Amerikai Magyar Szó, 1970. július-december (24. évfolyam, 27-49. szám)

1970-09-03 / 34. szám

Thursday, September 3, 1970. AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 9 i ' Amikor a nő az orvossal együtt kilépett a ren­delő ajtaján, egyenesen a kijárat felé indult. A férfi felugrott a pádról, gyorsan az órájára né­zett és még utolérte a nőt a kapu előtt. — Miért nem mentél el ? — kérdezte a nő. — Meg akartalak várni. A nő az órájára nézett. — öt óra van — mondta. — Majd taxiba ülünk — mondta a férfi, —Nem kellett volna várnod. — Dehogynem — mondta a férfi és megsimo­gatta a nő arcát. — Merre megyünk? — kérdezte a nő az utcán, És megállt. A férfi nem válaszolt. Nézte a nő ar­cát, és ismét megsimogatta. — Majd mindent elmondok — mondta a nő, és engedte, hogy a férfi megfogja a kezét. Alig mentek néhány lépést, amikor ismét meg­állt, és egy pillanatig úgy figyelt, mintha zsebrá­diót hallgatna. — A jövő héten megoperálnak — mondta az­tán, és már indult is tovább. A férfi nem szólt semmit, a nő dúdolni kezdett. — Azért nem érdemes dúdolni — mondta a férfi. — Tudom — mondta a nő, és abbahagyta a du­ciolást. Percekig álltak a taxiállomáson, de nem jött kocsi. — Ha most azt mondanám, hogy szeretlek, azt hinnéd, hogy szerencsétlennek tartalak — mond­ta a férfi. ; — Tudom, hogy szeretsz — mondta a nő, és most jelentek meg a könnyek a szemében, hirte­len elnevette magát, és megölelte a férfit. — Egy csöppet sem törődöm az egésszel — mondta. A férfi a nőre nézett, aztán az órájára. — Menjünk busszal — mondta. Alig fértek fel. A tömeg összepréselte őket. Miután lefurakodtak a buszról és átgázoltak az utcán örvénylő sokaságon, helyreigazították a kabátjaikat, sóhajtva levegőt vettek, aztán befor­dultak egy mellékutcába. — Szegény gyerek, már azt hiszi, hogy nem jön érte senki — mondta a nő. — Az anyja is ilyenkor szokott érte jönni —. mondta a férfi. Amikor a ház elé értek, megölelte a nőt. — Rögtön jövök — mondta. — Meg foglak várni — mondta a nő. — Kár, hogy pont mára beszéltem meg, hogy én jövök a gyerekért — mondta a férfi. — Egyáltalán nem baj — mondta a nő. — Dehogynem baj. Ma csak veled kellene len­nem. Ha előre tudtam volna mindent, máskor jöt­tem volna. — Akkor is most jöttünk volna. Semmi sem történt — mondta a nő. — Sietek. Nagyon sietek. — Itt foglak várni — mondta a nő. 2 Gurgyuli huszonegy hónapos volt. Még nem tu­dott beszélni, valószínűleg azért, mert öthónapos korától bölcsődébe járt. Amikor meglátta az apját, elengedte a gondo­zónő kezét, és sikongatva végigfutott a kőkockás folyosón. A mosástól elfordátlanodott trikó volt rajta és guminadrág. Az apja felkapta. Gurgyuli kétfelől megfogta az apja arcát, mosolyogva néz­te, mint egy kedvére való tárgyat, többször egy­más után azt mondta lágy hangon, hogy “heej”, aztán bele akart nyúlni az apja szájába. — Hol ütötted meg a homlokodat? — kérdezte az apja, miközben öltöztette a viaszos vászonnal borított asztalon. Gurgyuli ökölbe szorította a tenyerét, csak a mutatóuját nyújtotta ki. Mulatságosan a homlo­kára bökdösött, kinyitotta a tenyerét és ide-oda forgatta, miközben panaszosan magyarázott, olyan érthetetlen szavakat gagyogva, mint az, hogy gurgyuli. — Urgyul-gurgyul-burgyul — mondta az apja. — Tartsd szépen a lábadat. A másikat. Gurgyuli tartotta a másik lábát, aztán elrán­totta és nevetett. Az apja utána kapott és ráadta a cipőt. — Tartsd szépen, sietünk — mondta és megsi­mogatta Gurgyuli fejét. Belebujtatta a vattázott A GYEREK, A FÉRFI ÉS A NŐ Irta: CSÁSZÁR ISTVÁN ★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★ kezeslábasba, fejére húzta a sapkát, amit Gur­gyuli megpróbált lehúzni, de az apja gyorsabb volt nála. — Megyünk, csibész. Rohanunk — mondta. Az utcán is sötét volt. A nő ott állt a túlsó ol­dalon, a sáros hólétől csillogó járdán. — Hogy vagy, Gurgyuli ? — kérdezte. Gurgyuli a piros foltot mutogatta a homlokán és ismét érthetetlenül gagyogott.-— Megütötte a homlokát — mondta a férfi. — Itt van a nagymama — mondta az apja Gur- gyulinak, amikor beléptek a földszintes lakásba. — Hát itt vagy? Te arany, drága, édes, gyö­nyörű, te kis tündérkirályfi! Te csöpp! — kiál­totta a nagymama. Gurgyuli a karjait lengetve besietett a szobába, elcsavarta a rádió keresőgombját, aztán nyom­kodni kezdte a magnetofon billentyűit. — Azt nem szabad, te! —- mondta a nagyapa. A nagymama el akarta kapni Gurgyulit, hogy megszorongassa, de Gurgyuli kifordult a kezei közül. — Gyere, levesszük a ruhádat — mondta az apja. Gurgyuli odament hozzá és a magnetofon felé mutogatva igyekezett minél előbb kibújni a ke­zeslábasból. A nő az ajtóban állva nézte őket. — Ki az neked, te csillag? — kérdezte a nagy­mama. — Apukád? Hol van az apukád, mutasd meg! Gurgyuli az apja arcára bökött és szégyenlősen mosolyogva a nagymamára nézett. — Ott van az apukád, te szépség. — Ülj le, Eszterként. Miért nem teszed le a ka­bátod ? — mondta a nagymama a nőnek. — Köszönöm. Azt hiszem, elmegyek. > — Hova akarsz menni? — kérdezte a férfi. — Miért mennél ? — kérdezte a nagymama. — Talán jobb, ha hazamegyek. Nem érzem jól magam. — Csak nincs valami bajod. Eszterkém? — kérdezte a nagymama. A férfi odament a nőhöz, megsimogatta a haját. — Ne menj el — mondta. — Engedd, hogy elmenjek >— mondta a nő. — Mit csináljak veled? — kérdezte a férfi. — Veled akarok lenni. Értsél meg. — Mindjárt kapsz befőttet, ülj oda az asztal­hoz — mondta Gurgyulinak. ■»- ■ lu o go ■SE SE LM » PM GO 1970. Szepl 20-án, vasárnap egész nap a Castle Harbour Casino- és Parkban, 1118 HAVEMAYER AVENUE, Bronx, N. Y. (Esős idő esetén zárt helyiség) ★ Finom ételek, italok, sütemé­nyek, kellemes szórakozás. — "Forog a kerék"' Bazársátor. Zene. — Door Prize és szép sorsolási tárgyak Belépődíj előreváltva 75 cent, az ajtónál 90 cent, gyermekeknek díjtalan ★ ÚTIRÁNY: Az IRT Lexington Ave. subwayval a Pelham Bay vonalon a Castle Hill Ave.-ig, onnan 4 block a Powell Ave.-ig, és egy block a Havemayer Ave.- ig. — KOCSIVAL: Az East River Drive-on a Bruckner Boulevard- ra, a Castle Hill Avenue-ig. — CO ISI CS: 230 m a go m oo — Nem szabad mindent elrontani — mondta a nőnek. — Egy óra múlva találkozzunk az Ibolyá­ban. Beszélnünk kell. Szeretlek. — Jó — mondta a nő. — Egy óra múlva talál­kozzunk. Addig sétálok. Nagyon rendes vagy. — Fenét vagyok rendes — mondta a férfi. Félórával később a kisfiú a taxiállomásnál volt a téren, az apja karján ülve. Belefurta az arcát a szőrmegallérba és hallgatott. Esni kezdett a hó. Alig egy lépésre tőlük egy lány és egy himlőhe­lyes fiú csókolódzott. Már amikor Gurgvuliék odaértek, akkor is ezt csinálták, unalmas mozdu­latlanságban. Gurgyuli kinézett a gallérból, de ismét vissza- bujt, ahogy megérezte az arcára szóródó hókris­tályokat. Egyetlen taxi sem jött. Odaállt egy aktatáskás, kalapos ember és ő is várakozott Gurgyuliék háta mögött. Gurgyuli már szendergett, mire hazaértek. — Szia gurgyul-burgyul — mondta az apja. A felesége átvette tőle a gyereket. — Hogy vagytok? — kérdezte az asszony. — Jól. Sietek. — Evett a gyerek? — Evett — mondta a férfi, az órájára nézett és lesietett a lépcsőn. 3 Az asszony bement a félig alvó Gurgyulival a szobába. — Meg se fürdetem szegényt. Nincs szivem felébreszteni— mondta egy férfinak, aki kereszt­be feküdt a heverőn és a tv-t nézte. — Halkitsd le a tv-t — mondta az asszony. A férfi lustán felállt és lehalkította a tv-t. : Utána a székre ült. A heverőn Gurgyulit tisz­tába tette az anyja, aztán lefektette a gyerek­ágyba. — Eszel valamit? — kérdezte a férfitől. — Lehet — mondta a férfi és derekánál fogva magához húzta az asszonyt. — Mint egy kismadár, akkora vagy — mondta. Az asszony kiment a konyhába, felvágottat éa kenyeret hozott tányéron. — Akár kismadár, akár nem kismadár, eldönt­hetnéd végre, hogy ideköltözöl-e — mondta a fér­finak. — Azt hiszed, olyan egyszerű ? — Minden egyszerű, ha nem bonyolítod. — Na jó. Holnap elhozom a holmimat. — Mi az, hogy na jó? Én nem akarlak rábe­szélni. — Ne kiabálj úgy — mondta a férfi —, felébred a gyerek. Az asszony Gurgyulira nézett. — Lehet, hogy jobb nekünk ketten — mondta. .— Dehogy jobb nektek — mondta a férfi. — Szeretem a gyerekeket. — Na és, ha ideköltözöl, akkor mi van ? — kér­dezte az asszony. — Majd megunod és elmész. — Mit akarsz tőlem? — kérdezte a férfi. —■ Tegyek ünnepélyes esküvést, hogy életed végéig veled fogok élni? Ki lát a jövőbe? Lehet, hogy ta fogsz előbb megunni. . . Ajánlották, hogy menjek el két évre Tanzániába. A főiskolán taníthatnék. Meg kell értened, hogy addig van értelme a füg­getlenségemnek, amig fiatal vagyok. — És az én függetlenségemnek meddig van értei me ? — kérdezte az asszony. — Mi ? Szóval én fo­gadjalak el úgy, ahogy te akarod. — Egyszerűen nem értelek — mondta a férfi. — Az előbb mondtam, hogy ideköltözöm. — Hát persze. Meddig tart az nálad ? — Fel tudod pipásitani az embert. Mit akarsz végre? Költözzek vagy ne költözzek? — Amit akarsz, azt csinálsz. Ültek szótlanul és nézték a tévét, pedig nem is érdekelte őket a műsor. Az átöröklésről magyará­zott valamit két ember. — Megágyazok — mondta az asszony. — Itt alszol ? Egy lokáltáncosnő megbetegszik. Injekciót kell adni neki. Az orvos megkérdi: — A karján oltsam be ? — A világért sem! Olyan helyen tessék beolta­ni, ahol nem látják. Az orvos gondolkodik egy kicsit, aztán igy szólt — Kedves művésznő, legjobb lesz, ha az oltó­anyagot beveszi. ;

Next

/
Oldalképek
Tartalom