Amerikai Magyar Szó, 1970. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1970-02-19 / 8. szám

Thursday, February 19, 1970. AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 9 1. nap. Reggel munkába menet hirtelen rosszul- lét jött rám a buszon. A kolléganőm, Békényné támogatott el a gyárkapuig. A portás gyanakodva nézegetett, támolyogtam, mint a részeg. Alig men­tünk néhány lépést, az irodaépülethez vezető utón, meg kellett állnom újra. Hányinger fogott el s minden kijött belőlem, amit ettem aznap. — Etelka, te várandós vagy! — mondta a kollé­ganőm. Olyan irigység volt a hangjában, hogy meg kellett sajnálnom. Évek óta hiába várja a gyere­ket. Mondta is később bent a laboratóriumban: Micsoda igazságtalanság, az egyiknek egy se, má­sok pedig-a második gyereket várják. Ezt rám ér­tette, mert már van egy három és fél éves kisfiam. A férjem magán kivül lesz az örömtől, ha igaz­nak bizonyul a hir. Két esztendeje azt várja szün­telenül, hogy megérkezzék a második gyerek. 2. nap. Még nem voltam orvosnál, de ma is rosz- szul éreztem magam. Már felismertem a tüneteket, igy jelentkezett az első gyerek is. Nagyon ideges vagyok. Talán azért robbant ki otthon egy kis veszekedés. A fiam szétszaggatta a friss újságot, a férjem a gyerek kezére csapott, s beállította a sarokba. Durvának neveztem s persze őt hibáztattam az incidensért. Biztosan nem jó, hogy ilyen.elfogult vagyok, de úgy imádom ezt az édes kis kölyköt. Számomra ő a világon a legszebb, legokosabb. Igaz, a kényeztetés nem használ túl­zottan a kis büdösnek. Alig hallgat a szavamra, visszafelesel, s néha már elviselhetetlenül csinta­lan. Ilyenkor bizony elpaskolom a fenekét, de a következő pillanatban az ölembe kapom, össze csókolom. Utána még rosszabb, mint volt. 3. nap. Ma moziban voltunk a férjemmel. Jan- csó Miklós filmjét, a Sirokkót néztük meg. Tö­mény borzalom, Jancsó ebben sem tagadja meg önmagát. A kegyetlenség és a folytonos gyilkos­ság olyan rossz hatással van az idegeimre, hogy valósággal depressziós állapotba kerülök. Bár, be­vallom, én ilyenkor mindig lehunyom a szememet, így aztán a film egy részét elszalasztom. Igaz, ma­gát a filmet is szívesen kihagynám. Dehát férjem van úgy oda ezekért a modern borzalmakért, s a kedvéért nekem is végig kell néznem. Délután voltunk a moziban. A fiamat lefektet­tük, gondoltuk, alszik, mig odavagyunk. A nagy­Átányi Horváth László: TÓTH ETELKA NAPLÓJÁBÓL mamáékkal lakunk együtt s mint anyósom meséli, alig tettük ki a lábunkat, a fiam keservesen fel­sírt. — Elmentek moziba az öreg szüleim! Engem meg itt hagytak! — panaszolta. Pedig nem tudott szándékunkról. Olyan ritkán megyünk el valahova, akkor is legtöbbször egy közeli moziba. így aztán fiam ritkán téved abban, hogy hol is lehetünk. 4. nap. Néha kimondhatatlan érzés kerít hatal­mába. Félek. Magam sem tudom, mitől. Ilyenkor úgy érzem, teljesen egyedül vagyok, bizonytalan­ságban. Még szerencse, hogy nem tart sokáig ez a letargikus állapot. Ma délután azon töprengtem, mi lesz, ha mégsem jön a gyerek. Ha az egészet csak bebeszéltem magamnak, s mindössze egy ki­adós gyomorrontásom van. Oh, Istenem, add, hogy teljesüljön a vágyunk. Hisz olyan szerények va­gyunk! Nem kivánunk gazdagságot, sikert. Le­mondtunk már a fényes álmokról is. Nem vonza­nak az utazások, nem kívánjuk a gazdagon terített asztalt. Csak ezt a kis családi örömöt, csak a szere- tetet és a békességet. 5. nap. Végre bizonyosságot szereztem. Nagyon boldog vagyok, hisz a fiamnak kistestvérkéje lesz. ]V$ár régóta emlegeti, hogy neki miért nincs még? Biztosan örül, ha majd megérkezik s nagyon fogja szeretni. Az orvos azt kérdezte, megtartom-e? Hát kér­dezhet ilyen badarságot az orvos? Manapság sokan eldobják a születendő gyermeküket, de rólam ilyet feltételezni?! A kolléganőim gratuláltak bent a la­boratóriumban, többen irigykedtek is. Milyen igaz­ságtalan a sors! Sokan hiába várják évekig, évti­zedekig, másoknak megadatott s mégsem kell, nem vállalják. Ennél nagyobb bűnt elképzelni sem tudok. Hisz önmagát öli meg az ember, ha szüle­tendő magzatát nem vállalja. A fiamra gondolok. Szép gyerek, bájos, okos. Nélküle semmit sem érne az életem. Már a puszta gondolat, hogy eldob­hattam volna, összeszoritja a torkomat. Azután az jut eszembe, a sors különös szeszélye folytán hát­ha az én gyermekem lesz a következő nagy ma­gyar költő, iró, zeneszerző, államférfi. Ez a kis magzat, akiről még azt sem tudom, fiu-e, vagy lány? Talán ő tartja majd fenn a nevem hosszú évszázadig. S ha ünnepük őt, fényéből reám is hull, aki vállaltam őt. Aki virrasztottam mellette éjszakánként, lestem az álmát, s a vágyait. Mikor hazaérkeztem, férjem első kérdése az volt: — Mit mondott az orvos? Össze-vissza csókolt, olyan boldog volt. 6. nap. Ma beavattuk titkunkba a kisfiámat. A csacska gyerek nem tudott hova lenni örömében. Mikor megnyugodott, ezt a csacska kérdést tette fel: — És mondd, Anyu, mikor vesszük meg a kis­testvért? Már karon ülő korában, ha gyereket látott r. fiam, nyújtotta felé a kis kezét. Később, mikor le­vittük a játszótérre, minden gyerekkel megismer kedett. Még rólunk is elfeledkezett sokszor. Nem kellett hívni, ment bármelyikükkel, hazacsalogat­ni volt a művészet. A bölcsődébe már második nap vidáman indult. Ő nem búcsúzott tőlünk a vetkőz- tetőben szivszaggató sirással. Elragadtatottan mon­dogatta, hogy ott bent milyen sok a baba. Mikor érte mentünk, még többször vissza-visszafutott, mert puszit adott a Lacinak, az Ildinek, s azt hi­szem, valamennyi gyereknek. Talán ezért is kellett sokszor itthon maradnia, ezért kapta meg oly sok­szor a torokgyulladást. 7. nap. 25 éves vagyok, lassacskán kétszeres anya. Már tervezgetem előre, milyen gondjaim is lesznek a négytagú családdal. Három évig csak látogatóba megyek be a laboratóriumba. Kiveszem a gyermek gondozási segélyt. A második gyereket már nem kell bölcsődébe cipelni hajnalonként, vagy kiadni anyámhoz dajkálásba. Most én hallom majd az első szavát, én figyelem az első mosolyát. Még hét hónap van addig. Kicsit szurkolok is, a szorongás is erőt vesz rajtam néha. De a boldog­ság hamar eloszlatja gondolataimról a ködöt. VÁLÓPER A válóperes biró előtt középkorú házaspár áll. A biró még egyszer megkísérli a békitést: — Gondoljanak arra, hogy húsz éve