Amerikai Magyar Szó, 1970. július-december (24. évfolyam, 27-49. szám)
1970-11-12 / 44. szám
Thursday, Nov. 19, 1970. AMERIKAI! MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 3 I írja: Rev. Gross A. László H B. D., Th. M. Nem fordult az ország “jobbfelé” A század legpiszkosabb kongresszusi választásán túlestünk ugyan, de a jobbizlésü emberek gyomra még mindig kavarog a sok-sok förtelmes- ségtöl, aminek a kampány során tanúi voltunk a Nixon-Agnew pár és cinkosai részéről... Jómagam immár negyven éve figyelem Amerika politikai cirkuszának nyaktörő mutatványait, de ha a republikánus pártnak ebben a választási összecsapásban követett lelkiismeretlen eljárásához hasonló példát keresek az emlékezetemben, kerek húsz esztendővel kell visszamennem érte a múltba, amikor egy rendkívül ambiciózus, Joe McCar- thy-val lelki rokonságban lévő, fiatal kaliforniai képviselő viaskodott — erkölcsileg erősen kifogásolható eszközökkel — a szenátusba való beválasz fásáért, a haladó szellemű Helen Gahagan képviselőnő ellen. Csak ott láttam — kicsiben az ellenjelölt becsületébe gázoló, Ízléstelen és kíméletlen kortestrükköket, amilyeneket a minap befejezett kampány folyamán alkalmunk volt — hányingerrel küszködve — megfigyelni az ország minden részében Kérded: ki volt ez a törtető fiatal képviselő? Ejnye, ejnye, hát már elfelejtetted volna ?! Richard M. Nixon névre hallgatott őkelme... Persze, az csak puszta véletlen, hogy ugyanennek a Nixon-nak a pártja húsz évvel később, pont az ő elnöksége alatt, ugyanolyan dum-dum löve- geket használt az ellenfelek lepuffantására, amilyeneket ő annakidején oly sikeresen alkalmazott Helen Gahagan-nel szemben — nemde? Ki volna olyan vak és vakmerő, hogy az akkori fiatal képviselő és a mai elnök választási manőverei között bármilyen összefüggést is merne felfedezni?! ■ Mit remélt az elnök ettől, a fiatal Nixon stílusára emlékeztető korteshadjárattól, amelynek során a hamis televíziós hirdetések ezrei, Agnew állandóan durvuló személyi támadásai és a vele egyhuron pendülő sajtó hasábjainak tízezrei az ellenjelöltek becsületét, hazafiui hűségét és politikai megbízhatóságát erősen kétségbe vonták? Ezt a reménységet John Mitchell, a mi derék igaz ságügyi miniszterünk, aki főképpen felesége “aranyköpéseinek” köszönheti a hírnevét, öntötte formába igen akkurátusán, amikor a kampány folyamán kijelentette: “Ez az ország annyira jobbfelé fog fordulni, hogy nem fogunk ráismer ni!” Nixon valóban azt remélte, hogy ezzel a kíméletlen korteshadjárattal sikerülni fog neki mozgósítani a sokat emlegetett “néma” vagy “csendes” tömegeket és hogy ezeknek a segitsé- gével benépesítheti a kongresszus mindkét házát nixon-i hitvallású törvényhozók többségével, amely aztán pontosan úgy táncol majd, ahogyan ő fütyül. Hát a mozgósítás fényesen sikerült, azt meg kell hagyni, azzal a csekély különbséggel azonban, hogy a “némák” tömege nem mellette, hanem ellene hallatta a szavát. Én ugyan még ma is azt tartom, hogy az átlagos amerikai szavazópolgár politikai iskolázottsága jóval a civilizált világ átlagos szintje alatt áll, de azt már nem egyszer tapasztaltuk a múltban, hogy tisztességérzet (vagy ha úgy tetszik: sportszerűség) dolgában kiállja az összehasonlitást a világ bármely pépével. Amikor tehát tisztességtelen, átlátszóan rosszindulatú, visszataszító választási fondorlatokkal találja magát szemben — akármelyik oldalról is! —, megbotránykozásának szabad folyást enged a szavazófülke magányában és néhány jól elhelyezett keresztvonással tudtára adja a főcinkosoknak: EDDIG ÉS NEM TOVÁBB! Ez történt pontosan november 3-án a szavazófülkék százezreiben — országszerte. A húsz évvel ezelőtt oly “nagyszerűen bevált” nixon-i recept ezúttal boomerágnak bizonyult és pont azt kólintotta fejbe, aki azt elhajította, hogy másokat üssön ki vele a csatasorból... ; Nixon szivvel-lélekkel, bámulatos energiával — és húsz évvel ezelőtti tapasztalatainak alapos fel- használásával — vetette bele magát a választás! harcokba és a szavazás kimenetelétől eddig köMIT ÍRNAK AZ U.S.