Amerikai Magyar Szó, 1971. január-június (25. évfolyam, 1-25. szám)
1971-04-08 / 14. szám
Thursday, April 8, 1971 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 3 1848 ES VIETNAM ( A magyar szabadságharc Világosnál összeomlott, Eszak-Vietnám, a dél-vietnámi Felszabadító Front karöltve a kambodzsai és laoszi függetlenségi harcosokkal folytatja a történelemben példátlan, hősies és kitartó küzdelmét az US imperializmusának ördögi fegyverei ellen. Dicső küzdelem mind a kettő, de csak óvatosan lehetne közöttük párhuzamot von ni. így a márc. 11.-i Magyar Szó vezércikkének az a felfogása, hogy a magyar harc jórészt azért fulladt kudarcba, mert nem volt szoros kapcsolatban az európai forradalmi mozgalmakkal. A magyar történetírás nem igazolja ezt a felfogást. Az 1848-as párizsi februári forradalmat követően ugyan sok helyütt voltak forradalmi fellobba- nások: Bécs, Prága, Krakkó, Milánó, Velence, Firenze, Róma, Berlin, Drezda, Palermo. De mindezek katonai szempontból viszonylag gyengék voltak, s igy a Szent Szövetség reakciós hatalmai többé-ke vésbé gyorsan leverték őket; vagy pedig elértek ugyan politikai eredményeket, főképp Italiában, de a nemzetközi hadi helyzetet csak annyiban befolyá solták, hogy Ausztria haderejének egy részét lekötötték, Amikor Radetzky az észak-olasz felkelése - két leverte, hadseregének jórésze felszabadult a magyarok elleni támadásra. Csak a bécsi mozgalmak lehettek nagyobb befolyással a magyar fejleményekre és csak ezzel kapcsolatban bírálja a magyar függetlenségi kormányt, hogy nem igyekezett eléggé támogatni a bécsieket; de a habozás nem volt alaptalan, mert a kormány a kezdet nehézségeivel küzdött és valóban, amikor elindította csapatait Bécs felé, okét az osztrák hadsereg Schwechatnál súlyosan megverte. Ilyen világban irta Petőfi “Európa csendes, újra csendes” c. versét 1849. januárban, mondván: . . • “Elzúgtak forradalmai, Szegyen reá, lecsendesiilt, es Szabadságát nem vívta ki. Magára hagyták, egymagára, A gyáva népek a magyart.” Amiben a történelem elmarasztalja a magyar forradalmi politikát, az a nemzetiségi kérdés. A kormány, s a közvélemény nem birt oly rövid idő alatt szabadulni a “magyar szupremácia’\ a “nemzet kontra nemzetiségek” sok száz éves jelszavaitól, s az ezekre épített politikától; az országban lakó többi nemzet egyenjogúsági követeléseit elutasította és igy azok közönyösek vagy ellenségesek voltak a forradalommal szemben, mint azt a horvát támadás s a szerbek, románok és szászok ellenséges magatartása mutatta. De kérdés, ha a magyar kormány megértőbb politikát hirdetett volna, sikerült volna-e megnyerni őket. Tehát nem az a lényeges különbség, hogy a vietnámi nép nem követte el azt a hibát, amit magyar elődeink: szoros kapcsolatot tart fenn a világ haladó államaival, progresszív mozgalmaival. 1848.-49.-ben Magyarország körül nem voltak “haladó államok”, csak a “Szent Szövetség” két reakciós hatalma, Ausztria és Oroszország. Es a rövid nyugati forradalmak után egész Európában csak ilyen reakciós hatalmak voltak. Magyarország nem volt abban a helyzetben, mint Vietnám, amely határos Kínával és rajta keresztül a Szovjetunióval. Eszak-Korea is annak köszönhette újjászületését, (miután az US teljesen elpusztította) hogy határos Kínával. De hiába fegyverezte fel a Szovjetunió és Kina Szukarnot és támogatta a hatalmas indonéz kommunista pártot; mivel a földrajzi helyzet nem tette lehetővé közvetlenebb védelem nyújtását (és nyilván a két nagyhatalomnak ez nem volt oly közvetlen érdeke), tehetetlenül kellett nézniök, hogy Indonéziában egy millió hívüket meggyilkoltak. Peregrinus Az SST leszavazása és a munkanélküliség A Boeing vallalat 7.000 munkás elbocsátását tervezi, miután a kongresszus megvont további szövetségi támogatást a szuperszonikus repülőgép gyártására. Mind a repülőgép vállalatok, mind a szakszervezetek támogatták Nixon elnök javaslatát: a szuperszonikus repülő építésére 900 millió dollár előirány zását, főleg azzal az érveléssel, hogy az összeg megtagadása ezreket foszt majd meg munkájuktól. Nixonnak, a vállalatoknak és a szakszervezeteknek ilyen érvelése éppen olyan alaptalan, mint a többi “érv”, melyet felsorakoztattak. Minden munkás munkanélküliséget biztosítani lehet, ha a Nixon-kormány hajlandó a 900 millió dollárt előirányozni, mondjuk Seattle város közlekedésének fölépítésére, mely lehetővé tenné a vá - ros lakóinak a városon belüli és a városon kívüli közlekedést, olcsó viteldij eUenében. Az ország minden részében ilyen és ehhez hasonló problémák várnak megoldásra. A problémák bármelyikének megoldása munkában tarthatja azokat a munkásokat, akik eddig a szuperszonikus repülőgépeken dolgoztak. A Seattle, Wash.