Amerikai Magyar Szó, 1970. július-december (24. évfolyam, 27-49. szám)

1970-10-15 / 40. szám

Thursday, October 15, 1970. AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 9 A félszáz év előtti nyarat, a dombhátnak szala­dó kertet, a kőlábazatos padot lesütött szemű ab­lakoknál, te tudod megidézni, egyedül te. Te lop­tad el a szalagot Tóti Veronika kemény szálú, fo- hatos hajáról, hogy visszakunyorálja tőled este, ott, azon a pádon. De feltételeket szabtál mohón, gyerekes ravaszkodással, és Veronika — elhú­zódva kissé — teljesítette kívánságod. Naponta változtak az elcsent tárgyak, elölről kezdődött az vakáción. Ma úgy érzed, sajátod az a kis paraszt- ház, nem is a birtoklap szerint a tiéd. Gyerekko­rod el sem idegeníthető emlék-kockája, mellyel gyakran eljátszol. Birtoktest, valahol a ködgomo- lyok mögött, nem a földbe vert karók jelzik ha­tárait. Akkor még nem sejtetted, ki viaskodott Duna- almáson, éppen itt, nehezen hülő lángolásával, két, balsikerü házasságában is. Pár csontja ott pihen a temeatőoldalban a Vályiak, Vrgyasok és Tótiak szomszédságában. Ide kellett jönnöd, hogy észrevedd a vörös már­ványtáblát: “Ezen házban élt és halt meg Lilla, CSOKONAI költészetének NEMTŐJE.” Most nem a filológii szinteret, Tóti Veronikát keresed, miatta utaztál ide, hírül vetted, hogy él, özvegy Imrik Lajosné, a régi házban. Változott a ház, nem is túl sokat, falait újból átrakták, bővi­tették. Csöndesen nyitod meg a kaput, lábujj hegyen lopod magad végig a jólismert ámbituson. Mifé­le képzelt arcmást keresel, hogy szembenézz ifjú­ságoddal ? Előtted áll Tóti Veronika, de mégsem ő, apró termetű nénike, másfél araszos vállal, mintha összerántotta volna az idő. Csak sötétlő szembo­gara a régi kamasz lányé. Ölelésre lendíted a karod, de habozol, megtehe- ted-e, annyi év után. Valami megborzol, nem is egykori borzongásaid, hiszen annak a valaminek a temetésére jöttél! — Drága Veronika! Megismer, igy válaszol: — Maga az Pisti? Oly keveset változott! Csak a haja... Akkor másmilyen volt. Szájaszéle egymásra préselt, szigorú. Megille- tődés se bujkál árnyas tekintetén. Mintha feszé­lyezné a találkozás. Élt benned a kép az egyszeri lánypajtásról. Szikkadt, kicsi öregasszony: igy találtad. A sir széléről hozta vissza az orvos. Alig vert már a szive. Ezért jöttél, hogy foszlányaira tépd gyerekko­rod? Szembe kell nézni a valósággal. Veronika érzés és reményt kilúgozó éveivel. Sokféle ágyban futnak a patakok. Kétfajta víz­nyelő réteg: Lilláé és Veronikáé. Nem szeret beszélni magáról: — Hagyjuk, elmúlt. Túl vagyok rajt — örege­sen ellegyint. Jó idő múlva beszél. Mintha ásóval fordítaná ki a földet, mélyen, a halottakig. Ezért jöttél ide, hogy életébe turkálj ? Ezért. Mentő érved mutatod fel, hogy iró vagy ? Koránt- se mentséged. Élő, rángatózó idegeket kell át­vágnod ... Amit Tóti Veronikától hallottál s föl jegyeztél, változtathat a sorsán? Az övén semmiképp se. Talán másokén, akik később jöttek. Lássák. Ilyen äs volt. .. Tizenkilenc évesen vándorolt ki Franciaországba. Vele még sokan a faluból. Sehol se volt munka. Egy Champagne-i szövőgyárba került. Nyolcad- magával élt, tömegszálláson. Nem jutott meleg vízhez, hogy tisztálkodjon. Ezt is megszokta. Erős volt, fiatal. Négy év után került vissza falujába. Sokan maradtak kint. Két öccse is. ők nem élnek KOCHIS JEWELER DIAMONDS, WATCHES, JEWELRY 18810 Allen Rd. — Melvindale, Mich. John Kochis