Amerikai Magyar Szó, 1970. július-december (24. évfolyam, 27-49. szám)

1970-10-15 / 40. szám

Thursday. October 22. 1970. AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 3 ROHAMOSAN TERJED A MALÁRIABETEGEK SZÁMA Vietnamból hozzák magukkal a hadviseltek OLCSÓ KORTESTRÜKK Nixon nagyon jól tudja, hogy egy olyan “béke­javaslat,” amely nem foglalja magában a legszéle­sebb alapokra fektetett koalíciós kormánynak a garanciáját (természetesen a Thieu-Ky-Khiem trió kizárásával!), nem egyéb, mint üres gesztus, ami­vel a vietnami szabadságharcosokat nem lehet lóvá tenni. Ezek az elszánt és minden áldozatra kész hazafiak nem azért küzdöttek és ontották a vérüket immár egy negyedszázadon át, hogy most aztán a vietnami nép árulóiból álló Thieu-bandá- val leüljenek tárgyalni országuk jövője felől. .. Miféle békés megoldás, miféle “szabad választás” volna várható egy olyan országrészben, ahol ez a társaság, amely minden ellenzéki hangot elnémit, minden békepárti polgárt börtönbe vet és egymil­liós hadseregével, valamint félmilliós milíciájával a lakosságot leirhatatlan terror alatt tartja, to­vábbra is a nyeregben maradhat és a “választás” kimenetelét a szó legszorosabb értelmében előre megszabhatja?! Hiába volna jelen — a látszat ked­véért — egy párezer nemzetközi megfigyelő, ezek­képtelenek volnának megakadályozni a hatalmon lévő apparátus kulisszák mögötti fenyegetéseit, ijesztgetéseit, a békére hajlamos “gyanús” elemek­nek a szavazó-urnáktól való erőszakos távoltartá­sát és a választási eredmények meghamisítását... Ahhoz, hogy Dél-Vietnamban valaha is egy félig- meddig tiszta, terrormentes választás lefolyhasson, feltétlenül szükséges, hogy eló'bb egy átmeneti koalíciós kormány jöjjön létre (Thieu-ék kihagyá­sával!), amely előkészítené és lehetővé tenné az egész nép legszélesebb rétegeinek a szabad rész­vételét — a büntetés és bosszuállás félelme nél­kül! Nixon nagyon jól tudja, hogy a vietnami Felsza­badító Frontot semmiféle mézesmadzaggal nem le­het egy újabb indokínai konferencia kerékasztalá­hoz édesgetni, hiszen a Front hívei nagyon jól emlékeznek a 16 évvel ezelőtt lezajlott genfi kon­ferenciára, amelyen — hosszadalmas tusakodások után— egy igen praktikus, minden érdekelt felet kielégítő egyezség jött létre; nekik nincs szüksé­gük — köszönik szépen! — egy hasonló nemzet­közi konferenciára; ők beérik azzal, ha az eredeti szerződés tételes pontjai — amelyekhez annakide­jén az Egyesült Államok képviseletében jelen volt Bedell Smith tábornok ünnepélyesen hozzájárult ■— végre érvényre jutnak... (Legföljebb szeret­nék Nixont gyengéden emlékeztetni arra, hogy az az amerikai kormány, amelynek ő volt akkor az alelnöke, volt a bűnös abban, hogy cinikusan, dur­ván felrúgta ezt a nemzetközi megegyezést és igy értelmi szerzőjévé vált a mai napig is dúló hábo­rúskodásnak.) A vietnami szabadságharcosokat nem érdekli egy újabb konferencia — ők ma is a 16 év előtti szerződés alapján állnak; ha azt az Egyesült Államok nem tartja tiszteletben és nem jelenti ki érvényesnek ma sem, akkor mi a garan­cia arra nézve, hogy egy újabb konferencia egyez­ményeit honorálni fogja? A Felszabadító Front számára csak egyszer volt Genfben kutyavásár! Nixon nagyon jól tudja, feltéve, hogy a történe­lemhez konyit egy keveset, hogy a hadifoglyok ki­cserélésére — amióta világ a világ — csak a béke­kötés megtörténte után szokott sor kerülni, nem pedig a béketárgyalások megkezdése előtt. Nincs példa arra a történelemben, hogy az ellenséges hadifoglyok épkézláb — tehát harcképes kondí­cióban levő — része valaha is visszanyerte volna a szabadságát a háború befejezése előtt. Csak csonka-béna, harcképtelen foglyok kicserélésére volt precedens a múltban. Ezek már nem alkalma­sak arra, hogy ismét fegyvert fogjanak, vagy bom­bavető repülőgépeket vezessenek azok ellen, akik szabadon engedték őket. . . Nixon mégis az összes hadifoglyok azonnali kicseréléséről beszél, holott bölcsen tudja, hogy ilyesmiről a békekötés előtt szó sem lehet. Nixon azt is nagyon jól tudja, hogy a vietnámi nép számára NINCS KÉT VIETNAM! Mégis úgy beszél, mintha itt két Vietnam állna szemben egy­mással és e kettő közül az egyiknek — a délinek •— az önrendelkezési jogát, függetlenségét és sza­A Betegségellenőrzési Központ jelentése szerint a múlt évben 50 százalékban emelkedett a malária megbetegedések száma, az előbbi évihez képest és előzetes tanulmányok szerint 1970-ben a malária­esetekben még további rohamos emelkedés vár­ható. A hivatalos jelentés szerint az emelkedést kizárólag a betegséget Vietnamból magukkal hozó, visszatérő katonák idézik elő. Az 1969-ben bejelentett 3,806 uj maláriás megbetegedésből 127 kivételével mind visszatért katonák között for­dult elő. A tengerészgyalogosok között 262 százalék volt az emelkedés, amelyet a hivatalos orvosi szakér­tők szerint nem lehet kizárólag a nagyobb számú visszatérő katonának, vagy az esetek gyakoribb bejelentésének tulajdonítani. A Központ malária­szakértője, dr. Myron G. Schultz mondotta, hogy “a visszatérő katonák, tekintet nélkül rangjukra, nem fejezik be a malária-ellenes védőkezelést,” amit az előírások szerint tőlük megkövetelnek. A maláriát magyarul váltóláznak nevezik, még­pedig azért, mert tünetei rendszeres időszakokban, minden másod-, vagy harmadnap jelentkeznek. De a fertőzés után a tünetek: hideglelés, láz, fejfájás NEW HAVEN, Conn. — A Yale egyetem gond­nokai bejelentették, hogy hét hónapig tartó vizs­gálat után egyöntetűen úgy találták, hogy King- man Brewster, Jr. általános közszeretetnek és tisz­teletnek örvend és ajánlották, hogy továbbra is maradjon meg egyetemi elnöki tisztségében. Mr. Brewster, aki 1963-ban lett a Yale egyetem elnöke, maga kérte a vizsgálatot, mert úgy érezte, időn­ként szükség van az ilyen felülvizsgálatra, hogy megakadályozzák a nem hozzáértő és felelőtlen adminisztráció kialakulását. Megelégedéssel vette tudomásul az eredményt Mr. Brewster és most, mint mondotta, nyugodt lélekkel merülhet bele az egyetem komoly oktatási és pénzügyi problémái­nak megoldásába. Az egyetemi elnököt hagyomá­nyosan meg nem állapított időre, többnyire élet­tartamra, vagy nyugalomba vonulásig nevezik ki. Kingman Grewster, Jr. helyesli, hogy időről-idő­re ujravizsgálják a kinevezés tartamát. “Olyan gyorsan változnak a dolgok és a felmerülő kérdé­sek annyira kiszámíthatatlanok, hogy nem lehet többé végleges hatállyal egyetemi elnököt kinevez­ni,” mondotta. Múlt áprilisban és májusban több oldalról érte támadás Mr. Brewster-t azért, mert nem ellenezte a Black Pantherekkel rokonszenvező hallgatók sztrájkját. Rossz néven vették tőle azt is, hogy ki­jelentette, nem hisz abban, hogy fekete forradal­badságát ő vblna hivatott megvédeni. És ezt a ne­mes küldetését úgy kívánja betölteni, hogy a je­lenlegi bábkormányt mindenáron a helyén akarja tartani. Tudván tudja, hogy amig ez a bitorló-tár­saság ül a nyeregben, a béke felé vezető útnak még az első lépése is teljesen lehetetlen feladat­nak bizonyul, a sok-sok folytatólagos lépésről nem is beszélve.. . Mégis úgy állítja be ezt a “békeja­vaslatát”, mint a legszélesebb skálájú ajánlatot, amit egy amerikai elnök valaha is tett. . . Legjobb tudomásom szerint az elnök urat kis­ded korában a dajkája nem ejtette a feje lágyára. Ép eszének, logikus gondolkodó-képességének tel­jes birtokában van. Ha tehát mégis egy olyan aján­lattal áll elő, amiről eleve tudja, hogy az a másik oldal számára teljesen elfogadhatatlan, annak csak egyetlen egy lehetséges magyarázata van: az aján­lat belföldi használatra készült, még pedig az ame­rikai választóközönség falhozállitása céljából. A fondorlatosán megszövegezett s a lényeges ponto­kat szántszándékkal elhomályosító, vagy teljesen elhallgató “béketerv” rendeltetése nem egyéb, mint az, hogy a közelgő kongresszusi választások küszöbén a hiszékeny amerikai népet abban a ha­mis illúzióban ringassa, hogy: “a mi derék elnö­künk — ime — nem riad vissza a leggavalléro- sabb koncesszióktól sem; mindent elkövet, hogy az öldöklésnek véget vessen és fiainkat minél előbb és hányinger, néha csak hetekkel a maláriás vi­dékről való visszatérés után jelentkeznek, ahol az áldozatot a maláriát hordozó szúnyog megcsípte. A megbetegedést, megfelelő orvosságokkal el le­het kerülni. A malária nem ragályos betegség»-Ha az áldozat a teljes kezelést be nem fejezi, vissza­esés következhet be hetekkel, hónapokkal, sőt évekkel később. A malária az egész világon a leggyakoribb beteg­ség, de mivel az Egyesült Államokban általában ritkán fordul elő, az amerikai orvosok nem sokat tudnak róla. Ezért van az, hogy sok esetben késés­sel állapítják meg a diagnózist és kezdenek keze­lést. Maláriában 9 elhalálozás volt a múlt évben az Egyesült Államokban. Ezek közül 5 polgári egyén volt, akik Afrikában, vagy vérátömlesztés következtében betegedtek meg. A másik 4 Viet­namból visszatért katona volt. Közöttük nyolcán fordultak orvoshoz, de napok teltek el, mig az or­vosok a betegséget megállapították. Ez igen gyor­san fejlődő betegség, melyben hirtelen gyógyítha­tatlan komplikációk fejlődhetnek ki. A diagnózis és kezelés késlekedése, a különben gyógyítható betegséget halálos kimenetelűvé teheti. márok bárhol az Egyesült Államokban igazságos elbánásban részesülhetnek. Különösen Agnew alelnöknek a haragját keltet­te fel ezzel, aki kijelentette, hogy uj elnököt kell kinevezni a Yale vezetésére. Mások is támadták, többek között Thomas J. Dodd szenátor. A gondnokokból álló felülvizsgáló bizottság meg­állapította, hogy Mr. Brewster népszerűsége az áprilisi és májusi események következtében meg­növekedett. Az egyetem a diáksztrájkkal kapcso­latban több mint 1600 levelet kapott s ezek öt az egyhez arányban támogatták Mr. Brewster állás­pontját. A bizottság most sem szabott meg határozott időtartamot az egyetemi elnökségi kinevezéshez. Döntetlenül hagyták ezt a kérdést azzal a szándék­kal, hogy 7 éven belül újabb felülvizsgálatot tarta­nak. HÁROM HIDROGÉNBOMBA ROBBANTÁS WASHINGTON, D. C. — Kina, a Szovjetunió és az Egyesült Államok egy-egy atombombát robban­tott fel szerdán, október 14-én. A kínaiak az at­moszférában, a szovjetek és az U.S. a föld alatt robbantották fel a bombát. hazahozza abból -a dzsungel-országból—az ilyen el­nök valóban megérdemli, hogy november 3-án az ő pártjára szavazzunk!” Hogy a vietnami szabadságharcosokat nem lesz képes felültetni ezzel a “nagylelkű” békejavaslat­tal, azt Nixon jól tudta, mielőtt a mestermüvét pa­pírra vetette volna, de hogy az igazi célját: a sza­vazópolgárok megtévesztését bizonyos mértékben sikerült elérnie, afelől — sajnos kevés kétségem van. Hiszen máris felült neki jó néhány háború- ellenesnek ismert törvényhozó és ellenzéki politi­kus és nem egy tekintélyes kommentátor is. Szo­morú, sőt megdöbbentő dolog, hogy egy államfő egy ilyen rendkívül komoly, tragikus ügyből kor- testriikköt kovácsol magának, aminek a segítségé­vel republikánus párti többséget próbál behozni a szenátusba. Mert ez a nagy hűhóval behirdetett •'béketerv”, amihez foghatót egyetlen amerikai elnök sem prezentált még, nem lehet más, mint egy cinikus, olcsó, erkölcsi szempontból erősem ki­fogásolható választási cselfogás. 0-5 De ha Nixon — amit nem hiszek — csak egy röpke percig is el tudta hitetni magával, hogy ez az ajánlat “a másik oldalon” lelkes fogadtatásra talál, akkor arra a következtetésre kell jutnom, hogy az a dajka mégis csak túlságosan vigyázatlan volt a kisded Dickie-vel. . . A GONDNOKOK DICSÉRIK BREWSTER EGYETEMI ELNÖKÖT írja: Rev. Gross A. László B. D„ Th. M.

Next

/
Oldalképek
Tartalom