Amerikai Magyar Szó, 1970. július-december (24. évfolyam, 27-49. szám)
1970-09-03 / 34. szám
Thursday, September 3, 1970. AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 9 i ' Amikor a nő az orvossal együtt kilépett a rendelő ajtaján, egyenesen a kijárat felé indult. A férfi felugrott a pádról, gyorsan az órájára nézett és még utolérte a nőt a kapu előtt. — Miért nem mentél el ? — kérdezte a nő. — Meg akartalak várni. A nő az órájára nézett. — öt óra van — mondta. — Majd taxiba ülünk — mondta a férfi, —Nem kellett volna várnod. — Dehogynem — mondta a férfi és megsimogatta a nő arcát. — Merre megyünk? — kérdezte a nő az utcán, És megállt. A férfi nem válaszolt. Nézte a nő arcát, és ismét megsimogatta. — Majd mindent elmondok — mondta a nő, és engedte, hogy a férfi megfogja a kezét. Alig mentek néhány lépést, amikor ismét megállt, és egy pillanatig úgy figyelt, mintha zsebrádiót hallgatna. — A jövő héten megoperálnak — mondta aztán, és már indult is tovább. A férfi nem szólt semmit, a nő dúdolni kezdett. — Azért nem érdemes dúdolni — mondta a férfi. — Tudom — mondta a nő, és abbahagyta a duciolást. Percekig álltak a taxiállomáson, de nem jött kocsi. — Ha most azt mondanám, hogy szeretlek, azt hinnéd, hogy szerencsétlennek tartalak — mondta a férfi. ; — Tudom, hogy szeretsz — mondta a nő, és most jelentek meg a könnyek a szemében, hirtelen elnevette magát, és megölelte a férfit. — Egy csöppet sem törődöm az egésszel — mondta. A férfi a nőre nézett, aztán az órájára. — Menjünk busszal — mondta. Alig fértek fel. A tömeg összepréselte őket. Miután lefurakodtak a buszról és átgázoltak az utcán örvénylő sokaságon, helyreigazították a kabátjaikat, sóhajtva levegőt vettek, aztán befordultak egy mellékutcába. — Szegény gyerek, már azt hiszi, hogy nem jön érte senki — mondta a nő. — Az anyja is ilyenkor szokott érte jönni —. mondta a férfi. Amikor a ház elé értek, megölelte a nőt. — Rögtön jövök — mondta. — Meg foglak várni — mondta a nő. — Kár, hogy pont mára beszéltem meg, hogy én jövök a gyerekért — mondta a férfi. — Egyáltalán nem baj — mondta a nő. — Dehogynem baj. Ma csak veled kellene lennem. Ha előre tudtam volna mindent, máskor jöttem volna. — Akkor is most jöttünk volna. Semmi sem történt — mondta a nő. — Sietek. Nagyon sietek. — Itt foglak várni — mondta a nő. 2 Gurgyuli huszonegy hónapos volt. Még nem tudott beszélni, valószínűleg azért, mert öthónapos korától bölcsődébe járt. Amikor meglátta az apját, elengedte a gondozónő kezét, és sikongatva végigfutott a kőkockás folyosón. A mosástól elfordátlanodott trikó volt rajta és guminadrág. Az apja felkapta. Gurgyuli kétfelől megfogta az apja arcát, mosolyogva nézte, mint egy kedvére való tárgyat, többször egymás után azt mondta lágy hangon, hogy “heej”, aztán bele akart nyúlni az apja szájába. — Hol ütötted meg a homlokodat? — kérdezte az apja, miközben öltöztette a viaszos vászonnal borított asztalon. Gurgyuli ökölbe szorította a tenyerét, csak a mutatóuját nyújtotta ki. Mulatságosan a homlokára bökdösött, kinyitotta a tenyerét és ide-oda forgatta, miközben panaszosan magyarázott, olyan érthetetlen szavakat gagyogva, mint az, hogy gurgyuli. — Urgyul-gurgyul-burgyul — mondta az apja. — Tartsd szépen a lábadat. A másikat. Gurgyuli tartotta a másik lábát, aztán elrántotta és nevetett. Az apja utána kapott és ráadta a cipőt. — Tartsd szépen, sietünk — mondta és megsimogatta Gurgyuli fejét. Belebujtatta a vattázott A GYEREK, A FÉRFI ÉS A NŐ Irta: CSÁSZÁR ISTVÁN ★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★ kezeslábasba, fejére húzta a sapkát, amit Gurgyuli megpróbált lehúzni, de az apja gyorsabb volt nála. — Megyünk, csibész. Rohanunk — mondta. Az utcán is sötét volt. A nő ott állt a túlsó oldalon, a sáros hólétől csillogó járdán. — Hogy vagy, Gurgyuli ? — kérdezte. Gurgyuli a piros foltot mutogatta a homlokán és ismét érthetetlenül gagyogott.-— Megütötte a homlokát — mondta a férfi. — Itt van a nagymama — mondta az apja Gur- gyulinak, amikor beléptek a földszintes lakásba. — Hát itt vagy? Te arany, drága, édes, gyönyörű, te kis tündérkirályfi! Te csöpp! — kiáltotta a nagymama. Gurgyuli a karjait lengetve besietett a szobába, elcsavarta a rádió keresőgombját, aztán nyomkodni kezdte a magnetofon billentyűit. — Azt nem szabad, te! —- mondta a nagyapa. A nagymama el akarta kapni Gurgyulit, hogy megszorongassa, de Gurgyuli kifordult a kezei közül. — Gyere, levesszük a ruhádat — mondta az apja. Gurgyuli odament hozzá és a magnetofon felé mutogatva igyekezett minél előbb kibújni a kezeslábasból. A nő az ajtóban állva nézte őket. — Ki az neked, te csillag? — kérdezte a nagymama. — Apukád? Hol van az apukád, mutasd meg! Gurgyuli az apja arcára bökött és szégyenlősen mosolyogva a nagymamára nézett. — Ott van az apukád, te szépség. — Ülj le, Eszterként. Miért nem teszed le a kabátod ? — mondta a nagymama a nőnek. — Köszönöm. Azt hiszem, elmegyek. > — Hova akarsz menni? — kérdezte a férfi. — Miért mennél ? — kérdezte a nagymama. — Talán jobb, ha hazamegyek. Nem érzem jól magam. — Csak nincs valami bajod. Eszterkém? — kérdezte a nagymama. A férfi odament a nőhöz, megsimogatta a haját. — Ne menj el — mondta. — Engedd, hogy elmenjek >— mondta a nő. — Mit csináljak veled? — kérdezte a férfi. — Veled akarok lenni. Értsél meg. — Mindjárt kapsz befőttet, ülj oda az asztalhoz — mondta Gurgyulinak. ■»- ■ lu o go ■SE SE LM » PM GO 1970. Szepl 20-án, vasárnap egész nap a Castle Harbour Casino- és Parkban, 1118 HAVEMAYER AVENUE, Bronx, N. Y. (Esős idő esetén zárt helyiség) ★ Finom ételek, italok, sütemények, kellemes szórakozás. — "Forog a kerék"' Bazársátor. Zene. — Door Prize és szép sorsolási tárgyak Belépődíj előreváltva 75 cent, az ajtónál 90 cent, gyermekeknek díjtalan ★ ÚTIRÁNY: Az IRT Lexington Ave. subwayval a Pelham Bay vonalon a Castle Hill Ave.-ig, onnan 4 block a Powell Ave.-ig, és egy block a Havemayer Ave.- ig. — KOCSIVAL: Az East River Drive-on a Bruckner Boulevard- ra, a Castle Hill Avenue-ig. — CO ISI CS: 230 m a go m oo — Nem szabad mindent elrontani — mondta a nőnek. — Egy óra múlva találkozzunk az Ibolyában. Beszélnünk kell. Szeretlek. — Jó — mondta a nő. — Egy óra múlva találkozzunk. Addig sétálok. Nagyon rendes vagy. — Fenét vagyok rendes — mondta a férfi. Félórával később a kisfiú a taxiállomásnál volt a téren, az apja karján ülve. Belefurta az arcát a szőrmegallérba és hallgatott. Esni kezdett a hó. Alig egy lépésre tőlük egy lány és egy himlőhelyes fiú csókolódzott. Már amikor Gurgvuliék odaértek, akkor is ezt csinálták, unalmas mozdulatlanságban. Gurgyuli kinézett a gallérból, de ismét vissza- bujt, ahogy megérezte az arcára szóródó hókristályokat. Egyetlen taxi sem jött. Odaállt egy aktatáskás, kalapos ember és ő is várakozott Gurgyuliék háta mögött. Gurgyuli már szendergett, mire hazaértek. — Szia gurgyul-burgyul — mondta az apja. A felesége átvette tőle a gyereket. — Hogy vagytok? — kérdezte az asszony. — Jól. Sietek. — Evett a gyerek? — Evett — mondta a férfi, az órájára nézett és lesietett a lépcsőn. 3 Az asszony bement a félig alvó Gurgyulival a szobába. — Meg se fürdetem szegényt. Nincs szivem felébreszteni— mondta egy férfinak, aki keresztbe feküdt a heverőn és a tv-t nézte. — Halkitsd le a tv-t — mondta az asszony. A férfi lustán felállt és lehalkította a tv-t. : Utána a székre ült. A heverőn Gurgyulit tisztába tette az anyja, aztán lefektette a gyerekágyba. — Eszel valamit? — kérdezte a férfitől. — Lehet — mondta a férfi és derekánál fogva magához húzta az asszonyt. — Mint egy kismadár, akkora vagy — mondta. Az asszony kiment a konyhába, felvágottat éa kenyeret hozott tányéron. — Akár kismadár, akár nem kismadár, eldönthetnéd végre, hogy ideköltözöl-e — mondta a férfinak. — Azt hiszed, olyan egyszerű ? — Minden egyszerű, ha nem bonyolítod. — Na jó. Holnap elhozom a holmimat. — Mi az, hogy na jó? Én nem akarlak rábeszélni. — Ne kiabálj úgy — mondta a férfi —, felébred a gyerek. Az asszony Gurgyulira nézett. — Lehet, hogy jobb nekünk ketten — mondta. .— Dehogy jobb nektek — mondta a férfi. — Szeretem a gyerekeket. — Na és, ha ideköltözöl, akkor mi van ? — kérdezte az asszony. — Majd megunod és elmész. — Mit akarsz tőlem? — kérdezte a férfi. —■ Tegyek ünnepélyes esküvést, hogy életed végéig veled fogok élni? Ki lát a jövőbe? Lehet, hogy ta fogsz előbb megunni. . . Ajánlották, hogy menjek el két évre Tanzániába. A főiskolán taníthatnék. Meg kell értened, hogy addig van értelme a függetlenségemnek, amig fiatal vagyok. — És az én függetlenségemnek meddig van értei me ? — kérdezte az asszony. — Mi ? Szóval én fogadjalak el úgy, ahogy te akarod. — Egyszerűen nem értelek — mondta a férfi. — Az előbb mondtam, hogy ideköltözöm. — Hát persze. Meddig tart az nálad ? — Fel tudod pipásitani az embert. Mit akarsz végre? Költözzek vagy ne költözzek? — Amit akarsz, azt csinálsz. Ültek szótlanul és nézték a tévét, pedig nem is érdekelte őket a műsor. Az átöröklésről magyarázott valamit két ember. — Megágyazok — mondta az asszony. — Itt alszol ? Egy lokáltáncosnő megbetegszik. Injekciót kell adni neki. Az orvos megkérdi: — A karján oltsam be ? — A világért sem! Olyan helyen tessék beoltani, ahol nem látják. Az orvos gondolkodik egy kicsit, aztán igy szólt — Kedves művésznő, legjobb lesz, ha az oltóanyagot beveszi. ;