Amerikai Magyar Szó, 1971. január-június (25. évfolyam, 1-25. szám)
1971-01-07 / 1. szám
Thursday, January 7, 1971 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 13 AUTOMATÁK A HOLDON ÉS A VILÁGŰRBEN A további ürvállalkozások során a szovjet űrkutatásban mind fokozottabb szerephez jutnak az automata laboratóriumok. Ezt példázza a Vénusz—i 9 szonda sikeres Vénusztérése is. Közel négy hónapos ut után merült a Vénusz légkörébe a szonda és ejtőernyős fékezéssel lassan haladt az egyre átláthatatlanabb és mélyebb légrétegeken át a bolygó felszine felé. Közben megismételte a korábbi (Vénusz—4) sikeres méréseit a légkör összetételéről, nyomásáról és a hőmérsékletről. Bár a legújabb eredmények még nincsenek birtokunkban annyi máris bizonyos, hogy a Vénusz bolygóról való képünket meg kell változtatni. Sokáig a Föld] Nővéreként emlegették ezt az égitestet utalva ar-i ra, hogy esetleg életei hordozhat titokzatos légj köre alatt. Ez azonban nem valószinü, mert közel 700 fokos hőmérséklet uralkodik a felszínén és| légköri nyomása százszorosa a földi légkör nyomáj sának. Készülnék 3 az “APOLLO 15” fellovesere A Lima 16 automatikus űrállomás pályája a Föld—Hold rendszerben. 1. A fel-! szállás és a leereszkedés helye a Földön. 2. Föld körüli parkolópálya. 3. Manőverek a Hold körül. 1 Pálya a Hold körüL 5. A Foecunditatis „bázis”, ahol a Lima 16 leszállt. 6. A visszatérés útvonala (Torzított méretarányok) A SZOVJET HOLD - AUTO MUNKÁBAN. A Lima 16 visszatérésének utolsó szakasza. (N = Északi-sark, L = Leszállás helye.) A légkör határára étkező automatát, amely egyébként vízre szállt volna le, újabb manőverrel szárazföldre irányították. Az átirányítás áz A pontban történt Irta: SCHALK GYULA Az elmúlt hetek és napok egyszerre több szenzációval lepték meg az űrkutatás eseményeit figyelemmel kísérők táborát. A szovjet kutatók egymást követően két sikeres automatát küldtek a Holdra és megérkezett a Vénuszra is a szovjet ür- laboratórium. Úgy tűnik, hogy egyre inkább erősödik a szovjet űrkutatás már régóta sejtett kutatási módszere: az automaták bevetése a távoli égitestek és a világűr kutatásában. Ezek a sikerek egyben előrevetik a jövő körvonalait is. Nem kétséges ugyanis, hogy emberéletek kockázata nélkül is hatalmas információ mennyiséget lehet begyűjteni a szomszédos égitestekről automaták segítségével. Valószínűleg a Mars és a távolabbi bolygók meghódítása még hosszú időn át csak ilyen módon képzelhető el. De nézzük részletesebben milyen eredményekről számolhatunk be. A LUNA—17 1970 november 17-én reggel 4 óra 47 perckor ereszkedett le a Holdon a Maré Imb- rium (Esők Tengere) néven ismert vidékre minden eddigi leszállóhelytől messze távol a Hold egyenlítői vidékétől. Ez a terület rendkívül érdekes holdtáj. Számos kutató szerint egy valaha a Holdra csapódó kisbolygó ütötte a Hold felszínén. Ennek egyik magasföldi része a Fra Mauró kráter is, ahol az APOLLO—13-as vállalkozás résztvevőinek kellett volna leszállniok és ahová majd az APOLLO— 14 személyzete fog a te±vev szerint 1971 január végén vagy február elején leereszkedni. A LUNA- 17 vállalkozás éppen jó példával szolgál arra, hogy kockázatvállalás nélkül is elérhető emberi eszközökkel a Hold olyan vidéke, amelyre műszaki akadályok miatt az ember az APOLLO—13-as vállal- kozással nem érhetett el. A LUNA—17 fedélzetéről gördült ki az első önállóan folyamatos mozgást végző nyolckerekű jármű a LUNOHOD—1. Az egyes szám egyúttal azt is jelzi, hogy bizonyára még több is követni fogja a további ürvállalkozások keretében. A jármű valamennyi mozdulatát a Földről irányították és az első holdéjszaka beállta előtt mintegy 200 méteres körzetében mozgott a leszállási helynek. Televíziós kamerái még a nyomát is követték és közvetítették a Földre. Ismeretessé váltak a Lunohod—1 műszerei is. így többek között különleges röntgentávcsövet is vitt magával a Tejútrendszer röntgensugárzásának tanulmányozására. Ugyancsak vitt magával egy francia gyártmányú lézertükröt is, amelynek segítségével megállapítható a lézer tükör és a mérési hely egymástól való távolsága. (Elz alkalmas az esetleges radioaktivitás mérésére is a Holdon.) A