Amerikai Magyar Szó, 1970. július-december (24. évfolyam, 27-49. szám)

1970-08-13 / 31. szám

Thursday, August 13, 1970. AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 9 Még járni tudott, csak a járókában rótta fárad- hatalanul köreit, de az újságok, könyvek iránt már különös ingert érzett. Ha a járóka közelében olvastunk, diadalmas képpel kapta ki kezünkből az újságot. Nagy élvezettel apró darabokra tépte, s elhintette maga körül. Később megnézegette a képeket, komoly arccal lapozgatott bennük. Aztán utánozta az olvasást. Percekig bámult egy-egy lapot, talán azon töprengett, vajon mi érdekeset láthatnak benne a nagyok. A nagyszülei szemüveg gél olvasnak, úgy vélte itt lehet a dolog nyitja, s mikor beszélni kezdett, állandóan a szemüveget kunyerálta, mert hogy ő anélkül nem tud olvasni. Egy-egy óvatlan pillanatban megkaparintotta a nagypapa szemüvegét, s olyan élethűen meredt bele az újságba, hogy az idegen joggal hihette, ez a kétéves gyerek a természet csodája, már olvasni is tud. Egyre-másra vásároltuk neki a ké­peskönyveket, megbecsülni ugyan nem tudta őket, sokszor egy nap alatt cafatokra tépte az ajándé­kot, de már szívesen hallgatta a könyvecskékben lévő meséket is, s ami tetszett, jó gyermekszokás szerint sokszor elolvastatta velünk. Közben böl­csődébe került, dalokat tanultak, apró mondóká- kat. Szabolcsnak hamarosan saját műsora lett. Ha lefektettük délutánonként aludni, legtöbbször félóráig is szórakoztatta magát. Énekelt, szavalt, sokszor kiment az álom a szeméből, annyira tűz­be jött. De produkáltatni nem lehetett, ő csak a saját kedvtelésére volt hajlandó előadni, a ven­dégek szórakoztatását méltóságán aluli feladat­nak tekintette. Vettünk egyszer egy könyvecskét, amelynek a hátsó meg a címlapján is volt kép, de versikét ide már nem költöttek. Szabolcs nagyon nyúzott, hogy azt is olvassam csak el. Mit volt mit tenni, Írtam hozzájuk szöveget. Egy kakas kukorékolt a hátsó lapon, hát odairtam: ”Kukuriku kis kakas, itt van már a hajnal, Nosza, rajta Szabolcskám, keljünk a kakassal! Nagy büszkén ezt is megtanulta. A címlapon mogyorót rágcsált egy hörcsög kockás papucsból, ide is kellett irni valamit: Papucsban lakik a hörcsög, ez az éléskamrája, El ne vigyék a mogyorót, éberen vigyáz rája. Ez volt az első könyvecske, amelynek minden versikéjét fújta. A képeket hamar lekaparta a lapokról, de egy-egy töredékről is felismerte, mi­lyen szöveg tartozik hozzájuk. Egyszer elvittük a Fővárosi Művelődési Ház könyvtárába. Itt bő választék található képes­könyvekből is. Egy aprótermetü bácsika, afféle segédkönyvtáros mesélgetni kezdett a gyereknek. Vesztére tette, mert Szabolcs hamar átvette a mesélő szerepét, s a bácsikát minduntalan kirán­gatta a polcok közül: — Gyere ,bácsi, nézd milyen érdekes könyv... gyere, mesélek neked. Azontúl minden cserénél Szabolcsnak is kellett hozni egy képeskönyvet. Ha könyvtárba megyek mindig lelkemre köti: Apu, ugye én is kapok me­séskönyvet? Ha hallja, hogy nyitom az ajtót, szélvészként rohan elém, mit hoztál nekem —■ kérdezi izgatottan. Szabolcs még csak 3 és fél éves, de biztos va­gyok benne, hogy könyvszerető,olvasó ember lesz. Sokat törjük a fejünket az iskolában, vajon hogyan kellene megszerettetni a gyerekek bizo­nyos rétegével az olvasást. Sajnos, akad olyan ál­talános iskolás tanuló is, akinek egyetlen mesés könyve sincs otthon, aki egyetlen regényt sem hajlandó elolvasni egy esztendő alatt. Tapaszta­latunk szerint az ilyen gyerek szülei sem olvas­nak, nem lát a tanuló ösztönző példát a családban. A magam gyermekénél jöttem rá, milyen életre szóló élményt jelentenek már a korai benyomá­sok is, az első szinte öntudatlan éveknek is meny­KOCHIS JEWELER DIAMONDS, WATCHES, JEWELRY 13310 Allen Rd. — Melvindale, Mich. John Kochis watchmaker — Tel: 3-5865 fl«»«»«««»«?««»«»«»«»«*»«**»«**« \ PAUL’S TEXACO SERVICE 19505 Allen Road — Melvindale, Michigan I > GAS, OIL, BATTERY, TILE, AUTO PARTS \ / Telefon: WA 9-9806 — SZŐKE PÁL, tulajdonos ( Átányi Horváth László: (Budapest) A LEGÚJABB OLVASÓ: SZABOLCS Az első' könyvecske ★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★ nyíre meghatározó szerepük van. Ha Szabolcs nem látja kezünkben totyogó korától fogva min­dennap az újságot, könyvet bizonyára nem támad benne érdeklődés a képek, a mesék iránt. Egy fontos dolgot hadd jegyezzek még meg. Szabolcs soha nem kóstolt szeszes italt. Ez ter­mészetes dolog, de nagyon sok szomorú ellenpél­dát tudnék felsorolni, mikor a karon ülő vagy bi­zonytalanul totyogó gyerek szervezetét a sze­münk láttára mérgezték alkohollal a felelőtlen szülők. Igaz, egy kalandja Szabolcsnak is volt már. Apósoméknál nyaralt kint Kőbányán. A pos­tás pénzt hozott, s megkínálták egy pohár borral. A gyerek a postás körül sündörgött, s nyújto­gatta a kezét az ital után. A vén borissza-gondol- ván nemes dolgot cselekszik ezzel — Szabolcs ke­zébe nyomta a poharat. A gyerek belekortyolt, de azonnyomban undorral kiköpte. A postás alig állt meg a lábán úgy lekaptam hirtelenében S még azzal védekezett, azt hitte, mi is szoktunk neki bort adni. ★ Hol van már az az idő, mikor a legtöbb házban a Biblián és a kalendáriumon kívül nem lehetett könyvet találni, sőt a munkáscsaládoknál még e kettőt se mindig. Amikor az újságokat csak a ké­tes szenzációkért és csomagolásra vásárolták Magam is megdöbbentem legutóbb, mikor egy bizonyító kép tárult elém. Évenként leszállított áru könyvvásárt rendeznek nálunk. 20—40 szá­zalékkal olcsóbb áron lehet venni ilyenkor száz egynéhány előre kijelölt könyvet A listát átfu­tottam, s vásárlási szándékkal betértem a Bartók Béla úti könyvesboltba. A helyiségben legalább 30 ember szorongott, tülekedett, keresgélte a kei vérevaió könyvet. Többségükben persze fiatalok, középkorúak, hisz a nyugdíjas korosztály nálunk is, mint azt hiszem bárhol a világon, anyagi okok ból inkább a könyvtárakban szerzi be. szellemi táplálékát. A kép meglepett, mert láttam én már tömeget húsért-, kenyérért, citromért és mozi­jegyért sort állni, de könyvért ennyien még-sose tülekedtek. Valamikor magam is azt tartottam, nem érdemes könyvet vásárolni. Megveszem a klasszikusok versesköteteit Balassi Bálinttól Illyé3 Gyuláig, beszerzek hozzá néhány lexikont és a hivatásomhoz nélkülözhetetlen szakkönyveket, ennyi elég is a házikönyvtárba Gondoltam regé­nyeket nem gyűjtök, hisz egyszer elolvassa őket az ember, s többet úgysem forgatja már. Ebben is tévedtem. A kedvenc könyveit mindenki előve­szi időnként, s ha többet nem is néhány oldalnyit beleolvas. Anyám legalább tízszer elolvasta már Jókai, Mikszáth, Móricz, Balsae jó egynéhány müvét,'a kedvenceit. így vannak ezzel mások ia. Ritka az olyan család, amelynek ne lenne saját kis házikönyvtár. Igazi könyvbolond vagyok, ha látogtóba megyünk valahova első dolgom szem­ügyre venni ezt a kis házi bibliotékát. Hisz ez a polc, vagy szekrény rögtön elárulja, milyen is a család szellemi arculata. Tanítómesteremnek és kollegámnak, dr. Huszthy Mihálynak például öt­ezer kötetes könyvtára van, tele értékesebbnél értékesebb müvekkel. Egy élet munkája volt ösz- szegyüjteni mindezt. Ma már ritkán hagynak örökül nálunk az em­berek vagyont, házat vagy más anyagi értéket. Akik a semmivel kezdték, s két kezük munkájá­val gyűjtötték össze a lakásra, bútorra valót, azok örökül csak ezt a kis házi könyvtárat hagyják utódaikra, szellemi örökség marad utánuk. Ezért a legtöbbük már a gyerekekre is gondol. Úgy vá­logatja össze a könyveket, hogy tanulmányaik­ban, világképük kialakulásában segítséget jelent­sen az otthoni bibliotéka. Én úgy gondoltam nem gyűjtök könyveket, de nem lett volna okos dolog, hisz ha a felnövekvő gyerekek keze ügyében van­nak, talán jobban rákapnak az olvasásra. HUMOR IRODALMI KÁVÉHÁZBAN A költő dicsekszik a barátjának: — Képzeld, most hallottam, hogy megduplázó­dott az olvasóim száma! A barát: — Talán megnősültél? A HIRDETÉS HASZNA Egy angol klubban két gyáros beszélget: — Tegnap feladtam egy hirdetést, hogy éjjeliőrt keresek a gyáramba. — Volt eredménye? — Igen. Mára virradóra betörtek.. — Miért kiabált tegnap Szabó a feleségével? ' — Mert az asszony nem akarta megmondani neki, mire költötte el a pénzt. — És ma miért kiabált kétszer olyan hangosan? — Mert ma megmondta neki. • — Tudja-e — szólt szigorú hangon a főnök lus­ta beosztottjához —, hogy a munkától még senki nem halt meg? — Tudom — feleli a beosztott —, de minek kockáztassak? Nem akarok én lenni az első áldo­zat. • — Kedves vendégeink, mi minden erőnkkel ar­ra törekszünk, hogy önök úgy érezzék magukat ebben a szanatóriumban, mintha otthon lennének. — Mit beszél — hördül fel ijedten az egyik beutalt — én pihenni jöttem ide! • Gyakorló anya tanácsolja a fiatal anyának: — Csak arra gondolj, hogy ez nem a te gyere­ked. A más gyerekét mindenki tudja nevelni. A diák történelemből vizsgázik: — Hogy hivják azt a franciát, aki tábornok volt, majd első konzul és később császár lett? A jelölt sokáig gondolkodik, a fejét rázza és igy szól: — Nem tudom. — Napóleon Bonaparte — mondja a tanár. A jelölt feláll és távozni készül. — Hova megy? — kiált utána a tanár — még nem végeztünk. — Bocsánatot kérek, tanár ur, azt hittem, hogy ön a következő jelöltet szólitja. ■ LLJ e/3 LÜ in! cn 1970. Szept 20-án, vasárnap egész nap a Castle Harbour Casino- és Parkban, 1118 HAVEMAYER AVENUE, Bronx, N. Y. (Esős idő esetén zárt helyiség) ★ Finom ételek, italok, sütemé­nyek, kellemes szórakozás. — "Forog a kerék'" Bazársátor. Zene. — Door Prize és szép sorsolási tárgyak Belépődí j előreváltva 75 cent, az ajtónál 90 cent, gyermekeknek díjtalan ★ ÚTIRÁNY: Az IRT Lexington Ave. subwayval a Pelham Bay vonalon a Castle Hill Ave.-ig, onnan 4 block a Powell Ave.-ig, és egy block a Havemayer Ave.- ig. — KOCSIVAL: Az East River Drive-on a Bruckner Boulevard- ra, a Castle Hill Avenue-ig. — CS9 INI m I“ i J5® 2 m &

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom