Amerikai Magyar Szó, 1971. január-június (25. évfolyam, 1-25. szám)
1971-01-07 / 1. szám
Thursday, January 7, 1971 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 3 Uj évtized küszöbén Más toliforgatók — ha úgy tetszik — hadd foglalkozzanak írásaikban az elmúlt évtized eseményeivel és áramlataival, amelyek rányomták bélyegüket a hatvanas évekre és feltehetően megszabták a most kezdődő évtized fejleményeinek az irányát — én lennék az utolsó, aki az ilyenfajta kritikai elemzésnek az értékét lekicsinyelné. Jómagam azonban ezt a fényűzést nem engedhetem meg magamnak, először: mert sokkal fontosabbnak és hasznosabbnak tartom, ha a közeli jövőben várható (?) eseményekre irányítjuk a figyelmünket, másodszor: mert az elmúlt évtized folyamán — de különösen az utóbbi két évben! — teljesen kifogytam a magyar szótárnak az elkeseredést, felháborodást és megdöbbenést érzékeltető szavaiból... A magyar nyelvnek azok a kifejezései, amiket még nem használtam az utolsó két év jellemzésére, sajnos, a kaszárnyákban és istállókban használatos, zamatos szójárásból erednének — ezek pedig nem nagyon alkalmasak a nyomdafestékre... Ha a múlt évtizedben az utolsó két év volt a leg- aggasztóbb és legtragikusabb, akkor bízvást elmondhatjuk, hogy a következő évtized első két évének kellene meghozni a felháborodott kedélyek lecsendesitését, az utolsó két év hatalmas baklövéseinek az orvoslását, valamint az uj évtized további nyolc évének gondos, lelkiismeretes előkészítését, hogy azok építő, gyógyító és kiegyenlítő évek lehessenek, mert ha a következő két évben nem látunk radikális változásokat a Nixon-admi- nisztráció vonalvezetésében, hanem csupán az eddigi kétbalkezes bel- és külpolitikának — kisebb- nagyobb szépségtapasszal elkendőzött — folytatását, hát akkor ennek az országnak a jövőjéért nem adok egy fületlen gombot... Ennek az országnak a jövője pedig számomra nem kevésbé fontos, mint a leghazafiasabb, tizenötödik nemzedékbeli amerikai számára, akinek ősei a Mayflower vitorláshajón szelték át az óceánt, hogy itt — csakúgy, mint én évszázadokkal később — bevándorlókként letelepedjenek. Igen közel járván a “bibliai kor” alsó határához, talán mondanom sem kell, hogy nem a magam bőrét féltem, hiszen én a kenyerem javát megettem és ami kevés időm még hátra van, arra úgy tekintek, mint kegyelmi ajándékra, amiért hálálkodnom illik.. ^ De feloldhatatlan felelősséggel tartozom a fiaimnak, leányomnak és unokáimnak, akik azért születtek ebben az országban, mert én— az ő apjuk és nagyapjuk — ezt az országot választottam második hazámul és ezzel a lépésemmel rájuk kényszeritettem azt a sorsot, amiben eddig éltek és azt, amiben ezután lesz osztályrészük. A hátam borsódzik arra a gondolatra, hogy ez az ország — vezetőinek ballépései vagy vétkes mulasztásai révén — olyan szörnyű helyzetbe kerülhet, hogy utódaim megátkozzák a pillanatot, amelyben a kivándorlás terve megfogamzott apjuk, illetve nagyapjuk zavaros agyában... Igenis: féltem ezt az országot, amelyet utódaim hazájául én választottam. Ez az őszinte aggódás — vagy'ha úgy tetszik: kétségbeesés! — diktálja az alanti sorokat. Meggyőződésem, hogy ez az ország a római birodalom összeomlását messze túlhaladó romlásnak és lezüllésnek néz elébe, ha a most kezdődő évtizednek mindjárt az elején a következő sürgős teendőket az elnök — egyetértésben a törvényhozás két házával — nem lépteti életbe: 1. Az immár egész Indokinára kiterjedő éretlen, erkölcstelen, öldöklő és ugyanakkor öngyilkos hadviselésnek az azonnali felgöngyölitése és az ottani népek érdekeit szolgáló béke megteremtése. TERJESSZÜK. AZ AMERIKAI CIVILIZÁCIÓI. Ezeket a kepeket Dr Matthew S. Meselson, a Harvard Egyetem biológiai tanara mutatta be az amerikai tudósok országos összejövetelen,Chicagóban. E felvetel fenti képe mutatja a mangrovefaerdot melyet nem érintett az amerikai novényirtó vegyszer és az alsó kép, mely a vegyszer által elpusztított erdőt ábrázolja. Az amerikai repülőkről olyan vegyszereket is hintettek Del Vietnam lakóira, mely torzszulott gyermekek világrajöttet eredményeztek. Az amerikai tudósok helybeni vizsgálata szerint Del Vietnám 1.2 millió acre mangrovefa erdejének egy ötödét elpusztították az amerikai pilóták. Az elpusztított területen, eddig fel nem derített ok miatt, semmi növény sem terem. A Saigintól a tengerig terjedő környék olyan képét ad, mintha egy atom-bomba döntötte volna azt sivárrá. Az Egyesült Államok békéjét Indokina sohasem fenyegette a múltban és még kevésbé fenyegeti a jövőben! Ha a békekötés netalán egy kis ábrázat- vesztéssel járna — pokolba az ábrázattal! Ez az ábrázat úgyis tele van undok bibircsókokkal, csúf szemölcsökkel, visszataszító ótvarokkal — a békekötés nem ártana, hanem inkább használna az ilyen ábrázatnak... 2. A munkanélküliség haladéktalan lecsökkentése a normális szintre. Badarság volt előidézni^ még nagyobb esztelenség volna megengedni, hogy folytatódjék és esetleg magasabb szintre emelkedjék. Munkanélküliséggel nem lehet egy súlyos gazdasági válságot orvosolni! Akik olyan kótyagos reményeket tápláltak, hogy a mesterségesen életre hivott munkanélküliséggel rendbe lehet hozni az ország nemzetgazdasági szénáját (fából vaskarika!), azok jobban tennék, ha elmegyógyászi vizsgálatnak vetnék alá magukat s ha erre nem hajlandók, t az ország gazdasági életébep való kárhozatos funkcióiktól azonnal meg kell őket fosztani! A munka- nélküliség még akkor is katasztrófád, ha nincsenek ordító hiányosságok, parancsoló (de elvésezet- len) feladatok, pusztulással fenyegető veszpdelmek a láthatáron; hát még akkor, amikor millió és millió munkáskezet igénylő, óriási feladatok várnak — immár évek óta! — megoldásra. Hiszen ebben az országban olyan sok a sürgős tennivaló, hogy ha az adminisztráció hajlandó volna csak egy kis részének is nekivetni a vállát, itt MUNKAERŐ-HIÁNY állna elő — munkanélküliség helyett! 3. A levegő, viz, talaj és az eledelek ijesztő elszennyeződésének, illetve megmérgezésének a nagyfokú lecsökkentése, ■ majd beszüntetése — BÁRMI ÁRON! Ez elsőrendű feladat, tekintet nélkül minden egyéb teendőre! Itt olyan gigászi munka vár az amerikai társadalomra, hogy annak elvégzéséhez minden épkézláb, munkaképes egyénre szükség volna, de még a nyugdíjasok egészségesebb részének, valamint a féligrokkant, testihibás (handicapped) millióknak is bőven jutna belőle. Sőt még ennél is tovább megyek: ha ennek a hatalmas teendőnek a végrehajtásához komolyan hozzáfognánk, kénytelenek lennénk külföldi munkásokat importálni, mert a feladat minden képzeletet felülmúlóan nagyméretű és sürgős! A megoldás további halogatása, vagy rövidlátó, szűkmarkú, elégtelen megközelítése halálos bűn lenne, amely a jelenlegi adminisztráció és kongresszus, valamint a jelenlegi nemzedék lelkén száradna. Itt valóban nincs más választás: vagy megtisztítjuk — bármilyen áldozat árán! — fizikai környezetünket, vagy pedig elpusztulunk egy nemzedéken belül! Ebben legtöbb szakértő megegyezik. Ha ezt a veszedelmet nem hárítjuk el a fejünk felől a legrövidebb időn belül, az országot “nemzeti nagyléte nagy temetőjévé” alakítja át. 4. Szűnjék meg a sok hivatalos hazudozás, ámítás, félrevezetés, hamis beállítás és még hamisabb következtetés, ami most már évek óta fertőzi az ország erkölcsi légkörét! Ez a fajta szennyeződés legalább olyan veszedelmes, mint a fizikai pollu- ció. Nem tudom, mások hogy’ vélekednek erről, de számomra az erkölcsi fertő egy jottányival sem kívánatosabb, mint a fizikai környezet elszennyeződése. Hazugságokra nem lehet egy jobb sorsra érdemes nemzet nagylétét építeni még akkor sem, ha a levegője ózondús, a vize kristálytiszta, talaja fertőzésmentes és az eledele makulátlan... 1970. dec. 28. v* Ha a tényeket tudni akarod, a Magyar Szóban megtalálhatod! SSSSSSSSSSSSSSSSS!»rtSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS!í HérVéGI £€V€C írja: Rev. Gross A. László B. D., Th. M.