LUNA—17 végső eredményeiről ma még nem lehet képet kapni, hiszen megkezdte második “napját” a Holdon és ezideig már 800 méternél nagyobb távolságra jutott a leszállási helytől. Fényes bizonyítéka ez a vállalkozás annak, hogy ilyen mozgó laboratóriumokkal szinte korlátlan lehetőség áll előttünk arra, hogy nagyon alapos kutatásokat végezzünk idegen égitesteken. Szólnunk kell azonban a LUNA—16 automati- gus holdlaboratórium által hozott kőzetminták elemzésének eredményeiről. Vinogradov szovjet akadémikus beszámolója nyomán tudjuk, hogy a szeptemberben visszatért laboratórium 35 cm mélységről hozott felszínre és a Földre mintegy 10 dekagramm porhanyós holdanyagot. A fúrásból három réteg különíthető el a mintavétel helyén: egy finoman szemcsézett kb. 15 cm-es réteg, egy durvább szerkezetű kb. 18 cm-es réteg, és végül egy kemény kőzetaljréteg, ahová a fúró nem tudott behatolni. A vizsgálatok szerint a Termékenység Tengerének (itt ereszkedett le a Luna—16) fő anyaga a bazalt. 70 kémiai elemet sikerült elemezni a mintából. A továbbiakban titánoxid, alu- miniumoxid, vasoxid, magnéziumoxid, kalcium- oxid, nátriumoxid, mangánoxid és krómoxid jelenléte állapítható meg a hozott mintában. Ilyen körülmények között aligha tételezhető fel, hogy az élet bármilyen szinten jelen lenne a Vénuszon. Az uiabb Vénusz szonda várhatóan meg fovja prőHteni ezeket az uiabb elgondolásokat. Az automatikáknak azonban nemcsak a közeli, de nagyon távoli égitestek felderítése szempontiából is szinte beláthatatlan jelentőségük van. Elsősorban, mert lehetőségeink az emberi űrutazásokkal kapcsolatban korlátozottak. A Naprendszer külső térségébe ma még 50—60 évi utazás után juthatnának csak el az emberiség képviselői. Közben át kell hatolniok a Mars és Jupiter bolygók közt húzódó kisbolygók övezetén és talán még fel sem tételezett nehézségekkel kell megküzdeniök. Ilyen utakra csak fantasztikus regényírók vihetik ma még utasaikat. Az automatákkal azonban elvileg bármilyen messze eljuthatunk a Naprendszer bolygói között. Az amerikai részről tervbe vett GRAND TOUR (Nagy Túra) vállalkozás is bizonyítja, hogy nagyobb távolságokra még az emberi űrutazásokat előtérbe helyező amerikai űrkutatók sem vállalkoznak emberrel. A Grand Tour-ban a kedvező bolygóállásokat használják fel, amennyiben evvik boly^ gó a másikig taszítja majd az először 1978, másodszor pedig 1979-ben indítandó felmüszerezett szondákat és összesen 8—9 év alatt jutnak ki ezek a szondák a legkülső bolygóig a Plútóig! Közben Föld—Hold távolságra haladnak el a Jupiter és Szaturnusz, a Neptunusz és Plútó mellett! Sohasem remélt lehetőség végre biztos ismereteket szerezni a Naprendszer külső vidékéről. Különösen a Jupiter megközelítése izgalmas kérdés. Erre már a Grand Tour előtt is nyílik alkalom, 1972-ben indítják a JUPITER szondát, amely közel kerül az égitesthez. Naprendszerünk e hatalmas (318-szoros Földtömegü és 1300-szoros Földtérfogatu bolygója) ugyanis sok vitára ad okot. Valószínűleg ellentétben a korábbi elgondolásokkal nagyrészt hidrogénből áll. Ha pedig igy van, akkor “megkövült” darabja annak az anyagnak, amelyből valaha a Naprendszer égitestjei kialakultak. Ez az égitest valahol a csillag és a bolygó között rekedt meg a fejlődésben. Tömege még nem elegendő ahhoz, hogy beinduljanak magjában a termonukleáris folyamatok, de bolygóvá se lett igazán. Mindenképpen nagy titok: miféle égitest a Jupiter? A kérdés megválaszolására ma már teljes biztonsággal vállalkozhatnak az automatikus szondák. Az űrkutatás uj utjai tehát az automaták nyomán alakulnak majd ki. A véges emberi lehetőségek természetesen nem zárják ki a további emberi űrutazásokat és a Hold és a Mars viszonylatában várható leginkább az ember közvetlen útjainak további megszervezése. A Marsnál messzebb azonban még sok évtizedig nem merészkedhet az ember. És ma még a Mars utazás lehetőségei is igen labilisak. Csak körvonalaiban ismertek az* idevágó elgondolások. De ezek is mérhetetlen nagy nehézségeket támasztanak a kivitelezőkkel szemben. Tehát miként a Földön, úgy Földön kívül is a jövő az automatáké. Izgalommal várjuk előrenyomulásukat a bolygóközi térségbe.