watchmaker — Tel.: 3-5865 gSSS3SSS*St3KS£SS3tJSS3S3SSSSK3eSSS8SSSSSK*SSSSSSSSStSK3S3SSS3SSSSÍSS3SSSSQ| S PAUL’S TEXACO SERVICE 19505 Allen Road — Melvindale, Michigan / GAS, OIL, BATTERY, TILE, AUTO PARTS $ / Telefon: WA 9-9806 — SZŐKE PAL, tulajdonos í ÉRZÉKENY UTAZÁS Irta: HUNYADI ISTVÁN már. Harminckettőben ment férjhez Imrik Lajos­hoz. Még tartott a háború, hogy rokkantán elen­gedték. Mutatta a “fényképet”. A medencecson­ton akadt meg a golyó. Mégis boldog volt Veroni­ka. Apa kellett a két gyerek mellé. Korai volt az öröm... Németek jöttek a faluba negyvennégy­ben. Valami eldugott fegyverek után kutattak. Ott leltek rá egyik vizesárokban, a hegyben. Pár golyószóró és rozsdás puska. Megtizedelték a fér­fiakat, mivel hallgattak. Imriket is agyonlőtték. A tizenkét éves Tóni fiú volt ott. Könyörgött a né meteknek, ne bántsák az apját. Végig kellett néz­nie a kivégzést. Azóta idegbajos. Álmában sir, fogát csikorgatja. Dolgozik, de nem jár sehova. Nem is nősül. Ma harminchét esztendős, de több­nek látszik. Rögeszméje, hogy rajzol. Mindig há­borút, repülőt, meggyötört arcokat. Aztán eljárt a “Timföldbe” Veronika. Szivattyút kezelt. Itt­hon kapálta a szőlőt, Tónival. Egyik nap össze­esestt. Billentyüzavar, kizsarolt szív. Többé nem mehetett ^vissza. Nem engedte az orvos. Rokkanty nyugdíjas. Kellene ide asszonykéz. Alig lézeng Veronika. Nem váltja föl senki... — Ezért nem akartam belekapni mesébe. Nem is érdekes történet. Jártak igy más asszonyok is... Sok volt a hatvanöt év... Ez az igazság. . . Felnyitottad a bűvös palackot, neked kell visz- szakergetni démonait. Ennyit megtehetsz Vero­nikáért. ■— Emlékszik a faluszéli magtárra? Ott áll ma is. Mennyit bujócskáztunk benne! Azok voltak a szép idők! Rábólint, Üresen bámul a levegőbe. Másegyéb- l’e gondol. Kergetik egymást emlékeid. — S a meggyszedésre, Berentés Margitéknál? Mintha mosoly kéretőzne ajka köré. Az első. Lelkesen kap az emlékén. — Arra igen. Maga nagy ördög volt már akkor. Föllesett rám. Érett meggyszemet húzott végig a csupasz lábszáramon.., Bizony igy történt, Tóti Veronika, Ezért jöttél hát ide, öregfiu. Ezért a szándék- talan mosolyáért. HUMOR ALAPOS FELKÉSZÜLÉS Szerény Tamás, ez az igen szorgalmas és na­gyon lelkiismeretes fiatalember, aki középiskolai tanulmányai során több ízben bebizonyította, hogy kiváló képességekkel rendelkezik, nemcsak a gyűrűn, hanem a felemás korláton is, családjá­nak egyöntetű helyeslésétől kisérve és támogat­va jelentkezett a bölcsészkarra, angol—francia szakra. No, nem azért, hogy majd a babérokkal kecsegtető pedagógusi pályára lépjen csupán va­lami szolid kis kulturattaséi beosztás lebegett távlati tervében; Londonban, Párizsban, esetileg Washingtonban. Tudta, hogy az ilyesmi áldoza­tokkal jár: szmoking, nyakkendő, borotválkozás, körömpucolás stb., de édes istenkém!... Fütötte a hivatástudat, tehát nem ismert aka­dályt. Egy éven keresztül tűrt meg maga mellett két házitanitót, bár utálta őket, majd 3,9-es érett ségi eredménnyel elment a bankettre, amelynek első fél órájában — amikor terveikről beszélget­tek a vén diákok — rejtélyesen mosolygott, kö­vetkező óráiban mindenkit meghívott magához San Franciscóba. Ezután — hála erős szervezetének — két nap alatt kijózanodott és újabb két nap múlva megint a régi volt, tehát hozzáfogott, hogy felkészüljön a felvételi vizsgára. Első útja Bőcze Gerzsonhoz vezetett, akivel édesapja annak idején együtt rúgta a rongylabdát, és aki jelenleg, mint szövetkezeti fodrász, saját kezűleg szokta nyírni a tanársegéd urat, aki ugyan az orvosi karon működik. . . No, de ezek mind ismerik egymást . Gerzson bácsi mindent megígért. A mi Tamásunk nem tartozott a hitetlen tamá­sok népes táborába, de azéi’t gondolta: ami biz­tos, az biztos. Fölkereste tehát nagynéniének volt háztartási alkalmazottját, akinek sógora az apósa a Közgáz portása lányának. No, de ezek mind ismerik egymást. A portás lánya nagyon ked­ves volt és mindent megígért. Más ifjú akkor azt mondta volna: én igazán megtettem, amit csak megtehettem. Nem igy Ta­más. Nagymamájából kihizelegte, hogy néhány sort írjon egykori hűtlen udvarlójának, akiből valóságos egyetemi tanár lett. Igaz, hogy a jogi karon és már húsz éve nyugdíjban van. No, de ezek mind ismerik egymást. A professzor ur, amint ezt Tamás bravúros nyomozással kiderítette, Pécsett lakott. Termé­szetesen ez nem lehetett akadály, másnap leuta­zott hozzá. Ott megtudta, hogy tizenhat évvel ez­előtt átköltözött Debrecenbe. Tamás fölutazott hozzá. Ott aztán... A lényeg az, hogy fáradozá­sát végül is siker koronázta. Zalaegerszegen ráta­lált a jó öreg főorvos urra, aki ugyan nem nagyon emlékezett a nagymamára, de azért roppant ked­ves volt és mindent megígért. Szerény Tamás —• hála erős szervezetének — három nap alatt kiheverte az utazás fáradalmait, s igy még mindig maradt két napja, hogy készül­jön felvételi vizsga anyagából. A második nap délutánján természetesen lazí­tott, hogy frissen álljon majd a bizottság elé, mert — állítólag! — az ott elért eredmény is szá­mit válamit.. Azután megtörtént az eredményhirdetés és Szerény Tamás nagy-nagy csalódással tapasztal­ta, hogy nem vették föl. Akkor Tamás hazament és alaposan megmond­ta a véleményét az apjának, a nagynénjének és a nagymamának. Azután megcsillapodva közölte, hogy — nem bánja — jelentkezik pótfelvételire, de akkor sziveskedjenek egy kicsit törni a fejü­ket komolyabb címeken. Sólyom László .— Képzelje, tegnap a Baross utca végén, a 12- es autóbuszon Rembrandtot, a világ egyik legna­gyobb festőművészét pillantottam meg. Megismer­tem az önarcképéről. — Szamárság. A Baross utcában nem is jár autó­busz! Félszegit, a kocavadászt, aki véletlenül célba talál, megkérdik: — Mit lőttél? Nyulat, őzet, vagy rókát?-— Fogalmam sincs. Azt hiszed, hogy én szűcs vagyok? • Skrapek bemegy egy csemegeboltba és megkér­dezi: — Mennyibe kerül a sonka? Ebben a pillanatban kitör a vihar, villámlik, mennydörög. Skrapek ijedten felnéz és rémülten mondja: — Kérdezni sem szabad? • Temetnek egy asszonyt. A házibarát jobban sir, mint a férj, aki igy vigasztalja a házibarátot: — Ne sírj, hiszen újra meg fogok nősülni... HA ELŐFIZETÉSE LEJÁRT, ■ szíveskedjen azt rendezni az alábbi sorok ki- | töltésével, hogy biztosítsuk lapunk rendszeres I megjelenését Megújításra: $.................................. I i Naptárra: $....................................................... f 1 I Név: ................................................................. | j Cim: .................................................................. j ! Város:..................................Állam:................ I I I Zip Code:................. | AMERIKAI MAGYAR SZÓ I 130 East 16th Street, New York, N.Y. 10003 J I ...___________________________.-.J

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom