Amerikai Magyar Szó, 1971. január-június (25. évfolyam, 1-25. szám)
1971-04-29 / 17. szám
Thursday, April 29, 1971 AMERIKAI MAGYAR SZ6 — HUNGARIAN WORD 3 MÁJUS ELSEJEI GONDOLATOK Irta: Deák Zoltán 1971 május elsejét a haladás és a reakció, a béke es a háború, az imperializmus és az imperialista-ellenes tábor közötti kérlelhetetlen küzdelem egyre fokozódó megnyilvánulásai, az imperializmus belső ellentmondásai rohamos növekedésének körülményei között ünnepük az egész világon. Az Egyesült Államokban még mindig elsősorban a haladószelle- mü munkások azok, akik méltó módon tisztelik meg s értékelik e jelentőségteljes nagy napot. Amig a szocialista államokban a tényleges hatalom birtokában lévő nép intézményesen fejleszti és szélesíti a kézzelfogható demokráciát a tömegek egyre nagyobb arányú, egyre intenzivebb bevonásával a kormányzás minden számottevő ágazatába, addig a “szabad világ”-ban és nem utolsósorban az E- gyesült Államokban, egyre gyorsabb ütemben folyik a meglévő demokratikus jogok aláásása, leszűkítése, megnyirbálása. Az Egyesült Államokban most már a katonaság is szervesen vesz részt a polgárok tízmillióinak ellenőrzésében, fényképezésében, leveleik kifürkészé- sében, telefon, sót privát beszélgetéseik lehallgatásában, általában a polgároknak a szólás-és gyülekezési szabadság legelemibb gyakorlásától való elriasztásában. Amig a szocialista államokban az ésszerűen irányított termelés évről évre következetesen emeli a termelést és az abból egy főre jutó hányadot, addig a “szabad világ”-ban és ismét elsősorban az Egyesült Államokban a nemzeti termelés színvonala egy helyen topog, ugyanakkor viszont a technológia fejlődése és egyéb körülmények, elsősorban a vietnámi háború következtében katasztrofális méretűvé vált a munkanélküliség, de a rohamosan növekvő infláció következtében súlyossá vált minden dolgozó anyagi helyzete. Amig a béke erői minden országban, itt a U.S.- ben is egyre harsányabban követelik a békét, addig a háború hiveinek, a háborúból hasznot élvező és remélő társadalmi osztályoknak a washingtoni Pentagonban, a Fehér Házban, a CIA denevérvárában és a nagy amerikai monopóliumok főhadiszállásain székelő vezérkara az emberiség, az erkölcsiség minden törvényét sárbatipró eszközökkel és módszerekkel folytatja irtóhadjáratát Vietnámban, terrorizálja az államok százait, hogy elriassza azokat a Wall Street érdekeivel való szembeszállástól. Május elseje a dolgozók által termelt gazdasági javak méltányos hányadához való jog és végső e- lemzésben az emberi méltóság követelésének ünnepe, s annak érdekében vivott szüntelen harc legnagyobb seregszemléje. Logikailag éppen úgy, mint történelmileg mindenkor a tőkés elnyomás és az abból folyó mindenfajta embertelenség elleni tiltakozás napja. Nem véletlen, hogy az amerikai nép osztályharcaiban született: az Egyesült Államokban ér te el a tőkés kizsákmányolás minőségileg és meny- nyiségileg egyik legmagasabb s ugyanakkor ideológiailag legügyesebben és leghatásosabban álcázott formáját. Nag\ árat fizetett és fizet az amerikai nép azért, hogy kezdettől fogva nem értette meg ezen ünnep jelentőségét, melyet pedig ó adott a világ munkásságának, hogy nem tette azt politikai szabadsaga születésnapjával, julius 4.-vel egyenrangú nemzeti ünneppel Pedig az első május elsején már nyilvánvaló volt LETARTÓZTATTAK 108 VIETNÁMI VETERÁNT WASHINGTON, D.C. A háború azonnali befejezését követelték a vietnámi veteránok, akik a Legfelsőbb Bíróság épülete elé vonultak és ott az épület lépcsőin tiltakoztak Warren E. Burger fóbiró döntése ellen, mely megtiltotta, hogy a Capitol környékén aludjanak. A kirendelt rendőrség kiadta a parancsot, hogy oszoljanak szét, különben letartóztatják őket. A parancsra a veteránok a békejellel válaszoltak és nem mozdultak. A rendőrség 108 veteránt letartóztatott, akiket a bírói parancs megszegésével vádoltak. A letartóztatás után azonban, minden bizonnyal felsőbb parancsra a vádat “rossz viselkedésire változtatták és 10 dollár fejenkénti óvadék ellenében szabadon bocsátották őket. Ezt követően George L. Hart, Jr. kerületi biró megsemmisítette Burger biró tiltó parancsát, miután az igazságügyi minisztérium semmit sem tett a parancs végrehajtására. A veteránok nagy győzelemként fogadták Hart biró döntését. Hétfőn, április 19.