Amerikai Magyar Szó, 1970. július-december (24. évfolyam, 27-49. szám)
1970-10-08 / 39. szám
Thursday, October 8, 1970. AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Fegyvernek számit a politikában a szavazók regisztrálása Az U.S. különböző államaiban minden évben sok fáradságba kerül a nyári hónapok alatt a szavazók regisztrálása. Akik eddig nem szavaztak, vagy régi szavazó kerületükből elköltöztek, vagy most érték el szavazó korukat, nem szavazhatnak, ha előbb nem regisztrálják nevüket a szavazó listán. Különösen nagy feladat áll ilyenkor a kisebbségi pártok előtt, mert az amerikai törvények értelmében államok és betöltendő tisztségek szerint regisztrált szavazók különböző számú aláirását kell benyujta- niok az illetékes állami hivatalokhoz, hogy pártjuk részt vehessen a választásokban- Minél több a regisztráltak száma, annál könnyebb érvényes aláírásokat szerezni. A két nagy párt is buzgólkodik ezekben a hónapokban. Mind a demokrata, mind a republikánus párt dolgozói eljárnak a választási körzetekbe és regisztrálni igyekeznek minden szavazókoru polgárt. De mindkét párt úgy végzi el ezt a hazafias kötelességet, hogy a saját pártjukat pártoló körzeteket látogatják. A demokratáknak érdekük, hogy azokon a környékeken regisztráljanak legtöbben, ahol a többség többnyire demokratára szavaz. A republikánus pártmunkások a saját pártjukra szavazó többségű vidékekre járnak ki. Különösen nagy feladatot ró a pártokra a kaliforniai választási törvény, amelynek értelmében mjnden évben lekerülnek a szavazólistáról a nem szavazók. Ebben a közel 20 millió lakosú államban keményen kell megdolgozni a két nagy pártnak, hogy eddigi számerejét fenntarthassa. Nagy eltolódás történt ott a demokrata párt erejében négy évvel ezelőtt, amikor a republikánus pártnak sikerült Reagan-t nagy többséggel kormányzóvá választania. A demokraták egymillió szavazatot vesztettek, a republikánusok 2 millióval több szavazatot nyertek. A demokratáknak most különös érdekük, hogy a nem regisztrált, 4 millió jogosult kaliforniai szavazót regisztrálják és szavazatukból minél többet maguknak biztosítsanak. A pártok kiküldöttei segítenek a szavazóknak regisztrálni és kitöltik számukra a szükséges iratokat, de pártra való tekintet nélkül a törvény értelmében kötelesek semlegesek maradni. Viszont a törvény azt is megengedi, hogy a névleg semleges kiküldöttekkel együtt a pártok un. “vadászkutyád kát” és előfutárokat is kiküldjenek. Ezek az előfutárok “tapintatosan” kikérdezik a feleket és miután “barátságos beszélgetéssel” a saját táborukba terelik őket, csak azután küldik a már “bemelegített” helyre a regisztrálásban segítő kiküldötteiket. Ezekkel együtt mennek ki a “vadászkutyák", akik a további meggyőző munkát végzik. A kiküldöttek maguk sem olyan semlegesek, mint a törvény megkívánja. Sokan a tapasztalt kereskedelmi ügynök fogásait alkalmazzák, hogy regisztrálásra bírják a pártjukhoz közelálló polgárt A kiküldöttek törvényesen fejenként 25 centet kapnak minden regisztrált egyénért, de suba alatt a pártok sokkal többet adnak nekik. Egy-egy regisztrálás költsége sokszor meghaladja a 2 dollárt és a “vadászkutyák” még többet is kapnak. Az amerikai törvények sajátossága, hogy a szavazók regisztrálására szükség van- Ezeket a nyári hónapokban, a legrosszabb időben kell megszerezni, amikor sokan távol vannak és amikor még messze van a szavazás ideje, az embereket még nem fogta el a választási láz. Az amerikai demokrácia hiányosságára vall, hogy a kisebbségi pártoknak még nehezebb dolguk van. Pénz és fizetett alkalmazottak