-RŐL Spiegel (Hamburg): New York város lakásügyi igazgatója szerint jelenleg itt magánlakásokat nem építenek s a helyzet 1—2 év múlva még rosszabb lesz. De sokkal rosszabb már nem lehet. Uj felhőkarcolók épülnek — de csak az üzletnek. Százezrek hiába keresnek lakást, de — mondja Rockefeller — mennél nagyobb a szükség, annál kevesebb épül. A hiány felveri a lakbéreket. A jobb helyeken másfél-két szobáért havi 6—800 dollárt kérnek. New York az egyetlen amerikai város, ahol a lakások egy részének kötött a bére, de ilyenre évekig kell várni s akinek jut, gyakran a berendezést tízszeres áron kell megvenni. S az ilyen házak borzalmasan leromlanak. És a tulajdonosok minden eszközzel ki akarják űzni a lakókat, hogy a régi házat lebontsák, helyébe uj toronyházat építsenek a cégeknek. Ahol a legnagyobb a szükség, ott zavargások veszélye miatt — a bankok nem kölcsönöznek építésre. A szövetségi kormánynak évi 1 milliárdot kellene szociális építésre folyósítani. (Ez nagyon kevés volna: csak 40,000 kis lakás.) Calley hadnagy levelei: Az Esquire magazin közli a vietnami tömeggyilkossággal vádolt hadnagy “vallomásait” (az ilyfeneket rendszerint a szerkesztőségben Írják, az illető adatai alapján). Itt csak azt említem meg belőle, hogy a hadnagy azt mondja, elárasztják őt szimpátia-nyilatkozatokkal; és azzal mentik őt, hogy az ilyesmi mindennapi eset. Ilyeneket Írnak: — Koreában szolgáltam, nagyon sok hasonló eset volt ott. A tengerészgyalogságban szolgáltam Istent és Hazát és Koreában részt vettem akciókban, amelyekben megöltünk nőket és gyermekeket. — Németországban harcoltam, katonáim ott gyakran megöltek polgárokat, nőket, gyermekeket. — Afrikában azt parancsolták, minden arabot lőjjünk le, nehogy elvegyék ruhánkat. — Ieshima japán szigeten be kellett falaznom egy barlangot, ahová egy anya menekült 12 gyermekével. Okinawán gránátokat dobtunk öregekre és nőkre — hiszen háború volt. — Az én osztagom is úgy haladt át a vietnami falvakon, mint a tied. — A Bureau of Labor statisztikája: 1969 IX. 1970 IX. munkában 78,026,000 78,256,000 munka nélkül 2,858,000 4,920,000 fogyasztási árindex 129.3 136.6 termelési index 173.8 166.0 A Carnegie Corporation megbízásából irta Ch. Silberman, a Fortune szerkesztője “Crisis in the Classroom” könyvében: “Bármely nyilvános iskola osztályait látogatjuk, megdöbbenünk, hogyan sorvasztják el a tanulók egyéniségét, aktivitását, önérzetét. Az U.S. iskolák komor, öröm- telen helyek, ahol megvetik a gyermekeket. Earl Warren, a Felső Bíróság volt elnöke: 100 évig tartott, mig a rabszolgaságtól megszabadultunk. de azóta újabb 100 év telt el és a 22 millió néger még mindig hordozza nyomát és hiába küzd, hogy elsőrendű polgár legyen belőle. W. Shannon, a Times munkatársa: Akik 1950- ben azzal vádolták politikai ellenfeleiket, hogy puhák a kommunizmussal szemben, most azt a csatakiáltást hallatják, hogy ezek puhák a bűnnel és az erőszakkal szemben. Az NAACP (National Association for the Adván cement of Colored People) körleveléből: Az utóbbi hetekben Georgiában és Mississippiben a fegyveres erők 8 feketét gyilkoltak meg. Két diákot 140 golyóval 100 yard távolságból — pedig nem is vettek részt a tüntetésben. Hat tüntetőt Augus tában, mert tiltakoztak, hogy a szörnyű börtönben egy 16 éves fiút előző nap megöltek. Charles A. Reich, a Yale egyetem tanára: A protestáló diákok az egyetlen csoport, amely a józan ész érvényesüléséért küzd és a korporációk állama ellen, amely esztelenül pusztít egy délázsiai országot és a diákok nem akarnak bűnrészesek lenni e háborúban. New York Review of Books az elemi iskolai olvasókönyvekből: Ezekben a gyermekek egy kedves polgárház lakói a kertvárosban; piknikre mennek, a nagymamához, a kutyájukkal. A mama múlt századbeli ruhát visel, az áruházban is kesztyűt hord. Tapsolnak, amikor a cowboy lelövi az indiánt, a Daddy motorcsónakot vesz, a nők kötényt viselnek a konyhában. Daddyről csak any nyit tudni, hogy valamilyen irodából hazajön és labdázik a fiával. A gyermekeknek rengeteg játékuk van, mind fehér gyermekek. Legfőbb örömük a vásárlás, a fogyasztó társadalom reményteljes tagjai. A szülők ilyen énekere tanítják őket: legyetek boldogok, mint a kis báránykák. Time: Az U.S. Army Vietnamban sokáig használta az “Orange Agent” növénypusztitó vegyszert, de a Nemzeti Rákkutató Intézet kimutatta, hogy annak hatására a gyermekek halva születnek, vagy nyomorékok. Ezért a Pentagon megtiltotta, hogy e szerrel szórják be a földet .Most elismerik, hogy ennek ellenére a légierők még mindig ezzel pusztítják az országot és a népet — de csak azok után ismerték be, hogy Ronald Ri- denhour volt katona, aki egyik leleplezője volt a My Lai-i vérengzésnek és most újságoknak (a Time-nek is) dolgozik, a helyszinen kinyomozta az esetet. Federation of American (Scientists) A Nixon- kormány javaslata a stratégiai fegyverek ellenőrzésére svindli, mert ők éppen ellenkezőleg, törvényesíteni akarják a fokozott fegyverkezési versenyt, a fegyverek tökéletesítésével. A Szövetség elnöke H. F. York, aki a Hadügy tudományos osztályának vezetője volt. Pruitt-Igoe: ilyen különös a neve St. Louis hatósági lakótelepének, mely 26 tizenegy-emeletes bérházból áll. A N. Y. Times szerint az 1955—56- os építkezésből példátlan botrány lett. A telepen összesürüsödött a betelepültek nyomora, vandalizmus, bűnözés, prostitúció, erőszak uralkodott az egyre mocskosabb telepen és sok lakó inkább visszaköltözött korábbi nyomoru slum-lakásába, semhogy ott éljen. Most az egész telepet lebontják. Boston kertvárosaiban székel több száz elektromos kutató cég, melyek 50,000 szakembert alkalmaztak, magas fizetéssel. A rossz üzletmenet folytán 10,000-ét elbocsájtottak a többiekre is sor kerül, a megmaradtak fizetését leszállították, munkaidejüket meghosszabbították. A még állásban lévők kerülik felmondásban levő barátaikat, igy egy “fekete humoru” mérnök csengőt hozott nekik, hogy mint a leprások, figyelmeztessék a birtokon belülieket, hogy a fertőzést elkerüljék. t Per. vetett kétbalkezes politikájának a lelkes jóváhagyását várta; ehelyett azonban elutasítást, megrovást, sőt mondhatnám: megbélyegzést kapott az amerikai néptől, vagyis pontosan azt, amit megérdemelt. Az amerikai nép tisztességérzetét dicséri, hogy nem volt hajlandó a habzószáju, gyülölséget és széthúzást prédikáló, demagóg republikánus vezérszónokoknak felülni és jobbra fordulni... Nixon-nak mégis volt mersze a választást követő napon a tévé-hálózatok mikrofonjai előtt olyan nyilatkozatot tenni, amelyben a választások eredményét az ő ideológiai győzelmeként interpretálta. Sok ilyen győzelmet kívánunk neki! Lelkünk legmélyéből... > i (1970. nov. 9.) Betiltják a vegytisztító szerek használatát Hauppauge, L. L, N.Y. Suffolk Megye törvényhozó testületé betiltotta a vegytisztító szerek használatát. A rendelet a jövő év március elsején lép életbe. Pénz- és börtönbüntetéssel jár a vegytisztitó- szerek eladása és használata. A törvényt az tette szükségessé, hogy a tisztítószertől megmérgezett viz beszivárgott a földbe, ihatatlanná téve a talajvizet, melyet a megye egy millió lakosa a mély kutakból nyer. Szennycsatornák építésére nincs pénz. j