-én a Capitol környékén aludtak az igazságügyi minisztérium intelme ellenére. Azóta három különböző bírósági döntéssel óhajtották megtiltani ott-tartózkodásukat, mig végül csütörtökön, miután minden éjszakát a “tiltott” helyen töltöttek, a bírói döntés jóváhagyta cselekedetüket. Az amerikai nép a bátor vietnámi veteránokra tekint, akik magatartásukkal a békéért küzdők elén állnak. A veteránok szervezője, John Forbes Kerry leszerelt főhadnagy a szenátus külügyi bizottsága előtti tanúvallomásában megvádolta az ország vezetőit, hogy “NAGY SEMMIÉRT” küldték az amerikai ifjak százezreit Vietnámba, ahol legyilkolták az ártatlan lakosokat, felégették falvaikat, megmérgezték ültetvényeiket. Amikor pedig visszatértek, megtagadták őket: a sebesültek nem kapnak kellő orvosi és korházi kezelést, a munkanélkülieket nem se- gitik munkához jutni és a kábítószerektől mérgezettek magányosan szenvednek. mmimimmimiimimmimmimmiimmimmimiimmiiimmiMiiiiiiiiiiiiiiiiMiiim a tőkés rendszer minden átkos jellegzetessége, a dől gozók, köztük gyermekek kizsákmányolása, munkanélküliség, létbizonytalanság és mindenek fölött a dolgozók elidegenülése környezetüktől, a társadalomtól, saját embertársaiktól. Nem utolsósorban saját emberi lényéből dolgozó géppé, a gép egyetlen kis részévé, robottá vált. Mindezek következtében elkerülhetetlen velejárója lett az élet minden megnyilvánulásának áruvá válása, a politikai, erkölcsi értékek lezüllése. A vietnámi háború leírhatatlan brutalitása és az a kétségbeesett erőfeszítés, mellyel a nemzet vezető rétegei e hallatlan tömegmészárlást mentegetik, végső kibontakozása annak a társadalmi folyamatnak, a- mely ellen a dolgozó nép öntudata Amerikában e- lőször május elseje ünnepével emelte fel tiltakozó szavát. A mulónak bizonyult anyagi előnyök az a- merikai dolgozók milliói előtt takarták el évtizedek óta május üzenetét. Az idén azonban olyan korszakban ünnepeljük május elsejét, amikor ennek üzenete kezd eljutni az amerikai dolgozók fontos rétegeihez. Az amerikai feketék, akiket a tőkés rendszer kétszeresen is ki- zsákmánvol mint munkást és feketét, s amellett megkülönböztetett kegyetlenséggel nyom el, mint a társadalom és a polgári jogok kivetettjét, egész történelmük folyamán lázongtak sorsuk ellen. Az élet az ö számukra elkerülhetetlenné tette május ü- zenetének megértését, ha nem is értették meg annak minden pontját, beleértve az elesettségböl való felemelkedés hatékony eszközeit. De már ezen a téren is gyorsan tanulnak. Soha nem volt nagyobb a fekete nép politikai szerepe, gyorsabb ütemű politikai öntudata fejlődése, mint napjainkban. Az amerikai fiatalság, köztük a diákság kiábrán dulása és szembefordulása a tőkés rendszer gazdasági és politikai intézményeivel, félre nemérthető barométere az egész amerikai nép öntudatra ébredésének. Az amerikai munkásság, melynek egyes rétegeit az amerikai uralkodó osztálv részben roppant propaganda apparátusával, részben az amerikai feketékből kisajtolt töke exportból származó haszon egyrészével évtizedek óta képes volt megvesztegetni és belőlük népellenes bel-és imperialista külpolitikájának - ha nem is mindig aktiv, de gyakran passzív támogatójává tenni, most már szintén kezd erősen kritikai állást foglalni. A munkanélküliség, az infláció és a vietnámi háború itt is megindított egy olyan folyamatot, amely alapvető formában fogja befolyásolni az elkövetkező korszak társadalmi és politikai küzdelmeit.
