Amerikai Magyar Szó, 1970. július-december (24. évfolyam, 27-49. szám)
1970-10-01 / 38. szám
6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, October 1, 1970. Maria Montessori Irta: KORDA ISTVÁN — Beppo, én nem látom itt a házat. Azt mondtad, házat rajzolsz. . . — Igen, Mária néni, ez itt a ház, csak kicsiben, egy kertet akartam melléje, virágokkal... Tetszik tudni, nekünk nincs kertünk, de én nagyon szeretem a kertet. . . — Tudom. Beppo. . . — Nincs kertünk, de a szomszédságunkban van az apátság kertje, látni a kerítésen át, szép virágok vannak benne. — Jól van, Beppo,. csak rajzolj szépen. . . Rajzold meg a virágokat amilyeneknek láttad. .. Giuditta, mára mit tervezel? — Szeretnék a kivágós képekkel játszani... Aztán ott a babám, uj ruhába kellene öltöztetnem s még nincs kész a ruhája. . . — Verona, ne felejtsd el, amit tegnap mondtál . . . Megmutatod Giudittának, hogyan kell szépen. pontosan kivágni a képeket. . . Te ebben nagyon ügyes vagy. Aprótermetii asszony jár fel s alá a legkülönfélébb dolgokkal elfoglalt gyermekek közt. Lehajol hozzájuk, érdeklődik, tanácsot ad. . . A római San Lorenzo negyedben vagyunk, igazi szegénynegyed ez, nyomorúságos házakkal. Ez itt az iskola. Iskola ? Az épületen tábla: “Casa dei bambini...” Gyermekek Háza. Néhány perce csak, hogy leszálltam időgépemmel. Odasietek a hölgyhöz. — Signora Montessori? — Si, signore. . . Kicsiny, de élénk szemében lámpások égnek, az öröm és szeretet lámpásai. — Signora Montessori... Meséljen valamit mondja el, hogyan jutott a gondolatra, hogy szegény és fogyatékos szellemű gyermekek gyámo- litója legyen. — Oh, signore. . . signore. . . Szabad a nevét... — Signor 1 Uomo. . . — Signore lUomo. Ott kell kezdenem, hogy én vagyok Itália első orvosnője. Behiv kicsiny irodájába, hellyel kínál s folytatja. — Akkor még nem volt könnyű egy leánynak orvossá lenni. A minisztérium külön engedélyével iratkozhattam csak be a római egyetemre. Nem a közegészségügy, az oktatásügy adott rá engedélyt. Vagyis köteleztem magam, hogy gyógyítás sál nem foglalkozom... De nem elégedtem meg az engedéllyel, bölcsészetet és kísérleti lélektant is tanultam. Fölkészültem a hivatásomra. így megkaptam a fegyverzetet a harcra, amit elindítottam. — Harchoz? — Úgy bizony. Harcolnom kellett az előítéletek, a megrögzöttségek ellen. Az iskolákban akkor még figyelmen kívül hagyták a gyermek szel lemi adottságait. . . Aki közülük nem tudta bemagolni a napi lecke-adagot, az lemaradt, s kimaradt az iskolából. . . Különösen a szegény csládok gyermekeivel volt baj. Álmosan, törődötten jöttek az osztályba, figyelmetlenek voltak. .. Fogtam a szegénynegyed elhagyatott gyermekeit, s külön intézetet nyitottam, megalapitottam a Gyér mekek Házát. Legyen az ő birodalmuk, mindenki azzal foglalatoskodjon, amihez kedve van, amire képességei predesztinálják. . . Én csak tanácsokkal szolgálok, segítem őket. .. — Nehéz munka lehet, Montessori asszony. — Nehéz, valóban, de mennyi szépség van benne ! Embert faragni olyanokból, akiket a közvélemény már eleve elitéit. — Ez hát a gyermekek forradalma ... — Igen, ez a gyermekek forradalma... — Nevelési rendszerét elfogadták Európa-szer- te.. . Elmondaná-e egy mondatban, mi a lényege rendszerének ? — Azt hiszem, már el is mondtam. Öntevékenységgel önállóságra nevelni a gyermeket... Megtalálni és kifejleszteni pozitív, alkotó hajlamait. — S mondja csak, az állam hogyan viszonyult munkájához? A jóságos, mosolygós pillantásba egy csöpp keserűség vegyül. — Sok hálát nem tapasztaltam. Már a királyi Itália sem nézett jó szemmel, Mussolini alatt pedig el kellett hagynom hazámat. Tudom, hogy Spanyolországba költözött, a Fran co féle ellenforradalom után Angliába, majd Hollandiába ment. Azt is tudom, hogy Hollandiában fog meghalni, hazájától távol. Elszorul a szivem a gondolatra. Megkérdem tőle: — S mondja, signora Montessori, bizonyos körök miért viseltettek ellenséges érzülettel a munkássága iránt?— Azért, mert egész embert akarok faragni a gyermekből — hangja megerősödik —, egész és jellemes embert, olyant, aki nem ismeri a szolga - lelküséget. Mintha fölmagasodna ez az alacsony termetű asszony. Az eszme, a gondolat, amit kifejez, ami egész életét betöltötte, magasabbnak mutatja. Közel negyven éve már, hogy elindította a “gyermekek forradalmát”, s ma világszerte száz és száz intézet hirdeti nevét, és alkalmazza módszerét. * Most, amikor beszélek vele, még csak kétharmadát járta be a nagyszerű életpályának. Látni vélem lelki szememmel a sok ezer gyermeket, akit azelőtt begyepesedett pedagógusok “hatökörnek”, “tehetetlen, minden jóra alkalmatlan teremtésnek” minősítettek, hogy jöjjön Montessori asz- szony s bebizonyítsa, hogy nem a gyermek alkalmatlan, hanem a nevelési módszer. Búcsút veszek signora Montessoritól, eltűnik a “Casa dei bambini”, a San Lorenzo negyed, Róma, s egyedül maradok gondolataimmal a kiváló asszonyról, aki. egész életét a gyermekeknek áldozta. “A nemi életünk a mi ügyünk” Anglia Walsali városkájában működik a Tarantella Ltd. kesztyűgyár. A gyárban 50 nőmunkás dolgozik. A gyárvezetőség egyik problémája: az asszonyok sokszor kimaradnak a munkából, mert áldott állapotba esnek, gyermeket szülnek. Est a problémát úgy akarta a gyár vezetősége megoldani, hogy felajánlott a nőmunkásoknak díjmentes fogamzás- gátló pirulákat. Erre a munkások egy része sztrájkba lépett, mondván: “nemi életünk a mi magánügyünk.” Jevtusenko verse a meggyilkolt amerikai diáklányról A Pravda egyik májusi számában jelent meg Jevtusenko érdekes és jelentős költeménye az an- timilitarista tüntetések során agyonlőtt kenti diáklányról, Allison Krause—ról. A riportot és publicisztikát hatásosan ötvöző nagyobb költeményt rögtönzött fordításban mutatjuk be olvasóinknak. VIRÁGOK ÉS GOLYÓK Allison Krause, a Kenti Egyetem hallgatónője emlékére Ki a virágot szereti, azt nem szereti a golyó! Szeszélyes lady a golyó Mire is volna jó? Megöltek téged, Allison Krause, tizenkilencéves diák, azért, mert kedves volt szivednek a virág Egy nagyszerű remény suhant ott I a pillanat felett. mikor te, mint a halkan lüktető lelkiismeret, bedugtad azt a rózsaszált a zsandárpofaként tátogó puskacsőbe, s csak ennyit mondtál: “A virág szebb, mint a golyó.” Ahol az igazságot büntetik, nem jár az államnak a rózsa, a cinikus állam a virágot kegyetlenséggel viszonozza. ■ Neked is, Krause, illedelmes hálával visszavágott: puskagolyóval verte félre f a virágot. Világnak minden almafái fehér helyett gyászt öltsenek! Az orgona hogy illatozik. illatozik, de nem neked! Az Elnök már kimondta rád: “Mihaszna” vagy — s biz úgy lehet, hiszen mihaszna, aki meghalt, bár erről nem tehet. Heversz a fűben, fogaid közt a karamella szétomol. Uj ruhába nem öltözöl, uj könyvet már nem olvasol. Diáklány voltál. Szépmüvészetet tanultál, szépségekre-éhes, de lám, van más művészet is: iszonyú, véres. E hóhérmüvészetnek a géniuszai tértek vissza. Ki volt Hitler? Ujitó gázkamra-kubista. Elátkozom müveteket minden virágoknak nevében, hazugság építészei, dirigensek az öldöklésben! “Jaj Istenem, jaj Istenem ..., száll mindenütt az anyai suttogás, és retteg a jósnő a jövőbe pillantani. Rock-and-rollt rop a csontokon most Kambodzsában a halál; s uj színpadot holnapra vajon hol talál?! Fel, tokiói kisleány-had, római kisfiú-csapat, lengessétek meg a közös, gonosz ellenség ellen virágaitokat! Fújjatok együtt millió pitypangra — micsoda orkán veri őket! Táborba gyűljetek, virágok! Büntessétek a büntetőket! Szakadjatok szép ágyatokból, tulipánok és violák, s a farizeus torkokat fojtó gyökerekkel fonjátok át! Jázmin, lepd el az aknarakók csavarait a viz alatt! Bogáncs, fond be az aknaszedőkön a tengelyeket, karokat! Ti, Gangesz liliomai, nílusi lótuszok a gyermekgyilkos bombázók légcsavarjába kapaszkodjatok! Édes a szép lány arcához simulni — de nagyobb tett a bombázók benzintartályát szúrni át! Erre meresszétek töviseitek szuronyát! A golyó erősebb, mint a virág, a puska ellen egymaga semmire se megy a rózsaszáli kellem. Omlatag páncél a finomka szirom, összecsuklik a porzó gyenge szála, de egy Allison féle vietnami lány a népharagnak fegyveres virága! Ha lázadnak már a virágok is, ne bujócskázz, a sors elől kitérve! Ifjú Amerika, rakj bilincset a gyilkosok kezére! Nőttön-nőj, igazságeszkalációja ! Virágok, az életet letipró hazugság eszkalációja ellen keljetek háborúra! Oltalmazzatok mindent, ami szép S a dűlőkön s az országutakon hömpölygő ember- és virágseregbe állj be, meggyilkolt Krause Allison, korunk törzsének halhatatlan ága — a Tiltakozás tövises virága! * f