nélkül csak meggyőződéses híveik önfeláldozó munkájával és a bürokraták szeszélyétől függő szerencsével képesek a választásokban részt venni. AZ ADÓKRIZIS MIATT KI SEM NYITJÁK AZ ISKOLÁKAT A közoktatás súlyos krízisben szenved az egész országban. Mivel az iskolák költségeit főképp a helyi bevett adókból fedezik, ez túlságos nagy terhet ró a már eddig is súlyosan megadóztatott polgárokra. A háborús infláció és a rossz gazdasági helyzet következtében beállt nagy munkanélküliség miatt a közönség nem hajlandó és nem képes a közoktatás emelkedő adóterhét is magára vállalni. Jellemző a helyzetre St. Louis városa, ahol a tanulóknak több mint egyharmadát érinti az adófizetők lázadása. Ennek a városnak hat középosztálybeli, főleg fehér lakosú környékén az iskolaadókat következetesen nem szavazzák meg. Már régóta sokan elitélik az igazságtalan adórendszert, amelyben olyan fontos közügyi intézményekre, mint az iskolák, a pénzt nem a szövetségi, vagy állami adókból, hanem a helyi adóbevételből teremtik elő. Most eljutottak arra a pontra, amikor a minden oldalról megterhelt polgárok fellázadnak és nem szavazzák meg a szükséges adókat. A St. Louis-i Ferguson-Florrissant iskolakörzetben például már ötöd Ízben buktattak meg egy adójavaslatot, amely minden 100 dollár ingatlanérték után az adót 43 centtel emelné. Sok helyen meg sem nyitották az iskolákat szeptember elején, más helyeken csak feltételesen kezdték meg a tanítást, attól függően, hogy egy vagy két hónapon belül a javasolt iskola-adókat megszavazzák, ellenkező esetben bezárják az iskolák kapuit. A Ferguson-Florrissant iskola körzetet főleg kis családi házak tulajdonosai lakják, nagyon kevés kereskedelmi vagy ipari intézménnyel, igy az ingatlan-adók főleg ezeket a családi háztulajdonosokat, a kis embereket terhelik. Első Ízben az ohioi Youngstownban fordult elő, az 1968—1969. iskolaévben, hogy a 27 ezer tanulóból álló iskolarendszer működését öt hétig felfüggesztették, miután a lakosság elvetette az iskola-adók felemelését. Azóta több más ohioi városban is hasonló tanítási szüneteket rendeltek el. A közoktatás költségeinek fedezését tanulmányozó szövetségi Országos Nevelésügyi Bizottság szószólója, dr. R. L. Johns úgy nyilatkozott, hogy valószínűleg országszerte még rosszabb lesz a helyzet a helyi iskolákban, hacsak az állami és szövetségi kormányzatok nagyobb részt nem vállalnak az iskolai adóteherből. Tiz éven belül az iskolák költségeinek 80 százalékát állami és szövetségi adóbevételekből kell fedezni. Sok St. Louis-i lakost elkeseredéssel tölt el az ultimátum, amelyben az iskolaszék kimondta: “Vagy megszavazzátok az adót, vagy bezárjuk az iskolákat.” Méltatlankodnak a szövetségi kormány nemtörődömsége miatt. Az adóterhek emelése különösen nagy terhet jelent a kis jövedelműek és a nyugdíjból élő öregek részére. Egyes szakértőknek, megfigyelőknek az a véleménye, hogy az iskola-adók emelésének megtagadása a közönség részéről a jelenlegi helyzetben a kormányzattal szemben való kiábrándulást is jeA Georgia-i Dublin városkában J. B Stoner, a szeptember 9-i demokrata előválasztásokon a kormányzói jelöltségre pályázott. J.B. Stoner, aki a “szeretet jelöltjé”-nek nevezi magát, veszett faj. gyűlölő és nyílt uszító, fajgyűlölő programmal veA kormány nem törődik a fekete egyetemekkel “Öt perccel az Ítéletnapja előtt vagyunk”, mondotta egy konferencián dr. Lucius H. Pitts, a Birmingham, Ala.