Amerikai Magyar Szó, 1970. július-december (24. évfolyam, 27-49. szám)

1970-11-12 / 44. szám

Thursday, Nov. 12, 1970. ™ AMERIKAI MAGYAR SZ6 — HUNGARIAN WORD_______________________________________________7 A KORMÁNY REDUKÁLTA A VIETNAMI SEBESÜLTEK KÓRHÁZ KÖLTSÉGEIT Az amerikai háborúk statisztikusai szerint, a vietnami háború sebesültjeinek 10-százalékkal nagyobb esélyük van a megmentésre a harctéren, mint az előző háborúk sebesültjeinek volt. De a Vietnamban harcolóknak egész életükre nyomo­rékká válni minden eddiginél nagyobb esélyük van. A “holttest-számlálások”-ról szóló hivatalos jelentések vajmi keveset mondanak a sebesültek, megnyomorodottak ezreiről, csak azt hangsúlyoz­zák, hogy egyre csökken a harcban elesettek szá­ma. Még igy is, egy átlagos, u. n. “kedvező” hé­ten Vietnamból 50 amerikai halálesetet jelente­nek. Ebbe nem számítják bele az észak- és dél­vietnami, valamint a Nemzeti Felszabadító Front haderői elesett ezreinek számát s még kevésbé, az áldozatul esett polgári lakosságot, melynek ha- lottairól és sebesültjeiről nem készítenek statisz­tikát. A jelentésekből kitűnik, hogy körülbelül hét­szer annyi amerikai katona sebesül meg, mint hal meg a vietnami harcokban. A számok azt is ki­mutatják, hogy az elesettek és sebesültek legna­gyobb száma a besorozottakból, nem a hivatásos katonákból kerül ki. Többnyire a besorozottakat küldik ki a frontra. A nyilt. harcokon kívül az amerikaiak meglepetésszerü gerillatámadások­nak, felállított csapdáknak és aknáknak is áldo­zatul esnek. Jellemző a huszadik század háborúinak pusztí­tására, hogy az első világháborúban 53,400 ameri­kai halt meg és 204,000 sebesült még, a máso­dik világháborúnak 291,500 halott, 670,000 sebe­sült lett az áldozata, a koreai háborúban a sta­tisztika 33,600 amerikai halottról, 103,000 sebe­sültről jelentett és a ki nem mondott vietnami háborúban mindeddig 43,800 amerikai halt meg és 290,300 amerikai katona sszenvedett sebesü­lést. . . Annak ellenére, hogy 10 százalékkal több sebe­sültet mentenek meg a harcterekről, a sebesülé­sek súlyossága nagyon szomorú képet nyújt. Hogy csak az érzékszerveket ért sérüléseket említsük, százalékban kifejezve a második világháborúban a sebesültek között 5.60, a koreai háborúban 10.81, és Vietnámiján 14.27 volt a megvakultak és megsebesültek aránya. Ezek a harctereken megmentettek egész életükre szörnyű árat fizet­nek, hogy a katonai behívásnak eleget tettek. A besorozott fiataloktól elvárják, hogy szó és panasz nélkül hajlandók legyenek bármikor a harctéren életüket, egészségüket, épségüket fel­áldozni, de a kormányhatóságok semmi garanciát nem nyújtanak arra, hogy a harcokban megsebe­sültek itthon, az Egyesült Államokban a lehető legjobb orvosi kezelést kapják. Nixon elnök augusztusban képes volt arra, hogy megvétózza a Kongresszus mindkét háza által elfogadott ja­vaslatot, mely 105 millió dollárral emelte volna a veteránok kórházainak kiutalt összegeket. Pe­dig a katonai kórházak túlzsúfoltak és elégtelen szolgálatot nyújtanak, mert sem Johnson elnök, sem Nixon elnök nem számított arra, hogy a vietnami háború mennyi amerikai áldoza­tot fog követelni. A helikopteres mentőszol­gálatok és rögtönzött hadi kórházak képe­sek sok félig halott sebesültet megmenteni, de olyan áron, hogy azok sérüléseiket egész éle­tükre megszenvedik. Szomorú tapasztalat vár ezek után azokra, akik hosszú kezelésre, rehabili­tációs szolgálatokra