-i munkanélküli irodában nagy számmal jelentkeznek a munkanélküli biztosításra a diplomások, akiket tömegével bocsátottak el a repülőgép és űrhajó'iparból. Növekszik a mozgalom Kanada gazdasági függetlenségéért A kanadai függetlenségi mozgalomnak sokféle árnyalata van. Egyre népszerűbbek lettek az ország politikai függetlenségéért harcoló mozgalmak, de a gazdasági függetlenség kérdése ma már a napirenden lévő, megoldásra váró problémák közé tartozik még a liberális-konzervativ kormánykörökben is. A nemrég még angol gyarmat lakosainak nem tetszik, hogy országuk most egyre inkább a szomszédos nagyhatalom, a U.S. hatalma, befolyása alá kerül. Annál ellenszenvesebb ez a befolyás a kanadaiak között, mivel az Egyesült Államokat sem kulturálisan, sem politikailag nem tartják utánzásra méltónak. A közvélemény nyomása alatt a jelenlegi liberális kormány, a gazdaságilag konzervatív Trudeau miniszterelnök vezetésével, újabban törvényjavaslatot nyújtott be egy Kanadai Fejlesztési Vállalat létesítésére, mely mint kereskedelmi és befektetési bank elősegítené, hogy Kanada gazdasága függetlenebből kanadai és kevésbe amerikai legyen. Hasonló meggondolásból a Trudeau kormány azt is megakadályozta, hogy amerikaiak egy pénzügyi vállalatot és egy uránium bányát átvegyenek. Ezzel az intézkedéssel a kormány kiterjesztette a bankok, bistositó társaságok, közszolgáltatási müvek, kiadó, rádió és T.V. vállalatok külföldi finanszírozására szóló korábbi megszigorításait. Az utóbbi hetekben a kormány azt is megígérte, hogy “minden lehetőt megtesz” annak megakadályozására, hogy az Ashland Oil U.S. vállalat átvegye a Home Oil Co. legnagyobb kanadai olajvállalatot. Mindezek azt mutatják, hogy a külföldi, különösen a U.S. befektetések politikáját a kormány űj elbírálás alá veti. A kanadaiak ma már látják, hogy a U.S. befektetései úttörőül szolgálnak ahhoz, hogy politikai és kulturális befolyását kiterjessze országukra és mindezt még a kanadaiaknak kedvezőtlen áron. Ezt a nézetet fejtette ki Mrs. Kari Levitt közgazdász, a montreali McGill egyetem tanára, a “Silent Surrender, the Multi-national Corporation in Canada” ci- mü könyvében. Ebből a papirkötésü, példányonként $ 4.95-be kerülő könyvből, több, mint 4000 példányt adtak el; ez is bizonyítja, mennyire érdekli az ország gazdasági függetlensége a kanadaiakat. Mrs. Levitt a legalaposabb adatokkal mutat fel meggyőző bizonyítékokat az amerikai befektetések nagyságáról és ezeknek a kanadai gazdaságot elnyomó hatásáról. Számadatokat sorol fel az amerikaiaknak egyre nagyobb befolyásáról az automobil, a gumi, a vegyi, a villany-felszerelések, a mezőgazdaságigépek, az olaj, gáz, bánya és kohóipar ágaiban, melyek mindegyikében az amerikai kézben lévő tőke több, mint 50 %-ot tesz ki. Nem tetszik a kanadaiaknak az sem, hogy a U.S. a saját életformáját akarja rájuk erőszakolni. A kanadaiak más e'rtékek szerint élnek és meg akarjak őrizni a saját életformájukat. De, mint a könyv kifejti:“ A nemzetközi vállalat világszerte való jövedelmezőségét minden olyan befolyás elősegíti, amely megszünteti a kulturális ellenállást a metropolisz fogyasztási szokásaival szemben. így a vállalatnak érdeke a kulturális különbségek megszüntetése és az egész világ népei életének egyformává tétele”. E-*y privát beszélgetésben Mrs. Levitt kifejtette: “A kanadai kormány nem szabott elég erős feltételeket (Amerikával szemben, szerk.). Kanadának vannak természeti kincsei, az Egyesült Államoknak piaca van. Amikor az Egyesült Államoknak a mi kincseinkre van szüksége, mi azokat nagyon könnyen odaadjuk, a politikai nyomások miatt... Az a baja Kanadának, hogy mivel sok mindenünk van, azt mindig felhasználhatjuk gyors pénzszerzésre. Ez a kanadai üzletemberek és a kanadai kormány gondolkodása. A kanadai üzletvilág gyors pénzszerzésért mindent odaad. A kanadai kormány gondolkodása sem különb”. TÚL SOK A DIPLOMÁS