-i Miles College elnöke, “mégsem törődik a kormány azokkal az intézményekkel, amelyek a fiatal, fekete amerikai nemzedékkel szoros kapcsolatban vannak.” A kilenc pénzügyi zavarokkal küzdő fekete egyetem vezetőinek konferenciáján Chicagóban, az egyetemi elnökök oly véleményt hangoztattak, hogy ha a kormány és privát alapítványok jelentős összegekkel segítenék a fekete főiskolákat, azzal nemcsak az ország 109 fekete egyetemének tennének nagy szolgálatot, hanem egyúttal a faji feszültséget is nagy részben enyhítenék. “Ezzel szemben, a Nixon-kormány szándékos, vagy nem szándékos nemtörődömsége táplálja azokat a lángokat, amelyek már most is harsogva égnek sok fekete diák szivében”, mondotta dr. Vivian Henderson, az Atlanta-i Clark College elnöke. A konferencián éles vita fejlődött ki dr. Pitts és dr. Peter Mousolite között; az utóbbi az egészségi-közoktatási minisztérium körzeti irodájának egyik vezetője Ez a vita megvilágította a nagy elégedetlenséget, amellyel az egyetemi vezetők a Nixon-kormányt tekintik. Dr. Mousolite igy kezdte meg a vitát: “Kérem önöket, tudják meg, hol van a körzeti irodánk. Szeretnénk, ha oda eljönnének és ott mi önöknek szakszerű tanácsot adhatnánk.” Ezután dr. Pitts szólásra emelkedett és dr. Mousolite-ra mutatva gúnyosan mondotta: “Tudjuk hol van a körzeti iroda. Olvasni is tudunk és egyesek közülünk még írni is tudnak. De az világos mindannyiunk előtt, hogy a Szövetségi Kormány tréfát üz velünk.” lenti. A háború folytatása, a belföldi problémák súlyosbodása miatt egyre nagyobb az általános el» keseredés. Sokan csak az iskola-adók megtagadó» sával tudják kifejezésre juttatni e kiábrándulást* elkeseredést. zeti kampányát. Miért nevezi magát mégis a “szeretet jelöltjé”-nek? Azért, mert, mint mondja “szeretem a fehéreket és a fehér gyermekeket.” J. B. Stoner kampánybeszédeiben azt mondja, hogy “a zsidók Isten ellenségei,” hogy a feketék “nem emberek, hanem a majmok családjához tartoznak” és hogy Hitler fajelmélete “mérsékelt" volt. Stoner büszke arra, hogy fajgyűlölő s azt állította, ez a fajgyűlölet vezeti majd őt a biztos győzelemre, vagy ha nem, legalább is befolyásolja majd a többi, eddig veszett fajgyűlölő jelöltet. Olyan felháborítóan uszító beszédeket tartott, hogy még a megrögzött reakciós, dr. Hargrett, a másik kormányzójelölt és Lester Maddox szegregációs kormányzó is “ízléstelennek” találta. Az Anti-Defamation League Atlanta-i hivatalának szószólója mondotta, hogy habár Stoner “veszedelmes, mert gonosz gyűlöletet terjeszt,” mások, akik hasonlóan gondolkodnak, de nyilvánosam nem mutatják, még veszedelmesebbek. “Ezek az* ért jelentenek még nagyobb veszedelmet — mondotta —, mert tisztelet keltő mezbe burkolva működnek." | Mos már, az előválasztások megtörténte után, meg lehet állapítani, mint országszerte megnyilvánuló jelenséget, hogy ha mégoly eredményesen sikerült is a hirközlési szerveknek és közoktatásnak az elméknek emberöltők során folytatott meg- mételyezése, valahogy mégis maradt az emberekben egy bizonyos természetes értelem, ami visszatartotta őket az ilyen szélsőséges szennyes propagandától és ezt mégsem voltak hajlandók sokan, lenyelni. Stoner a végén nem is vett részt az előválasztáson, szélsőséges fajuszitók, mint Orvai E. Faubusz Arkansasban és G. Harrold Carswell Floridában elvesztették a jelölést. Úgy látszik, hogy Carswell nemcsak a szenátusnak nem ízlett, hanem még a floridai szavazóknak sem. Ebből azonban ne következtessünk arra, hogy akiket az előválasztáson kijelöltek, azok valami kiváló haladó szellemű jelöltek; távolról sem, csak éppen hogy nem olyan vad uszítok. V. K. ELLENTMONDÁS: EGY HÁTRALÉKOS ELŐFIZETŐ! NYÍLT FAJGYŰLÖLŐ választási program is LEHETSÉGES AMERIKARAH, 1970-BEN
