Amerikai Magyar Szó, 1971. január-június (25. évfolyam, 1-25. szám)
1971-02-04 / 5. szám
Thursday, February 4, 1971. AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 3 HérVCGi £€Véc írja: Rev. Gross A. László B, D., Th. M. vett magának egy kecskét, hazavitte, sebtében Ösz- szetákolt egy ketrecet az új lakó számára, ami nem ment az amúgy is túlzsúfolt szoba szegényes bútorainak a további Össze tologatása nélkül. Jófajta takarmányt is be kellett szereznie a nagyétvágyú kecske jöltartására — ennek az árát természetesen az a- mugy is soványka kosztpénzböl kellett kisajtolni, vagyis a gyermekeknek annyival kevesebb élelem jutott. S igy Náciék házában megkezdődött “ az új korszak ” ............ Kell-e mondanom, hogy a kecske térfoglalása,za- jongasa és orrfacsaro bűze hamarosan végképpen felborította a háztartás “ egyensúlyát ”és olyan helyzetet teremtett, hogy Náci már a harmadik napon beszaladt a rabbihoz jajveszékelni: “ Ezt nem lehet kibírni, rabbikám, az egész család koplal, moccanni sem lehet a hazban, a kecske mekegésétől és bűzétől még aludni sem tudunk — engedd meg, hogy eladjam azt a ronda bestiát!” A rabbi emlékeztette Nácit a fogadalmára és kérelmét könyörtelenül el,utasította; “ Nem addig, mig én erre engedélyt nem adok ! ” Ez a bucsújárás a rabbihoz meg vagy négy szer-ötször megismétlődött, de a rabbi mindannyiszor ridegen megtagadta az engedélyt. Végre úgy háromhét eltelte után — igy felelt Náci zokogásba fulo jeremiadjaira: “ Add el a kecskét, a lakást alaposan takarítsátok ki és rendezzétek át — engem pe. dig többé ne háborgass ! ” Pár nap múlva a rabbi az utcán összetalálkozott Nácival, akinek az arca szinte sugárzott a boldogságtól: “ Rabbikám, te nem is tudod, milyen nagy csodát műveltél velünk ! Van ennünk bőven, a lakásunk is tágas és milyen fölséges a levegő benne ! Nem is tudom, hogyan köszönjem meg neked ezt a nagy csodát !” Erre a “tréfás” történetre emlékeztetnek engem a mi fehérhazi csodarabbinknak az elmúlt két éven át folytatott manipulációi és a következő két évre szóló csodaterve, amit a napokban teijesztett a törvényhozás két háza elé. Mikor átvette a kormány kerekét, neki is volt megoldása mindenre. A mar akkor is válságos helyzetet sikerült neki két év alatt — mesterségesen elő idézett pénzszűkével, példátlanul borsos kamatláb-1 bal, a középitkezések lecsökkentésével, és az ezekből folyó közgazdasági pangással és riasztóan magas munkanélküliséggel, valamint a vietnámi háborúnak egesz Indokinara való kiterjesztésével es az é- getoen sürgős nemzeti feladatok tervszerű elhanyagolásával - PONTOSAN OLYAN ELVISELHETETLENNÉ TENNI, mint a falusi rabbi tette a kecskevei a Náci esetében. A minap előterjesztett “forradalmi” csodaterve pedig — ha egyáltalán megvalósítható is volna — a legjobb esetben is csak visszavonszol bennünket arra a szintre, ahol két evvel ezelőtt álltunk és ahonnan o taszított le minket a mélybe. A következő két ev alatt—tehat az 1972-i elnökválasztás időpontjáig!— ha minden jól megy, talán sikerül kikorrigálni az előző két év hallatlan baklövéseit, melléfogásait es szándékos mulasztásait s ilymódon visszaállítani az 1968-i állapotokat, vagyis ott leszünk, ahol Náci suszter volt a kecske eltávolítása után. (Pedig az o faluját nem is hívták Mádnak....) Es Nixon hívei majd ügy állítják be ezt a fene- nagy teljesítményt a —szerintük—hiszékeny es naiv amerikai népnek, hogy ez az “óriási változás” a fehérházi főrabbi zseniális tervének köszönhető, amit ügy ülik meghálálni, hogy a csodatevő szentet hatalmas többseggel újabb négy évre megválasszuk.... De vajon az amerikai választóközönség is olyan naiv lesz, mint Náci barátunk volt? Kötve hiszem. “NAGYON BOLDOG VAGYOK.” Miután Donald M. Laffoon alezredes, a katonai bíróság elnöke az esküdtszék döntése alapján fölmentette Charles E. Hutto őrmestert azon vád alól, hogy Mylaiban meggyilkolt hat dél-vietnámi férfit, nőt es gyermeket, Hutto mosollyal az arcan mondta: “Nagyon boldog vagyok.” Nem tudjuk, hogy Hutto őrmester igaz érzését fejezte-e ki, de ha mosolygo arcara tekintünk, főjünk, hogy ezúttal az igazat mondta. Éppen ezért nagy aggodalomra ad ez okot. Hol van az EMBERI LELKIISMERET leghalványabb megnyilvánulása is Hutto őrmester magatartásában? Olyan katonákat képezűnk-e ki, akik nyugodt lelkiismerettel halomra lőhetnek aggokat, védtelen nőket, és gyermekeket, csecsemőket, és a katonai bíróságot arra használjuk fel, hogy e gyilkosságokat jóváhagyja és a gyilkosokat szabadlábra helyezze? Es tesszük ezt azzal a magyarázattal, hogy a gyilkosságok elkövetői felsőbb parancsot teljesitettek? Hutto följebbvaloja Calley hadnagy volt. Calley hadnagy is reszt vett a tómeggyilkosságban. O is a katonai biróság előtt áll. Az ö följebbvaloja Ernest L.Medina kapitány volt. O is kivette részét a tőmeg- gyilkossagból. Medina kapitány följebbvaloja Oran K. Henderson őrnagy volt, aki a tanuvallomasok szerint szigorü utasitast adott a Mylai tomegme- szárlást megelőző esten: “Mindent ami mozog, el kell pusztítani.” Az őrnagy urat eddig meg csak birósag elé sem állították. A közkatonák, az őrmesterek, a hadnagyok, a kapitányok ártatlanok, mert parancsot hajtottak végre. Az őrnagyok es tábornokok ártatlanok, mert ha őket felelősségre vonnak.ezzel aláásnák az ország egész katonai felépítését és meg kevesebb “sikerrel” tudnak folytatni a vietnami nép elleni emberirtást. így tehat büntetlenül marad a Mylai-i tömeggyil- kosság —, de a józan erkölcsüket még el nem vesztett emberek világszerte és az Egyesült Államokban is a legélesebben elitélik, ezt az emberi méltóságot szennyező gaztettet és követelik, hogy akik felelősek, kapjak meg méltó büntetésüket. Ha másért nem azért, hogy ilyen, vagy ehhez hasonló ember- telensegek ne ismétlődhessenek meg. NIXON - A CSODARABBI. Foltozó-suszter volt a Náci —“a régi jó világban” — egy kis felvidéki falu alvégén. Hat gyerekével és feleségével egy aprócska egyszoba-konyhas lakásban szorongott szegény feje. Kuncsaftjai mind a közeli uradalom cselédjeiből és a falu koldusszegény zselléreiből kerültek ki, akik a legtöbb, szór csak 15-20 krajcáros munkadijat is alig-alig tud ták megfizetni és nemegyszer adósok is maradtak vlee....Egyszóval: Náci barátunk és családja olyan szegények voltak, mint a templom egere; alig volt betevő falatjuk — hogy a ruházatról és egyéb szükségletekről ne is beszéljünk. Mégis a legsúlyosabb probléma a szükreszabott lakás volt, ahol ahhoz, hogy egy személy bejöhessen, előbb kettőnek ki kellett menni.... Elképzelhető, milyen zsúfolt, egészségtelen, levegőtlen nyomortanya volt Náciék hajléka, ha hozzátesszük, hogy a családfő “műhelye” is abban foglalt helyet.....De a folt-hátán-folt cselédcsizmak javítgatásából egy tágasabb lakásra bi zony nem futotta. Egy szép (?) napon, mikor mar úgy érezte, hogy “ ez igy tovább nem mehet” Náci fogta magát és elballagott a falu jámbor rabbijához,aki messze földön igen bölcs ember hírében állott, hátha ö tud valami tanáccsal szolgálni hitközsége legszegényebb tagjának. Az idős pap nyájasan fogadta, szemmel- látható rokonszenwel hallgatta végig a hosszúra nyúlt, keserves panaszt, ami ezzel a kétségbeesett jajszöval ért véget: “Rabbikám, ha te nem tudsz segíteni rajtunk, én a vízbe ölöm magamat és akkori a hitközségnek kell gondoskodni a családomról.” Szanta a pap a bús Nácit, néhány percig becsukott szemekkel meditált, majd imigyen szólalt meg: — Fiam, nekem volna megoldásom a te nagy problémádra, de mielőtt azt közlöm veled, meg kell fogadnod, hogy — minden habozás es kerdezes nélkül pontosan úgy teszel, ahogy azt én neked előírom. Most Nácin volt az elmélkedés sora. Eleinte kissé idegenkedett a vaktában való elkötelezettség gondolatától, de némi tépelödés után rájött, hogy neki sok vesztenivalója úgysem lehet — hát végül is szavát adta, hogy minden úgy lesz, ahogy a rabbi kívánja. Halljuk a megoldást ! — Hát fiam, kimégy a baromvásárra, veszel egy kecskét, hazaviszed, csinálsz neki helyet a szoba e- gyik sarkában és ott tartod mindaddig, mig én nem szólok, hogy most már eladhatod. De a lelkedre kötöm, hogy jól bánj vele, gondosan etesd-itasd a szegény jószágot ! — De honnan vészekén pénzt egy kecskére?! És hol találok helyet számára a szobában, ahol mi magunk is egymás hegyén-hátán tolongunk?! — Náci fiam, máris megszegted a szavadat — kérdéseket teszel fel! Szerezz pénzt a föld alól is és ha törik, ha szakad, muszaly helyet szorítani a kecske szamára a szobádban. Most pedig menj utadra fiam, nekem sok a dolgom. Szegény Náci fantáziája lázasan dolgozni kezdett, a rabbi javaslata mögött valami isteni csoda körvonalait látta kibontakozni — ki tudja, milyen óriási változás áll be a sorsában, ha a rabbi csodatervét be* túszerint végrehajtja?! Végigjárta a falut kisebb-na- gyobb kölcsönök irányában, nagynehezen összeku- nyerált egy kecskére való pénzt, kiment a vásárra,
