Amerikai Magyar Szó, 1971. január-június (25. évfolyam, 1-25. szám)

1971-06-03 / 22. szám

Thursday, June 3, 1971 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 3 Május közepének egyik napján öt óra hosszat tartó utcai tüntetések törtek ki Jeruzsálemben. Ez volt a legújabb, legnagyobb tüntetése annak a cso­portnak, amely magát az amerikai minta után, Fekete Pantherek-nek nevezi. Céljuk, hogy a kormány figyelmét azokra a mé- lyenfekvő társadalmi problémákra tereljék, amelyek Izraelben már régóta fennállnak és melyeket eddig teljesen elhanyagoltak. A kormány mindeddig csak a háborút és azt a tényt, hogy Izraelt a körülvevő arab államok veszélyeztetik, hangsúlyozta ki. De a feszültség most hirtelen felszínre tört. Még Golda Meir miniszterelnök is beismerte a minap: “A megosztás mérge van jelen e pillanatban Izra­elben.” A jeruzsálemi polgármester, Teddy Kollek pedig tömeggyűléseken azt mondta, nem a zsidók és arabok háborúja a legmélyebben fekvő probléma Jeruzsálemben, hanem az ellentét a szegények és a gazdagok között. A májusi zendulesek alkalmával az utcán tüntető fiatalemberek kirakatokat törtek be és elkeseredett haragjukban a rendőrség beavatkozását idézték elő. A rendőrséget provokálással és brutalitással vádol­ják. A jeruzsálemiek nem akarják elhinni, hogy olyasmik, amelyek tudtuk szerint csak amerikai városokban fordulnak elő, most mar az ö városuk­ban is megtörténnek. A faji előítéletekből eredő feszültségek és a nyo­morgók problémái Jeruzsálemben is, mint az or­szág nyugati városaiban általában az ellentmondá­sok egyik alapját képezik. Még más tényezők is nagy feszültségeket okoznak, mint a keleti és a nyu­gati zsidók közötti nagy kulturális és az életszínvo­nalukban fennálló nagy különbségek. Különösen kirivóak ezek a mostani és a régi bevándorlók kö­zött. A Fekete Pantherek először januárban léptek a porondra. Nagyon sokan rokonszenveznek velük, beleértve a városi társadalmi munkásokat is, akik szeretnék, ha a város pénzét népjóléti célokra hasz­nálnák fel. Sokan látják, hogy a hosszú évek nemtörődöm­ségének most az ifjúkori bűnözés nagyfokú elterje­dése az eredménye. A Pantherek szervezkedését most többféle irányból eredő elégedetlenség szim­bólumának tekintik és olyanok is szívesen látják, akik maguk nem tüntetnének az utcán. Egyike ezeknek Elie Eliachar nyugalomba vonult politikus, aki kijelentette: “Mindenben helyeslem amit ezek a fiatalok tesznek, mert túlságosan sokáig éltünk mi, keleti zsidók üres Ígéreteken, amiket soha sem váltottak be.” Eliachar a feszültségeket az Eszak- Afrikából és a Közép-Keletről bevándorolt keleti zsidók és az Európából bevándorolt nyugati, u.a Ashkenázi zsidók közötti ellentéteknek tulajdonít­ja. Az európai zsidók tartják kezükben a hatalmat és a Cionista mozgalmat, holott a keleti zsidók je­lenleg a lakosságnak már 60 %-át teszik ki. De van­nak, akik azt mondják, hogy nem a kulturális kü­lönbségek az alapjai az izraeli társadalmi ellentétek­nek, hanem a fennálló éles osztálykülönbségek. GAZDASÁGI TÉNYEZŐK Az ország hatalmas szakszervezeti federációjá- nak, a Hisztadrut-nak főtitkára, Yitzhok Ben-Aha­ron gazdasági tényezőknek tulajdonítja a kitörő zendüléseket. “Évekig jó hírünk volt, mert a jöve­delmi különbségek nálunk voltak a világon a legala­csonyabbak. Most ez már megváltozott. Társadalmi problémáinkat az okozza, hogy a gazdagok és a sze­gények egymás szomszédságában laknak és álszen­teskedés ezt be nem ismerni,” mondotta. Jeruzsálem szegényebb vidékein élő családok mél­tatlankodnak a nagy hűhó miatt, mivel az izraeli kormány a szovjet zsidók állítólagos szenvedéseiről fejt ki propagandát. A többnyire tanult és képzett szovjet zsidók, sokan közöttük hivatásbeliek, sokat emlegetett, állítólagos szenvedéseit kétkedve fogad­ják. Ennek kiegyensúlyozására a kormány gyorsan tiltakozó tüntetéseket rendezett az arab államok ke­vésbe iskolázott és primitiv körülmények között élő zsidó lakosainak szenvedései ellen. A Jeruzsálem környéki Katamonban egy garázsban dolgozó mun­kás megjegyezte: “Nézzétek csak ezeket az orosz zsidókat, ide jönnek és azonnal modern, uj lakást kapnak. En már 20 ev óta várok arra, hogy jobb la­kást kaphassak.” A nyomor problémája rendkívüli méreteket öl- tó'tt Izraelben. Az országos biztosítási statisztika szerint a lakosság 20 %-a a nyomor színvonalán, vagy azon alul él. Tel Avivban négy család közül egy nyomorlakásban lakik. Az utcákon járva min­denki láthatja, hogy a jobb lakóvidékeken a világos- bőrű, Európából bevándorolt zsidók, a szegényebb vidékeken a sötétbörü, keletről bevándorolt zsidók laknak. A keleti zsidók iskoláztatása messze mögöt­te marad a többinek. Már alacsonyabb iskolázott­sággal kezdik, sokan mint irastudatlanok vándorol­tak be, viszont az európai zsidók tanultabbak és jobb körülmények között élnek. Jelenleg az elemista gyermekek 60 %-át keleti zsidók gyermekei teszik ki, a lakosság arányának megfelelően. De a középiskolákban már nem több, mint 25 %-ot, az egyetemeken pedig legfeljebb 10 %-ot tesznek ki. A régi bevándoroltak, akik eleinte Közép-Keletről és Eszak-Afrikából jöttek, nehezen dolgoztak, sok viszontagságon, nélkülözésen men­tek keresztül, az újabb bevándorlók pedig most a legjobb lakásokat kapják és jobb állásokban, sokkal könnyebben helyezkedhetnek el. Sokan sejtik, hogy a társadalmi, gazdasági egyenlőtlenségek még nagy belső küzdelmek alapját fogják képezni. Az egyik izraeli mondotta: “Ha valaha béke lesz a Közel-Ke­leten, biztosra vehetjük, hogy polgárháború lesz itthon.” TRUDEAU MOSZKVÁBAN Pierre Elliot Trudeau, Kanada miniszterelnöke, moszkvai látogatása alatt folytatott tárgyalásai a szovjet államférfiakkal egyezményt hoztak létre, melynek gazdasági és politikai fontossága kihat nemcsak a két ország közvetlen es távoli jövőjére, de más országokra is. Erre enged következtetni az egyezmény aláírását követöleg tett nyilatkozata: “Az Egyesült Államok tülerejének jelenléte egy­re szükségesebbé teszi Kanada részére, hogy kiszé­lesítse más államokkal az összeköttetést. A kanadai nép öntudata egyre tisztábban látja, mi fenyegeti nemzeti létet.” Az amerikai tőke behatolása Kanadába és az a tény, hogy egyre több kanadai ipari vállalat kerül amerikai kézbe, arra kényszeritette Trudeau minisz­terelnököt, hogy az ország északi területén lévő szinte mérhetetlen és korlátlan természeti kincse­ket ne az amerikai tőkések “segítségével”, hanem a szovjettel való együttműködéssel aknazza ki. Trudeau e lépéssel a kanadai nép igazi érdekét szolgálja, megvédi Kanada nemzeti létét, s gátat vet az amerikai tőke további térhódításának. Nem véletlen az, hogy 11 napi szovjet látogatása alatt idejének nagy részét Szibériában töltötte, ahol láthatta, hogyan aknázzák ki a rézt,aranyat s nik­kelt. Az amerikai tőke nemcsak Kanadába hatolt be, hanem úgyszólván minden kapitalista országba. E- zen országok problémája azonos, vagy hasonló Ka­nadáéval és a kanadai megoldás a következő évek­ben példaként állhat úgyszólván minden kapitalis­ta ország népe előtt. Control of Canadian Industry In percent Manufacturing Oil and Gas Mining & Smelting Az amerikai tőkések tért hódítanak Kanadában a természeti kincsek kiaknázása és az ipari élet térén. WASHINGTON, D.C. Az Atomenergia Bizottság egy öt megatonos (5 millió tonna TNT) bombát szándékozik felrobbantani Amchitka szigetén, az­zal a magyarázattal, hogy a nemzet biztonsága meg­követeli ezt. Ezzel szemben William A. Egan, Alaska demok­rata kormányzója, Mike Gravel demokrata szená­tor és a tudósok egész sora egyhangúan ellenzik a Bizottság tervét. Kihangsúlyozták, hogy ilyen hatalmas bomba robbanása radioaktiv sugarakat terjeszthet a Csen­des Óceán e térségében, ami megmérgezheti a hal­állományt, földrengéseket és tenger-rengési árhullá­mokat okozhat. A Bizottság már eddig 160 millió dollár költség­gel egy 6,000 láb mély és 120 inch átmérőjű lyukat fúrt, melynek mélyén szándékoznak a bombát fel­robbantani, újabb 30 millió dolláros költséggel. IZRAELBEN IS DÚL AZ OSZTALYHARC LiU Canadian aus. Dominion Bureau ul Statistic* 1—! OtllGT Foreign

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom