emelkedett életszínvona­lán is. A falvakban nemcsak uj házakat, de uj házsoro­kat építettek fel, az építkezés most is nagyban fo­lyik, a közkedvelt uj stílusban emelik a többszobás, parkettás, fürdőszobás családi házakat. Az uj stílusban épített ház téglából vagy simára vakolt cementből készül, 2 vagy 3 redőnyös nagy ablakkal az utcára. A cseréptető nem két oldalról emelkedik a ház föle, hanem mind a négy oldalról, ami fent középen csúcsban egyesül és ez csinossá­got, könnyedséget ad a háznak. A ház előtt téglába épített vaskerítés, ami jól megdrágíthatja az épitkezést, de ugylátszik, megte­hetik. A kerítés és a ház között virágos kert, a ház mögötti területen gyümölcsfák. Ezt az uj stílusú szép családi ház-formát láttuk másfelé is, pl. Diósgyőrben a vár környéki uj lakó­telepeken, Tihanyban, az apátsághoz felvezető ut kétoldalán, az udvarokon álló — emlékként meg­őrzendő - nádtetős, ódon házak előtt, vagy mellett és másutt. Jó érzéssel fejeztük be látogatásunkat, megkö­szönve Bajcsák elnöknek, hogy ilyen élményben ré­szesített bennünket. Utunkat ismét Miskolc felé véve, ^ Zsolca hatá­rán egy nagy7 emlékműhöz értünk, mely négy óriási számból áll'-l 9 1 9. Az 1919-ben itt lefolyt harcok­ban résztvett postás és vasutas ezred elesettjei em­lékére emelték. A következő felirat van rávésve: Ifjak voltatok, a világ is az volt. Szenvedést kért és életet. Kegyetlen utjain sokan elestek Legyen ovek az emlékezet. Raffinger András Állították az úttörők kezdeményezésére A közlekedés dolgozói 1967 Május 21 Most nem akarok írni a gyönyörű Budapestről, a szépséges gyerekekről, a sok jó ennivalóról, stb.stb. Most a bugaci fesztiválról akarok Írni, mert ilyen érdekes kirándulásban még soha nem vettem részt. A Világszövetség előtt autóbuszok vártak, eljött az egész társaság, akikkel a repülőgépen együtt utaz­tunk. Megérkeztünk Bugacra, ahol már vártak bennün­ket. Vártak bennünket olyan finom ebéddel, amit nagyon, de nagyon sokáig nem felejtünk el. Volt egy nagy fedett helyiség, szép tiszta faasztal, faló­ca és mindjárt megkínáltak finom barackpálinkával. A pálinkához segítséget kellett hívnom, (ami igazán nem került nagy fáradtságba.) Aztán felszolgáltak nagy cseréptálakban gulyást. Hát én nem akarom megsérteni azokat a kedves bronxi asszonyokat, akik évről-évre főzik a gulyást a piknikeken, de becsület szavamra mondom, hogy olyan gulyást még életemben nem ettem. Utána bort adtak és egyszerre csak megjelent egy cigány­banda és húzták a szebbnél-szebb magyar nótákat. Ebéd után előállott vagy húsz bricska. Azt hi­szem úgy hívják azokat a kis fiakereket, amiken a kocsis mellett elfér egy ember és hátul kettő. Volt egy kedves kocsisunk a mi bricskánkon, Kán­tor bácsi. A két lovat is bemutatta, a szürke neve Bimbó, a barnáé Csinos. így indultunk el. Hát aki még nem ült egy ócska bricskán, két kézzel fogódzkodva, és aki még nem látott tanyai utat, az nem tudja elképzelni, hogy milyen “megrázkódtatáson” mentünk mi jó másfél óra hosszat. A mi Kántor bácsink alig szólt a lovak­hoz. Csak annyit mondott néha; ne vagy no. A lo­vak megértették és szót fogadtak. így utaztunk jó másfél órát. Talán nem volt any - nyi, de nekünk igen soknak tűnt. Mikor megérkez­tünk a bugaci pusztára, ott láttunk gulyát, csordát, gémes kutat, meg mindent, ami egy jó nagy, iga­zi pusztai élethez tartozik. Aztán kezdődött a ló-fesz­tivál. Mindenféle mutatványokat láttunk, csikóso­kat, akik nagy lenge-gatyában egyszerre két lovon is lovagoltak, egyik lábuk egyik lovon, a másik lá­buk egy másik lovon és szélsebesen rohantak. Aztán vagy talán 50 ló együtt szaladt körös-körül. A csikó­sok biztatták a társaságot, hogy üljenek fel a lóra és néhány bátor, aki nem is tudott lovagolni, felült a csikós mellé és szorosan átölelte, úgy lovagolt. Szóval volt mulatság elég. Persze, időben haza kel­lett indulni és a szép pusztának búcsút mondtunk. Sokáig nem fogom elfelejteni ezt a nagyon csodá­latos és különleges napot. a ISMÉT KAPHATÓ UNGÄRIAN” bó kiváló nyelvkönyve isiére, akik magyarul k tanulni ckal, képekkel. 530 oldal cent postaköltség delhető a ADÓHIVATALÁBAN New York, N. Y. 10003 _____Telefon* AL 4-039#

Next

/
Oldalképek
Tartalom