Amerikai Magyar Szó, 1971. január-június (25. évfolyam, 1-25. szám)
1971-04-29 / 17. szám
n \2 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD___________________"linimlay, April 29. 197) A N.Y. Times vietnámi riportere, Gloria Emerson Khesanhból küldött jelentésében leírta az ottani elsősegély állomáson a katonai orvosokkal folytatott beszélgetéseit. A 29 éves San Francisco-i gyermekorvos, Robert Roth kapitány, aki másfél hónapja kezelte már az amerikai sebesülteket, iszonyodva gondolt vissza egyes esetekre. Nem tudta elfelejteni például azt a 20 éves katonát, aki mindkét lábát és fél karját elvesztette, mikor csapata a laoszi leszállóhelyhez közel teljesített szolgálatot. “Ez a fiú elószór azt kérte, mondotta Roth kapitány, hogy imádkozzam vele. Azután feltette a kérdést: A szüleim vajon úgy bánnak-e majd velem, mint azelőtt? Dr. Roth elsősegély állomását január 30.-án állították fel. Először majdnem minden sebesült a pilótákból és az amerikai helikopterek személyzetéből került ki, de utóbb már a Khesanh-i fennsíkon, a támpontot védő katonákból. Roth kapitány mondotta: — Ki tudta ezt elképzelni? Még mint orvos, sem tudtam ilyesmit elképzelni! — Elejétől kezdve nagyon bántott, hogy a haldokló vagy elhalt fiuk családja nem is tudja, hogy aznap mi történt, én meg itt állok haldokló gyermekük mellett. Két másik fiatal orvos és 12 ápoló is van az állomáson. A sebesülteket a legfeljebb 20 percig tartó elsősegély után, repülőn Quangtry-ba szállítják a 18. Sebészeti Kórházba. Március végéig 100 halottjuk és több mint 800 sebesültjük volt. A másik orvos, Leahy kapitány mondta, hogy a sebesültek, különösen az amputáltak, rendkívül felzaklatott állapotban vannak. A fájdalom és a rossz ideg állapotuk miatt a normálisnál két és félszer nagyobb adag morfiumot kapnak. Tele vannak félelemmel, hogy mi lesz ezután. Az orvosokat és ápolókat is. felzaklatják a látottak. Behoznak ide embereket, akik fogcsikorgatva tűrnek mindent és sokszor elveszítjük őket, —mondotta az egyikük. Mikor az ember valakin 45 percen át próbál segíteni és mégis meghal, mindannyian csak leülünk és hallgatunk így sírjuk ki magunkat anélkül, hogy egy könnycsepp gördülne végig az arcunkon. Nagyon jók a sebesültekhez, tréfálnak velük, ha lehet, és meghallgatják, ha beszélni akar. A sebesültek között vannak, akik nem győznek beszélni, mások csak kérdeznek és sokan némán szenvednek, csupán az arcukon látszik, mit éreznek. A személyzet fél ezen az állomáson, amely állandó bombázás alatt van. Tudják, hogy nemsokára kiürítik, de addig is nem lehet tudni, mikor éri telitalálat, vagy roham. (Azóta Khesanht már kiürítették. Szerk.) Roth kapitány mondotta: “—Emlékszem, amikor egyik nap valaki azzal rohant be, hogy Laird azt mondta, minden a terv szerint megy. ügy. látszik az volt a terv, hogy mindannyian elpusztuljunk.' Képünk a “Salyut” szovjet űrállomás űrbe röpitését ábrázolja es a “Soyuz” űrhajó három utasat: Aleksei S. Yeliseyevet, Vladimir A. Shatalovot és Nikolai N. Rukavishnikovot. Több ízben Írtak már a lapok a fegyelem megbomlásáról Vietnamban, az amerikai katonaság soraiban. Hosszú cikket szánt ennek Jack Anderson a L.I. Press február 2.-i számában, miután többed- magával hosszú heteken át közkatonákkal, generálisokkal folytatott beszélgetéseket, mint itthoni bá zisokon, mint Vietnamban. Megállapítja, hogy az újságírók úgy találták, legkevesebb egyharmada a katonáknak valamilyen fokú ellenállást tanúsít a háborúval szemben. Rovatában többek között a következőket Írja: “A tisztek és altisztek Vietnámban már nem adnak ki egyszerűen parancsokat. A vak engedelmesség, akár a lovasság, rég letűnt a színtérről. A fiatal besorozottak, akiknek a hadviselés legsúlyosabb része jut, most tudni akarják az okot a kiadott parancsra. Ha nem kapnak kielégítő választ, a parancsot esetleg nem teljesítik. Egy tiszt, aki valamilyen népszerűtlen parancsot próbál embereire ráerőszakolni, könnyen “kellemetlen” helyzetbejuthat, vagyis egy robbanó gránát célpontja lehet. Egyes csapatoknak hadi képességét lerontja annak a lehetősége, hogy a katonák a sötétség védelme alatt kézigránátot dobhatnak a tisztek szállásaira. Számos katonai bázison a hosszú haj, a hippie - gyöngyök és a békejelvények viselete már úgyszólván az egyenruhához tartozik. A Texas-i Ft. Hood-nál, aWashington-i Ft. Lewis- nél és szerte az országban számos más bázisnál a kö' zeli Gl-kávéházakban megértő társaságra találnak a kiábrándult katonák. Az ellenállási mozgalomban résztvevő katonák több Ízben bírósági eljárást indítottak parancsnokuk ellen. Közkatonák hadosz- tályi bizottságokat szerveztek meg, amelyekbe tiszteket nem vesznek fel. A bizottságok követeléseket nyújtanak be a hadosztály-parancsnokhoz. Csupán olyanokat nem érint az ellenállás szelleme, mint a 20 éves káplárok és a régi vágású tisztek, akik szinte önkéntelenül konyhai munkára küldik, vagy lefokozzák, vagy zárkára Ítélik a fiatal ellenállókat. De a fiatalok az ilyesmibe már nem nyugszanak bele. Engedély nélküli kimenőre mennek (AWOL); megszöknek. Mások túl nyomorúságosnak, fásult- nak érzik magukat ahhoz, hogy ellenálljanak, ezért ivasba, nők hajhászásába és kábítószerekbe menekülnek. Különösen a kábítószereket használják. Rendkívül nagy számmal szívnak marijuanát és nagyon sokan heroint használnak. Meglehet, hogy a katonaságban több a kábítószeresek, mint az ejtőernyősök száma. A Ft. Hood-ban olyan súlyos a marijuana probléma, hogy viccesen Ft. Head néven emlegetik. Az észak-karolinai Ft. Bragg-ban van — New York után — az ország legnagyobb heroin piaca. A kábítószerek használata a katonaságban együtt jár a faj- gyűlöleti incidensekkel. Tipikus a vietnámi 178. Karbantartási Osztaghoz beosztott egyik katona jelentése: “A fehérek töltött fegyverekkel alszanak es a négerek készenlétben tartott pisztolyokkal és késekkel járnak körül... Mikor a parancsnokot erről értesítették, az égvilágon semmit sem tett, csupán beszelt az emberekhez és azt mondta, a keze meg van kötve. Nem akarunk állandóan a hátbatámadástól félni, méghozzá olyanok részéről, akik velünk egyforma egyenruhában vannak. De nálunk felnek az emberek, és akik félnek, azok nem racionálisak.” Lazul a fegyelem az amerikai katonaságban ”KI tudja EZT ELKÉPZELNI ?”-Ma egy orvos Khesanh-han