házasok. A két gyermekük már gimnáziumba jár. Nyújtsanak kezet egymásnak és próbálják meg helyrehozni ezt a házasságot. A férfi behúzza a fejét és zavartan dünnyögi: — Rendben van. Erzsi, próbáljuk meg újra. Az asszony mélyet sóhajt: — Nem bánom, Lacikám. Indulnak kifelé. Az ajtóból a férfi szigorúan visszaszól: — De biró ur, maga beszélt rá, magáé a fele­lősség! A SZÓFOGADÓ — Figyelmeztetem — mondja a biró —, hogy nem azt kell mondania, amit hallott, hanem csak azt, amit látott. — Értem, biró ur. — Most néhány kérdést teszek fel. Mikor szü­letett? A tanú néma maradt. — Miért nem válaszol? — Mert ezt is csak hallomásból tudom. HUMOR !»■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■ TÖPRENG A FIÚ... — Négyre ígérte, hogy jön. Most öt óra. Várok hatig, s ha hétkor sem jön, nyolc órakor hazain­dulok. MEGÉRTETTE Mark Tvvaint, a nagy amerikai irót, uj munka­helyén a lap főszerkesztője üdvözölte, ismertette vele az egész szerkesztőség munkamenetét, s meg­jegyezte: “Jól kijövünk majd egymással, bár én a kevés szó embere vagyok!’’ Mark Twain meghatottan ragadta meg uj fő­nöke kezét és igy szólt: “Én is nős ember vagyok!” FÜRDŐHELYEN Déltengeri fürdőhely. A vendég megkérdi a parton valakitől: — Kérem, van itt krokodil? — Nincs. Nyugodtan bemehet a vízbe. A fürdővendég beugrik a vízbe, azután kiúszik és újból megkérdi: — Tényleg nincs itt krokodil? — Mondtam már, hogy nincs. A cápák elűzték őket... — Kérem, reklamálni szeretnék! — Tessék parancsolni. — önöknél vettem ezt a készüléket. — Na és? — Egyáltalán nem működik, még a festék is le- pattogzott róla. Egy héttel ezelőtt, amikor megvettem, ön azt mondta, hogy a készülék prima áru. Egy életre szól. «*íl# *v«m — Igen, mert olyan sápadt, beteg színe van a kedves vevőnek. SZÁMTAN Pistikét fölhívták történelemórán: — Mikor született Mátyás király, és mettől med­dig uralkodott? — Ezt nem tudom, tanár ur. Számtanból gyön­gén állok. AKI NEM BÍRJA . . . A magas, szemüveges férfi ittasan vezette autó­ját s az országúton elütött egy .kerékpárost, akiről megállapították, hogy ugyancsak alkoholos állapot­ban közlekedett. Az autó tulajdonosa felháboro­dottan jelentette ki a bíróságon: — Aki nem bírja az italt, ne üljön kerékpárra! ÜNNEPI BANKETT 1 ; NEW YORKBAN ; " Március 8-án, vasárnap 1 órakor * \ a CLARK AUDITÓRIUMBAN, ‘ ► YWCA — 51. utca és Nyolcadik Avenue címen , * Magyarország felszabadulásának 4 * 25. évfordulója megünneplésére ► < ► Szent-Györgyi Albert, < * Nobel-dijas tudós rövid beszédben köszönti i * a megjelenteket i ► < I , Ünnepi szónok: DEÁK ZOLTÁN i ! , Programvezető: GELLERT HUGÓ , I > • Szórakoztató program! • 4 j ► < ► Kitűnő ebéd, ára személyenként < ► $4.00 ► i , A Magyar Társaskör rendezésében < ► Rezervációért hívja: AL 4-0397 számot < í PAULS TEXACO SERVICE \ 19505 Allen Road — Melvindale, Michigan 2 4 GAS, OIL, BATTERY, TILE, AUTO PARTS 2 í Telefon: WA 9-9806 — SZŐKE PAL, tulajdonos 2 .V\W\\\\\\W\W\\\\\\\\\\\\\\\V\VW\\V KOCHIS JEWELER DIAMONDS, WATCHES, JEWELRY 18810 Allen Rd. — Melvindale, Mich. John Kochis watchmaker — Tel: 3-5865

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom