Amerikai Magyar Szó, 1971. január-június (25. évfolyam, 1-25. szám)
1971-04-01 / 13. szám
Thursday, April 1, 1971 7 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD AZ ÖRÖK TALAJON PoLitdfcaj perekben és jogtipró halálos ítéletekben nem szűkölködik a világ; megszoktuk őket, akárcsak a tiltakozásokat, melyek rutinszerűen csapódnak a fülekbe. De Angela Davis nevei kiválik eb- ' bői az iszonyú forgatagból. Miiért? Résziben nyilván személyes körülményei miatt. Fiatal néger nőről van szó, aki ráadásul filozófus, sőt mi több, feltűnően szép is. Még a halálos ítélet fenyegetése nélkül is felfigyelünk egy farmemadrá- gos, fekete szépségre, aki tömérdek tüntető fiatal társaságában táblát emel a magasba, és aki történetesen „Kant elemzése a hatalomról a francia forradalomban” címen írt doktori értekezést, mégpedig Mar- cusénak, a nyugati baloldali és ultrabaloldali ifjúság egyik legismertebb ideológusának irányításával. És ha ehhez még azt is hozzászámítjuk, hogy Marcuse éppen a szóban forgó személyt tartja a legtehetségesebbnek mindazok közül, akiket több mint harmincéves oktatód pályafutása során tanított, akkor az egyedi adottságoknak és képességeknek olyan halmaza áll előttünk, mely mindenképp vonzza az érdeklődést. rJ A huszonhat éves Angéla Davis alabaimaá polgári családból származik. 1963-ban szülővárosában, Birminghamben a fehér fajvédők ■ fegyverrel támadtak néger házak- • ra és négy barátnőjét megölték. Angela először irodalmat tanult, New Yorkban majd Párizsban, később Frankfurtba ment, Adomó- | hoz. 1967-ben tért vissza az Egye- I sült Államokba, ekkor lett Mar- ' cuse tanítványa. Csatlakozott a Fe- , kefe Párduc mozgalomhoz, tagja ’ Lett a kommunista párt Lumumba —Che Klubjának, mély a fórra-- dailmá fehérekkel való együttműködést hirdeti. Marcuse ajánlatára kinevezték docensnek a Los Angeles-i egyetemre, de 1960-ben politikai felfogására és nagy hatására való tekintettel az oktatási miniszter megvonta a státuszát. Az egyetem szakmai szempontokra és a saját önkormányzatára hivatkozva tiltakozott, és tovább fizette docensét, hogy folytathassa előadásait. Erre az időre azonban már akkora ellentétek összpontosultak személye körül, hogy a brutális támadásoktól megvédendő, az utcán testőrök kísérték. Egyikük, a 17-, éves Jonathan Jackson a bíró elrablásának útján ki akarta szabadítani néger elvtársaát egy San Rafael-i tárgyalóteremből; a tűz-* . harcban Jackson, a vádlottak és a bíró életüket vesztették. Feltámadt a gyanú, hogy & támadáshoz a fegyvereket Angela Davis szerezte be. Az FBI felvette az ország tíz legveszedelmesebb bűnözőjének listájára; amikor végül letartóztatták, Nixon az amerikai televízióban személyesen gratulált az FBI főnökének, Edgar Hoovemek. Marcuse joggal jegyezte meg, hogy ezz^l az aktussal az elnök még a tárgyalás előtt vitathatatlannak nyilvánította Angela, bűnösségét, olyan időben, amikor a tiltakozási mozgalom ellen felszított gyűlölet soha nem látott fokot ért el. „Számíthat-e Angela Davis ilyen körülmények között igazságos tárgyalásra ?” A kaliforniai törvények szerint a gyilkosságban és emberrablásban való bűnrészesség azonos megítélés alá esik magának a tettnek az elkövetésével. Ezen én — sok tiltakozótól eltérően — nem ütközöm meg: minden olyan államban, ahol a jogot egy kisebbségi diktatúrával óvott, megmerevedett rend érdekében alkalmazzák, könyörtelenül meg kell torolni minden ellenerőszakot, mely a hivatalos erőszakra válaszol. A Fekete Párducok bizonyos csoportjai például alap- szabályzatukban mondják ki, hogy a tagok nem adhatják meg magukat ellenállás nélkül; ezért aztán a rendőrség éjszaka és váratlanul csap le rájuk, és gyakran az alvó embereket egyszerűen halomra lövöldözi. A rendőrök büntetlenséget élveznek ezért, hiszen önvédelemből járnak el így, a Fekete Párducok önvédelme viszont halálos bűn. Háborús állapot ez, ahol is az egyik felet törvény oltalmazza; a bíró természetszerűleg testestül- lelkestül ennek a félnek az oldalán áll, és ezért olykor életét is elvesztheti. A bíró megölését a néger harcosok feltehetően éppúgy nem érzik bűnnek, mint a rendőrök a maguk gyilkosságait. De ami nem bűn, az még lehet „súlyosabb a bűnnél”, vagyis hiba. és Angela, a kommunista, az egyéni terrorakciók enemeie nyilván hibának érezte volna, ha részt vesz JacKson tervének megvalósításában. Tagadja is ezt, és nincs ellene semmilyen bizonyíték. Mégis életéért kell harcolnia. ANGELA DAVIS „Életéért harcolva valameny- nyiünk életéért küzd” — írja nyílt levelében James Baldwin, a híres amerikai néger író. „Harcolnunk kell az életedért, mintha a sajátunk volna — és az is — és testünkkel kell elrekésztenünk a gázkamrához vezető folyosót. Mert ha téged reggel odavisznek, éjszaka már miértünk jönnek.” És ez a „mi” Baldwinnál nem egyszerűen a . négereket jelenti: „Az amerikaiak nem ismerik fel, hogy a testvérek közti háború, ugyanazokban a városokban, ugyanazon a földön nem faji, hanem polgár- háború.” Feltehetően maga Baldwin .sem ébredt egykönnyen erre az igazságra: az amerikai tragédiát magában foglaló amerikai ( diadalnak nevezi, hogy gyermekkorában önmagát is megvetette né- gersége miatt, és ez a megvetés természetszerűleg átsugárzott apja- ra, anyjára, testvéreire is; bűnnek érezte a kitaszítottságot, melyet kész állapotként kellett elfogadnia. A párizsi Jean Génét más úton jutott el Angélához, ö árvaházi kitaszított volt, de már ifjú korában vállalta kitaszítottságát, gyakorló bűnöző lett (vagyis az őt nyomorító törvényeken kívül helyezte magát), majd gyakorló börtöntöltelék; íróvá is — nagy íróvá! — a dutyiban érett, öt feltehetően az árvaságból és törvényenkívüliség- ből fakadó lelkiállapot vonzotta a Fekete Párducokhoz. Kétszer is elutazott Amerikába — persze illegálisan, vízum nélkül —, köztük élt, és Angela volt a tolmácsa. Génét szerint a fehérek eddig megvetették a négereket, és most rémülten fedezik fel az intelligenciájukat. A rend és a rendőrség ezért vérfürdőket tervez, sőt kiirtásukra tör. Mindazonáltal Génét nem haragszik különösebben az amerikai rendőrökre: „Azt mondják, a leg- galádabb rendőrség az amerikai; én ebben nem vagyok biztos. Nem tudom, nem annak az országnak a legrosszabb-e a rendőrsége, ahol az ember él.” öt például a francia 'rendőrök lökték le tavaly a lépcsőn úgy, hogy betört az orra. Génét így a maga vagány anekdo- tázásával az egyes intézményekről az Angela-per lényegére tereli a figyelmet: „Aki ismeri Angélát, annak szeretnie kell őt. Az FBI szerint azért van börtönben, mert olyan fegyvereket vásárolt, amilyeneket Amerikában bárki megvehet. Ez ürügy. Valójában azért tartóztatták le, mert forradalmár és a fekete kommunista párt tagja. Négernek lenni annyi, mint forradalmárnak lenni: elutasítani a fehér társadalom életmódját. Forradalmárnak lenni annyi, mint azt akarni, hogy négerek legyünk.” Genét-hez és Baldwinhoz hasonlóan Marcuse is jelképesnek látja a pert. Davis — írja — „ma az ország egyik legborzalmasabb börtönében ül. Pere évekig tarthat. Mindegy, hogy ártatlan-e vagy bűnös, pere az erőszak és igazságtalanság társadalmának pere lesz, olyan társadalomé, amely felelős Angela jelenlegi helyzetéért, és ’ amely egyik leghevesebb vádlójának elpusztítására törekszik.” Mindezek az értékelések és értesülések, csak előjátékai voltak Angela Davis személyes fellépésének. A vádlott bebizonyította, amit régebbi nyilatkozatában is vallott: hogy az ember minden körülmények között harcolhat önmaga belső lehetőségeinek megvalósításáért. A társadalmi rétegeződés, a munkamegosztás, a különféle előítéletek, az erkölcsi — és nem is mindig csak erkölcsi — rémuralom meghatározott magatartásmódot és szerepet kényszerítene mindenkire. A néger például legyen minden körülmények közt „nigger”, a vádlott pedig vádlott. A forradalmi magatartás kiszabadít az adott szerep börtönéből, és — József Attila szép szavával élve — „az örök talaj ”-ra emel. Amikor Angela Davis magabiztos fensőbbséggel a per igazi céljára irányította a figyelmet, amikor részt kért a saját védelméből, egyszerre megvilágosodott, hogy miért válik ki az ő pere a világ politikai pereinek áradatából: mert itt egy fiatal forradalmár a teljes ■nyilvánosság fényszóróinak kereszttüzében, szellemi és erkölcsi szinten veszi fel a harcot egy végtelen hatalmú és kiterjedésű, személytelen bürokráciával. Magunkért szurkolunk, az ember lehetőségeiért, míg a tárgyalóteremből világgá röppenő hangokra fülelünk. LINDSAY, AZ UJ BÍRÓ DÖNT ANGELA DAVISÉK ÜGYÉBEN. SAN FRANCISCO, Cal. A California! Bírósági Tanács Alan A. Lindsay bírót nevezte ki Angela Davis és Ruchell Magee tárgyalás előtti kihallgatásának folytatására. Az uj biró kinevezésére azért volt szükség, mert Magee kifogást emelt John P. McMurray biró ellen, aki ennek következtében félre állt. Lindsay bírót Reagan kormányzó nevezte ki és feltehető, hogy ó is eleve ellenszenvvel viseltetik Angela Davis és Ruchell Magee iránt. A tárgyalás előtti kihallgatás egyik fö pontja: biztosíték ellenében szabadlábra helyezni a vádlottakat. Eddig megtagadták a védőügyvédek e kérését. Angela Davis volt filozófia tanár kiszabadításáért folyó harc egyre szélesebb, és ma már a világ minden részére kiteijedó népmozgalomma fejlődött. BIRMINGHAM, ALA. Tiz szervezet száz delegátusa Védelmi Bizottságot alakított Angela Davis kiszabadítására. A Miles Egyetemen tartott konferencián megjelent delegátusok követelték, hogy biztosíték ellenében helyezzék szabadlábra Angela Da- vist. Átiratot intéztek Reagan, kaliforniai kormányzóhoz e kérdésben. Ugyanakkor acélipari, üvegipari és korházi alkalmazottakból munkás bizottságot szerveztek, melynek feladata felvilágosítani a szakszervezetek tagjait, miért üldözik Angela Davist és a többi politikai foglyokat. A konferencián részt vettek a Southern Conference Educational Fund (SCEF), a Young Workers Liberation League, a National Committee to Combat Fascism és más szervezetek. A konferencia szónokai közt volt Julian Bond és Carl Braden is.