szorulnak. Az egyik newyor- ki képviselő megtekintette a bronxi Kingsbride Veterans Hospital-t és azt látta, hogy egyetlen éjjeli ápoló volt megbízva kilencven kétoldali sú­lyosan bénult beteg (paraplegic) ápolásával. McGovern szenátor kertelés nélkül megmondta, amikor az amerikai csapatok kivonását sürgette a szenátus előtt: “Minden egyes szenátor itt rész­ben felelős azokért az emberi roncsokért a Walter Reed kórházban, a Bethesda Naval kórházban és sok más helyen az országban — ezekért a fiatal emberekért, akiknek hiányzik karjuk, lábuk, ne­miszervük vagy arcuk és teljes reménytelenség­ben élnek. Nem sok van ezek között az összetört, megroncsolt fiuk között, akik azt mondanák, hogy ez a háború valami nagyszerű kaland.” Minden nap, amellyel ez a szörnyű, erkölcste­jen háború tovább folyik, egyre több fiatal életet tör össze, egyre nagyobb számú megroncsolt, egész életre elitéit áldozatot követel. A franciaországi fiizkafasztrófárót kapcsolatok A Greneble-től nem messze fekvő Saint I.aurent du Pontban kedden eltemették a kigyulladt tánc­terem 144 áldozatát. Pompidou köztársasági el­nököt Fontanet munkaügyi miniszter képviselte. A sérültek közül még öt van súlyos állapotban. Az elhamvadt táncterem romjai között talált 142 holttes közül (hétfőn még ketten belehaltak égési sebeikbe) kedd reggelig csak 110-et sikerült azonosítani. A koporsókon ruhafoszlányok, ékszer darabok, használati tárgyak várták a hozzátarto­zókat, hogy azok alapján esetleg felvilágosítást adjanak a többi áldozatról. Megnehezítette az azo­nosítást, hogy a szórakozó fiatalok között a gre- noble-i egyetemen tanuló külföldi — svéd, nyu­gatnémet és kanadai — diákok is voltak. A vizsgálat eddig eredményei csak fokozzák az egész ország megdöbbenését. Az egymásnak el­lentmondó vallomásokból annyi máris kiderült, hogy a tíizrendészeti hatóságoktól nem kértek és azok nem is adtak engedélyt a tánchelyiség meg­nyitására. A tulajdonosoknak azonban mégis volt rendőrségi engedélyük a szórakozóhely üzemben tartására, az éjszakai nyitvatartásra, sőt szeszes ital árusítására. A rendőrség szerint az ő engedélyük független a tíizrendészeti szemlétől, nekik “abba nincs bele­szólásuk”, hogy nincs működő vészkijárat, hogy a főbejárat forgó ráccsal van eltorlaszolva, hogy a dekorációt rendkívül gyúlékony anyagból készí­tették (külön vita indult meg, hogy egyáltalán szabad-e ilyen anyagokat alkalmazni, hogy nincs telefon, nincs tűzjelző készülék, sőt elegendő viz sincs. A tüzrendészeti hivatal azzal “védekezik”, hogy tőle ne mkértek sem előzetes szemlét, sem engedélyt. Pusztán abból, hogy a helyiség április óta tart nyitva és hétről hétre öles plakátokon hirdeti táncestélyeit, “nem köteles tudomásul venni ennek működését”. A francia közvélemény most, hogy a megdöb­benésből tűd magához térni, azt kérdezi: vajon miféle felelősségre vonás következik? S miféle szigorú intézkedés, amely legalább a jövőre vonat kozóan megakadályozná a hasonló tömegszeren­csétlenséget ? Schalk Gyula: A MARS ÉVTIZEDE KÖVETKEZIK Az 1970-es évtized alighanem soha nem remélt adatokkal gazdagítja majd ismereteinket a sokszor emlegetet Mars bolygóról. Csillagászati szempont­ból, különösen a bolygókutatás vonatkozásában, minden valószínűség szerint a Mars évtizede lesz az 1970-es évtized. Talán eldől a kérdés: van-e élet, akár egyszerű növényi élet ezen a vörös szín­ben játszó és mostmár egyre nagyobb korongot mutató bolygótestvérünkön? A Mars és a Föld ugyanis 1971—73 között egyre inkább közeledik egymáshoz, és hamarosan bekövetkezik az úgyne­vezett Mars oppozició (szembenállás), amikor a Nap körül keringő két bolygó a pálya egyik olda­lán szembetalálkozik egymással és századunk egyik legkedvezőbb 56—60 millió kilométeres távolsága választja el a Földet a Marstól. Minden időkben nagy várakozás előzte meg az ilyen szembenállást. Az 1958-as hasonló helyzet alkalmával mutatta ki Sinton amerikai csillagász a klorofill a növényi élet alapanyaga) jelenlétét a bolygón és akkor azt mondottuk: majd a legközelebbi szembenálláskor további mérésekkel kell igazolni e felfedezés helyt­állóságát. Azóta mesterséges bolygók haladtak el a Mars mellett és ezerszám küldték meglepő, krá­terekkel tarkított felvételeiket a Földre a Mars­ról. Uj lehetőség nyilt a bolygó kutatására és ezt a hamarosan bekövetkező szembenálláskor ki kell használni! íme a tervek: A következő tiz év során 1971-től kezdődően hét alkalommal nyílik lehetőség Mars szondák indítására, és ezzel a bolygó felszínének 70%-át kiváló minőséggel lefényképezhetjük! Ezek a vállalkozások, hasonlóan a Luna és a Lunar Orbiter sorozatokhoz, majd részletesen fel­térképezik a Mars felszínét, csakúgy mint az előb biek a Holdét, alapot adva egy Mars expedíció részlettérképeinek elkészitéséhez. A VIKING PROGRAM néven ismert Mars próg ram minden egyes vállalkozása során két Mars szondát indítanak, melyek közül az egyik a Mars körül fog keringeni, mig a másik simán leszáll a bolygó felszínére. 1972 és 75 között hét alkalom­mal összesen 14 ember által késszitett eszköz jut a Mars bolygó közelébe, és hét a felszínére. Nem tűnik — ismerve az APOLLO Programot — utópisztikus álomnak, ha már most megjós- lom: körülbelül 15 év múlva 1985 táján minden idők legfantasztikusabb látvány tárul majd sze­münk elé a televízió képernyőjén, amint majd a Viking rakéták első tagjainak valamelyike mel­lett emberek tevékenykednek, és vizsgálják: va-r jón mennyit romlott az egykor a Földről a Mars­ra küldött emberi eszköz állapota a Mars időjárá­si viszonyai között. Egy darabját bizonyára lesze­relik majd annak, miként a Holdon a Surveyor- nak Az idő igazolni fogja ezt az állításomat A hét. venes évtized szondákon át, a nyolcvanas már az ember személyes tevékenysége révén lesz á Mars évtizede! Békét kíván az ország többsége A Gallup Közvélemény kutató Intézet kivizsgál­ta az amerikai nép magatartását a vietnami hely­zetről. Az ország négy különböző részében lakó­kat megkérdezték: támogatják-e az amerikai ka­tonák kivonását Vietnamijói a jövő év végéig? A kérdésre válaszolók 61 százaléka igennel válaszolt. ... Más kérdésekkel kapcsolatban ezek az eredmé­nyek: 65 százalék támogatta azt a javaslatot, mely rögzítené a béreket és az árakat a jelenlegi szinten. Ugyancsak 65 százaléka a megkérdezet­teknek nagyobb szövetségi ssegitséget kivátt a nagy városok pénzügyi támogatására. ®®®®®®®®®®®®®®®®@®®®®®®(§)®®®®®©®®®®®®®®®® I SOBEL OVERSEAS CORP. % ©) ll/l/ ■ rAiiAVMXIfCtrA 210 east 86th street, new york. n. y. 10028 g Iliiül rOuuYNOIIdEu - telefon: (212) 535*490 ­1 UTAZÁS! IRODA - IBUSZ HIVATALOS KÉPVISELETE S) SZÁLLODA FOGLALÁS — FORINT UTALVÁNY — VIZUMSZERZÉS LÁTOGATÓK KIHOZATALA — GYÓGYSZEREK ÉS VÁMMENTES KÜLDEMÉNYEK IKKA Magyarországra — TUZEX Csehszlovákiába fe)®®®®®®®®®®!)®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom